Akik keresztényből lettek ateisták, hogyan voltak képesek megbirkózni az érzéssel, hogy hátba szúrják Istent?

Már többször is eljutottam arra a szintre, hogy az újonnan elsajátított ismeretek fényében komolyan megfontoltam magamban, hogy nem is létezik Isten. Amint elkönyvelem magamban, hogy Isten nem létezik nemsokára érzelmek tömkelege önt nyakon. Árulónak érzem magam, Júdásnak és úgy érzem nem vagyok több egy ócska szutyoknál, aki még azt sem érdemli meg, hogy létezzen. És állandóan hiányzik, majd aztán mikor rá gondolok zokogásba fullad az egész.......

Én nem tudok nem keresztény lenni, és nem értem más hogyan lehet képes elhagyni Istent.