Vallási értelemben a lélek a halál bekövetkeztekor elválik a porhüvelyétöl, tehát annak nem szerves része. A tudat a lélekkel tart felfelé, vagy a testtel együtt visszamarad és elenyészik?

A tudat a lélekben lép fel, ezért porhüvelyben, és azon kívül is létezik.

Ami elenyészik az némi tudattartalom...de nem a tudat.

..........

Szerintem, a heroin-fogyasztás súlyosan kihat a testi és a lelki állapotra is, hiszen ebben tönkreteszi az embereket. De hat a tudattartalomra is, különben nem lehetne élvezni.

Végül hat a tudatra is, ha már egyszer hatott a testre és a lélekre is.

Nos, az én véleményem az, hogy sajnos a heroin egy létező, kézzel fogható anyag, szemben a lélekkel, ami nem, legalábbis a "lélek" elterjedt értelmében, jelentésében nem.

Ezt annak ellenére írom, hogy van hitem Istenben, vallásosnak tartom magam.

Én kerestem egy megbízható tekintélyt, amire a világnézetemet bátran építhetem, mert emberi okoskodásból rengeteg van. Így amikor valaki igazolta nekem, hogy a Biblia mennyire eltérő tanításokról beszél a mai modern vallásos véleményekkel szemben, teljesen ledöbbentem!

Pedig a lélek mibenlétének kérdésében azért a kereszténységnek pontos infója kellene, hogy legyen. Hamár a Biblia a szent könyvük.

A Biblia szerint a lélek nem a testünkből elszálló láthatatlan "testrészünk", mint ezt ma szinte mindenki hiszi, aki ugymond "vallásos". Sőt az összes nagy világvallás alap gondolata egy halhatatlan lélek fogalma.

De érdekes, pont a Biblia, mint valami egyedülálló sziget, nem így beszél róla.(Persze a Biblia nem csak ebben tér el gyökeresen a közfelfogástól, hanem sok másban is).

Nos a lélek nem valami láthatatlan, halhatatlan "testrészünk", hanem mi magunk vagyunk a lelkek (élő lélek, holt lélek, tehát nem halhatatlan). Ezért nincs lelkünk, mi magunk vagyunk a lelkek.

Az 1Mózes 2:7 ezt mondja: „Isten megformálta az embert a föld porából és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké.” A beszámoló nem mondja, hogy Isten halhatatlan lelket plántált az emberbe. Azt mondja, hogy amikor Isten ereje energiával töltötte meg Ádám testét, az „élő lélekké lett”. Tehát maga az ember a lélek. Nem mondhatjuk, hogy lelke van.

A Biblia sehol se mondja, hogy Ádám valamelyik része halhatatlan lett volna. Éppen ellenkezőleg, létezése feltételhez volt kötve, az Isten törvénye iránti engedelmességhez. Ha megszegi azt a törvényt, mi történik vele? Örök élet vár rá a szellembirodalomban? Egyáltalán nem. Inkább: ’bizony meghal’ (1Mózes 2:17). Visszatér a porba, amelyből vétetett: „Por vagy te, és a porba térsz vissza” (1Mózes 2:7; 3:19). Ádám nem létezett, mielőtt megteremtették, és azután sem létezhetett, miután meghalt. Ezért csak két dolog között választhatott: 1. engedelmesség és élet, vagy 2. engedetlenség és halál. Ha Ádám nem vétkezik, örökké élhetett volna a földön. Sohase ment volna az égbe.

Ádám engedetlenné lett és meghalt (1Mózes 5:5). A halál lett a büntetése. Egyáltalán nem lett egyfajta „dicsőséges kaland”-hoz vezető út, hanem a nemlétbe vezető kapu. A halál tehát nem barát, hanem — ahogy a Biblia nevezi — „ellenség” (1Korinthus 15:26). Ha Ádámnak halhatatlan lelke lett volna, amely engedelmesség esetén az égbe megy, akkor a halál áldást jelentett volna. De nem áldás volt. Inkább átok. És Ádám bűne miatt a halál átka minden emberre kiterjedt, mivel mindannyian Ádám leszármazottai (Róma 5:12).

Számos tudós egyetért abban, hogy a Biblia nem beszél halhatatlan lélekről. A The Concise Jewish Encyclopedia kijelenti: „A Biblia nem jelenti ki a lélek halhatatlanságának a tanát, és ez a korai rabbinikus irodalomban sem jelentkezik.” A The Jewish Encyclopedia ezt mondja: „Az a hiedelem, amely szerint a lélek folytatja létezését a test feloszlása után is, filozófiai vagy teológiai okoskodás mintsem hit kérdése, és ennek megfelelően sehol sem tanítja kifejezetten a Szentírás. A The Interpreter’s Dictionary of the Bible megjegyzi: „A nephesh . . . nem folytatja tovább a létét a testtől függetlenül, hanem azzal együtt meghal . . . Egyetlen bibliai szövegrész sem jogosít fel arra a kijelentésre, amely szerint a ’lélek’ különválik a testtől a halál pillanatában.

Pedig az ember azt hinné, hogy pont az ősi vallásos eszméknek (bele értve a bibliát is) kellene az ilyesfajta elképzeléseket alátámasztani. Szellemi, láthatalan birodalmak, stb. Igen ez az elképzelés a lélek természetéről nem is fiatal, a Biblia hosszú megírásának idején is hitt benne sok nép, de ez valahogy elkerülte a biblia íróit, vajon miért?

Azért vedd észre, hogy amikor olvasod a bibliát akkor ott van a lélek...csak akkor tűnik el...amikor kimagyarázod belőle....és énné teszed -> csak átnevezed.

