Az emberek miért nem képesek megérteni, hogy az isteneket mi találtuk ki?
Amikor egy eltévedt vándor a sivatagban felkiált az égre és istentől kér segítséget, akkor csak az életösztöne szól belőle, ami nem tudja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ennyi erővel egy baktérium is kiálthatna, ha lenne agya, amikor felforr a víz, amiben éppen tartózkodik. Az egész egy glitch az agyunkban, a kognitív fejlődésünk mellékterméke, mivel más élőlényekkel ellentétben van absztrakt gondolkodásunk és felfogjuk, hogy meg fogunk halni, de nem igazán tudjuk feldolgozni. Kitalálunk magunknak mindenféle meséket, hogy megkülönböztessük magunkat az állatoktól, amiknek kb. pont a fordítottja igaz - nem az égből szálltunk alá, hanem az állatok közül "emelkedtünk ki", és minden mesénk csak a törzsfejlősünk során genetikailag hordozott tapasztalatinkról szól (őshüllőktől, nagyragadozóktól való rettegés, özönvíz, tűz feltalálása).
Értem, hogy az ember nem tud mit kezdeni azzal, hogy milyen kevés dolog felett van kontrollja, de ettől még miért hiszi azt, hogy az istenek (akik természetesen emberképűek) léteznek? Nem lehet azzal a tudattal élni, hogy egyszerűen evolúciós véletlenek során létrejöttünk, itt vagyunk, nincs semmiféle terv, azt hozzuk, amit a fejlődésünk során magunkba építettünk és kész?
Miért hisszük azt, hogy van "terv"? Mindig van ez az érv, hogy "de hát az nem lehet véletlen, hogy a földi életkörülmények épp tökéletesek arra, hogy élet alakuljon ki".
De aki ezt mondja, az nem érti, hogy összekeveri az okot az okozattal? Pont azért alakult ki az élet, MERT tökéletesek voltak hozzá a körülmények, és megszámlálhatatlan más bolygón meg ezért nem alakult ki.
válasza: válasza:Azért ez igy nem teljesen igaz hogy kitalaltuk.
Néz utána C G Jung archeotipusok es kollektiv tudattalan hipotézisenek.
Ezeket a mintákat tudattalanul bele szöjük nem csak a vallasokba, mesekbe, filmekbe, egyéni fantaziákba, arra amit gondolunk másokrol.
Csányi Vilmos szerint kivétel nélkül minden közösséget a közös mitoszai tartanak össze.
Ateistáknak is van ám mitosza. "Az irracionális avit vallasokrol, ami minden rossz forrasa es amitöl a tudomány és felvillágosodás megvéd."
Tárgyilagosan megvizsgálva ez se igazán állja meg a helyét.
Tudományos eszközökkel es materialista eszmék nevében se voltak különbek az emberek.
A másik része, ami az emberrel vele szülletet mágikus gondolkodás.
Spontán modon megszémélyesiti a gyerek a tárgyakat, személyiséggel ruházza fel, ahogy a természeti népek.
A racionalitás a modern embernél csak vékony felszin. Nem sok kell hogy a mágia villágába találja magát. Elég ha lerohad az auto a pirosnál es beszélgetni kezd vele.
Ezek nagyon mélyen gyökereznek.
válasza:Semmit. Tulajdonképpen én annak örülnék, ha valaki levezetné, hogy miért nincs igazam, de senki nem fogja tudni. Csak nem tudom, mi értelme van önáltatásokkal leélni az életet, ha egyszer az élet nem "jó". Nem tudom, mi értelme van ennek az egésznek. Kifejezetten azt érzem, hogy Buddhának volt igaza, és az élet alapvetően szenvedés, mivel átlagember sohasem szabadul meg a haláltudattól. Ha van igaz "vallás", akkor szerintem a buddhizmus az. De az is inkább filozófia, mint vallás, nyugati párja a sztoicizmus. De ezek sem tesznek mást, mint valamilyen megoldást adnak arra a problémára, hogy élni alapvetően nem jó, mert haláltudattal élünk és túlérzékenyek vagyunk.
Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha az emberiség kollektíve öngyilkosságot követne el. Miért jó nekünk az, hogy itt szopunk?
"Miért fáj neked, ha valaki a vallásában megnyugvást és reményt talál? "
Nem ez fáj, hanem amikor gyilkolnak érte. Azzal áltatjuk magunkat, hogy értelmes lények vagyunk, holott a legtöbb embernek nincs valódi igénye az igazságra.
válasza:Ha gyilkolnak érte, akkor az legtöbbször inkább politika.
Egyébként igazad van, az élet szar, és az egyetlen kiút a halál. Aki képes rá, az hisz valamiben, a többieknek meg marad a kesergés.
Azt nem jelentheted ki 100%-os biztonsággal, hogy nincs Isten, csak azt, hogy te nem hiszel. Benne van a nevében: hit. Nem tudás, hanem hit. (Egyébként érdekes, hogy a vallásos csapatnak is ezt szoktam írni.) Vagyis nem nulla az esélye annak, hogy egyszer majd másként látod, és akkor hívő leszel. :)
"Azt nem jelentheted ki 100%-os biztonsággal, hogy nincs Isten, csak azt, hogy te nem hiszel."
Persze, csak tudod, erre írják, hogy ennyi erővel a nagy rózsaszín egyszarvúban is lehet hinni, mert annak a nemlétezését se tudod bizonyítani, ahogy semmiét sem. Nem így működik a tudomány, lásd Occam borotvája. Ha meg erre az a válasz, hogy "jó, de hát erről szól a hit", akkor meg miért veszik az emberek halálosan komolyan, miért biztosak benne? Magyarán hogyan hitetik el magukkal, hogy pont Jézus/Allah/akárki, az ő hitük tárgya az igazi isten, ha egyszer minden hit tárgya egyformán bizonyíthatatlan? Ha az a válasz, hogy "a hitnek nem kell bizonyíték", akkor Yoda mesterben is lehetne hinni, hogy ő igazgatja a világot. Az a baj ezzel, hogy nehéz őszintén hinni egy szint felett.
Az embernek kell egy biztos pont. A tudatlanoknak elég az, hogy régen valamit megírtak, vagy hogy az őseik is abban hittek. Aki felvilágosult, az meg belátja, hogy nincs biztos pont, és minél racionálisabb, annál kevésbé alkalmas a hitre. Viszont annál nagyobb eséllyel is lesz boldogtalan, ha jól értem. De akkor mi motiválja az életre? Téged pl. mi motivál? Engem jelenleg semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!