Na ezt magyarázza meg nekem valaki!?

Bocs, hogy hosszú lesz, de még így is rövid kifejteni mindent.

Nehéz valakivel úgy konstruktív vitát folytatni, aki nem a vita folyamát veszi föl, hanem minduntalan máshová nyúl.

"Az érvet igen, de a tényt nem. Mert kik azok a nívós tudósok, akik nem látják be? Teológiai végzettséggel rendelkeznek? Esetleg eredetiben olvassák az iratokat héberül? Átfogó ismereteik vannak az ókori népek gondolkodásmódjáról, és a szent könyvekről? Más szóval: értenek akár egy fikarcnyit is ahhoz, amit olyan nagy mellénnyel kritizálnak? Nem. És azért említek tudósokat, hogy megérts, van olyan, aki héberül olvassa a Tórát és a Kabbalát, és zsidó létére még a Bibiliát is ismeri, és igen! Van néhány doktorija ebből abból, fizikus és geológus is többek között. Na, ilyen ember véleményére adok. Azéra, aki "csak" tudós, és nem tudja, mit kritizál, nem adok."

Mindegy, hogy kinek a véleményére adsz. A mi vitánkban az a lényeg, hogy mi mit mondunk. Fölösleges tudományos címekkel dobálózni, érdekes módon ezt én nem tettem.

Nézd, ha a helyzet az, hogy a természettudós nem ért a szent szövegekhez, a szent szövegek értői meg nem értenek mélyen a természettudományhoz, akkor az az én igazamat támasztja alá: azt, hogy nincs értelme úgy párhuzamot vonni közöttük, ahogyan te teszed. Többször leírtam: sem a jelentőségüket, sem a mély és jelentős mennyiségű igazságtartalmát nem vonom kétségbe a régi mítoszoknak és szent szövegeknek. Azt viszont konkrét logikai levezetéssel (ld. információ és kiegészítés) megmutattam, hogy legalább is igen erős fenntartással kell kezelni azokat a kijelentéseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a régi mítoszoknak és a modern tudományos ismereteknek mekkora a metszete, összhangja, párhuzama, stb. A levezetésre semmit nem írtál érdemben, ellenben cserébe rengeteg minden mást.

"Nem a mondanivalóddal van itt a baj hanem hogy nem válasz arra, amire írtad. Én csak megjegyeztem, hogy mi mindent leírtak. Nem az a lényeg, hogy volt-e kezdete vagy sem, hanem maguk a folyamatok."

Milyen folyamatok? Mindenféle mítoszokban mindenféle gondolatok vannak leírva a világ keletkezésére. A világ múltbeli kiterjedésére logikailag mindössze két lehetőség van, véges, vagy végtelen. Minden tudományos, vagy nem tudományos gondolatrendszer is valamelyiket tartalmazza. Ha több millió lehetőség lenne, mint ahogy nincs, akkor meglepő lenne az esetleges egyezés, de így nem az. Ha most veszek 1000 embert, akik véletlenszerűen, vagy akár meggyőződésből (teljesen mindegy) vagy azt gondolják, hogy pl. a tér végtelen kiterjedésű, vagy azt, hogy véges, akkor bármiféle mítosz, vagy tudományos eredmény esetén lesz több száz ember, aki jól gondolta és lesz több száz ember, aki nem jól. De ez puszta egybeesés, ha nem induktív, vagy deduktív módon jutottak arra, amire. Ha pedig ez a dedukció nem ismert, akkor milyen alapon gondolom, hogy volt is, amikor még puszta találgatással is jó eredményt lehet elérni? Kb. olyan, mint amikor valaki egy választós teszten pusztán tippeléssel átmegy rajta, de magyarázat, levezetés híján nem tudom megmondani, hogy az adott személy valóban tudta a témát, vagy csak mákból sikerült neki. Lehet, hogy tudta, de nem jelenthetem ki, hogy tudta. valós teszteknél persze nem egy feladat van és egy feladaton belül is nem csak két választási lehetőség, hanem sok feladat, sok választási lehetőséggel, hogy puszta tippelgetéssel _nagy valószínűséggel_ ne lehessen átmenni. Persze még ilyenkor is előfordulhat, hogy valaki puszta szerencsével átmegy rajta, mint ahogy a lottót is megnyeri néha valaki, aminek pedig az esélye csak 1:44 millióhoz-hoz, nem pedig 1:2-höz.

"Mivel az anyag nem örök és idő sem volt az ősrobbanás előtt, ezért a tudósok nagy része már elveti ezt az elméletet."

Hány százaléka veti el?

"Más vallások és a múlt századi tudósok sem úgy képzelték el az állandóságot, hogy minden újra és újra lezajlik, ez csak egy modern elmélet, az ateista változata a "God of the gaps"-nak."

Nem újra zajlik, mert minden alkalommal máshogy.

"Igen. Akkor most fejtsd ki, hogy mi az, hogy "bún" és mi történik, ha háború van,ha önvédelemből teszed vagy éppen ott az abortusz és az eutanázia. Te azt mondtad, minden állítás igaz vagy hamis."

Látom, most nagyon belekötöttél ebbe az igaz-hamis dologba, most mondanám, hogy akkor csapjunk bele komolyabban a formális logikába és a fuzzy logikába, de akkor nehéz dolgod lesz.

Pl. az "az asztalon van egy homokkupac" állítás igaz-hamis voltának eldöntéséhez a homokkupac definíciója kellene. Játék gyanánt próbáld meg definiálni. Ha megvan, akkor tudjuk az állítás igazságtartalmát vizsgálni.

A bűn is hasonlóan definíciós elem, nem pedig levezethető állítás. A bűn az, amit az adott szociológiai egység annak tart, egy közös definíció. Ha a definíció megvan, akkor el lehet dönteni egy adott tettről, hogy az bűn-e, vagy sem. Ha háború van? Ha sajátot ölök meg, az bűn, ha ellenséget, az nem. Ők is ezt gondolják és logikailag ez konzisztens is. Sőt, ha veszítek a háborúban, akkor meg is leszek büntetve, ha győzök, akkor én büntetek. Ha olyan társadalomban élnénk, ahol általános, globális és szankcionált bűn lenne bárki életének kioltása, akkor a háborúban való bármilyen ölés is bűn lenne és nem háborúznánk. Ha önvédelemből ölök, akkor a közös megegyezés és természetes jogérzék azt súgja, hogy az nem bűn, ha egyébként az életemre törtek. Az engem megtámadó követte el a bűnt, amit én az ő megölésével tudtam csak megtorolni. De tudod mit? Ess neki az egész jogtörténelemnek, mert abból sok mindent megtudhatsz. Akárhogy is, a "bűn", mint a cselekedetek jellemzője definíció kérdése. Tudom, hogy te valami abszolút bűnmeghatározást szeretnél és írtózol a bűn relatív meghatározásától és azt hiszitek, hogy ha nincs abszolút bűnlajstrom, akkor mindenki ölne-lopna csalna, de ez nem így van. Az ember szociális élőlénynek evolválódott, ezért a csoportszolidaritás is kialakult benne. Van, aki konkrét kutatással véli bizonyítva azt, hogy a morális értékek eredendően mindenkiben evolúciósan benne vannak. Ha így nézzük, akkor hát nagyon-nagyon nem meglepő, hogy sok elem benne van a legtöbb szent könyvben és erkölcsi példázatban, hisz nem kellett mást tenni, mint azt leírni, ami amúgy is volt mindig, mióta ember volt. De ez nem azt jelenti, hogy a könyvek többi része is igaz, vagy hogy az erkölcs léte azt bizonyítaná, hogy azt a teremtő adta abszolút szabályként.