Itt nincs ellentmondás....ha én=lélek, és én van, akkor van lélek.

Másrészt attól még,hogy a lélek elhagyja a testet, nem jelenti, hogy onnantól kezdve örökkévaló, csak annyit, hogy elhagyja.

Bár most egy kis heroin miatt nem érdemes ezen sokat rágódni :))

A kérdés azonban még mindig fennáll: Mi lesz a tudattal, mi történik a lélekkel a halál után? Mivel a lélek az egyén, teljesen világos, hogy a lélek meghal, amikor az egyén meghal. Más szóval: maga a halott személy a halott lélek. Rengeteg bibliaszöveg támasztja ezt alá. „Amely lélek vétkezik, az fog meghalni” mondja az Ezékiel 18:4. A Bírák 16:30-ban ezt olvassuk: „És Sámson így szólt: ’Haljon meg a lelkem a filiszteusokkal együtt!’ ” Egyéb írásszövegek is azt mutatják, hogy a lelkek levágattathatnak (1Mózes 17:14), kard élére hányhatják (Józsué 10:37), megfojthatják őket(Jób 7:15), és vízbe fulladhatnak (Jónás 2:5). Az elhunyt lélek vagy a halott lélek azonos a halott egyénnel (3Mózes 19:28; 21:1, 11).

Akkor hát milyen állapotban vannak a halott lelkek? Egyszerűen fogalmazva a halál az élet ellentéte. Minden érzékünk fizikai testünkhöz kötődik. Képességünk, hogy lássunk, halljunk és gondolkodjunk, szemünk, fülünk és agyunk szabályszerű működésétől függ. Szem nélkül nem látunk, fül nélkül nem hallunk. Agy nélkül pedig egyáltalán semmit sem tehetünk. Amikor az egyén meghal mindezek a fizikai szervek megszünnek működni. Megszűnünk létezni.

Ezzel összhangban a Prédikátor 9:5, 10, [9:7, 12, Károli] ezt mondja: „A halottak azonban semmiről sem tudnak . . . Sem tettek, sem tervek, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Seolban [a sírgödörben], azon a helyen ahová mész.” A Zsoltárok 146:3, 4 hasonlóképp fogalmaz: „Ne bízz az előkelőkben, se földi ember fiában akinél nincs megmentés. Szelleme [életereje] eltávozik, ő visszatér földjébe és azon a napon elvesznek gondolatai.” Így hát, amikor az emberek (lelkek) meghalnak, ők egyszerűen megszünnek létezni.

Akkor a Biblia szerint mi a reménysége az arra érdemes embereknek? A feltámadás, szó szerint: "újra felállás".

Esetleg gondold meg ezeket:

Amikor az ember magára tekint és el kezdi felsorolni, hogy mi minden az amit magának=énjének tart, de úgy hogy kimerítő legyen, mondhatja: testem, érzéseim, gondolataim..

Most jön valaki azzal az újsággal, hogy „istenek vagytok”..!

Most újat mond, egy olyan részt, ami nincs meg, hiába erőlködik az ember.

A tapasztalat számára énjén kívüli dolog!

Mikor meghal az ember, elhagyja az a része, ami érzésként nyilvánult meg és lassanként szétfoszlik , a test meg porrá lesz. Erre azt kellene mondania az embernek: én meghaltam,megszűntem….kivéve, ha számol az istenek vagytok!- felszólítással, azzal a résszel amire nem gondolhatott korábban, ez a 3. rész.

Az ember amikor először nekifutott, és felsorolta önnön részeit, akkor eredményeit gondolatnak tartotta, a gondolatok nyomán tudatfogalmat nyert. Ha kiszelektálja a gondolatokat (mert önnön korábban megismert részeit épp feloszlani látja…ha elképzeli a dolgot), akkor eltűnik a tudatfogalom is. Ebben az értelemben eltűnik a gondolat a halál után.

De ugye ott marad a 3. rész még így is….mert ez örökké való.

Érzékszervek nélkül nem mindent vesztünk el, hanem gondold, végig: mindent, amiről korábban fogalmat alkottunk segítségükkel. Arról, hogy ezen felül állnak e még dolgok, arról nem lehet így nyilatkozni.

Talán szemléletes így: sorolj fel mindent, amit szobádban találsz, és próbáld abból megítélni, hogy mit találsz, amikor kimész a szobából. A szoba mindenét végiggondolva és egyenként eldobálva az ember a semmi fogalmához jut, de ha kimegy????, akkor ott új valamik lesznek ,(végülis erről szól a vallás).

Hogy az ember isteni részével mit talál….arról nem igazán tud rendesen dönteni. Arról sem, hogy gondolatként jelentkeznek-e vagy miként, ezért nem érdemes feltétlenül gondolatokhoz kötnie, azt, hogy legyen valami…….azt viszont érezheti, hogy a tudat-fogalommal gondolatai csoportosulására utal…….Ezt a csoportosítást fűzheti bármilyen valamikhez újra….ennyiben legalábbis lehet tudatról beszélni.

A test az érzet és gondolatvilág lehullása mondjuk nem valami szívderítő, hogy így fogalmazzak, az mber (megismert) énje számára nem örökkévalóság.. Másrészt a bibliában van rossz hír is…..a kísértés. Az ember kísértés alatt áll azon részeiben melyek nem örökkévalóak….azért nem örökkévalóak.

A jóhír az, hogy kísértés alatt álló „részei” átalakulhatnak olyanná, ami tisztán isteni minőségű, azaz kísértés nélküli. Ebben az értelemben örökkévaló, romolhatatlan testben élhet tovább az ember....ha megszabadul a kísértéstől.

Legalábbis én így fogom fel ;)