A hit, megtapasztalt vallásos élményből születik. Mégis mindegyik vallás másképp magyarázza szerintem ugyanazt az élményt. És kezdődnek a konfliktusok. Miért van ez? Jó-e a megfigyelésem?

Én még a Jehova tanúival is elbeszélgetek.A múltkor átbeszéltünk egy két hittételt aztán elbúcsúztunk egymástól, egyáltalán nem voltak erőszakosak. A katolikusok közt vannak a legjobb barátnőim, az egyház ne szimpatikus.nem tudom észrevetted-e (én ilyenekre is figyelek), hogy a misében nincs benne a bűnbocsánat "hírdetés", csak, ha gyónsz (ott a pap sokszor szubjektíven mérlegel megadja-e) Míg az evangélikus Istentiszteletben minden alkalommal benne van a bűnbocsánat hírdetése és nem a lelkész ítél, hanem az Isten,aki a szívek és vesék vizsgálója. Egy lelkésznővel nagyon jó kapcsolatom van. Csak mintha a Lutheri merészségtől, hogy mernek kérdéseket feltenni,kicsit eltávolodtak volna.

A múltból a buddhisták közül egy barát sem maradt meg. A Krisnások nyitottak, de nem az én világom. A reikisek is, de a mágikus energiaátadás nem az én világom.Ezeket a csatornákat le is zártam.

De igazából fogyasztóból és kérdezőből gyakorlóvá és adóvá kell válni egy helyen és közösségben. Minthogy a házastársát sem hagyja cserben az ember, ha már egyszer döntött.