Jehova tanúi valamint Hitgyüli tagok közreműködését szeretnénk?

"-kerüld a bálványimádást,Jézus,Buddha,Lucifer,akárminek vagy akárkinek az imádata.önmagadat kell megvalósítani,nem másoktól várni a megváltást."

Valóban itt is azt mondja a Biblia, hogy kerülni kell a bálványimádást. Jézust sem szabad imádni kizárólag Istent.

Jézus is azt mondta, hogy ő fölötte az Atya áll és őt kell imádni teljes szívedből és lelkedből."

Ez azt jelenti, hogy Jézus nem Isten?

Ez azt jelenti, hogy Jézus nem része a szentháromságnak?

Ez azt jelenti, hogy nincs szentháromság?

Ez azt jelenti, hogy nem kell Jézus, hogy meghaljon a bűneinkért?

Válaszolsz?

Válaszolok de csak előre sajnálni / szánni tudlak.

Azt vetted ki a szövegből amibe beletudsz bele akarsz kötni.

De én válaszolok nem vagyok vallási vezető és nem vagyok "Farizeus" tudású de válaszolok.

"Ez azt jelenti, hogy nem kell Jézus, hogy meghaljon a bűneinkért?"

Nem kell, hogy meghaljon mivel már meghalt a mi bűneinkért és ez alapvetően az Új szövetség alapja.

"Ez azt jelenti, hogy Jézus nem része a szentháromságnak?"

De része a szentháromságnak, mivel a Biblia azt írja, hogy "Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében ámen."

Ez azt jelenti, hogy Jézus nem Isten?

Jézus nem isten. Jézus isten fia.

Azt mondja a Biblia még az Ú szövetségben, hogy Isten fiát teremtettem meg elsőként Jézust. Tán ez hamis?

Jézus azt monda, hogy ő felette az Atya van. Máté evangéliuma de van néhány helyen.

Habár az is benne van az újszövetségben, hogy ezt még ők nem tudták de azt Atya és a Fiú lőn egyenlő.

Na ez kicsit elgondolkodtató ugyan. Én nem vagyok balga elgondolkodtam rajta.

Jézus ezt mondta, hogy minden ember egyenlő tehát te és én egyenlőek vagyunk.De mégsem vagyunk egy ember. :-O

Egy egyszerű halandó apa és fia olyannyira tudnak hasonlítani, hogy azt is szokták mondani, hogy egyek vagytok ti.Hús a húsomból vér a véremből stb....

Ábrahám annyira szerette Istent, hogy feláldozta volna érte az egyszülött fiát.

Isten úgy szerette az embereket, hogy oda adta értünk az egyszülött fiát.

Nem hasonló ez egy kicsit?

Ezeket nem hallottam senkitől ezek nem tanok ezek saját elgondolások senki ne vegye tiszta igazságnak mivel ezek csak saját gondolatok és a Bibliát elfordítani vagy a saját képünkre fordítani hatalmas bűn. Mindössze elgondolkodtató. Mint mondtam csak egy egyszerű ember vagyok nem tudhatok mindent az viszont tudom, hogy teljes szívünkből és elménkből kell szeretni Isten és törekedni kell a nyugalomra, szelídségre és a szeretetre. Ebből baj nem lehet.

22.25-nek

Nem kötekedek, de tudtam, hogy kavarás van!

Ez az életfilozófiájuk tökéletesen ellentétbe áll azzal amiket Jézusról írtál!!!

"-kerüld a bálványimádást,Jézus,Buddha,Lucifer,akárminek vagy akárkinek az imádata.önmagadat kell megvalósítani,nem másoktól várni a megváltást."

De azért előtte próbáltad összeegyeztetni a kettőt. De mikor rákérdeztem már ki is derült, hogy az amit te vallasz Jézusról azt ők elítélik! És szerintem ezt te is tudtad, csak...