"Ez megint nagyon kedves magyarázat, de az összefogásnak semmi köze a fenti mondathoz. Ezt ugyanis senki soha nem tartotta be, aki nem "világosodott meg" valamilyen szinten. Te engem vagy a postást úgy szereted, mint önmagadat? Ugye ugye?"

Már dehogy nincs köze. Az összefogás is szocioevolúciós termék, hisz az összetartó csoportok erősebbek, mint a széthúzók, ezért nagyobb esélyük van a fennmaradásra. Az, hogy önmagadat mennyire szereted, vagy sem, az más kérdés. Első sorban magad felé működik az életösztön, másod sorban meg a közösség felé adott plusz lecsapódik nálad is. Ez a munka és feladatmegosztás lényege: ha mindenki teszi a dolgát, akkor mások is teszik neki. Ha a csoportot nem segítem, akkor a csoport sem tud nekem segíteni, ha baj van. Ha csoportot senki nem segíti, akkor tulajdonképpen nincs csoport, ha meg nincs csoport, akkor a csak a csoport által megoldható problémák nem lesznek megoldva, ami végső soron az egyénnek is rossz.

"Nocsak. Akkor mivel nem tudod, igaz-e és nem foglakoztat a dolog túlságosan, a fenti mondatok az igaz vagy hamis skáláján nem esnek sehová? Mégsem elemezhetők az általad említett módon?"

Jó. Szerinted vannak olyan robotok, amik pont úgy néznek ki, mint az emberek és úgy is viselkednek? Ha nincsnek, akkor honnan tudod, hogy nincsenek? Felboncoltad az összes embert? Hát nem. _Máshonnan_ tudod, hogy mi az igaz. A Süsü meséiről honnan tudom, hogy csak mesék? _Máshonnan_: Onnan, hogy tudom, a bábok nem élnek és a bábokat emberek csinálják. Honnan tudom, hogy holnap is fel fog kelni a Nap? Onnan, hogy eddig is minden nap fölkelt? Logikailag nem következik belőle. Nem. _Máshonnan_: onnan tudom, hogy egy másik gondolatrendszer (csillagászat) ad információt hozzá: tudom, hogy a Föld a Nap körül kering és nincs semmiféle akadálya annak, hogy ez még jó ideig így maradjon. Honnan tudom, hogy a régi mítoszok csodatevései csak mesék? Hát onnan, hogy a mostani tudásunk szerint lehetetlenek. Honnan tudom, hogy régen is lehetetlenek voltak? Nem tudom. De csak úgy feltételezhetem joggal, hogy nem voltak lehetetlenek, ha legalább többé-kevésbé be tudom illeszteni minden más tudásunk közé. Honnan tudom, hogy a fizikai törvények régen ugyanazok voltak, mint most? Logikailag nem tudom, de nincs is okom feltételezni, hogy nem voltak ugyanazok. Miért nincs okom? Mert semmiféle logikai indokot nem tudok mondani arra, hogy miért, hogyan, minek hatására, meddig, hol, stb. voltak a törvények mások. Ha nem tudok indokot mondani, akkor mitől több ez puszta találgatásnál és légből kapott feltételezésnél? Semmivel. A jóslás, meg jövőbe látás elég problematikus, paradoxonokkal terhelt gondolatkör. Ha nem oldod föl a paradoxonokat, akkor csak üres fogalmakkal dobálózol.

"Miután a Biblia az abszolút igazságot mondja ki, ezt kétlem."

Miért mondaná? Honnan tudod? Még azt sem tudjuk pontosan, hogy 50 éve mi történt, nem hogy 2000 éve, amikor még fényképezőgép, meg filmszalag sem volt...

"Itt az igaz-hamis skála azért nem működik, mert a lényegi mondanivaló az nem a történet, az csak a keret."

Ha azt mondod, hogy jó példázatok, metaforák, egy jó keret és nem az a lényeg, hogy az úgy történt-e, ahogy le van írva, akkor azt mondom, hogy számomra ez teljesen elfogadható. De akkor két bekezdés múlva nem írom azt, hogy itt jóslatok, meg helyes magyarázatok vannak benne, ha egyszer két bekezdéssel előtte meg azt írom, hogy nem az a lényeg, hanem az átvitt értelem, az erkölcsi példák, az ember jobb megismerése. Akkor maradjunk az utóbbinál és azzal nekem sincs semmi bajom. De akkor azért joggal szisszen föl az ember, amikor valaki kvantummechanikával dobálózik úgy, hogy egy sz*ros polinom gyökeiről sem tudja, hogy mik azok.

"Ezt én írtam igazából annak a fenti mondatnak, hogy angyal jelent meg Máriának, utólagos toldalékaként. Hogyan helyezed el az igaz vagy hamis listáján? Merthogy tényleg beteljesedett az üzenet, a fiát megváltónak nevezik. Mi van akkor, ha Mária képzelte, álmodta az angyalt? Az elvesz annak az értékéből, amit az álom mondott?"

Nem, de akkor nem "megjelent neki", hanem "álmodta". A szavak azért vannak, hogy legyen jelentésük. Ha képzelte és álmodta, akkor nincs bajom a dologgal.

"Aha, értem. Persze meghatározást nem adtál meg. Nos, a szeretetnek vannak rétegei és típusai, és igaz, hogy alacsony szinten minden embernek van tudomása róla. Csakhogy a szeretet jóval több ennél. Az ógörögben négy szó volt rá, mind a négy a szeretet más arcát mutatta. Nekünk már csak egy, esetleg két szavunk marad, az is csak banális kontraszt, semmi több."

A szeretet bonyolult pszichológiai fogalom. De a szeretet is definíció, nem igaz-hamis értékkel bíró állítás. Azzal meg nem tudok mit kezdeni, hogy téged zavar a csak egy szó és nincs fantáziád több szóval körülírni és megfogalmazni a rétegeket, vagy az érzelmi életed szintjeit. Az, hogy egy szó van rá, semmit nem jelent. Azzal sem tudok mit kezdeni, hogy te sivárnak és sekélyesnek érzed a belső érzelmi életedet.

"Ha ilyen jól ismered őket, akkor tudod, hogy a filozófia szent dolog volt, és a művelői sok mindent -már csak tudományos eszközök hiányában is- a vallásos élményhez hasonló módon értek el. Ezt nevezték heuréka! élménynek. És az is."

"vallásos élményhez hasonló módon" : HASONLÓ (ha az). Na és?

"Az össezs történet mélyebb jelentést hordoz az emberi psziché működéséről."

Mindig mondom, hogy ezzel egyetértek és ezt bármikor hajlandó vagyok elfogadni. A többit azonban nem.

"Én arra utaltam, hogy a zsidóknál az örök körforgás fel sem merült, tehát nem tippeltek, hanem számukra nem volt más igazság."

Nem érted. Kívülről nézve akkor is "tippeltek".

"A biblia próféciái is megtörténtek mind, a Babilioni fogság, hetven évig tartott,ahogy meg lett jövendőlve, Ninive elpusztulása, és még JÉzus születése is előre meg volt prófétálva. Még azt is tudták róla, hogy átszögezve fogja végezni."

Értem. Tehát ha én bemondom a tévében, hogy szerintem egy kővel fognak leütni, majd végül tényleg megkersnek és leütnek egy kővel, akkor az egy jóslat. Na és természetesen ez az egész sztori nagyon-nagyon régen volt és csak homályosan írom le.

"Bár továbbra sem értem, hogyan "figyelték" meg azt hogy a föld kezdetben gőzök és gázok halmaza volt, honnan vették, hogy a vízi létforma megelőzte a szárazföldit, és a teremtés miért nem a "lényeggel", az emberrel kezdődött. Olvastam más korabeli népek teremtéstörténeteit, hát."

