Isten miért küldi Pokolba a "bűnösöket"?

"1. Ezzel kapcsolatban korábban írtam egy idézetet, miszerint miért teremt Isten tökéletlen embereket, ha aztán büntet őket ezért a tökéletlenségért? Miért teremt minket romlottá/romolhatóvá (szép magyar fogalmazás), ha utána a szemünkre veti ezt a romlottságot? Ez kicsit olyan, mintha minden írás bűn lenne, akkor az írók Pokolba kerülnének, mert tehetséggel születnek, amit emberként természetesnek vélnek kihasználni."

Isten minket NEM teremtett abszolút romlottá, hanem csak potenciálisan (lehetőségi) romlottá. :) Azonban egy olyan világot igen, ahol egy külső ok, amely előidézi a világi okot, az egészet felrúghatja. Ez olyan mint az egyensúlyt. Egy fordított 'U' alakú tárgyon van annak a tetején egy súly középpontja, amelyen egy tárgy annak egyensúlyban áll, így ha nincsenek olyan külső feltételek feltételek, amelyek előidézhetik annak legurulását ott marad. A Föld a teremtéskor is ilyen volt. A Sátán bukásával (első premissza) elcsábította az embert az engedetlenségre (második premissza), és azután az ember is elbukott a halálban (konklúzió) mindaddig, amíg a bukást Krisztus potenciálissá nem tette kereszthalála által. Az ember anyag-szellem elválaszthatatlan kapcsolata, amelyet más nem-angyalok természetű lények (pl. angyalok) természetének vizsgálásával különíthetjük szét anyaggá és szellemé nagyon absztrakt síkon. Az anyagi természetből adódik a sok lehetőség tehetetlenül, míg egyes éltető okok nem mozgatják egyes elvek szerint. Ez lehet rossz is, de jó is, hiszen mi, noha elbukunk, megtudunk térni. Igen, mondhatjuk mi halandók, hogy miért nem lehetne egyszerűbb, hiszen lehetőség adódik rá? Azért mert Isten tökéletes, nem fogyatékos (szebben megfogalmazva: nem fogyatkozik meg semmiben). Isten tökéletes természetű, melyben akarata teljes (így Igéje is), nála nagyobb nem lehet, csak akkor, ha kiveszünk helyéből valamit, és azt tesszük bele. Tehát egyszerűbb megoldás rossz, nem Isten akarata.

"2. Ha a bibliai Isten léte egyedüli és megcáfolhatatlan tény lenne, talán elfogadnám ezt az érvelést. Mivel azonban külső szemmel nézve nem hitelesebb, mint bármelyik más vallás, ezzel aligha lehet meggyőzni arról, hogy fogadjam el a Pokol dogmáját."

Nyilvánvalóan, ezért találták ki a tudományt, mely az egyes dolgokat objektíve (induktív - deduktív; a priori - a posteriori) tudja magyarázni. A kereszténység az Isten kegyelme (Szentlélek) által, amely az emberi fogyatékosságot legyőzi (enélkül nem léteznének dogmák), és újra meg újra segít elengedhetetlenül a keresztény élet elvállalásához. Tehát a hit az kegyelem; másrészt a keresztény Isten valóságát fokozatosan meg lehet érteni, de nincsen olyan kívülálló, amely ne ragaszkodna az előítéleteihez.

"3. Ha azt mondom, hogy én pl. hindu vagyok és Sívát tekintem a legnagyobb szentségnek, a Szeretetnek és miegyébnek, tehát tulajdonképpen elismerem egy magasabb lény létezését, mindenhatóságát és végtelen irgalmát, mert úgy gondolom és úgy tapasztalom - s lehet így tapasztalni, hogy általa teljesítem emberi szerepem - akkor mennyire utasítottam el a kegyelmet? Ha abban a hitben nevelkedem vagy azt tapasztalom, hogy ezt kell tennem, Isten nem vetheti a szememre, amiért a hitem és tapasztalatom szerint cselekedtem. Mert én is olvastam nagyon sokszor a Bibliát, és sok más vallású ember is olvasta - mégsem lett kereszténnyé... a nem fogadom el a Bibliát, mert mást tapasztalok nem egyenlő a tudatos elutasítással, amikor tény, hogy az a jó út és mégis megtagadom."