Úgy bírom azt a JT-s játékot, hogy Jézus "nem Isten, hanem Isten Fia". Hehe. Ennyi erővel te nem vagy ember, hanem ember fia. Mellesleg Jézusnak az egyik címe az ún. "Emberfia" ebből érdekes módon sose következetett senki arra, hogy Jézus nem ember.

A gond az, hogy bár biblikus nyelvezetet használsz, de nem biblikus gondolatokat kívánsz levezetni belőle. Abból a kifejezésből,hogy 'Isten Fia' azt kívánod levezetni, hogy a Fiú nem Isten, noha ez nem azt jelenti. Csak érteni kéne azt a kifejezést, hogy "Isten Fia". Az a kifejezés, hogyha Jézusra mondjuk, hogy 'Isten Fia' arra adja meg a választ, hogy ő ki, az pedig, hogy ő 'Isten' arra adja a megválaszt, hogy ő mi. Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan személynek, akiknek atyja Isten, az ő maga Isten lesz. Mint ahogy ember fia ember, a ló kölyke pedig ló.

Háromféle értelemben lehet valaki „Isten fia”. Legtágabb értelemben minden ember Isten gyermeke, vagyis, Isten teremtői gondviselésének szülöttje. Szorosabb értelemben az isten¬fiúság annyi, mint a természetfölötti kegyelemnek, az Istenben való természetfölötti újjászüle¬tésnek birtokosa, amely akkor áll be, amikor Isten már nem szolgáinak, hanem fogadott fiainak tekint minket. A legszorosabb értelemben pedig „Isten Fia”: a második isteni személy, aki valamely számunkra közelebbről megfoghatatlan módon öröktől fogva az Atyától „szüle¬tik”, ered, származik, kiömlik; de úgy, hogy egy dolog, egy lényeg, egy Isten marad vele. Hogy Jézus ebben az utóbbi értelemben volt Isten Fia, kimutattuk a fentiekben. Ezt az isten¬fiúságot a Szentírás úgy fejezi ki hogy „egyszülött Fiúról” beszél, míg mi emberek Istennek csak fogadott fiai, átvitt értelemben vett gyermekei lehetünk. Maga Jézus egészen más viszonyban érzi magát az Atyával, mint mi; sohasem mondja pl. így: „a mi Atyánk”, hanem így: „az én Atyám és a ti Atyátok”. Ő az „egyszülött Fiú”, aki „az Atya kebelében van”. (Ján. 1, 18.)

A zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját. Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette.

Jézus mint a Fiú, az Emberfia és az Isten Fia

A Biblia "istenfiaknak" (héber b'né Elohim) nevez angyalokat (Jób 38:7, Zsolt 36:9) és Isten "fiának" nevezi a zsidóságot kollektíve, mint egész népet (Hós 11:1). Ugyanakkor egy zsidó sem nevezhette Istent személyesen az ő saját apjának, mint aki magától Istentől származik, mert ezzel magát is Istenné tette volna (vö. Jn 10:33).

Jézus két sajátos kifejezéssel utalt önmagára: ő az "Isten Fia" és az "Ember Fia". A "… fia" szerkezet más nyelvekhez hasonlóan többnyire a héberben is rokoni viszonyt fejez ki (pl. Jóna fia, Simon), de sajátos héber nyelvtani jelenség is, amely nem rokonít, hanem minősít, például "az engedetlenség fiai" (Ef 2:2) azok, akik engedetlenek, ahogy a "halál fia" pedig halott.

Egyrészt tehát amikor Jézus "az Ember Fiának" vallotta magát (Mt 16:13), ez először is azt jelenti: "aki Ember". Másodszor, ez a kifejezés egy ószövetségi apokaliptikus látomás alakja, aki "a Hatalmas jobbján ül", és aki a földre visszatérve a népek királya lesz (Dán 7:13-14 vö. Mt 26:63-66, 25:31). A reakciókból ítélve Jézus kortársai pontosan értették, hogy az Ember Fia címmel Jézus milyen hatalmat igényel magának.

