Miért akarják egyesek annyira tudományosan bizonyítani Isten létét, ha egyszer Isten kívül áll ezen a világon?

"Amúgy Isten léte cáfolható és cáfolt is (meg még néhány isten rajta kívül)."

Tőled is kérnák ám alátámasztást, csak így bemondásra nem elfogadható a válasz.

42%-os, őszintén nem akarlak megbántani, de a linkeken szereplő "bizonyítékok" nemhogy nem bizonyító erejűek, de még érvnek is erősen gyengécskék.

Nem fogom itt itt persze részleteiben végigmazsolázni az összes tévedést, csak kiemelnék néhányat példaképp.

Az első linkedben ott a "mozgásból" vett istenérv. Aquinói Szent Tamás még lehet hogy azt hitte a 13. században, hogy alapvetően Isten kell hogy mozgassa a világegyetemet, de ma már tudjuk, hogy az anyag az univerzum alapvető fizikai törvényeknek megfelelően működik, és ennek köszönhetően mozog/változik/stb.

Azon persze aztán el lehet filozofálgatni újfent, hogy vajon kellett-e valaki, hogy ezeket a törvényeket létrehozza, vagy mindig is léteztek, de érted, ez érvnek semmi, legfeljebb egy vélemény, ami eleve azon alapul, hogy Szent Tamás nem rendelkezett annyi ismerettel a világról, mint a mai emberek.

Ma ezt érvként használni, hát, tényleg nem bántásból, de inkább tudatlanságra utal.

A másik linkedben ott a független létezés elve, itt pedig a szerző eleve egy előregyártott következtetésből indul ki, a magyarázatát is ennek rendeli alá, de ez is nemhogy nem bizonyíték, hanem éppen ezt a következtetését kéne eleve bizonyítani, hogy az ezt követő gondolatmenetnek bármi értelme legyen.

Nevezetesen erre a részre gondolok:

"léteznie kell egy, a fent említett jellemzőkkel bíró lénynek, ha világunknak van értelme."

És innentől alapvetésnek veszi, hogy az univerzumnak márpedig van értelme, ezért Isten létezik, de valójában semmit nem mutat, ami igazolná azt, hogy kiindulhat ebből az alapvetésből.

Szóval egyelőre úgy látom, még mindig ott tartunk, hogy Isten létezése nem bizonyítható. Mert téged lehet hogy meggyőz egy ilyen cikk, de ettől ez még nem lesz bizonyíték.

"Ha érdekel, bővebben is kifejtem - de csak akkor, ha nem pontozzák le minden egyes írásomat"

Érdekelni érdekel. Bár most elbizonytalanítottál, hogy tényleg a kérdésre akarsz válaszolni, vagy csak százalékokat vadásznál ><

Azt is hozzátettem, hogy manapság ilyesmivel érvelni már egyszerűen csak tudatlanságra utal a kérdésben. Így a probléma nincs megoldva.

Másrészről elolvashatom neked mégegyszer, de kétlem hogy jobb lenne a helyzet. Ugyanis nem az volt a gond, hogy valamit nem értettem, hanem pont az, hogy értettem, hogy eleve rossz az alap, amiből kiindul.

Csak gondolj bele, ha valaki ugyanezen az elven, mint Szent Tamás azt állítaná, hogy a fizikai törvények precizitása azt jelenti, hogy a világot valaki le kellett programozza, ezért ez bizonyítja, hogy mind a Mátrixban élünk! Ugye hogy nem hinnél neki?

Tehát hasonló logika értelemszerűen Isten kérdésében sem lehet soha bizonyító erejű. Mert az író nem a tények alapján von le következtetést, hanem eleve van egy elképzelése, amit bizonyítani akar, és ahhoz próbál következtetéseket igazítani, ez pedig fordított logika, ami hiba.

Így természetesen ha alapvetően igaz is, amit az író bizonyítani szeretne, valójában amit az író állít, mégis téves lesz.

"nincsen olyan, hogy valaki végtelenül jó ÉS végtelenül igazságos is, mivel ezek egyszerre nem teljesülhetnek. A jó azt jelenti, hogy ELTÉR az igazságtól a jó javára, és fordítva is: a végtelen igazság semmiképpen nem engedhet a jónak (sem)."

Na de miért zárnák ki egymást? Ezek nem ellentétes fogalmak.

Na meg eleve, a jó relatív fogalom. Egy igazságos döntés pl lehet hogy az egyénre nézve hátrányos, de a közösségre nézve előnyös kell legyen (hisz egyébként mitől lenne igazságos), tehát a döntés jó is lesz.

Csak nem mindegy, milyen távlatokból nézzük a dolgot.