Az emberek miért nem képesek megérteni, hogy az isteneket mi találtuk ki?
Amikor egy eltévedt vándor a sivatagban felkiált az égre és istentől kér segítséget, akkor csak az életösztöne szól belőle, ami nem tudja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ennyi erővel egy baktérium is kiálthatna, ha lenne agya, amikor felforr a víz, amiben éppen tartózkodik. Az egész egy glitch az agyunkban, a kognitív fejlődésünk mellékterméke, mivel más élőlényekkel ellentétben van absztrakt gondolkodásunk és felfogjuk, hogy meg fogunk halni, de nem igazán tudjuk feldolgozni. Kitalálunk magunknak mindenféle meséket, hogy megkülönböztessük magunkat az állatoktól, amiknek kb. pont a fordítottja igaz - nem az égből szálltunk alá, hanem az állatok közül "emelkedtünk ki", és minden mesénk csak a törzsfejlősünk során genetikailag hordozott tapasztalatinkról szól (őshüllőktől, nagyragadozóktól való rettegés, özönvíz, tűz feltalálása).
Értem, hogy az ember nem tud mit kezdeni azzal, hogy milyen kevés dolog felett van kontrollja, de ettől még miért hiszi azt, hogy az istenek (akik természetesen emberképűek) léteznek? Nem lehet azzal a tudattal élni, hogy egyszerűen evolúciós véletlenek során létrejöttünk, itt vagyunk, nincs semmiféle terv, azt hozzuk, amit a fejlődésünk során magunkba építettünk és kész?
válasza:"Ateistáknak is van ám mitosza."
A butább ateistáknak.
Sajnos az ateizmus sem véd meg a tévedésektől - de van egy nagy előnye: ott tudod, hogy TE tévedsz.
válasza:Nincs a te narratívád és a vallás narrativaja között túl nagy különbség.
Mindkét narratíva teleologikus. Mégpedig a világban annyi értelem sincs, mint amennyit az ateisták feltételeznek.
válasza:Nézd meg a
"Miért nem tudod megváltoztatni mások véleményét?"
című videót.
(bocsi de telefonról nehezebb linkelni úgy hogy most nem linkelek)
Többek között arról is beszél hogy amikor találkozól valamivel elöszőr akkor hajlamos az ember azt elfogadni, arra epíteni a világnézetét és utána minden azzal szembemenőt zsigerből elutasítani. Részben azért is mert fenyegetik a világnézetüket aminek az összedőlése kelemetlen lenne számukra.
válasza:A kérdést látván azt hittem a kérdező valami kreacionistára vadászik, akivel majd itt okoskodhat.
De mint ahogyan a kommentekből kiderült, szerencsére nem ez a szándéka.
Na szóval.
Maga a szervezeted élni akar, amit valahol legbelül a tudatod támogat, és ezért talál ki mindenfélét.
De!
Ha ezt a védekező mechanizmust ugyan úgy a természet/evolúció alakította ki mint mondjuk a tigris karmait és fogait, akkor végül is nem mindegy?
De mondok mást.
Hogy az ateista ember életének is van értelme, ami maga a tanulás.
Mert hát igaz hogy sz.. az élet, na meg aztán a végén úgy is meghalsz,
de azért mégiscsak annyi értelme volt amennyit sikerült megértened belőle.
válasza:"A butább ateistáknak"
Csányi a "mítosz" és "hiedelem" kifejezéseket nem degradáló értelembe használja, ahogy a hétköznapokba használjuk.
Ha bele gondolsz, tényleg nem lehet egy közösséget se elképzelni ezek nélkül, hiszen ez adja a közös identitást. Már pedig az ember csak közösségi lényként tud fent maradni.
Ha eltekintünk a közős nyelvtől, mi magyarok se lennénk egy nemzet a közös mítoszaink nélkül a honfoglalásrol es balsorsrol, stb.
Szoval nem lehet meguszni.
Ugyanakkor a mémeknek is van evolucioja, nem csak a géneknek es a hiedelmeink is fejlödnek. Mondjuk nem mindig jo iranyba.
válasza:"egy nemzet a közös mítoszaink"
Ez rendben is van, csak ez nem vallás. Ezek mesék.
Nagy különbség.
Értelmes ember egyrészt nem hiszi, hogy ez mind igaz - másrészt van esély az ellenőrzésére.
"Ha bele gondolsz, tényleg nem lehet egy közösséget se elképzelni ezek nélkül, hiszen ez adja a közös identitást."
Nem csak közösséget. Személyiséget sem. Az egyén is gyakorlatilag ilyen mítoszokból épül fel. Van egy önképünk, amit felépítettünk élmények alapján, de senki nem úgy működik, mint egy számítógép, hogy "én megfektettem ugyan 16 csajt, de 208 elutasított, így százalékosan nagyon béna csajozógép vagyok". Azon múlik, hogy mit gondolunk magunkról, hogy ma siker- vagy a kudarcélményeinket nagyítjuk fel, hogyan viszonyulunk hozzájuk.
De igazából az mozgat engem, amit a 28-as írt:
"Na szóval.
Maga a szervezeted élni akar, amit valahol legbelül a tudatod támogat, és ezért talál ki mindenfélét.
De!
Ha ezt a védekező mechanizmust ugyan úgy a természet/evolúció alakította ki mint mondjuk a tigris karmait és fogait, akkor végül is nem mindegy?"
Ez oké, de a racionalitást is a természet alakította ki. Ami maga a valóság megismerésének eszköze. Márpedig, én úgy látom, hogy a racionalitás, a hideg értelem tulajdonképpen megöli az érzelmeket és depresszióba taszítja az embert. Akkor most az van, hogy az értelmi fejlődésünk vége a letargia és önpusztítás? Mint ahogy látjuk azt is, hogy a nagyon magasra jutó civilizációk előbb-utóbb hedonista züllésbe hanyatlanak? Olyan, mintha az lenne a sorsunk, hogy előbb illúziókkal telve éljünk, aztán elveszítsük az illúziókat és vele az életvágyunkat is. Én magamon ezt tapasztalom, ahogy egyre több mindent értek meg az emberekkel, a világgal és magammal kapcsolatban. Ahogy a hideg értelem egyre több mindent világít meg, ahogy az élőlényeket csak fehérjealapú programozott kódoknak látja az ember, az embereket jórészt irracionális ösztönlényeknek, a legnemesebb érzéseket önámító mítoszoknak, ahogy a kisbabában meglátom a majdani fogyasztót, aki pusztítja a bolygót, az anyában meg az apában meg az ösztönös fajfenntartót, akit a hormonjai irányítanak, valahogy szétesik minden megszámlálható és mérhető részekre és úgy érzem, én ezzel a tudással nem akarok élni. Eltűnnek az illúziók és velük együtt az öröm, ahogy egyre több mindent értek meg. És velem vagy nélkülem is megtörténik mindez, mert ezt teszik a big data algoritmusok velünk is.
Vagy rosszul látom?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!