Miért? Te előbb a bútort veszed meg, lerakod a telekre, aztán köré építed a házat? Vagy először mecsinálod a vezetékezést, majd köré húzod a falat? Persze vannak tehetségtelenek, akik hasonlókkal próbálkoznak.

"Valójában úgy hitték, hogy a teremtés tökéletes, tehát a kő tökéletes, és a gyík is tökéletes."

Kérdés: meg tudnád fogalmazni, hogy a tökéletes és az egyszerű szavak mit jelentenek és különböző dolgot jelentenek-e?

"És ezt a történetet még mindig rengetegen támadják, ugyanis úgy tűnik, a fosszíliák nem erre utalnak."

Igen? Melyik fosszíliák? Meg persze lehet eldobni az evolúciós elméletet, csak hát akkor meg kellene magyarázni rengeteg mást is, amik viszont az evolúció értelmében nyernek csak okot és értelmet, valamint meg kellene magyarázni, hogy a jelenleg kísérletekben lezajlott evolúciós folyamatok mégsem történtek meg, pedig ott vannak, dokumentálva. De aztán olyan magyarázatot kellene keresni, ami összhangban van más tudományokkal, különben azokat is át kellene formálni. Nehéz dolgod lesz.

"Mert állatot nem, tehát azokat ha csak a "feltételek" számítanak, Isten csak jókedvében teremtette."

Miért? Minek teremtette?

"Számomra az ókor embere zseniális, a mai ehhez képest csak egy szerencsétlen sorozatgyártott robot, aki azt hiszi, hogy egyéni véleménye van és hogy szabad."

Üres frázisok puffogtatása, az ember régen is pont olyan volt mint ma, csak átformálta maga körül a világot. Minden korban voltak és vannak is zsenik.

"Nem is véletlen, hogy a matematika az ókorban született meg, hiszen az szellemi tevékenység, és ehhez igazán értettek."

Kedves tőled, hogy bár fogalmad sincs róla, Bacon, Newton, Einstein, Schrödinger és sokan mások igen nagy szellemi teljesítményét így lebecsülöd. Szerinted mikor kellett volna a matematikának megszületnie? Holnap?

"Nézd, ha elemzek és nem tetszik neked az eredmény, akkor lehurrogsz, hogy szűkagyú vallásos vagyok."

Nem. Amikor én ilyen témában vitázom, akkor nem érvelek Isten nem létezése mellett, nem is állítom, hogy nincs Isten, de azt módszeresen meg tudom mutatni, hogy a hivők érvelése egyszerűen hibás, ahogy a tieid is. A logikai alapkon nyugvó vitát szemmel láthatóan nem is csinálod. Ez nem bántás, én is tanulok tőled, te is tanulj tőlem. Pont azért, hogy láss mást, hogy felvessek olyan lehetőségeket, amiket - mivel rugalmasan gondolkodó vagy - végig kellene gondolnod és érvelned kellene vagy mellette, vagy ellene.

"A szűk látókörű az, aki nem tudja és nem is akarja a dolgokat a más szemszögből tekinteni."

Hát igen. Én érteni vélem a te szempontjaidat, azért tudok érvelni ellenük, míg te nagyon ragaszkodsz ahhoz, hogy amit én mondok, az nem lehet igaz és teszed ezt anélkül, hogy konkrétan érvelnél.

"Ha tudományos dolgokat olvasok és idézek, azt mondod, úgysem értek hozzá, ne idézgessek."

Idézni szabad, de amikor valótlant mondasz, néha olyat is, amire ha csak a wikin rákeresnél is látnád, hogy nem igaz, akkor mégis mit csináljak? Mondjam azt, hogy oké, igazad van?

IGAZ-E, HOGY AZ EGYHÁZ A HALADÁS ÉS A TUDOMÁNY ELLENSÉGE?

Válasz:

Nem igaz, hogy az Egyház a haladás és a tudomány ellensége.

Magyarázat:

Az Egyház tudományellenessége közönséges koholmány. Éppen ellenkezőleg, az Egyház mindig is pártfogolta és művelte a tudományokat, terjesztette a kultúrát és a műveltséget, támogatta a művészetet, és segítette a haladást. A tudomány és a hit összeférhetetlenségnek nyilván legkiáltóbb cáfolata, hogy minden korok legnagyobb tudósai éppen mélyen istenhívők voltak. Nemcsak régen, ma is. Az ateizmus a szellemi középosztály, a középszerű tudósok világnézete. Pascal, Kepler, Newton, Kopernikusz, Galilei, Pannenberg, Volta, Faraday, Maxvell, Planck, Einstein, Jedlik Ányos és Szentgyörgyi Albert életét őszinte vallásosság hatotta át:

„Minden szerves anyagokkal kapcsolatos dolog olyan bölcs célszerűségre mutat, amely valamilyen felsőbbrendű értelemtől származik" (Jöns Jacob Berzclius, vegyész).

„Az én vallásom egy felsőbb szellemi lény alázatos imádásában áll, amely még azokban az apró részletekben is kinyilatkoztatja magát, amelyeket mi korlátozott értelmünkkel kikutatni képesek nem vagyunk" (Albert Einstein, Nobel-díjas fizikus).

„A fizikában dolgozni annyi, mint Isten alkotását szemlélni" (Walther Nernszt, Nobel-díjas fizikus).

„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósoknak széles körű ismereteik miatt vallástalanoknak kell lenniük. Ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket" (Erneszt Rutherford, Nobel-díjas fizikus).

„A kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája egy teremtő és mindenható lény tervében született meg. Ez mindörökre a legnagyobb felfedezésem" (Isaac Newton, fizikus).

„A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet" (Arthur Eddington, csillagász). „Az, amit a tudomány tanít nekünk, arra enged következtetni, hogy a természetben az emberi léttől független rend uralkodik. Olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember egyaránt alá van rendelve. A vallás és a tudomány állandóan vállvetve küzd a kételkedés, a vaskalaposság és az istentelenség ellen. És a mottó, mely örökre jellemzi ennek a küzdelemnek az irányát: »üda Istenhez«" (Max Planck, Nobel-díjas fizikus). „A tudomány Isten nélkül lerombolja a világot" (Pierre Lecompte du Noüy, fizikus). „A tények közérthető magyarázata azt sugallja, hogy egy szuperintellektus működött, játszva a fizikával, a kémiával és a biológiával, és nem vak erők voltak azok..." (Frcd Hoye, csillagász).

„O, a tudós megmászta a tudatlanság hegyeit, már a legmagasabb csúcs meghódításához közeledik, s amint kinyújtja kezét a végső szikla felé, teológusok csoportja köszönd, akik már évszázadok óta ott ülnek" (Róbert Jastrow, asztrofizikus).

Sőt, a modern csillagászat, az elektronika és a genetika tudománya éppen papoktól indult ki. Katolikus pap készítette például a legelső léghajót, tervezte az első tűzoltófecskendőt és az első mechanikus órát. Jedlik Ányos (elektronika) bencés szerzetes, Kopernikusz (csillagászat) katolikus pap, Mendel (genetika) ágostonos szerzetes volt. A középkorban, főleg az ún. „sötét" korszakában (melyet nem az Egyház tett sötétté, hanem a népvándorlás nyomán megjelenő barbár hordák és a római birodalom összeomlása), tehát a VI-X. században, csak az Egyház őrizte a műveltséget. Az újkorban csak az Egyház tanított, a misszióban a papság oktatta elsőként írásra és földművelésre a bennszülötteket.

