Mózes idejében mikor Isten az egyiptomiakra mérte a 10 csapást, akkor az egyiptomiak miért nem kezdték el inkább az urat imádni mint saját isteneiket?

Titus Pullo

A legnagyobb gondom az azzal amit írsz hogy minél többet írsz annál ellentmondásosabb lesz az egész.

Tehát elmondásod szerint Isten nem tesz semmit mert nincsen semmire se szüksége, DE elküldte Jézust és stb mert szeret.

DE biblia történeteiből is azok a megtörténtek (amiket azért tett mert szeret) amelyek nem kompromittálóak. A többiben pedig az Isteni cselekedetek nem Isteni cselekedetek.

DE a megtett dolgoknak mint Jézus elküldése sincs semmi értelme ha egyszer minden úgy van ahogyan azt ő akarta. Akkor már kapásból csinálhatott volna mindent úgy ahogyan azt ő akarja úgy hogy Jézus elküldése ne legyen szükséges.

Ha valakivel meg akarja osztani a létet akkor nem lett volna logikusabb egy Istennőt teremteni?

Az hogy most elkezded bele tuszkolni a szeretettet az egészbe nagyon izzadság szagúvá teszi az egészet egyébként.

"Mondom, nem definiáltam, hanem értelmeztem. Nem igyekeztem semmit sem új alapokra helyezni."

Hívjuk ahogy akarjuk. Nem ez volt a kérdés lényege.

Hanem hogy mi értelme az egésznek. Olyan mintha lenne egy kutyám, amin van egy kutyapásztor nyakörv és megállapítanám hogy:

Ha a kutya felismeri a korlátait (nem mehet ki a kerítésen kívülre) akkor nem fogja megrázni az áram.

Ez mind szép és jó. De kár bele a "tinta".

„

Tehát elmondásod szerint Isten nem tesz semmit mert nincsen semmire se szüksége, DE elküldte Jézust és stb mert szeret.

DE biblia történeteiből is azok a megtörténtek (amiket azért tett mert szeret) amelyek nem kompromittálóak. A többiben pedig az Isteni cselekedetek nem Isteni cselekedetek.

DE a megtett dolgoknak mint Jézus elküldése sincs semmi értelme ha egyszer minden úgy van ahogyan azt ő akarta. Akkor már kapásból csinálhatott volna mindent úgy ahogyan azt ő akarja úgy hogy Jézus elküldése ne legyen szükséges.”

Továbbra is azt mondom, minden az ő akarata szerint történik, és nem történik semmi az akaratával szemben.

Mi értelme a regény megírásának, ha elég elolvasni a legutolsó oldalt, hogy megtudjam a végkifejletet? Akkor az írók miért nem csak a legutolsó lapot írják csak meg, mi szükség a többi oldalra?

Továbbra is bezárod magad abba a keretbe, hogy Isten a teremtéssel valami hasznosat akar elérni. De éppen ez a lényeg, hogy nem vár cserébe semmit. Azért teremtette, mert úgy látta jónak, ezért ismételgeti folyton a teremtéstörténet is, hogy Isten látta, hogy ez jó. Azért van, mert jobb létezni, mint nem létezni. Mint egy művészeti alkotás, ami azért létezik, mert az alkotója örömét leli abban, hogy alkot, és megvalósít valamit, ami azelőtt nem volt. Vagy mint egy szülő, aki gyermeket vállal, ott sem azért teszi, mert cserébe vár valamit (jobb esetben), hanem csak örömét leli benne, hogy létrehozhat egy új életet, amivel megoszthatja a sajátját. Ez a szeretet lényege.

"Továbbra is azt mondom, minden az ő akarata szerint történik, és nem történik semmi az akaratával szemben."

"Mi értelme a regény megírásának, ha elég elolvasni a legutolsó oldalt, hogy megtudjam a végkifejletet? Akkor az írók miért nem csak a legutolsó lapot írják csak meg, mi szükség a többi oldalra?"

Mi értelme a regény megírásának ha csak te olvasod el és te már ismered az összes karakter helyét?

Istennek nem kell szórakozás stb. Nincs szüksége semmire. Ezt írtad. Aztán hogy szeretetből teremtett meg minket.

Ez már ott sántít hogy akkor minek egy világát nem tudja, rengeteget szenvedő, embert teremtet?

Eleve ez már nem szeretet. Nem logikus (ami elvárható egy tökéletes valamitől) és nem is szükséges.

Egy tökéletes valami tenne szükségtelen dolgokat?

"Továbbra is..."( Nem idézem be az egészet mert sok helyet foglalna)

Komolyan nem láttod hogy folyamatosan ellentmondasz önmagadnak??

Nem látom, hogy miben mondanék ellent önmagamnak.