A keresztény hit - bármennyire is elterjedtek a különböző laikus nézetek - nem szokásokon meg érzéseken, hanem a tiszta értelem, és az élő hit befogadásán alapul. Az értelem a hit kegyelme által érvei alapján, ha annak el nem fogadása a makacsság, akkor azt Isten számon kéri. Ha valaki öntudatlanul nem tudott érintkezni a keresztény vallással, az nem kárhoz el, hanem Krisztus kegyelme által a mennybe kerül.

kedves kérdező. :)

korábban leírtam már, de tévedésben vagy, ha azt hiszed a bibliai Isten önkényesen döntöget...Isten egy rendszert tart fent, és a mi érdekünkben...mivel létünket el nem veszi, ezért az igazságossága máris megkérdőjelezhetetlen...a rendszer, mint már említettem azt a helyzetet idézi elő ami által az ember tettinek, döntéseinek, gondolatainak következményei vannak...tehát ha valaki gonoszkodik szabad akaratából, akkor eléri a visszahatás...mivel ha nem érné el teljesen feleslegesen élne az egyén, teljesen felesleges lenne a létezés, mivel nem tudna az ember értékelni, nem tudná az összefüggéseket észrevenni, nem lenne ilyen értelmi szinten, mint most...egyszerűen ekkor lenne robot. a szenvedés és társai pedig egyértelműen azért vannak ebből kifolyólag, hogy legyen valami ami nem a boldogság...mivel ha nincsen ilyen dolog, ami a boldogság, szeretet mellet megvan, akkor ez utóbbiak teljesen értékelhetetlenek lennének, mert nem lehetne ezeket mihez hasonlítani...az ember pedig azért tudja valamiről hogy az az, mert nem olyan mint más...kontraszt hiányába nem hogy mást nem ismernénk, de magunkról sem tudnánk hogy vagyunk.

Isten, mivel igazságos, pontosan ezért is nem örökké tartó poklot ápol, ami a halál utánra vonatkozhat...Isten terve az, hogy mindenki üdvözül...és fog is...csak a félreértések miatt úgy gondolják sokan, hogy egy emberi élet a születés és halál közti állapotnak felel meg...elég nagy tévedés...az ember léte örök, az ember isteni mivolta örök, és ez az elme, értelem. Itt tehát nincsen két rossz, amiből a jobbikat kéne választani, itt egy elég komoly szinten igazságos rendszer van felállítva, a mi(emberek) érdekében...vagyis nincsen sem megszűnés, sem örök kárhozat.

A szeretet pedig pont arról szól, hogy igazságosan bánok a másikkal, nem kivételezve...aki azt hiszi a bibliai Istenről, hogy végérvényes pokolra küldi az embereket x okokból, az hamis illúziókat táplál, és Isten igazságosságát teszi ellentmondásba...a Biblia nem írja, hogy bárki is elveszik...a Biblia azt írja, hogy ha valaki a születés és halála közt erkölcstelen erőteljesen, akkor számíthat egy kis poklocskára halála után, a saját káron való megtanulás végett...de nem szűnik meg létezni...

Másrészről Isten nem vágyik...az ember vágyik tévedésében...Isten nagyon jól tudja hogy mi fog történni. Isten az örök boldogságot akarja megosztani velünk, de azt nem teheti meg, hogy beleönti az elménkbe az érzetet, mert akkor robotok lennénk, és ez megint csak szembemenne a szeretettel, igazságossággal...Isten a sátán nevű effekttel tanít meg minket valóságosan, önzetlenül, feltétel nélkül szeretni...mivel ha ezzel sikerült azonosulni egyénenként, akkor nyertük el a mennyek országát...

