A keresztények nagy része miért nem érzi magára kötelező érvényűnek a Mózesi törvényeket? Jézus mondta valaha hogy ezek már ne lennének érvényben?

Az újszövetségi gyülekezetnek nincs olyan jogosítványa, hogy olyan módon büntesse meg a bűnöst, ahogy azt a te erőszakos szíved diktálná: "Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is." (3Móz 24,20) Ez érvényben van ugyan, mint Isten örökkévaló Igéje, de az ítéletet Isten hozza meg, és hajtatja végre az ítélet után azokon, akik nem éltek az egyetlen vészkijárattal, a Názáreti Jézus Krisztus engesztelő áldozatával, és megváltói munkájával. De az is ítélet alá esik, aki a saját kezébe akarja venni az igazságszolgáltatást, és önhatalmúlag megbüntetni a bűnöst. Külön súlyosbító körülmény, ha közben még Istenre is hivatkozik, aki sem el nem küldte, sem fel nem jogosította az önkényes igazságosztókat. Egyedül az államhatalomnak áll továbbra is jogában, hogy a bűnöst megbüntesse, de ez sem az örök igazság helyreállítását célozza meg első sorban, hiszen az ítélet végrehajtó sem bűntelen, hanem a társadalom fenntarthatóságát. Az Egyház nem ítélkezhet világi emberek felett. Az Egyház kiközösíthet egy megtérni nem szándékozó hívőt, aki onnantól kezdve olyan, mint bármely világi ember, csak erkölcsileg rosszabb. Isten nem adta át az Egyháznak a büntetés jogát: "Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét." (Zsid 10,30)

Jézus Krisztus elhordozta minden ember büntetését. Ha adott ember a saját életére vonatkozóan igényli azt a bűnbocsánatot, amit Jézus Krisztus megszerzett a számára, és kész arra, hogy átadja Neki az életét, akkor működésbe lép a kegyelem, és Isten Jézus Krisztus igazságát tulajdonítja annak az embernek, akkor is, ha addig a legelvetemültebb bűnöző volt. De nemcsak igazságot tulajdonít neki, hanem újjá is teremti a belső lényegét, aminek következtében megváltozik, és gyökeres fordulatot vesz az élete. De Isten nem csősz, aki állandóan ránkszegezi a sóspuskáját, hogy azonnal tüzeljen, ha bármit rosszul csinálunk. Ha elrontjuk a dolgot, Ő segíteni akar. Továbbra is érvényben van Jézus Krisztus megváltása, ami minden esetben működik, ahányszor csak igényt tartanak rá. Egyetlen lényeges szabály van, őszintén akarni kell a bűntől való szabadulást, és meg kell gyűlölni a bűnt. A bűn gyülölet azonban soha nem vonatkozik a bűnös gyűlöletére. Ha egy Jézust őszintén választó hívő ember - tehát nem a kamukeresztények -, aki még nem jutott el a tökéletességre, de törekszik rá, és megőrzi a hitét, ha idő előtt kell itthagynia ezt a világot, Jézushoz kerül, mivel Isten Jézus Krisztus igazságát tulajdonította neki, ezért Jézus Krisztus az ő tökéletessége, Aki be is teljesíti az ember megszentelését, és tökéletesítését ott, a Mennyben. Soha nem fog elmarasztaló ítéletben részesülni az az ember.

Ha azonban egy bűnös ember, aki csak kis pitiáner bűnöket követett el életében, hazudott a tanárnak, füllentett a szüleinek, tolakodott a menzán, verekedett az iskolában, de ennél nagyobb bűnöket nem követett el, ezért aztán azt gondolja, hogy nem bűnös, és nem igényli a megváltás ingyenes kegyelmét, az utolsó ítélet során elmarasztaló ítéletben részesül, mivel minden egyes ember bűnös, és a kis bűn ugyanúgy megöli az embert, mint a nagy, hacsak Isten be nem avatkozik, amit Isten csak Jézus Krisztus által tud jogosan megtenni az Újszövetség időszakában.