Bangha Béla S.J. szerint: „A katolikus Egyház teremtette meg a szegény- és beteggondozást, létesítette az első kórházakat, szegényházakat, árvaházakat, eszelte ki a vakok és siketnémák rendszeres gondozását. A katolikus Egyház vetette meg alapját a szociális gondoskodásnak, az emberek egyenlőségének a törvény előtt, a munkás jogának védelmét (XIII. Leó: Rerum novarum, XI. Pius: Quadragessimo anno). Nincsen a világnak egyetlen intézménye vagy felekezete, amely a kultúra és haladás terén oly hatalmas érdemeket szerzett volna, mint a katolikus Egyház. Aki a katolikus Egyházat a haladás kerékkötőjének nevezi, az éppoly joggal nevezhetné a fénylő Napot is az égen a sötétség terjesztőjének."

Jézus azt mondta az írástudóknak: „Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes lesz a vádlótok, akiben reméltek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?" (Jn 5,45). Mi is mondhatnánk az ún. ״tudományos ateizmus híveinek: Ne gondoljátok, hogy vádolni fogunk benneteket az Atya előtt. Maguk a tudósok lesznek a vádlóitok, akikben pedig reméltek. Mert ha nekik hinnétek, Istenben is hinnétek.

Igazolás:

A kérdés nem tartalmaz igazolást, hiszen nem teológiai, hanem történelmi témát fejtegetett. Az igazolás igényével fellépők a Vatikáni Levéltárban kutathatnak tovább.

Ld. még: [link]

Javaslom ezt a művet minden itt fórumozónak, akit hasonló kétségek gyötörnek:

[link]

A protestantizmus irányába elfogult történetírás erősen eltúlozza azt ‘búcsúcédulás’ dolgot. Ezzel kapcsolatban a legtöbben körülbelül azt hiszik, hogy “a katolikus Egyház régen pénzért osztogatta a bűnbocsánatot.” Azonban ez a mese nem más, mint a legrosszabb fajta hitvitázó irodalom és vallásgyűlölet kitalálása. Soha az Egyház bűnbocsánatot pénzért se nem ígért, se nem adott. A búcsúk elnyerését néha bizonyos jócélú adakozáshoz kötötte mint feltételhez s ezt Luther korában egyes túlbuzgó szerzetesek oly ügyetlenül és ferdítve hirdették, mintha maga a jótékonycélú adomány lenne a búcsú megszerzésének ára. Ezt azonban az Egyház sohasem tanította s a búcsúval való visszaélések ellen maga is azonnal közbelépett. A búcsú egyébként maga sem “bűnbocsátás”, hanem csak bizonyos ideiglenes büntetések elengedése az Egyház oldozó és kötő hatalma alapján.

A búcsúcédulák botrányos árusítása a protestáns felkelés egyik kiváltó oka volt. Az árusítást a Tridenti Zsinat meg is tiltotta, és a visszaéléseket elítélte (ugyanúgy, ahogy ez utóbbit már korábbi zsinatok is megtették, pl. 1215, 1245, 1274 és 1312. években tartott zsinatok). Azonban Luther Márton továbbment, és egy idő után nem csak a búcsúkkal való visszaélést, hanem magát a búcsú tanítását is kétségbe vonta, azt állítva, hogy ez a gyakorlat szemben áll a Biblia tanításával. Nos, ez nem éppen így van:

Az igaz keresztények többsége, akik eljutottak Krisztushoz (azaz a szentek), sokkal többet szenvedtek, mint amennyi Isten igazságos ítéletéhez elegendő lett volna. Pl. Jézusnak, illetve a katolikusoknál még Máriának, semmi bűne nem volt, mégis szenvedett/szenvedtek. Az Egyház tartja, hogy ezek a „pluszok” nem vesznek kárba, hanem azok, akik bűnbánatot tartanak, kérhetnek a maguk számára ebből az egyházi kincsből. Az Egyház meghatározza ennek módját, és annak, aki azt elvégzi, jóváírja azt. így az ember „búcsút vesz” a bűneiért kijáró ideiglenes büntetésétől (nem a bűnétől!). Ezt nevezzük búcsúnak. A Katolikus Egyház a múltban pár esetben elkövetett bűnös visszaélések miatt soha sem fogja eltörölni ezt a csodálatos elvet és gyakorlatot. A búcsú tanítása a purgatóriumnál is tárgyalt tanításhoz is kapcsolódik (ideiglenes büntetés, jóvátétel), de még szorosabban függ össze a szentek közösségével. Az érdemek átruházása, a helyettesítő szenvedés a „közösség” egy csodálatos és mély együttműködése, amelyben Krisztus misztikus Testének közösségi és egységes természete fejeződik ki.

Akit bővebben érdekel a kérdés, olvassa ezt el: [link]

„Az élőlények kialakulása végbemehetett a puszta fejlődés útján, teremtői közbelépés nélkül is.”

Legfeljebb azt lehetne mondani, közvetlen teremtői közbelépés nélkül. De akkor is szükség van Istenre, mert különben sem élő, sem élettelen anyag nem jöhetett volna létre. Azonban élő lény élettelen lényből soha semmi körülmények közt eddig még nem fejlődött. Nem is fog fejlődni soha, mert az élőben valami olyan felsőbb életelv mutatkozik, amelynek az élettelen dolgok teljességgel híjával vannak. Márpedig ami valamiben még csírájában sincs meg, az abból semmiképp sem fejlődhetik, csak újabb teremtés révén jöhet létre.

„A természettudomány azt mutatta, hogy állandóan fejlődnek magasabbrendű formák alacsonyabbrendű élőlényekből.”

Ahol erre a velük született belső képesség és erő megvan, vagyis ahol a fejlődés csírája az egyes élőlényekbe kezdettől fogva bele volt fektetve, ott igen, de máshol és más irányban nem. A fejlődés csak elég szűk keretek között lehetséges és olyan esetet a természettudomány nem ismer, ahol pl. hüllőből emlős állat, állatból ember fejlődött volna, amint ezt a darwinizmust túlhajtó materialista meseköltők állítják.

„Wells szerint megfelelő számú évmilliók folyamán az élettelen anyag termelhetett élőlényt.”

Ezt Wells mondja, aki nagy képzelőerejű regényíró, de igen gyenge természettudós és még gyengébb filozófus. Ami magában véve lehetetlen, az százmillió év alatt éppoly kevéssé "fejlődhetik", mint száz év alatt. Akárhány millió évet veszünk fel, a kétszerkettő sohasem lesz tíz és a semmiből semmi alapon sem alakulhat magából új dolog.

„A természettudomány kimutatja, hogy az emberek a majomtól származnak. A majom és az ember közt máig feltűnő a hasonlatosság.”

Ezt a származást semmiféle természettudomány eddig ki nem mutatta. A természetrajzi hasonlóság még nem jelent egymástól való eredést. Isten akarta, hogy mivel testünkre nézve csakugyan az állatvilághoz tartozunk, az állatokkal sokban azonos testi felépítésünk legyen; ám ez nem jelenti az állatoktól való leszármazásunkat, hanem csak testünknek az állatvilágba való tartozását. Ember és majom közt csak rendszertani és morfológiai vagy alkattani hasonlóság van, de nem genealógiai (származási) kapcsolat, Vajon azért, mert a férfinek is vannak mellbimbói, azt kell-e mondanunk, hogy tehát a férfi is eredetileg nő volt? Hasonlóság nem annyi, mint egymástól származás!

„Az őslénytan szerint a legrégibb ember csakugyan közel állt a majomhoz.”

Eddigi tudományos kutatásaink szerint az ősember ugyan sokkal durvább, kezdetlegesebb típust jelentett, mint a mai kifinomult ember; ám az ú. n. vad népek közt ma is vannak szinte állati fejalkatú s arckifejezésű típusok, Azért mégis csak teljes emberek ők is, és lényeges dolgokban, főleg szellemi képességeikben tökéletesen távol állnak a majmoktól. A legrégibb és legprimitívebb ember is rajzolt, szerszámokat készített, jelképeket használt, pl. a temetkezésben stb. aminek az állatnál sehol semmi nyoma sincs.

