Elmondanátok nekem, hogy Isten hogy "keletkezett"?

"V nyolc év alatt végig kitűnő voltam,"

-legfeljebb egy kisegítő iskolába.Vakok között félszemű a király.

-"tanultam hittant"

-legfeljebb tanítottak.Aki tanult hittant ilyen stupid kérdést nem tesz fel.

-"én ésszerűen gondolkodó, ép elméjű ember vagyok"

-Ezt még bizonyítanod kell, amodor a stilus nem vall épelméjű emberre.

"Ne akarjon már engem egy 6-10 éveseket tanító nénike kioktatni""Hű de szépen nem találtál el semmit"

Középiskolai tanár vagyok, egyébként semmi közöd hozzá.

" Egy középiskolás tanuló könnyűszerrel elvégzi a munkádat. "Azért mert téged képesités nélküliel oltattak, azért ez túl messzemenő következtetés

" azokat röhögik ki, akik nem létező dolgokban hisznek.

Dettó

"Megtörtént eset.

A buszon egy nő beszélgetés közben - szóba került a vallás - azt állitotta, hogy ő nem hisz Istenben, mert sohasem látta. Egy vidéki bácsika igy válaszolt; Én sem láttam a nagyságos asszony büdös likát, mégis biztosan tudom, hogy létezik.(Közröhej a buszon)

"Na igen, ez a "mindig volt és mindig lesz" elmélet zavar engem.

Látom, te semmit sem látsz. Vagyis nézed, azt ami van, anélkül, hogy látnád. Mert belelépünk ugyanabba a folyóba meg nem is, vagyunk is meg nem is. (sic!)

"Akkora hülyeség, ebben csak a nyomorult emberek hisznek."

Az utóbbi szentenciának minősült mondatot 'Hérakleitosz' hellén filozófus mondta. És ő talán egy nyomorék volt, vagy tudott is valamit? Mit sugallhatott azzal, hogy minden egységben áll fenn? Miért létezünk?

Ne a szellemi bázisod reproduktivitását különösen gőgös módon szajkózd, hanem olvasgass dilatív filozófiai műveket, summmákat, és elmédet és lelkedet add a bölcsesség forrásának kamatozni. Merülj el az olvasásban, és ne csak a materiális, mentálisan inproduktabilis zagyvaságaiddal foglald el a helyet, hanem inkább a gnózis keresésére törekednél, amely többet ér annál, amit látsz.

"Miből gondolod, hogy egy ember parányi? Ha valaki hisz önmagában, és tesz is valamit, elérheti az álmait, a boldogságot. Ez parányi dolog lenne? :) Számára biztos nem."

No, látod, itt el is kezdheted azt, amiről én beszéltem.

A Biblia szerint Jehova tökéletesnek alkotta az első embert. Isten nem is képes másképp alkotni. A teremtési beszámolóban ez áll: „Isten megteremtette az embert a maga képmására . . . Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!” (1Mózes 1:27, 31). Milyen egy tökéletes ember?

A tökéletes embernek szabad akarata van, és teljes mértékben utánozni tudja Isten tulajdonságait. Azt olvassuk a Bibliában, hogy „az igaz Isten becsületesnek alkotta az embereket, de azok sokféle tervet kieszeltek” (Prédikátor 7:29). Ádám úgy döntött, hogy fellázad Isten ellen. Lázadásával elveszítette a tökéletességet saját maga és az utódai számára is. Az, hogy az ember elveszítette a tökéletességet, magyarázatot ad arra, hogy sokszor miért okozunk csalódást magunknak, noha azt szeretnénk tenni, ami jó. Pál apostol ezt írta erről: „amit akarok, azt nem cselekszem, hanem amit gyűlölök, azt teszem” (Róma 7:15).

Egy tökéletes ember a Biblia szerint örökké élne tökéletes egészségben. Abból, amit Isten Ádámnak mondott, egyértelműen látszik, hogy ha az első ember nem vált volna engedetlenné Istennel szemben, soha nem halt volna meg (1Mózes 2:16, 17; 3:22, 23). Jehova nem jelentette volna ki az ember teremtése után, hogy az „nagyon jó”, ha az ember hajlamos lett volna megbetegedni vagy fellázadni. Az ad magyarázatot arra, hogy a csodálatosan megtervezett emberi test miért fogékony a torzulásra és a betegségekre, hogy az ember elveszítette a tökéletességet. Ennélfogva az evolúció nem egyeztethető össze a Bibliával. Úgy mutatja be a mai embert, mint fejlődésben lévő állatot. A Biblia viszont úgy mutatja be a mai embert, mint a tökéletes ember elkorcsosuló leszármazottját.

Ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk, hová tartunk és hogyan éljünk, létfontosságú megértenünk, hogy honnan eredünk. Csakis az ember eredetének ismeretében érthetjük meg, hogy Isten miért engedi meg a szenvedést, valamint hogy mi a szándéka az ember jövőjét illetően. Nem lehetünk jó kapcsolatban Istennel, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy ő a Teremtőnk.

Jeremiás (Profáta) 33:2,3-->: 2 „Ezt mondja Jehova, a föld Alkotója, Jehova, aki megformálta azt, hogy megszilárdítsa, ő, akinek neve Jehova: 3 »Kiálts hozzám, és én válaszolok neked. Készséggel elmondok neked nagy és felfoghatatlan dolgokat, amelyeket nem ismersz.«”

János (evangélium) 10:26-"mert nincs olyan elfedett dolog, amely le ne lepleződne, és olyan titok, amely ki ne tudódna."

Szavában (Bibliában) Jehova a legbensőségesebb képet szeretett Fia, Jézus által közvetíti magáról. Senki sem tudja Isten gondolkodását és érzéseit pontosabban visszatükrözni, vagy Őt elevenebben bemutatni, mint Jézus. Végül is ez az elsőszülött Fiú együtt volt az Atyjával, mielőtt más szellemteremtményeket és a fizikai világegyetemet megteremtették volna (Kolosszé 1:15). Jézus bensőséges kapcsolatban volt Jehovával. Ezért mondhatta: „hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni” (Lukács 10:22). Amikor Jézus emberként itt volt a földön, két fontos módon nyilatkoztatta ki az Atyját.

Először is Jézus tanításai segítenek megismernünk az Atyát.Másodszor Jézus példája megmutatja nekünk, milyen Jehova. Jézus oly tökéletesen visszatükrözte Atyját, hogy ezt mondhatta: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9).

Jehova azáltal, hogy világosan kinyilatkoztatta magát a Szavában, semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy szeretné, ha közelednénk hozzá. Ugyanakkor nem erőlteti ránk, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki vele. Tőlünk függ, hogy keressük-e Jehovát, „a míg megtalálható” (Ézsaiás 55:6). Jehovát keresni azt jelenti, hogy megismerjük a Biblia által bemutatott tulajdonságait és cselekvésmódját.

Amikor értékeléssel elgondolkodunk azon, amit Istenről tanulunk, akkor az információ bejut a jelképes szívünkbe, ahol hatással van a gondolkodásunkra, megmozgatja az érzéseinket, és végül tettekre indít. Isten iránti szeretetünk elmélyül, ez a szeretet viszont arra indít, hogy a kedvében járjunk, mint legdrágább Barátunknak (1János 5:3).

Jehova bölcsen emberekkel íratta le a Szavát. Gondolj csak bele! Vajon ugyanolyan vonzereje lenne a Bibliának, ha Jehova angyalokkal jegyeztette volna le? Igaz, az angyalok a saját, magasztos nézőpontjukból mutathatták volna be Jehovát, kifejezhették volna az iránta érzett odaadásukat, és beszámolhattak volna arról, hogy mi minden történt Isten hűséges, emberi szolgáival. De vajon tudnánk-e azonosulni tökéletes szellemteremtmények látásmódjával, akiknek a tudása, tapasztalata és ereje messze felülmúlja a miénket? (Héberek 2:6, 7).

Jehova azáltal, hogy emberekkel íratta le a Szavát, éppen azt adta, amire szükségünk van: egy olyan feljegyzést, amely „Istentől ihletett”, mégis emberközeli (2Timóteus 3:16). Hogyan valósította ezt meg? Szemmel láthatóan sokszor rábízta az írókra, hogy saját szellemi képességeiket használják fel, amikor „tetszetős szavakat” választottak, és ’őszintén leírták az igazság szavait’ (Prédikátor 12:10, 11, Kat. [12:12, 13]). Ez magyarázatot ad a Bibliában felfedezhető stílusbeli változatosságra; az írásokban az egyes írók háttere és személyisége tükröződik. Mégis elmondhatjuk, hogy ezek a férfiak „Istentől szóltak . . . , amint szent szellemtől vitettek” (2Péter 1:21). Ebből következik, hogy a végtermék valóban „Isten szava” (1Tesszalonika 2:13).

