A hit, megtapasztalt vallásos élményből születik. Mégis mindegyik vallás másképp magyarázza szerintem ugyanazt az élményt. És kezdődnek a konfliktusok. Miért van ez? Jó-e a megfigyelésem?

"A hit, megtapasztalt vallásos élményből születik."

nem igaz.

én mindenfajta vallásos élmény nélkül vagyok hívő, meggyőződéses alapon.

Szia!

A Biblia szerint a hit a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgok felöl való meggyőződés. Isten hozzáférhetetlen világosságban lakozik, és őt senki nem látta és nem is láthatja. Isten mégis kinyilatkoztatja magát, és ha megszületik az emberben a hit, e kinyilatkoztatás megtapasztalása után, Isten egyre több dolgot nyilvánvalóvá tud tenni az ember számára. Helyre áll az ember erkölcsi ítélőképessége, és a jót cselekvés által tisztul a látása, képessé válik a jó és rossz közötti éles különbségtételre, ami által vezetése lesz az életre.

A hívő emberek ott követik el sokszor a hibát, hogy bár tudják mi lenne a jó mégsem azt teszik. Ezzel másokat megbotránkoztatnak, és azok messze elkerülik innentől a hívőket. Ha minden keresztény úgy élne mint Krisztus és az apostolai, akkor már minden bizonytalan és tévelygő ember megtért volna. Már Isten rég lezárta volna a bűn világát, és boldogan élhetnénk egy újjáteremtett Földön az ígéret szerint. Isten nem azt fogja vizsgálni, hogy ki milyen felekezethez, vagy valláshoz tartozott, hanem azt, hogy kinek mi van a szívében, alkalmassá válhat-e egy örök életre, vagy nem. Isten mindenkiért mindent megtesz, mindenkiért megküzd, kérdés csak az, hogy mi hogyan válaszolunk a hívására.

Üdv. Péter

HIT : az ember gyengeségében plusz erőért sóvárogva minden időben, minden vallásban, vagy vallás nélkül az égre sóhajt, erőt kér. És kap! Egyszer a hitetlen is megérheti, hogy szüksége lesz rá, és megtapasztalja. Vágyik majd arra, hogy higgye, hogy kaphat erőt, elviselni, végigküzdeni ami rá van mérve. Ez az ember egyéni, saját hite. Nem magyarázza, Hiszi .

Ha elmúlt a baj, akkor már gondolkodni kezd, honnan is jött ez az erő ? Megnevezi, elhelyezi, megalkotja Istenét. Sajátját, ahogy ő el tudja fogadni. Ez már Istenhit, de még mindig az egyén hite.

Elmondja másnak is,hirdeti, mint igazságot. Ez a VALLÁS.

Elvárja, hogy az ő elképzelését más is ugyanúgy higgye, mások is, többen is. Ez egy kollektíva hite lesz.

A kollektív hitnek jelvényt, misztériumot , papot rendelnek alá, közös épületet, ez már az EGYHÁZ.

No, csak ebből van sok ! Az ember, a maga környezete és körülményei szerint a maga képére alkotja Istenét, ezért lesz különböző.

Most menjünk vissza a még fel nem öltöztetett Istenhez, akihez az ember gyengeségében a fohászt küldte. Ő még ugyanolyan volt, mindenki számára. Az volt a tiszta hit.

Szerintem.

Ima : Azt látjuk, hogy aki imádkozik, annak is épp olyan változóan teljesül sóhaja, mint aki nem imádkozik. Akkor mi is az ima, és mire kell ? Hát amit az elején mondtam. Anyagi dolgokkal összefüggő ima kimenetele épp oly bizonytalan, mint a hitetlen kivánságának teljesülése.

De ha "csak" erőért fohászkodsz, bizony megerősödsz !

Szerintem.

Kedves kérdező, nálam a hit megtapasztalásos élményből született. Ateista családban nőttem fel,és semmi lázadási szándék nem volt bennem-e téren, pláne mivel anyukám midig azt modta: ha felnövök, és van rá igényem, majd választok magamnak egy vallást. Én meg azt gondoltam: micsoda hülyeség, minek?

Aztán olvasmányaim és gondolkodásaim során már nagyon fiatalom kialakul bennem egy "bizonyosság" hogy van Isten. Néha éreztem is, de nem tudtam hogy igazából kicsoda vagy micsoda Ő, így végüli is megkérdeztem.De Csak a hívást éreztem egyre erősebben, hogy keressem meg. Próbálkoztam többféle vallással, filozófiával, aztán elmentem egy gyülekezetbe, és ott olyan erővel tört rám a felismerés, hogy szinte fájt, de olyan jó fájás volt. Ez az! Jézusban megtaláltam akit kerestem, az Atyát. Azóta is volt egy -két intenzív spirituális megtapasztalásom.

De ezeknek van ám egy közös jellemzője. Nem dogmákra vonatkozik. Nekem Isten még sosem jelentette ki, mi a véleménye a purgatóriumról vagy az elragadtatásról. Ezek személyes, egyszeri, elemi erejű kijelentések voltak.

Már nem járok abba a gyülekezetbe, nincs velük bajom, de menet közben kiderült, hogy az nem az én utam. Angliában az anglikán templomban nagyon jól éreztem magam, olyan jó azóta még sosem volt, bár nem is nagyon keresek többé.

Freya

Én egyet értek elviekben azzal, hogy Istent magasztos örömben dícsérje az ember. Szerintem ez nem rossz dolog, de mindenki maga érzi, mi áll hozzá legközelebb. Nagyon örülök, hogy te megtaláltad azt a közösséget, ahol "otthon vagy".

Isten áldjon,

Freya

Hát én pedig hamarabb találtam meg Istent, mint hogy Bibliát fogtam volna a kezembe. Az ige hallgatása csak megerősítette az élményemet, de igazából pontosan ezért megingathatatlan a hitem Istenben. Mert Isten léte felől meggyőződésem van ( a hit a nem látott dolgokban való meggyőződés) míg a Bibilia utólagosam megerősített ebben. Ha nem találtam volna rá a keresztény vallásra (elsőre nagyon elleneztem) akkor is hinnék Istenben, mert a megtapasztalást senki sem veheti el tőlem. Csak akkor nem ismerném teljességében.

Freya