Az embert (és magát az emberiséget) a történelmén, vallási hiedelmein és művészetén keresztül lehet a legjobban értelmezni, megérteni?

Úgy lehet az Embert legjobban értelmezni, ha definiáljuk.

Én így definiálnám: Az Ember az Univerzum olyan tartománya, mely a Föld nevű bolygón található, önreflektív és tudja, hogy csak bizonyos ideig létezik.

A kérdés szempontjából ez utóbbi lényeges igazán. Nyilvánvaló az evolúciós haszna az elmúlástól való averziónak, azaz a halálfélelemnek. A vallásos hitet a halhatatlanság reménye táplálja. Nincs olyan vallás, ami ne ígérne valami módon halhatatlanságot. Manapság a testi halhatatlanságban már nem nagyon hiszünk, hiszen a tapasztalatok ezzel ellentétesek. Ezért ragaszkodunk a test/lélek dualizmushiz, mert így legalább a lelkünk lehet örök.

A művészet egy kicsit más tészta, de azért nagy mértékben kapcsolódik ahhoz, amit eddig írtam. Ennek a meggyőző kifejtésére én nem vagyok képes, de van egy nagyszerű köny, ami pont erről szól. Zolnay Vilmos: A művészetek eredete