Másrészt Jézus "az Isten Fiának" is vallotta magát, ami azt jelenti: "aki Isten". Az Atyához való viszonyát tekintve ő Isten egyetlen Fia (Jn 3:16; "egyszülött" = egyetlen), ezért ő a Fiú (1Jn 1:3, 2:22-24, 3:17, 4:9,14, 5:12 stb.), akinek Isten személyesen a saját Atyja (Mt 11:27, Lk 10:22, Jn 10:32-38), aki által az Atya tanít és cselekszik (Jn 14:10-11). Mint mondta: "minden, ami az Atyáé, az enyém" (Jn 16:15), hiszen "én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30). Jézus önmagáról tett kijelentéseit a zsidók azért értették úgy, hogy "ember létére Istenné teszi magát" (Jn 10:33), mert a szavait ószövetségi és héber füllel nem is lehetett másként érteni.

Megjegyzendő, hogy az Újszövetség szerint a hívők is "Isten fiai" (Gal 3:27), de míg A Fiú eleve, örökké, saját természete szerint Isten, a hívők az ő isteni természetének – jellemben, halhatatlanságban, dicsőségben – csak a részeseivé válnak az Isten kegyelméből (2Pt 1:4, 2Kor 3:18, 1Jn 3:2, 1Kor 15:53-54).

- akkor miért nem az Atya üresítette ki magát ?--> „megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá” =(Filippi 2:7).Itt nem az Atyáról van szó hanem; Képzeld csak el, hogy mivel járt a földi megbízatása a Fiúnak!(KÜLDÖTT volt) Az életét Isten áthelyezte egy zsidó szűz méhébe, hogy aztán kilenc hónap múltán Jézus kisbabaként jöjjön a világra. Egy szegény ács családjába született tehetetlen csecsemőként, aztán tipegő aprósággá, majd kisfiúvá cseperedett, végül pedig felserdült. Bár tökéletes volt, gyermekkorában mindig alárendelte magát a tökéletlen emberi szülőknek (Lukács 2:40, 51, 52). Menyivel inkább égi Atyjának!

-mindig alárendelte magát a tökéletes égi(mennyei) Atyjának is akitől született !(János 4:34) -->"Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját."

Kinek a munkáját? Lásd:Róma 6: 9-11-" Mert tudjuk, hogy Krisztus, most, hogy feltámadt a halottak közül, nem hal meg többé; a halál többé nem úr felette. A halált ugyanis azért halta egyszer s mindenkorra, hogy eltörölje a bűnt, az életet pedig, amelyet él, az Istennek éli. Ugyanígy ti is: úgy tekintsétek magatokat, mint akik halottak vagytok ugyan a bűnnek, de élők az Istennek Krisztus Jézus által."

(1Korintusz 15:28)-->" Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek."

.

"Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek."

"Isten legyen minden mindenkinek"=Itt az Atyárol van szó!

1Tim 6/13-"Felszólítalak az Isten nevében יהוה

......"aki mindeneket éltet"......

,aki mindeneket éltet,és Krisztus Jézus nevében,....

(Kolosszé 1:10)-->" hogy ( יהוה) Jehovához méltón járjatok, avégett hogy teljesen kedvére legyetek, amint továbbra is gyümölcsöt teremtek minden jó cselekedetben, és gyarapodtok az Isten pontos ismeretében,"

Igen, lehet itt spekulálni és megmásítani különböző Bibliai részeket a józanul ragyogóan érthető jelentés helyett, emberi filozófiák kedvéért!

Röhej, hogy hanyadszor van bemásolva a "háromság alátámasztása" végett pl. a János 10:30 is! Vagy a János 16:15., ami így hangzik: "Mindaz, ami az Atyáé, az enyém. Ezért mondtam, hogy az enyémből kap, és kijelenti nektek."