Ha te ezt nem tartod igazságosnak, nem probléma. Isten igazságosnak tartja, és nincs szüksége sem az én, sem a te, vagy bárki más engedélyére, hogy akkor is úgy működtesse a dolgokat, ahogyan jónak látja, ha nem értünk egyet Vele. Egyetlen embert sem jogosított fel arra, hogy az Ő nevében igazságot tegyen erőszakkal. Ha ez volna Isten akarata, akkor utasítaná az angyalait, és perceken belül - vagy előbb - a bűnös világra kényszerítené az akaratát. De Isten azt akarja, hogy az emberek szeretetből, önként válasszák Őt, ezért azt is megengedi, hogy elutasítsák, és majd csak a legvégén fogja benyújtani a számlát. Aki ezt nem várja meg, hanem Istennek probál besegíteni, annak nemcsak az általános értelemben vett bűneivel kell majd elszámolnia, hanem külön felelősségre lesz vonva azokért az életekért, amiket az igazság nevében megnyomorított, tett tönkre, vagy oltott ki. Például azokra az emberekre, akik bűnös, de egyébként békés civileket gyilkolnak az igazság nevében, nem a méz folyók és a hetvenkét szűz vár a túloldalon, hanem a kénkővel égő tüzes tő, és a Pokol démonai. Sokkal nagyobb büntetést szenvednek, mint azok az emberek, akiket a "bűneikért" gyilkoltak meg. Abszurdum, hogy bűnösök büntetnek bűnösöket, méghozzá nagyobb bűnt követve el, mint amekkorát megbüntetni szándékoznak.

Nyctea Alba

"Kaptál egy tiszta lapot, majd újra bemocskoltad. Akkor szerinted bűnös vagy, vagy nem?

Használd már a józan eszed!"

Ezek szerint akkor az összes keresztény bemocskolta ezt a tiszta lapot, mert nincs ember aki ne követne el bűnt.

Asperrimus

"Az újszövetségi gyülekezetnek nincs olyan jogosítványa, hogy olyan módon büntesse meg a bűnöst, ahogy azt a te erőszakos szíved diktálná:"

Ezt nem az én szívem diktálja hanem az Ószövetség, ami a Biblia része. Akkor a Biblia erőszakos?

"Ez érvényben van ugyan, mint Isten örökkévaló Igéje, de az ítéletet Isten hozza meg, és hajtatja végre az ítélet után azokon, akik nem éltek az egyetlen vészkijárattal,"

Tehát ha jól értem keresztények bármilyen bűnt elkövethetnek, akár többször is. Keresztény vallás szerint nem büntethetőek. Amit írtál abból ez következik. Ez a helyzet?

"Egyedül az államhatalomnak áll továbbra is jogában, hogy a bűnöst megbüntesse,"

Ez hol szerepel a Bibliában?

"Továbbra is érvényben van Jézus Krisztus megváltása, ami minden esetben működik, ahányszor csak igényt tartanak rá. Egyetlen lényeges szabály van, őszintén akarni kell a bűntől való szabadulást, és meg kell gyűlölni a bűnt."

Tehát úgy működik a keresztény megváltás, hogy például ha valaki százszor gyilkol, de mindig megbánja, simán bejut a mennyországba? Gyakran előfordulhat hogy elkövetjük ugyanazt a bűnt, de megbánjuk, tudjuk hogy rossz, stb. Ez e bűn elkövetésére ösztönöz.

"Ha te ezt nem tartod igazságosnak, nem probléma. Isten igazságosnak tartja, és nincs szüksége sem az én, sem a te, vagy bárki más engedélyére, hogy akkor is úgy működtesse a dolgokat, ahogyan jónak látja, ha nem értünk egyet Vele. Egyetlen embert sem jogosított fel arra, hogy az Ő nevében igazságot tegyen erőszakkal."

