Akik keresztényből lettek ateisták, hogyan voltak képesek megbirkózni az érzéssel, hogy hátba szúrják Istent?

"Akkor nyugtasson meg téged az a tudat, hogy hogy én örülök annak, hogy ateista lettem, mert nem szeretnék egy csoportba tartozni a keresztényekkel, és nem szeretném hittestvéreimnek szólítani az ilyen mentalitású embereket, mint amilyen te vagy, mert borzasztó távol állsz tőlem."

De miért van az, hogy az ateisták mindent ami kicsit is hasonlít egymásra, és köze van a kereszténységhez, vagy Istenhez, azt összemossák?

Kezdve a felvilágosodás idején, Dennis Diderottal aki babona címszó alatt az összes vallást egybemosta.

Aztán összemosták a vallásos hitet a tudatlansággal.

Ha a papok közt valamelyik pedofíliát követ el, akkor előszeretettel az egész egyházat összemossátok vele.

Vagy az ahogyan azt most láthattuk, a vallásos érzelmeket is összemostátok a képzeletbeliekkel.

És úgy tűnik most az összes keresztény ember mentalitása össze lett mosva az én mentalitásommal.

Ahogyan korábban fogalmaztam "az A, az voltaképpen B,"?

Csak a világ jóval sokrétűbb és az A nem egyenlő B-vel.

Sőt az A is több részből áll, és az azt alkotó részek is még több részből....

Én elhiszem, hogy egyszerűbb a dolgokat összemosni, csak sajnos az intellektuális lustaságra utal.

Tehát lehet hogy "az ilyen mentalitású embereket, mint amilyen te vagy, mert borzasztó távol állsz tőlem." de attól még sok más kereszténnyel bizonyosan nem álltok távol egymástól.

"Pontosan. Az érzelmek nagyon jó dolgok, de sokszor tévútra visznek.

NAGYON nem véletlen, hogy az érzelmek után az ész is kialakult, pedig sokkal-sokkal bonyolultabb, és több energiát fogyaszt!"

Komolyan? Mert az "ész" az nem visz tévútra ugye?

Mondanom sem kell, hogy jóval többször mint érzelmeink.......

"Az érzelmed teljesen valódi.

AKI IRÁNT érzed... na: ő már lehet, hogy csak elképzelt.

Igaz?"

Nem igaz. Még ha ezt az elképzelést el is fogadnánk, hogy csak úgy bárki képes érzelmeket tudatosan generálni bármi és bárki, még nem létező dolgok iránt is, az azt jelentené, hogy érzelmeink 100%-ban kontrollálhatóak.

Márpedig a mindennapi tapasztalataink másról tanúskodnak.

Ha ez így működne akkor mindenki választana magának egyetlen párt és elhatározná, hogy őt fogja szeretni élete végéig. Csak hát a valóságban nem ezt tapasztaljuk, érzelmeink jönnek-mennek, és jól összekuszálják a dolgokat, majd kapcsolatok mennek tönkre miatta.

Mi az hogy csak úgy generálok magamnak egy érzelmet, hogy szeretem Istent (aki szerintetek nem is létezik), ráadásól kettős érzelmet mert érzem hogy ő is szeret.

Akkor akiket kényszerből vagy érdekből házasítottak, sokan miért nem voltak képesek szeretetet generálni házastársuk irányában? Pedig tudták, hogy más választásuk nincs...........

De persze az ateistáknak valamivel magyarázni kéne a jelenséget, csak hát na............

Hülyeség az egész.

"Miért?

Semmi köze hozzá."

De igen, csak nehezebb észrevenni a logikai kapcsolatot.

"Csak szólok, hogy MINDEN érzelmet "csak úgy" generálsz magadnak."

Csak nem úgy ahogyan te gondolod.

"De egyes érzelmek hasznosak, mert jó felé, a megoldás irányába visznek téged. Mások meg nem.

Az érzelmek azért születtek meg, hogy valamilyen irányba forduljál, és ott megcsinálj dolgokat.

De ez nem azt jelenti, hogy mindig jól működnek!"

Dehogynem!

Már megint az a baj hogy egybe mosod a dolgokat.

Annyiból igazad van, hogy nem mindig működnek jól, de csak helyenként egy-egy adott érzelmen belül történnek néha zavaros nem jól működő dolgok, te viszont arról beszélsz, hogy egy konkrét teljes érzelem fajtája nem működik megfelelően.