Talán érthetőbbé válik mit akart ezzel Jézus kifejezni, ha elolvassuk a Máté 11:27-et. vajon az általa és Bibliaírók által soha ki nem ejtett és sohasem tanított háromságbeli viszonyukról beszélt, vagy logikusan, emberi ésszel nagyon is érthető és felfogható viszonyról van szó?!

(Máté 11:27) "Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni."

Tehát mit akart mondani Jézus a János 16:15-ben? Tán azt, hogy az Atya és Jézus között egy sajátos kapcsolat van, vagy valami mást? Tehát a "mindent átadott nekem", valamint "ami az Atyáé, az enyém" kifejezések a háromságbéli sajátos kapcsolatukról szólnak?

Értelmezzük már akkor logikusan, jó? Miért Jézusé "minden", ami az Atyáé is? Mert "mindent átadott neki" az Atyja, igaz? Jézus viszont még hozzátette, hogy "senki sem ismeri a teljesen a Fiút, csak az Atya" és viszont. De(!) azt is hozzátette, hogy "mindaz" megismerheti az Atyját (úgy mint Jézus), akinek Ő "ki akarja nyilatkoztatni. Vagyis van olyan sajátos kapcsolatról szó kettőjük között, amit Jézus netán nem tudna másokra is kiterjeszteni?!

Ide tartozik a János 17:9-10 is: "Őmiattuk kérlek; nem a világ miatt kérlek, hanem azok miatt, akiket nekem adtál; mert a tieid, és mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem közöttük."

Az előzőekből (nem pedig önhatalmúlag magában értelmezve) jól látszik, hogy miről szól ez a rész is, ugye? Egy mindenkor(!) valóságosan alárendelt viszonyról kettőjük között, nem pedig arról, amit egy zagyva emberi filozófia miatt bele akarunk képzelni!

János 10:30: "Én és az Atya egyek vagyunk."

Ha kicsit tovább olvasunk, a János 17:21, 22-ben Jézus így imádkozott a követőiért: „mindnyájan egyek legyenek”, majd hozzátette: „egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.” Az „egy” kifejezésére itt ugyanazt a görög szót (hen) használta mindegyik esetben. Jézus tanítványai nyilván nem részei a háromságnak. De úgy, mint Isten és Krisztus, ők is egyek az Atyával és a Fiúval a szándék tekintetében.

Novatianus (i. sz. kb. 200—258) ezt a megjegyzést tette: „Mivel Ő azt mondta »egy« dolog*, értsék meg az eretnekek, Ő nem azt mondta, hogy »egy« személy. Mivel az egy semlegesnemben van, a társas összhangot sejteti és nem a személybeli egységet . . . Ezenkívül, amikor egyet mond, az egyetértésre utal, és az egyforma ítélkezésre és önmagában a szerető együttlétre; az Atya és a Fiú egyek egyetértésben, szeretetben és vonzalomban, ami érthető” (Treatise Concerning the Trinity, 27. fejezet).

*(Novatianus arra a tényre utal, hogy az „egy” szó ebben a versben semlegesnemben áll. Éppen ezért az igazi értelme: ’egy dolog’. Vessük össze a János 17:21-gyel, amely a görög „egy” szót ugyanilyen módon használja. Érdekes, hogy a New Catholic Encyclopedia (1967-es kiadás) általánosságban megerősíti Novatianus De Trinitate című művét, bár megjegyzi, hogy Novatianus ebben „a Szent Szellemet nem tekinti isteni személynek”.)

Az 1Korinthus 3:6, 8-ban Pál ezt mondja: „Én plántáltam, Apollós öntözött. . . A plántáló pedig és az öntöző egy.” Pál nem arra gondolt, hogy ő és Apollós ketten egy személy lennének, inkább arra gondolt, hogy szándékban egyek. A Pál apostol által használt „egy” (hen) szó semlegesnemű, szó szerint „egy (dolog)”, ami az együttműködésben való egységüket jelzi. Jézus ugyanezt a szót használja a János 10:30-ban az Atyjával való kapcsolatának leírására. Ugyanezt a szót használta a János 17:21, 22-ben is. Így amikor az „egy” (hen) szót használta ezekben az esetekben, akkor szándékbeli és gondolatbeli egységről beszélt.