Nem tartom igazságosnak és értelmetlen is számomra. Egy keresztény bármennyit bűnözhet és mégis simán besétálhat a mennyországba. Sajnos ez számomra elfogadhatatlan. Ez igazságtalan, Isten viszont igazságos, így ez nem lehet igaz. Azt írtad egyetlen embert sem jogosított fel Isten arra, hogy az Ő nevében igazságot tegyen erőszakkal. Ezt könnyedén megcáfolható Bibliai versekkel:

5 Móz. 22 20-21)Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szűzesség a leányban: Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel, hogy meghaljon; mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az az ő atyjának házánál. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt.

20:16–17: „De az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem! Irtsd ki őket mindenestül… ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr

Ezek a versek igencsak megcáfolják azt amit állítottál. Keresztények szerint Jézus Isten. Ha ez így van akkor az Ószövetségben is Jézus beszél mint Isten, tehát Jézus parancsa a parázna lányok halára kövezése vagy népek kiirtása.

"Ezek szerint akkor az összes keresztény bemocskolta ezt a tiszta lapot, mert nincs ember aki ne követne el bűnt."

Mondtam már. Attól hogy te egyedül gyenge vagy a bűnnel szemben, az egy dolog. Ez nem jelenti azt hogy mások Krisztus vezetésével is azok lennének.

Ne képzeld már magadat valami etalonnak, hogyha te mindenképp bűnösen tudsz csak élni, akkor más is csak úgy tud...

Nyctea Alba

"Mondtam már. Attól hogy te egyedül gyenge vagy a bűnnel szemben, az egy dolog. Ez nem jelenti azt hogy mások Krisztus vezetésével is azok lennének."

Ezek szerint te hibátlan vagy, és az összes keresztény is. Nem követek el semmilyen bűnt. Persze jó lenne ha igaz lenne, de sajnos nem tudom ezt elhinni. Továbbá jogos az egyik hozzászóló kérdése, hogy minek a megváltás, ha ti keresztények bűntelenül éltek?

"Ezek szerint te hibátlan vagy, és az összes keresztény is"

Attól még nem lesz valaki egyből bűntelen, hogy kereszténynek vallja magát. De erre kell törekedni, igen.

Az "egyik hozzászóló kérdésére" pedig már válaszoltam, szóval felesleges csinálnod a műsort.

"Tehát úgy működik a keresztény megváltás, hogy például ha valaki százszor gyilkol, de mindig megbánja, simán bejut a mennyországba?"

Látjátok, mondtam hogy nem normális. Annyiszor le lett már írva neki a válasz, erre folyamatosan csak értetlenkedik. Meg kell vallani a bűnt és megtérni belőle (1Ján.1,9). Fanatikus muszlimnak ezek szerint azt jelenti a megtérés, hogy újból és újból elkövetni ugyanazt a bűnt. Ha én egyszer gyilkolok, majd megtérek, befogadom Jézust és vallom a tanításait, akkor nem fogok újra elmenni gyilkolni. Különben a megtérésem és a bűnbánatom nem valódi. Persze előfordul néha, hogy ketesztények visszaesnek ugyanabba a bűnbe, de a gyilkolás nem ebbe a kategóriába tartozik. A gyilkolás bűnét nem lehet egy kalap alá venni mondjuk egy kicsike hazugsággal. Isten mindenkit lát, hogy ki mennyire próbálkozik és mindenkit igazságosan fog megítélni. Őt nem lehet átverni, kijátszani, hogy na most úgy teszek mintha megtérnék de jövőhéten újra elmegyek gyilkolni.