„Vannak a világban rendellenességek is, amelyek inkább az Isten ellen bizonyítanak.”

Tévedés! Rendellenességek nincsenek, legfeljebb jelenségek, amelyeknek tulajdonképpeni távolabbi rendeltetését mi emberek ezidő szerint még nem ismerjük. Ilyen az emberi szervezetben a mandula vagy a vakbél; ilyenek a természetben bizonyos rovarok, hüllők s vadállatok, Mire jók ezek? - kérdi a rövidlátó ember s nem gondolja meg, hogy sok dolog van, aminek lehet igen fontos szerepe a világegyetemben, a nélkül, hogy a mi szűkős kis emberi tudásunk azonnal megtalálná, mi ez a szerep.

Egyébként az ú. n. rendellenességek a számunkra is felfogható rendezettségek mellett oly ritkák, hogy belőlük az Isten léte ellen következtetni olyan volna, mintha valaki azt mondaná: a kölni dómot nem építőmesterek építették, mert valamelyik toronyban egy picinyke fülke nem áll arányban a többi épületrésszel! Vagy mintha azt mondaná valaki: a Zalán futásában néhány helyen a hatlábú verssorok helyén hétlábú verssor áll: tehát az egész költemény nem költői alkotás, hanem véletlenül létrejött, értelmetlen firkálmány.

A teremtéshit és az evolúció viszonya

Magasabb bölcseleti szempontokból a fejlődéselmélet és az isteni teremtés között nincs akkora ellentét, mint az első tekintetre látszik. Az evolúció nem vallási kérdés elsősorban, és nem is feltétlenül nélkülözi az igazság egyes elemeit, de az elmélet hiányosságai és népszerűsített formájának túlzásai miatt a katolikus hívő fenntartásokkal közelíti meg.

A katolikus hit elméletileg nem összeegyeztethetetlen az fejlődéselmélettel (fenntartva az ember külön teremtését). Ezért anélkül, hogy mindenestül elutasítanánk az evolúciós elméletet, vagyis a fajok egymásból való kifejlődésének gondolatát, nem tekintjük sem vallási igazságnak, sem feltétlen, még kevésbé meggyőző módon bizonyított tudományos igazságnak. Mint természettudományos hipotézis annyira hiányos, hogy nem hat kényszerítő erővel a Biblia hagyományos értelmezésére. Legfeljebb az egyházatyák nézeteltéréseinek alaposabb vizsgálatára indít.

A véletlenre alapozott evolúcióval szembeni kritikánk forrása nem a Szentírás mindenek feletti tekintélyének védelme, hanem majdnem tisztán természettudományos kétely. Annyiban nem teljesen profán a kritikánk, hogy szem előtt tartjuk: sokak hitét éppen az evolúció és a teremtéshit vélt összeegyeztethetetlensége ingatta meg, ill. a materialista evolucionizmus számos istentelen és emberellenes ideológiának (nácizmus, marxizmus) vált szellemi alapjává.

A Szentírást minden nehézség nélkül lehetne másképpen (pl. az evolúció szerint) is értelmezni, sőt több egyházatya vagy egyháztanító meg is kísérelte (pl. Szt. Ágoston, Aquinói Szt. Tamás), mégpedig abban a korban, amikor az evolúció vagy a természetes kiválogatódás gondolata meg sem született, és így nem is jelenthetett konkurenciát a Biblia számára. Ezért nem vádolhatók azzal, hogy a tudományhoz próbálták meg hozzáidomítani az “élettelen, kiüresedett” dogmákat.

A fejlődéselméletnek az a felfogása, amely a véletlent teszi meg a genetikai változások és a természetes kiválogatódás irányítójának, mind a katolikus hit, mind a józan bölcselet számára elfogadhatatlan. Más a helyzet, ha a fejlődés és a mutációk okát nem a véletlenben, hanem Isten akaratában keressük. Ebben az esetben viszont az evolúciós elképzelésnek elvileg nincs találkozási pontja a kinyilatkoztatással. Mert míg a Biblia arról ad tanítást, hogy „miért és ki által" lett a világ, a tudomány a “hogyanra” keresi a választ. így a Szentírás egyetlen hiteles helyének valódi (!) értelme és a természettudomány biztos (!) eredményei között sem lehet igazi eltérés. Aquinói Szt. Tamás figyelmeztet: “A Szentírás igazmondásából nem szabad engedni, de helytelen értelmezéssel a hiteden tudósok gúnyolódásának sem kell kitenni”.

A katolikus hit tehát nem annyira az evolúciót mint hipotézist, hanem az evolucionizmust mint módszert (a fejlődésnek minden vonatkozásban való túlzó hangsúlyozását) veti el.

Mások az evolúciót mindenestül bírálják - és kritikájuk nincs minden alap híján -, mert nézetük szerint, ha a fajok fejlődéssel alakultak ki egymásból, akkor a létharc, a szenvedés és a halál, nem a bűn következménye, amint azt Szt. Pál apostol tanítja, akkor a természet „vajúdása” nem az ember vétkének következménye, hanem Isten ősi terve, amely független az emberi bűntől. Ez pedig túl azon, hogy mindenestül aláássa a Szentírás tekintélyét, Istent is kegyetlennek, vagy legalábbis érzéketlen tünteti fel a szenvedéssel szemben. Ez a nehézség azonban mások szerint nem áll fenn, hiszen - mint mondják — az örök élet a természet rendjén nem jár az embernek, pusztán a természetfeletti kiválasztás következménye. Az állat es növényvilág egyedei akkor is elpusztultak volna, ha ez ember nem vétkezik, sőt az ember is elhagyta volna a világot, csak mindez nem fájdalmas és kétségektől gyötört szenvedés, hanem a Boldogságos Szűzhöz hasonlóan boldog és nyugodt elszenderedés formájában történt volna. A többi élőlény szintén elhagyta volna a világot, de az örök élet ígérete és vágya nélkül, boldog tudatlanságban. Az ember bűne csak a körülményeket tette borzalmassá, és a célt elhomályosítva kilátástalanná az ember számára. Ebben a szenvedésben osztozik a teremtés is követve az embert, mint a teremtés koronáját. Ε teológusok állítása szerint - és jó okunk van egyetérteni velük, hiszen egyházatyák is állnak e nézet mögött — a Biblia és kivált Szt. Pál apostol a „halál” szó alatt nem pusztán az elmúlást, hanem annak gyötrelmes és rettenetes voltát, ill. a kárhozatot érti. És ez az, amit az emberi bűn, mint újdonságot behozott a világba. Ez az elmélet tehát elvben szintén megengedi annak feltételezését, hogy Isten az evolúció által alkotta meg a teremtett világot.

A katolikus hit nem ellenkezik kifejezetten a fejlődéselmélettel, de ellenkezik a véletlennel, vagyis azzal, hogy az esetleges fejlődés mögött nem állt isteni irányítás és tervezés: Hogyan haladhat a fejlődés egészen célirányosan az alacsonyabb rendezettségtől a magasabb felé, az egyszerűtől a bonyolultabb felé, amikor a természetben mindez automatikusan fordítva működik (az elektromos áram a kisebb ellenállás felé megy, a magára hagyott ház nagyon hamar tönkremegy, a halott test lebomlik). A nehézkedés elvének megfelelően magára hagyva minden az alsóbb szervezettség, a „könnyebb út” felé törekszik, és nem magasabb szinten szerveződik. A termodinamika II. törvénye: a létező rendszerek az idő elteltével egyre rendezetlenebbé válnak.