Honnan tudom azt, hogy ezekben a versekben kizárólag szándékbeli és nem valóságos "egységről" van szó? Mivel a Biblia világossá teszi közeli példák által. Azért ne felejtsük el azt sem, hogy a Biblia figyelmeztet arra is, hogy mi jár azért, ha hozzáteszünk a Szentírás értelméhez!

A háromság bizonyítására felhasznált másik írásszöveg a János 5:18. verse. Ez azt mondja, hogy a zsidók (miként a János 10:31–36-ban is) meg akarták ölni Jézust, mert „az Istent is Atyjának nevezte s így egyenlővé tette magát az Istennel”.

De ki mondta, hogy Jézus egyenlővé tette magát az Istennel? Nem Jézus. Ezt már a következő versben (19) tisztázza, amikor tiltakozik a hamis vád ellen. „Erre a vádaskodásra Jézus így felelt:... ’A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát’ ” (K.f.).

Ezzel Jézus kimutatta a zsidóknak, hogy ő nem egyenlő Istennel, és ez okból nem cselekedhetett saját kezdeményezéséből. Nem furcsa az, hogy Jézusnak ezzel a kijelentésével a Biblia mindenhol egyetért?! Jézus "nem magától jött" - küldték! Jézus a földön is alárendelt volt végig és a mennybemenetele után is az maradt, még a(z) (Isten által!) "magasabb állásba helyezése" ellenére is!

A Biblia Jézust Isten „egyetlen-nemzett Fiának” nevezi (János 1:14; 3:16, 18; 1János 4:9). A trinitáriusok azt mondják, mivel Isten örökkévaló, így az ő Fiának is örökkévalónak kellett lennie. De hogyan lehet valaki fiú és ugyanakkor egyidős az ő atyjával?

A háromsághívők azt állítják, hogy Jézus esetében „az egyetlen-nemzett” kifejezés nem azonos azzal, amit a szótár a „nemzeni” szón ért, tudniillik, „egy gyermeknek életet adni nemzés útján” (Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary [Webster kilencedik új egyházi szótára]). Azt mondják, Jézus esetében ennek a szónak a jelentése „kezdetnélküliség”, egyetlen fiúi kapcsolat, de nemzés nélkül (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words [Vine: Ó- és Újszövetségi szavak magyarázó szótára]). Ésszerűnek hangzik-e ez számodra? Lehet-e egy férfi saját fiának az apja, ha nem nemzi őt?

Továbbá, miért használja a Biblia ugyanezt az „egyetlen-nemzett” görög kifejezést Izsák Ábrahámmal kapcsolatos viszonyának a leírására (amit Vine elismer minden magyarázat nélkül)? A Zsidók 11:17 Izsákról úgy beszél, mint aki Ábrahám „egyetlen-nemzett fia”. Izsák esetében semmi kétségünk nincs efelől; ő a mindennapi, megszokott értelemben lett egyetlen-nemzett, aki sem időben, sem pozícióban nem egyenlő az atyjával.

A Jézusra és Izsákra használt „egyetlen-nemzett” görög kifejezés alapszava a mo·no·ge·nes’, a mo’nos szóból, amelynek jelentése „egyedüli, egyetlen” és a gi’no·mai „nemzeni”, vagy „válni valamivé (születni)” jelentésű gyökérszóból ered — mondja Strong Teljes Konkordanciája. Ennélfogva, a mo·no·ge·nes’ meghatározása: „Egyszülött, egyetlen-nemzett, vagyis egyedüli gyermek” (A Greek and English Lexicon of the New Testament [Újszövetségi görög—angol lexikon], kiadta E. Robinson).