A Biblia, mivel emberek írták, tele van érzésekkel, és ez adja a varázsát. Írói emberek voltak, a mienkhez hasonló érzelemvilággal. Tökéletlenségüknél fogva olyan próbákat és nyomásokat kellett elviselniük, mint nekünk. Jehova szelleme időnként arra ihlette őket, hogy saját érzéseikről és küzdelmeikről írjanak (2Korintus 12:7–10). Ilyenkor első személyben írtak, méghozzá olyan szavakat, amelyeket angyalok nem tudtak volna leírni.

Jehova bölcsessége abban is megmutatkozik, amit szándékosan kihagyott a Szavából. Hogy lehet ez?

A Biblia úgy lett megírva, hogy felszínre hozza, mi van a szívünkben. A Héberek 4:12 ezt mondja: „Isten szava [vagyis üzenete] élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet . . . , és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait.” A Biblia üzenete mélyre hatol, és feltárja igazi gondolatainkat és indítékainkat. Akik kritizáló szellemben olvassák, gyakran megütköznek, amikor olyan történeteket olvasnak, amelyek nem közölnek annyi részletet, amennyit kielégítőnek ítélnének. Az ilyenek akár azt is kétségbe vonhatják, hogy csakugyan szerető, bölcs és igazságos-e Jehova.Eszerint Isten Szavát csak úgy érthetjük meg, ha őszinte szívvel és nyitott elmével olvassuk és tanulmányozzuk. Intelligens emberek tudnak olyan könyveket írni, amelyeket csak „a bölcsek és a műveltek” képesek felfogni. De olyan könyvet írni, amelyet csak helyes indítékkal lehet megérteni — nos, ehhez Isten bölcsességére van szükség! (Máté 11:25).

"Egyébként tudom, hogy filozófus írta, azt is tudom, melyik, nem vagyok hülye (mint azt hiszed/hitted). Az ókori Hellász a kedvencem, így a filozófia is.

"Hiszem, hogy ha volna Isten, kevesebb rossz volna a földön, hiszem, hogy ha a rossz jelen van a földön, akkor e felfordulás vagy Istentől ered, vagy Isten nem tudja meggátolni; márpedig nem félek olyan istentől, aki vagy gyenge vagy gonosz, szemébe nevetek, kacagom ostorát." Bár ő nem egy hellén filozófus volt, a lényeget leírja."

ŐŐŐ... nem akarlak kiábrándítani, de ez egy felvilágosult pszichopata írta, aki a szexualitás szabadságát hirdette és a szadizmus ideológia megteremtője volt.

A szadizmus a nevéből a származik: Donatien Alphonse François de Sade márki...

------

A többiről majd holnap...

Kérdés: Ki teremtette Istent? Honnan származik Isten?

Válasz: Az ateista Bertrand Russell írja “Amiért nem vagyok keresztény” című könyvében, hogy amennyiben igaz az, hogy minden dolognak kell, hogy legyen oka, akkor Istennek is kell, hogy legyen oka. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy ha Isten létezéséhez okra van szükség, akkor Isten nem is Isten (és épp ezért akkor egyszerűen nem is lenne Isten). Ez valójában a gyerekes “Ki teremtette Istent?” kérdés némileg elegánsabb felvetése. Még egy gyerek is tudja, hogy semmi sem származhat a semmiből, tehát ha Isten “valami”, akkor neki is kell egy ok, ugye?

A kérdés trükkös, mert alattomosan azt sugalja, hogy Isten származik valahonnan, aztán felteszi a kérdést, hogy honnan. A válasz egyszerűen annyi, hogy a kérdésnek semmi értelme. Mintha azt kérdeznénk: “Milyen szagú a kék?” A kék nem abba a kategóriába tartozik, ahol a dolgoknak szaguk van, tahát a kérdés maga hibás. Ugyanígy Isten sem abba a kategóriába tartozik, amelyben a teremtett, létrejött, okozott dolgok találhatók. Isten nem valaminek a következménye vayg teremtménye.

Honnan tudjuk? Nos, tudjuk, hogy a semmiből nem áll elő semmi. Így ha valaha létezett időszak, amikor abszolút semmi sem létezett, akkor soha semmi nem keletkezhetett volna, nem létezne ma sem semmi. De – mint azt látjuk – léteznek a dolgok. Éppen ezért, mivel soha nem lehetett olyan időszak, amikor semmi sem létezett, kell lennie valaminek, ami mindig is létezett/létezik. Ez a mindig-létező pedig maga Isten.

Olvasd el ezeket, és tanulj, ne csak szemtelenkedj, meg hisztizz, hogy "Jaj ez hosszú, nem bírom elolvasni, brühühü":

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]