A megbocsátás pedig hiába van Isten részéről folyamatos jelleggel, ha az egyén nem bánja meg őszintén tettét...Isten nem most jött le a falvédőről...Vetítsd nyugodtan magadra kedves kérdező...te is megbocsátasz, tegyük fel mindenkinek...de a megbocsátás az nem szánalom, nem sajnálat...ohh nem...a megbocsátás az, amikor elnéző vagy, nem haragszol, nem vetsz meg, ha valaki éppen rossz. De mit sem ér, ha a másik meg sem bánja a bűnét...no és ha valaki születése és halála között kimondottan becstelen, bűnös életet él, és tojik rá a vétkeire, akkor megtapasztalja majd halála után azt az effektust, amit a Bibliában pokolnak neveznek, hogy tuti biztosan megbánja negatív cselekedeteit...tulajdonképpen ekkor majd szépen szembesül az egyén rossz tetteivel, amit "élete" alatt követett el. A pokoli élmény valójában egy álom...ahogyan naponta is álmainkban legnagyobb félelmeinket és vágyainkat éljük át...:P

üdv

26/F

LastOne.Left

jolvan és mivan ha a "pokolba" kerülök?! ki nem fossa le,nevetséges komolyan.....

de azért nagyon aranyosak vagytok,ahogyan megprobáljátok győzni egymást...^^

Tudod a hitben az a szép, hogy mindenki úgy képzeli el, ahogy saját maga akarja.

A Bibliát kétféleképpen lehet olvasni: hittel és ésszel. A hívőket nem akarom megsérteni, így azt nem is akarom részletezni (előttem már írtak róla). Ha ésszel olvasod és összeveted a leírásokat, valamit használod a logikádat, akkor sok mindenre választ kapsz.

Ráadásul a jelenlegi Bibliánkat a papság cenzúrázta (tehát nem Isten) így már nem is valódi, a kihagyott részek miatt.

Ami nekem "lejött" a Biblia olvasásakor a teremtés részéből:

1. Isten akkora tudással, erővel, energiával rendelkezik, hogy meg tudta alkotni bolygónkat és az életet rajta,-

2. Szerves anyagokból (földi porból) ismerte az ember elkészítésének technológiáját és el is készítette,-

3. Saját lelkét (energiáját) lehelte az orron keresztül az elkészített testbe, amelytől az élővé vált,-

4. Kiadta parancsba az így elkészített testnek, hogy sokasodjon és szaporodjon....

5. Ezen gondolkodtam a legtöbbet: behelyezte az első két embert a Paradicsomba, ahol több minden más mellett volt két fa: a tudás és az örök élet fája. Megtiltotta nekik mindkét fa gyümölcsének fogyasztását és óriási büntetést helyezett kilátásba, ha nem fogadnak szót (nesze neked szerető Isten) - miért akarta, hogy Ádám és Éva tudatlan legyen, valamint ne legyen örök élete? Erre van egy durva hasonlatom: öregapám állatokat (disznókat) tartott ólban, nem engedte ki őket, ott élték le az életüket és a végén levágta, feldolgozta, megettük. Nos ekkor esett le az érme, hogy talán Isten is csak "tenyészt" bennünket. A Föld az ól (ahonnan csak nagyon nehezen tudunk elmenni és eddig nem is voltunk csak a Holdon), ha nem eszik Ádám és Éva a tudás fájának lopott gyümölcséből soha, senki emberfia nem lett volna okos és nem tudott volna gondolkodni. Csúnya a kifejezés - de éltünk volna mint az állatok. Ráadásul irtózatosan megbüntette őket ezért. Vajon mi a célja?

Nekem itt jön be a "pokol":

1. Az emberiség a Földön közönséges bioenergia tenyészet. Addig amíg kevesen éltünk a korunk 365 - 980 év között változott, amikor már több millió lett akkor lecsökkent 50 - 120 év közé.

2. A lelkem az életemben szerzett tapasztalatok (jó, rossz) alapján finomodik (desztillálódik, tisztul).

3. Meghalok, halálom után a lelkem "kiszáll belőlem" és visszatér a Teremtőhöz (a pap is így búcsúztatja a halottat). Isten (Jézus, angyalok stb.)vizsgálat alá veti.

4. Ha a lelkem tiszta, tovább hasznosítható, akkor az a mennyországba kerül.

5. Ha a lelkem "bűnös", akkor meg kell tisztítani a "tűzben" és ez a pokol. Ha megtisztul a lelkem, akkor az isteni eséllyel bekerülhetek a mennyországba, vagy "leszülethetek" újra és ez a lélek vándorlása. No ez a pokol lényege.

Ez az én hitem. Mivel emberi formában a túlvilágról még senki sem tért vissza és nem mondta el tapasztalatát, akkor ez is lehet valóságos.