Az Ószövetségben azért kellett meghalniuk a bűnösöknek, hogy a gonoszt ki lehessen takarítani Izraelből, különben nem talált volna Isten egyetlen alkalmas szűz leányt sem a kellő időben, hogy általa megszülethessen a Názáreti Jézus. Miután azonban a megváltás megtörtént, a gonosz szellemek amputáció nélkül is eltávolíthatóak a testből, ezért a továbbiakban erre nincs szükség. Nem is olvashatsz olyat a Bibliában, hogy Jézus előtt bárki gonosz szellemeket tudott volna sikerrel kiűzni az emberekből. Jézus után azonban láthatsz másokat is, ha figyelmesen elolvasod a Bibliát. Az Ószövetségben annyira volt lehetőség, amennyit Saul király életében látunk. Amikor Dávid dicsérte az Urat, és játszott a hárfáján, a gonosz szellem nem gyötörte Sault. Amikor azonban abbahagyta, akkor megint elkezdte gyötörni. Ha elolvasod Saul király életét, onnan kezdve, hogy Sámuel felkente Dávidot királynak, egy gonosz szellem kezdte Sault gyötörni. Innen kezdve Saul életét a jó és rossz befolyások hullámzása jellemezte. Amikor a gonosz befolyása érvényesült, Dávidot halálra kereste, de amikor jó befolyás alá került, akkor megalázta magát Dávid előtt, amikor pedig erős volt egy helyen Isten Szellemének a befolyása, akkor e befolyás alá került Saul. Végül a gonosz szellem teljesen felemésztette Saul életét, és belevitte az okkultizmusba is, másnap meghalt egy csatában.

Krisztus előtt a gonosz szellemeket sehogyan sem lehetett az emberekből kidobni. Ha egyszer egy befészkelte magát egy emberbe, akkor csak az ember halála által lehetett a társadalomból kiemelni. Isten már az Ószövetségben is kifejezte, hogy nem leli örömét abban, hogy a bűnös meghaljon, hanem abban, hogy megtér, és él. Ha megnézed jobban, maga az Ószövetség is feljegyez olyan eseteket, amikor valaki olyan bűnt követett el, amire a törvény halált mondott ki, mégsem kellett meghalnia. Például Dávid király nemcsak házasságot tört a barátja feleségével, de meg is ölette a barátját, hogy ki ne tudódjon. Mégsem kellett meghalnia. Már az Ószövetség idejében is különbség volt aközött, hogy valaki hit által igazult meg, és aközött, hogy a törvény megtartása által akart-e Isten előtt igazzá válni. Dávid nem a törvény általi megigazulást kereste, hanem hitt Istenben, ezért a hite miatt tulajdoníttatott neki az igazság, ahogy korábban Ábrahámnak. Másoknak sokkal kisebb bűnök miatt is meg kellett halniuk. Ez sem igazsgátalan, ugyanis a hit által való igazság bárki számára elérhető lett volna már akkor is, ahogy ma is. Ha Dávid is csupán a törvény általi megigazulást kereste volna, mint a legtöbben, neki is meg kellett volna halnia. Ma csak az a különbség, hogy a hit által való megigazulás sokkal többet nyújthat, mint a megváltás tényleges megtörténte előtt, például a bűnös emberből kiűzhetőek a démonok is, ha tényleg megbánta a bűnét, és kész attól elszakadni.

Butaságokat beszélsz. A gyilkosság a Bibliában az, ha az ember béke időben, békés embereket előre megfontolt szándékkal öl meg. Egyrészt egy keresztény nem tervezi más emberek halálát. Ha tervezi, az nem keresztény. Másrészt, ha megtámadják, és önvédelemből talál úgy megsebesíteni valakit, hogy az meghal, az pedig önvédelem, nem gyilkosság. Vagyis nem hallottam olyan keresztényről, aki akár egy embert meggyilkolt volna. De tegyük fel a kedvedért, hogy egy keresztény annyira megfeledkezik a gyökereiről, és mindenről, ami szent, hogy önmagából kivetkőzve, előre megfontolt szándékkal megöli a haragosát. Annak az embernek a vére, amit kiontott ugyanazt teszi, mint Ábel vére: kiált Istenhez, és ez a kiáltás bosszúért megy fel. Ezért mondja a Biblia, hogy Jézus vére jobbat beszél, mint Ábel vére. Jézus vére ugyanis nem bosszúért kiált, hanem kegyelemért. De annak a vére akit a fenti fiktív személy meggyilkolt, bosszúért kiált, ez pedig azt jelenti, hogy nagyon komoly átok megy annak az embernek az életére, amit kizárólag Jézus Krisztus vére képes eltörölni, azon az alapon, hogy maga Jézus Krisztus adta oda a vérét annak az embernek a bűnéért, aki a gyilkosságot elkövette. Ahhoz azonban, hogy ez a kegyelem működjön, nagyon komoly és mély bűnbánatot kell tartania, aminek során a szívéban valóban elszakad attól a bűntől. A benne levő indulat pedig azt fejezi ki Isten felé, hogy "csak még ezegyszer bocsáss meg nekem, és akkor örök életre a rabszolgád leszek, és bármit megteszek, amit mondasz". Nincs olyan ember, aki egy ilyen mély és fájdalmas hullámvölgyön átmegy, és ugyanabban az állapotbában jön ki a túloldalon, ahogyan bement. Ha pedig nem éli át ezt a mély törést, akkor nem is őszinte a bűnbánata, és nem is fog működni a kegyelem az életében. Nem úgy van, mint a Keresztapában, hogy a templomi szertartás közben a következő gyilkosságot tervezi. Istent nem lehet becsapni. A papot, a tiszteletest, a pásztort, vagy a presbitert be lehet csapni. Ám a kegyelmet nem ők, hanem Isten működteti.