A „véletlennel” szemben áll az elégséges ok elve, vagyis az, hogy minden történésnek oka van, mégpedig elégséges oka. (Ha kutyanyom van a hóban, akkor annak csak az az oka, hogy egy állat járt arra. Ez azonban még nem elégséges ok. Az elégséges ok az, hogy az az állat egy kutya volt. Az órának oka az ember, elégséges oka az órás.) Ahol célirányosság van, kell célra irányító. Ηa az evolúció alapja a véletlen mutáció, akkor hogyan lehetséges a célirányosság a világban és a fejlődésben (gondoljunk csak az óránál összehasonlíthatatlanul bonyolultabb emberi szervezetre)? A célirányosságnak nem elégséges oka a véletlen. A célirányosság megfelelő oka csakis az értelmes célra irányító. Senki sem hinné el, hogy egy óra magától összeállt, vagy, hogy egy szeméttelepen a tornádó összerakott egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet. Azért hihetetlen ez, mert sem a véletlen, sem a tornádó nem elégséges oka a célszerűségnek. A merőben mechanikai fejlődéselmélet tehát bölcseletileg, is tapasztalatilag is lehetetlen.

Az egyház a tudomány és a fejlődés gátja

A felvilágosodásnak, majd a kommunizmusnak és általában a primitív vallásellenes propagandának egyik visszatérő jelszava: ,,Az egyház a tudomány és a fejlődés gátja volt!'' -- A tudományellenesség példájaként általában Galilei elítélésének esetét vagy Giordano Bruno megégetését idézik (mindig újra csak ezeket!). De nem szólnak arról, hogy az egyház volt évszázadokon át a művelődés és kultúra fellegvára és forrása, hogy az emberiség legnagyobb tudósai és az emberi fejlődés úttörői évszázadokon át nagy arányban papi emberek voltak, és hogy a mai napig is nagyon sok tudós és haladó gondolkodó vallja magát mélyen hívőnek. (Erről az alábbiakban még szólunk.) És nem szólnak arról sem -- ami pedig az igazságos ítéletalkotáshoz hozzátartozik --, hogy a történelem folyamán a legutóbbi időkig szinte minden állam, társadalom vagy vallás súlyos elutasítással vagy tilalommal fogadta az olyan új tudományos hipotéziseket vagy rendszereket, amelyek szembeállni látszottak saját -- mindaddig működésképesnek látszó -- világnézetükkel. (Így ítélt halálra másként gondolkozó tudósokat Kálvin éppúgy, mint a legutóbbi korig a monolitikus államok vagy vallások. -- Így küldte el tanszékéről a lutheránus Keplert a tübingeni főiskola evangélikus vezetősége a kopernikuszi világkép hirdetése miatt, amelynek okán Galilei is feszültségbe került a katolikus egyház egyes vezetőivel. Említésre méltó viszont, hogy Kepler ezután a grazi katolikus főiskolán lett a matematika tanára.)

Galilei, Giordano Bruno stb.

Galilei vagy Giordano Bruno esetéről és az egyéb inkvizíciós eljárásokról tehát csak a kor látásmódját figyelembe véve lehet ítéletet alkotni (amint az inkvizícióval kapcsolatban erről szóltunk). Korunk szemléletének megfelelően és a korabeli egyoldalúságokat megvallva viszont érthető, hogy a katolikus egyház feje fontosnak tartotta, hogy a világ színe előtt bocsánatot kérjen Istentől mindazon esetekért, amelyekben az egyház a világi hatalom büntető ítéletének adott át valakit világnézete vagy tudományos meggyőződése miatt.

-- Galilei elítélése kétségtelenül egyes korabeli egyháziak szűklátókörűségét jelzi. De e történet beállítása egyúttal jelzi a vallásellenes propaganda hamisságát is: -- A köztudatban úgy él az esemény: hogy Galileit haladó tanai miatt a korabeli egyházi tudománytalanság börtönbe zárta. Az esemény ennél összetettebb. -- Valójában Galilei korában a Nap-központú világkép nemcsak új volt, hanem tudományosan nem is volt bizonyítva. A kor számos legnagyobb tudósa is tagadta, mint pl. Tycho Brahe. A Galileit kihallgató bizottságok azt kérték tőle, addig ne hirdesse tényként e rendszert, amíg az tudományosan be nem bizonyosodik (mert mindaddig úgy tűnik, hogy helyesebb a Biblia által is sugallt, s a kor legtöbb tudósa által is vallott Föld-központú világképet vallani). Amikor ő megszegte ezt az ígéretét, s újra tényként írt a Kopernikusz által kidolgozott rendszerről, egyházi bíróság elé állították. Bár több egyházi tudós a pártjára állt (!), azok kerültek többségbe, akik ellene szavaztak. Névlegesen börtönre ítélték, valójában otthonában kellett élnie ,,házi őrizetben'', ahol munkáit továbbra is folytathatta. (A kommunista idők hazai lexikona ,,megkínzatásáról'' is beszélt, ami nem igaz. Vö. Új Magyar Lexikon, Budapest 1962, III, 408). Galilei mindvégig hívő ember maradt, élete végén apáca-leánya volt fő vigasza. Ami pedig a korabeli egyház egészének ,,tudománytalanságát'' illeti, a Galilei által vallott rendszer egészét egy hívő egyházi ember dolgozta ki: Kopernikusz kanonok; s -- amint említettük -- Galilei baráti körében számos pap tudós volt, akik próbáltak is pártjára állni, de a bizottság ítéletet kérő része erősebbnek bizonyult. (Vö. az új Magyar Katolikus Lexikon, Galilei)

-- Giordano Bruno megégetése is elfogadhatatlan mai gondolkodásunk számára. De a vallásellenes propaganda -- a felvilágosodás kora óta -- vele kapcsolatban is hamisít. Mert nem tudományos nézetei miatt szenvedett máglyahalált, hanem vallási eretneksége (panteista nézetei, a Szentháromságnak és Krisztus megtestesülésének tagadása stb.) miatt.

Egyház, papság, haladás

Az egyháznak a tudományhoz és kultúrához való viszonyára fényt vet, hogy az ún. felvilágosodás koráig a történelem tudósainak, művészeinek, pedagógusainak stb. nagy többsége kereszténynek vallotta magát, és keresztény feladatának tartotta az emberiségért végzett munkát. -- Megvilágítja a kérdést az is, hogy milyen sok tudós, feltaláló, orvos, pedagógus, művész stb. volt magának a papságnak soraiban; olyan sok, hogy egy könyvben nem férne el ismertetésük. Ezért a következőkben csak néhány jelentősebbet sorolunk fel közülük.

Természettudós papok

(Kedves Olvasó!. Vedd a fáradságot, s nézz utána lexikonokban az itt felsorolt, s csak nagyon röviden bemutatott pap-tudósoknak. Sokukról jóval többet fogsz megtudni, mint amennyit itt leírhatunk. Igaz, néhányukról egyes lexikonok sem írják le, hogy ők papok voltak. Ezt már lexikona válogatja.)

Az első ingaórát a későbbi II. Szilveszter pápa (+1003) készítette a reimsi székesegyházban. -- Az arab számokat, amelyeket ma használunk, ugyancsak ő vezette be. Az addig használatos római számokkal magasabb matematikát nem lehetett művelni.

Európa első növény-, állat- és ásványtanát Nagy Szent Albert (+1280) német szerzetes (kora legátfogóbb műveltségű embere) szerkesztette meg. Ő beszélt már arról is, hogy a Föld gömb alakú és hogy túlsó felén is laknak emberek.

A lemezjátszó ősét, a távcső és a mikroszkóp elvét Rogerius Bacon (+1294) angol ferences fedezte fel. Írt már arról, hogy a gőz erejével hajókat lehet hajtani. Megsejtette a fény hullámelméletét és írt ,,láthatatlan fénysugarakról''. Azt tanította, hogy a Föld gömb alakú.