Istennek nincs szüksége semmire, ebben egyetértünk. Tehát ha valakinek nincs szüksége semmire, annak értelmetlen bármit is csinálnia? Nincs értelme kedvtelésből tenni dolgokat, tehát nem azért, mert szüksége van rá, hanem csak mert megteheti?

„Ez már ott sántít hogy akkor minek egy világát nem tudja, rengeteget szenvedő, embert teremtet?”

Ezt most úgy mondod, mintha nem szólna másról az élet, mint szenvedésről.

„Eleve ez már nem szeretet. Nem logikus (ami elvárható egy tökéletes valamitől) és nem is szükséges.”

Nem biztos, hogy ezt el lehet magyarázni, ha mondjuk még soha életedben nem szerettél még valakit tiszta szívből, feltétel nélkül.

„Egy tökéletes valami tenne szükségtelen dolgokat?”

Mert szereti azokat a dolgokat.

„Komolyan nem láttod hogy folyamatosan ellentmondasz önmagadnak??”

Nem mondok ellent önmagamnak, hanem nem vagy hajlandó elfogadni semmilyen más keretezést azon kívül, amit a fejedbe vettél, ezért amit mondok, abban a keretezésben ellentmondásosnak tűnik.

De akkor én is hadd kérdezzek párat:

Miért kellene egy tökéletes létezőnek csak hasznos dolgokkal foglalkoznia?

Ténylegesen mitől jobb egy hasznos dolog egy haszontalannál?

Egy tökéletes létező kizárólag tökéletes dolgokat teremthet.

Ha pedig kedvtelésből csinálja, akkor nem ad neki parancsokat, és főleg: nem sértődik meg rajta halálosan!

Ha rám kezdene el csapásokat mérni egy isten - ott sok dolog történhetne, csak egy nem: az aztán hót ziher, hogy ezek után NEM kezdeném imádni!

Már csak azért sem, mert ebből látszana, hogy ő nem egy végtelenül jó és igazságos isten. Ez tuti, 100%

Én meg nem vagyok Stockholm-szindrómás hajlamú.

"Egy tökéletes létező kizárólag tökéletes dolgokat teremthet."

Milyen értelemben tökéletest? Olyant, mint saját maga?

Nem kell pont olyannak lennie, mint saját maga, de mindenképpen tökéletesnek kell lennie.

Tökéletes csak egyféleképpen lehet: MINDEN tökéletes benne.

Titus, az a probléma, hogy minden kérdésre tudsz adni kerek választ. Ami időnként egy mindenben (is) kételkedő bölcs benyomását kelti a hívőkben.

De egy hitetlen ateista, mint én, csak a maszlagot látja, a csilivili szóvirágokat, az oda nem illő idegen szavakat, és hogy a végén a válaszaid nem alkotnak összefüggő egészt. Ha összerakjuk amiket állítasz, egymásnak ellentmondó kijelentéseket kapunk.

Titus Pullo

Kezdjük ott hogy a szeretett címszóval meg lehet engedni egy bizonyos fokú szenvedést. Például amikor a kisgyerek elesik kicsit meg üti magát majd rohan tovább.

De amikor hagyja (pontosabban ő csinálja) hogy egy szülőnek meghaljanak a gyerekei akkor az már túl megy azon a szenvedésen amit a szeretett meg enged.

Lehet hogy nincsen célja a teremtésnek de az is biztos hogy nem a szeretett volt az indoka.

"Nem biztos, hogy ezt el lehet magyarázni, ha mondjuk még soha életedben nem szerettél még valakit tiszta szívből, feltétel nélkül."

Szeretek is így. De enélkül is tudnám hogy az a szenvedés amit okoz az már túl van azon amit a szeretet megenged. Főleg ha hozzá vesszük hogy céltalan az egész.

Elképzelhetőbb lenne az hogy egy szadista Isten teremtette a világot szórakozásból de ugye ez sem lehet mert szórakozásra sincs szüksége.

Semmire sincs szüksége és minden cselekedete fölösleges.

Egy tökéletes lény aki pedig mindent tudd miért csinálna haszontalan dolgokat? Egy ilyen valami hasznos dolgokat csinálna.

"Ezt most úgy mondod, mintha nem szólna másról az élet, mint szenvedésről."

Nem mondtam hogy ne lenne más. De vannak olyan szenvedések amiket a szeretett már nem engedne meg.

"hanem nem vagy hajlandó elfogadni semmilyen más keretezést azon kívül, amit a fejedbe vettél,"

Ez sokkal inkább rád igaz. Ezért nem látod az ellentmondásokat.

Kapásból a minden úgy van ahogyan Isten akarja az már teljesen ellent mond a teljes Bibliának.