"És igen az ész az sokkal okosabb, és sokkal ritkábban téveszt, mint az érzelem."

Ez nem igaz.

Mikor először megkóstoltam a sajtburgert rájöttem hogy szeretem.

Tévedtek az érzéseim? Nem.

Mióta egy rossz tapasztalat ért gyermek koromban a pókokkal kapcsolatban azóta félek a pókoktól.

Tévednek az érzéseim? Nem.

Hosszasan lehetne még sorolni a példákat.

Hogy tudnának már tévedni az érzelmeink? (leszámítva néhány szélsőséges és ritka esetet.)

Legfeljebb becsapni lehetne őket, de ez sem lenne így igaz, mert nem is az érzelmeinket csapnánk be vele, hanem a tudatunkat.

Például én félek a pókoktól, és valaki megtréfál azzal, hogy észrevétlenül egy játékpókot rak a vállamra, és felszólít hogy ott egy pók, akkor bizony hirtelen meg fogok ijedni.

Tehát itt nem az érzelmeim tévedtek hanem a tudatom mert azt hitte tévesen, hogy egy igaz pók van rajtam.

Persze most akkor lehetne azt mondani hogy jó, hát akkor Istent is hasonló módon tévesen képzelem és becsapom a tudatom. Csak itt az a probléma, hogy az érzelmek kialakulásához mindig egy az azt megelőző valóságos, megtapasztalható dolognak kell történnie.

"Nem véletlen az, hogy az érzelmi agyad az akkora, mint egy dió, és pont olyan, mint amilyen a krokodilnak és a teknősnek is.

Az eszed az bizony ennél sokkal többet tud."

És pontosan ezért tud oly gyakran tévedni, míg érzelmeink inkább természeti törvényszerűségekhez hasonlóan és célirányosan működnek.

Én hiszek Istenben te nem, tehát valamelyikőnk most is biztosan téved.

A gondolkodásban végtelen tényező létezik ami miatt tévedhetünk, és tévedünk is, nap mint nap........

Túl sokat mossátok egybe a dolgokat. Persze kell az ateistáknak, hisz így könnyebben lehet fogást találni a vallásban.

Mivel összemosták az Isteneket és vallásokat babona címszó alatt, így már könnyű félre vezetni az embereket. Elég ha az egyik pogány vallásról bizonyítják, hogy egy nagy hülyeség az egész, akkor az már úgy tűnik mintha a többire is vonatkozna mert egybe lettek mosva. Jó trükk, igaz?

Pedig a pogány vallások, hiedelmek és a keresztény vallás közt ég és föld a különbség.

Lényegében két vezérfonalat össze szőttek, az egyik az a racionális, tudományos ami bizonyítottan működik, és hát a teknológia fejődésével láthatod, hogy jót is tesz az emberiséggel. A másik fonalat babona, hókuszpókusz, vallás, természetfeletti és minden ami tudományosan nem megfigyelhető, azt összefonták és elkönyvelték hamisnak.

És akkor a szálak összefonódnak az ember fejében. Van áram, felkapcsolom a lámpát, látok a sötétben és működnek vele az elektronikai kütyük, tehát ez jó nekem. Minek köszönhetem ezt? Hát a tudománynak. Mi vezetett ehhez? A tudományos és racionális gondolkodás. És akkor szépen össze is vannak mosva a dolgok ezen a szálon.

A másik szálon hitbéli dolgok fonódnak össze. Mikor kicsi voltam hittem abban, hogy a mikulás hozza az ajándékot, vagy hogy éjszaka odakint természet feletti dolgok történnek, persze idővel megértettem, hogy ezek a dolgok nem léteznek. Minek köszönhettem mindezt? A hitemnek. És mi az amiben még hinni szokás? Hát Istenben. És mi az amiben még sokan hisznek? Babonák, ezoterikus dolgok. Itt is szépen összemosódtak a dolgok.

Mivel ezek a hitbéli dolgok egy szálba összemosódtak, ezért ha valamelyikről bebizonyosodik, hogy téves, akkor az ember hajlamos azt gondolni hogy ez az egész szál egy tévedés, és legyint már csak legyint rá.

De ateisták gyakran a két szálat még szembe is állítsák egymással: "A vallások évezredekig hátráltatták a tudomány fejlődését." Ismerős, igaz?

Pedig akik így gondolkoznak azok nagy tévedésben élnek.......