Kolumbusz Kristóf papok indítására és segítségével indult Amerika felfedezésére. -- Elsősorban Nagy Szent Albertnek és Rogerius Baconnak a művei adták neki a gondolatot, hogy a Föld gömbölyű. -- Két pap bíztatására kapott a spanyol királytól hajót.

A puskaport Schwarz Bertold (+1350) szerzetes fedezte fel.

Kopernikuszt, a lengyel csillagászt nem kell bemutatni (+1543). Ő is egyházi ember volt: kanonok.

Az első nyomdát hazánkban Karai László budai prépost alapította. Ő hozta hazánkba Hess András nyomdászt, akiről Buda egyik terét elnevezték.

A fénytan egyik nagy tudósa, F. Grimaldi jezsuita (+1633). Ő fedezte fel a színszóródást és a fényelhajlást. -- A csillagászati kutatás történetének egyik legnagyobb alakja egy másik világhírű szerzetes, A. Secchi (+1870). Ugyanő a modern meteorológia meglapítója: szerkesztette az első időjárásjelző gépet, alakította ki Olaszországban az első meteorológiai hálózatot.

A gázok kutatásában is papok nevével találkozunk: E. Mariotte francia bencés neve közismert (+1670); -- Gusman Bertold barát pedig 60 évvel a Montgolfiere testvérek előtt felszállt 1720-ban a portugál udvar előtt. -- A gázlángot először jezsuiták alkalmazták Angliában, 1774-ben. Az első gázgyártársaságot egy szerzetes, Duan alapította Prestonban 1815-ben.

A vetítőgép felfedezője Kircher Atanáz szerzetes (+1680). Ko-ra egyik nagy polihisztora volt. Felfedezte még a napfoltokat, a visszhang törvényeit, és többek között egy alapvető könyvet írt az egyiptomi hieroglifákról.

Az örökléstan egyik alapítója G. Mendel brünni szerzetes (+1884). Ma is ,,Mendel-féle szabályokról'' beszél a tudomány.

A rajzokat továbbító távírót G. Caselli olasz apát fedezte fel (+1891).

Az amatőr fényképészet egyik hazai úttörője Horváth Zsigmond egri ciszterci tanár volt (+1886). Nevéhez fűződik az egri meteorológiai állomás felszerelése is.

Marconi előtt felfedezi a drótnélküli távírót Károly Iréneusz premontrei szerzetes tanár; ugyanő szereli fel hazánkban az első orvosi vizsgálatokra alkalmas röntgenlaboratóriumot Nagyváradon 1896-ban.

Az első dinamót Jedlik Ányos magyar bencés szerzetes készítette (+1844). Ő szerkesztette az első elektromágneses motort. Felfedezte pl. a szódavíz készítésére szolgáló készüléket. Az 1840-es évektől a pesti egyetem fizika tanszékén, elsőként tér át a latin nyelvű tanításról a magyar nyelvűre. -- A kommunista kor hazai középiskolás tankönyvei leírták, hogy az egyik legjelentősebb magyar tudós Jedlik Anyós volt, de e könyvekben nem szerepelt, hogy ő pap és szerzetes volt (a maiakban már igen).

A csillagászat egyik nagy alakja a jezsuita szerzetes Hell Miksa. Az első magyar csillagvizsgálót ő vezette Nagyszombaton (+1754). Ő tervezte hazánk második csillagvizsgálóját is Kolozsvárott, ugyanő az egri Líceum csillagdáját és minden bizonnyal a Budai Csillagdát is. A Gellérthegyi Csillagvizsgáló első vezetője is pap volt. -- Jellemző a kommunizmus idején elterjedt hamisításokra, hogy egy 1982-ben nálunk kiadott, Csillagászati Abc 102 neves csillagászról emlékezik meg név szerint. De nem említi, hogy közülük 30 katolikus pap volt. Két magyar csillagász pap nevét megörökíti a Hold-térkép is, Hell Miksáét és Fényi Gyuláét, valamint találkozhatunk ugyanitt az olasz A. Secchi szerzetes nevével is.

Mivel a tudományok összes területein működő papok ismertetésére itt nincs elegendő helyünk, az alábbiakban csupán a tudomány egyes területein működők közül sorolunk fel néhányat.

Az egészségügy és a papság

Az egyház már a Kr. u. III. századtól elrendeli, hogy a püspökök gondoskodjanak a betegek ápolásáról, így a Római Birodalom különböző vidékein létrejönnek kórházak. A művelt világ első igazi kórházát Szent Vazul püspök (+379) alapítja. Az első elkülönített leprás kórházat Otmár Szentgalleni apát építteti 720-ban. -- A középkorban sok püspöki székhelyen a püspök tartott fenn kórházat, míg vidéken a kolostorok, illetve a szerzetesek. Magyarországon is kolostorok mellett létesültek az első kórházak, Pannonhalmán 999-ben, Pécsváradon és Esztergomban, 1000-ben. A 12-14. században tovább szerveződött a szegények, betegek gondozása az egyházban: önálló szerzetesrendek, lovagrendek alakultak betegek ápolására, kórházak létesítésére. A betegápolás szabályait a johannita lovagok állították először össze. A legújabb korig a betegek egyetlen menedékei a szerzetesek voltak. -- Hosszú volna a betegápoló szerzetesek tevékenységét bemutatni. De egy példát említünk: csupán a Szent Lázár-lovagok több mint 3000 bélpoklosokat befogadó kórházat láttak el.

A kolostorokban sokszor európai hírű szerzetes-orvosok működtek.

A világ első orvosi egyetemét a bencések alapították Salernóban. Ennek az egyetemnek volt tanára Constantius Afer (+1087), aki az első anatómiai művet írta. Az első bonctani intézetet Schönborn Frigyes würtzburgi püspök állíttatta fel; az első elmegyógyintézetet Juan Joffre Gilbert szerzetes Valenciában (+1409-ben); az első modern értelemben felszerelt kórházat Borromei Szent Károly püspök (+1584). -- Az első hazai orvosképzést irgalmas szerzetesek hozták létre Egerben.

A nyálkacsatornát, a könnymirigyeket Niels Stensen (+1688) dán anatómus (majd pap és püspök) fedezte fel. Ő állapította meg, hogy a szív izomzat.

A villamossággal történő gyógyítást (elektroterápia) Diwich Proiop (+1765) premontrei alkalmazta először.

A mesterséges altatás (narkózis) Opitz Celesztin prágai szerzetes főorvos nevéhez fűződik (+1874).

A higanyszálas hőmérőt egy pap, Bouilau találta fel a XVII. században.

A kinint -- mint lázcsillapítót és a malária ellenszerét -- először szerzetesek alkalmazták Európában.

Az érzéstelenítést műtéteknél először az Irgalmas Rend használta Prágában (1847-ben).

V. Priessnitz osztrák pap (+1851) neve közismert. Róla nevezték el az általa először alkalmazott vizes borogatást. (Vörösmarty is megörökíti emlékét: ,,Priessnitz visszaadá a víznek régi hatalmát -- S ősi erőben kél újra az emberi faj.'')

Hasonlóan ismert a Kneipp-kúra (vízkúra), amely S. Kneipp plébánosról kapta elnevezését (+1897).

2000-ben a katolikus egyház világszerte több mint 60.000 intézményt (kórházat, otthont, lepragondozót) tart fenn hátrányos helyzetűek, betegek, öregek gondozására.

Az oktatás és a papság

Ha a papság és a társadalmi haladás, illetve a kultúra kérdéséről szólunk, beszélnünk kell az oktatás ügyéről.