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is." (Gal 6,7)

"Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által." (1Kor 6,9-11)

Ha megmosattattatok, megszenteltettetek, megigazíttattatok, akkor már nem olyanok vagytok, mint voltatok, hanem tiszták, szentek és igazak. Ha mégis olyanok vagytok, mint voltatok, akkor nem mosattattatok, nem szenteltettetek és nem igazíttattatok meg. Te mit gondolsz, hányszor lehet a bűnben mélymerülést végezni, és abból kitisztulni? Egyszer, kétszer, talán háromszor. Meggyőződésem, hogy a gyilkosság annyira súlyos bűn, hogy már az is kuriózumnak minősül, ha valaki kétszer is meg tud térni a keresztényként elkövetett gyilkosságból, de már az egy is nagyon necces. Dávid ugyan nem volt keresztény, de ő egyszer követte el a házasságtörés és gyilkosság bűnét, mégis ráment az arra jövő átokra négy gyereke, pedig nagyon megalázta magát Isten előtt. Úgyhogy lehet, hogy valaki súlyos bűnt követ el, amire bocsánatot tud nyerni bűnbánat által. Attól azonban az elvetett mag kikel, és ha nem tud kárt tenni az elkövető életében, akkor megkeresi a gyenge láncszemet, és ott fog támadni, ahol nagyon fáj. Tehát egy keresztény ember nem játszadozik a kegyelemmel, hanem minden elérhetőt elkövet, hogy szabaduljon a bűntől, és ha ez megtörtént, akkor nagy ívben kerüli a további bűnöket, mert tudja, hogy nemcsak a saját életét veszélyezteti, hanem a családja életét is. Az átkokat ugyanis gonosz szellemek működtetik, akik nem tisztelnek sem gyermeket, sem öreget, sem a gyengéket, mindig cinkelt lapokkal játszanak, ha tehetik, soha nem tétováznak és nem kegyelmeznek. A bűneinkkel ilyen szellemi lényeknek adunk kisebb-nagyobb befolyást az életünk fölött, az elkövetett bűn bértékében. Isten könnyen megbocsájt, ha az ember megbánja a bűnt, és megtér belőle. Ám a gonosz szellemek nagyon nehezen mondanak le azokról a jogaikról, amelyeket a bűneink által biztosítottunk a számukra. Kizárólag Isten ereje az, ami képes eltávolítani a gonosz erőit, ennek azonban előfeltétele, hogy az ember a szabályszerűség keretein belül maradjon, Isten ugyanis soha nem cselekszik a saját beszédeit áthágva.

"Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd." (2Tim 2,5)

Annak idején, amikor katona voltam, az alapkiképzés során futni kellett egy nagy focipálya körül. Mivel köd volt, többen rövidíteni próbáltak, ezért több pontra állítottak megfigyelőket, hogy ezt ne lehessen megcsinálni. Isten sem pártolja az efféle csínyeket. Ahol szabályok vannak lefektetve, ott be kell tartani a szabályokat, és akkor várható el Isten segítsége. Aki játszik a bűnnel, az a zavarosban próbál horgászni. Ebben Isten soha nem lesz partner.