Tágabb értelemben ide tartozik, hogy Európa népeit a szerzetesek, elsősorban a bencések majd a ciszterciek tanították meg a korszerű földművelésre; a nehézeke, a háromnyomásos talajgazdálkodás alkalmazására; a mocsarak lecsapolására, a kert- és szőlőgazdálkodásra stb. Európa és a magyarság gazdasági-kulturális fellendülésének egyik alapja volt ez.

A szorosan vett oktatásüggyel kapcsolatban említettük már, hogy a mai iskolák őseit Európában mindenfelé az egyház alapította. A népoktatás csírái a plébániai iskolák voltak. A plébánosok a szegény nép tehetségesebb gyermekeit ingyen tanították itt az írás, olvasás, számolás elemeire. Mellettük ott voltak az ún. káptalani és kolostori iskolák. (Csak a bencéseknek kb. 1500 kolostori iskolájuk volt Európában a középkorban.)

Az első magyar iskolát a bencések hozták létre Pannonhalmán 996-ban. Az első magyar népi kollégiumot is egy pap alapította Esztergomban, 1390-ben; kizárólag szegény diákok készültek fel itt egyetemi tanulmányaikra. Hazánkban 1868-ig kizárólag az egyházak szerveztek népiskolákat, ők képeztek tanítókat, írtak tankönyveket. Későbbi egész iskolarendszerünk az egyház iskolarendszerére épült.

Az első magasabb szintű iskolákat ugyancsak az egyház hozta létre. A XIV. századi Európa 36 egyeteméből 31 egyházi alapítású.

Az első ipari iskolát, a szakmunkásképző ősét, a vasárnapi iskolát, az első tanítóképzőt (1685) egy pap, de la Salle Szent János (+1719) alapította az iparosodás korában. De la Salle ,,iskola-testvérei'' mellett sok más oktatórend keletkezett ez időben a szegények és pl. a leányok oktatására, ami abban a korban egyedülálló volt. (Figyelemre méltó, hogy mindez akkoriban történt, amikor pl. a felvilágosult Voltaire elhibázottnak és feleslegesnek tartotta a szegények oktatását, s emiatt élesen támadta az ,,iskola-testvéreket''.)

Az iskolaügy számos részterületeiről is hozhatnánk példákat. Pl. a siketnémák oktatásával először a spanyol Pedro de Poncé barát foglalkozott (+1580), majd de l'Epée Károly abbé (+1765). Magyarországon is szerzetes volt a siketnémák váci intézetének első igazgatója, Simon Antal (+1808). Hazánkban ő dolgozta ki elsőként az elemi iskolák számára az írást és olvasást együttesen tanító eljárást.

Az egyházi iskolákban ma is gyermekek és fiatalok milliói tanulnak. Az egyházi iskolák különösen jelentősek a fejletlen országokban: a nélkülöző gyermekek sok esetben ma is egyedül itt találnak tanulási lehetőséget.

Magyar irodalom, szakirodalom és a papság

Számos pap nevét idézhetnénk a művészetek, az irodalom, festészet, zene stb. területéről. De most csupán néhány hazai nevet említünk példaként, a magyar irodalom, illetve a tudományos irodalom területéről.

A magyar irodalmi nyelv egyik megteremtője Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek (+1637). Ő alapította a nagyszombati egyetemet (1635), a mai budapesti tudományegyetem ősét.

Faludi Ferenc (+1779), Ányos Pál (+1784) és Verseghy Ferenc (+1822) szerzetespapok koruk legnevesebb költői közé tartoznak. Verseghy az első ,,idegen szavak szótára'' szerkesztője.

Dugonics András (+1818) az első magyar regény, az ,,Etelka'' írója. Magyar nyelvű matematika könyvével megalapozza a magyar matematikai szaknyelvet.

Baráti Szabó Dávid székely papköltőnek (+1819) jelentős szerepe van a magyar költői stílus fejlődésében.

Rajnis József (+1812) klasszicista költő.

Révai Miklós (+1807) költő a magyar nyelvtudomány egyik legnagyobb alakja, az első magyar stilisztika szerzője. -- Révait, Baróti Szabót és Rajnist az irodalomtörténet, mint ,,Klasszikus triászt'' emlegeti.

Virágh Benedek (+1830) a magyar ódaköltészet Berzsenyit megelőző korszakának legnagyobb mestere.

Czuczor Gergely (+1866) költő, nyelvész, a magyar romantikus irodalom kiemelkedő alakja. Megírja az első magyar romantikus eposzt. Néhány ódáját máig is úgy ítélik meg, hogy szépségükben közvetlenül Vörösmarty ódái után következnek. A magyar nyelvű szótár úttörő munkása.

A tudományos irodalomban szereplő papi nevek közül néhány: Izsó János (+1793) építészeti szakíró. -- Molnár János (+1804) az első magyar nyelvű fizikakönyv szerzője. -- Makó Pál jezsuita közvetíti tankönyveiben, hazánkban elsőként, a differenciál- és in-tegrálszámítást (1763). -- Pray György (+1801) és Katona István (+1811) a kritikai történetírás, illetve a magyar történettudomány megalapozói közé tartoznak. (A közismert Pray-kódexet az előbbiről nevezték el.) -- Sajnovits János csillagász bizonyítja be 1770-ben a finnugor rokonságot. Szekér Joakim (+1810) írja az első magyar nyelvű történelmet, Szilasy János (+1859) az első általános neveléstant magyarul, Laky Demeter az első magyar nyelvű iskolai ,,poétikát'' (a költészet történetét és rendszerét 1847-ben). -Kresznerics Ferenc (+1832) kiváló szótárírónk. Rónay Jácint bencés (+1889) -- Kossuth gyermekeinek nevelője -- a darwinizmus első magyarországi terjesztője és Európa-szerte neves művelője. Lélektani művei is úttörők hazánkban. -- Tóth Mike (+1932) jelentős ásványtant ír és az első magyar könyvet a fényképészetről.

Vallás, istenhit, tudomány

A vallás, az istenhit és a tudomány kérdésének kapcsolatáról végül általában megemlíthetjük, hogy a kommunizmus korában mindennapos állítása volt a propagandának, hogy a vallás (az egyház) és az istenhit szemben áll a tudománnyal. Ennek a sulykolásnak hatásai máig is tapasztalhatóak, pl. az elmúlt korban képzett pedagógusok vagy újságírók körében. -- A tény viszont az, hogy például mindazok a nagy tudósok, akikről ebben a korban is (aminthogy ma is) minden általános és középiskolás gyermek tanult, szinte kivétel nélkül legalábbis istenhívők voltak, és sokan közülük vallásosak: amint az volt pl. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Ohm, Galvani, Volta, Ampere, Newton stb. De ugyanígy nagy arányban istenhívők korunk legnagyobb tudósai is, mint M. Planck, A. Einstein, W. Heisenberg, E. Schrödinger, N. Bohr stb.

-- A. Einstein századunk egyik legnagyobb fizikusa és gondolkodója írja: ,,Minden természettudósnál kézenfekvőnek kell lennie egy bizonyos fajtájú vallási érzésnek, mert nem képzelheti azt, hogy azokat a rendkívül finom összefüggéseket (törvényeket), amelyeket felfedez, elsőnek ő gondolta el. A felfoghatatlan világmindenségben egy határtalan magasabbrendű értelem nyilatkoztatja ki magát.'' (Barnett: Einstein und das Universum). M. Planck hasonlóan: ,,A fizikai kutatások eredménye ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül helyezkednek el, hanem egységes terv szerint függnek össze... A legcsodálatosabb azonban az, hogy a törvények szakszerű megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást keltik, hogy a természetet értelem, céltudatos akarat irányítja... Vallás és természettudomány tehát nem zárják ki, inkább kiegészítik egymást.'' (M. Planck: Reden und Vorträge.)