A keresztények nagy része miért nem érzi magára kötelező érvényűnek a Mózesi törvényeket? Jézus mondta valaha hogy ezek már ne lennének érvényben?

Hagyjátok már, amíg torz az Isten képe, addig ha akarja sem fogja megérteni, bár nem akarja. Az ő fejében egy gyűlölködő, gonosz Isten van, és maradni akar ennél.

Olvass vissza muszlim ember, és próbáld értelmezni, mert mindenre megkaptad többször a választ, persze szólj, ha buta vagy és azért nem érted.

"ha korrekt lennél, figyelmeztetted volna a többi keresztényt aki sértegetett engem"

Miért tettem volna? Ha te lennél korrekt, akkor nem várnád el, hogy bárki kiálljon melletted, ha idejössz és vitába szállsz másokkal. Én sem vagyok csősz, hogy állandóan mások viselkedésén zsörtölödjek. Mindenkit a saját stílusa minősít. Én sem keresem mások tetszését, és sokszor találok olyat mondani, ami másokban visszatetszést kelt. Fel is vagyok készülve az arroganciára. Vannak, akik alanyi jogon pontozzák le a mondandómat, érvek híján. Ilyen ez a műfaj. Sokan játszanak cinkelt lapokkal. Nem győztél meg, hogy te nem.

"1, A keresztény vallás szerint mi a teendő azokkal akik bűnt követnek el ? (például paráznák, gyilkosok stb)"

Az Egyháznak nincs teendője ezekkel az emberekkel. Ha egyháztagok, és nem akarnak megtérni, akkor kizárják őket. Az ítéletet Isten hajtja végre. Ez alól kivétel, ha köztörvényes bűncselekményt követnek el. Ebben az esetben az államhatalom jár el a törvényei szerint.

"2, Aki gyilkosságot követ el miért nem keresztény? (te írtad hogy nem az). Mi a helyzet a többi bűnnel? Kisebb bűn elkövetésekor még keresztény maradsz, nagyobb bűn után már nem? "

Aki gyilkosságot, vagy bármilyen bűnt tervez, arra mondom, hogy nem keresztény. Van olyan, hogy az ember nem szabad egy bűntől, ezért a bűn uralkodik rajta. Ez az ember nem tervezi a bűnt, hanem a rabszolgája a bűnnek. A megtérés a kapu Isten országába, ahol mindent a hit működtet. A hit alapanyaga az Isten Beszédének a Szent Szellem általi kijelentése. Ez egyben a hit korlátját is jelenti. Amiről nincs valakinek kijelentése Istentől, abban nem tud hinni bibliai értelemben. Amiben nem tud hinni, az nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben képes működni más emberek hite miatt. Akinek nincs kijelentése arról, hogy a "bűn rajtunk nem uralkodik", vagy hogy "Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából", azon a bűn még uralkodhat keresztény létére is. A gyilkosság azonban, amit kiválasztottál a bűnök sokasága közül, nagyon súlyos bűn, ugyanis arról van szó, hogy egy halandó ember véglegesíti egy másik halandó embernek az örökkévaló állapotát. Ha az illető nincs kegyelem alatt, akkor az örök kárhozat az osztályrésze. Az áldozat ugyan a saját bűnei miatt kerül a Pokolban, de nem élte végig az életidejét. Ha végigélhette volna, esetleg megtért volna Istenhez, és egészen máshogy alakult volna az örökkévaló sorsa. Vagyis a gyilkos önhatalmúlag megakadályoz egy embert abban, hogy Istenhez mehessen valaha is. Ez teszi a gyilkosságot nagyon súlyos bűnné, ami miatt egy gyilkosság elképzelhetetlen egy nagyon súlyos átok nélkül. Akire pedig ez az átok rámegy, az többnyire soha nem tér meg. Ha valaki keresztényként esik ebbe a bűnbe, az ő bűne még nagyobb, mint egy hitetlen emberé. De mégis, ha sikerül még valaha is megnyílnia Isten felé, és megbánni a bűnt, amit elkövetett, Jézus Krisztus kegyelme őt is képes megtisztítani újra. De azt állítom, hogy aki visszaeső módon esik bele ebbe a bűnbe, az nem tért meg valójában, azaz nem keresztény. Valamint aki keresztényként esik bele, de nem tér meg belőle, az már nem keresztény. Mindez a többi bűnre is vonatkozik, de nem ebben a mértékben. A paráznaság is gonosz bűn. Ám a gyilkosságra való kísértés és a gyilkosság cselekedete között hosszú idő is eltelik, amíg az embernek van ideje átgondolni a dolgot, van ideje lehiggadni és máshogy dönteni. Ám a paráznaság sokszor nem így történik, hanem úgymond az alkalom szüli. Ha valaki nem erős hitben, ha nem dönti el előre, mert nem is gondolkodik rajta, hogy adott esetben hogyan fog cselekedni, az könnyű prédává válhat. Ráadásul a paráznaság az ember elemi ösztöneit manipulálja, így az ember esendőbb, ha nem szabad teljesen. A gyilkosság azonban nem ilyen. Az embernek nincs elemi szüksége arra, hogy embert öljön, míg szexuális szükség létezik, akkor is, ha egy olyan ember, akit Jézus megszabadított, nem él szexuális kísértések között akkor sem, ha nincs házastársa, és nem kell máshogy kielégítenie a szexuális szükségeit.

"3, Ha valaki újra és újra elköveti ugyanazt a bűnt de megbánja, keresztény vallás szerint üdvözül vagy sem?"

Ha keresi a szabadulást, és minden elkövethetőt elkövet ennek érdekében, megbánja, megvallja és kész rá, hogy ki is dobja, keresi Isten akaratát, segítséget is keres az Egyházban, mégsem találja a szabadulást, Jézus vére minden alkalommal lemossa róla a bűnt, ahányszor igényli. Sőt, arra is kegyelmet fog kapni, hogy ne abban az állapotában kelljen elhagynia a világot, amikor éppen szennyes. Ám az az ember, aki játszik Isten kegyelmével, és akarja az áldást is és a bűnt is, és a szívében nincs benne a megtérés szándéka, arra az emberre nem jön rá a kegyelem, vagy esetleg mások hite miatt ideig-óráig, amíg el nem dönti, hogy mit is akar. Ha azonban inkább a bűn tetszik neki, akkor nem kap további kegyelmet. Ha szerencséje van, akkor esetleg tíz-húsz év múlva megint megkérdezi Isten, és kap egy új esélyt. De nagyon sok ember van, aki nem kap egynél több lehetőséget a helyreállásra, ugyanis nem él olyan hosszú ideig, hogy Istennek módja legyen mégegyszer áttörni azt a démonikus felhőt, amiben tartózkodik. Hogy ne érts félre, ez egy folyamat. Amikor egy gyerek járni tanul, sokszor elesik, de felkel és megy tovább, és a kor előrehaladtával egyre ritkábbá válik az elesés. Én arra értettem, ha valaki nem akar felkelni, és nem akar járni, vagy elkezd járni, de egyik elhasalása után megszereti a fekvést és nem szándékozik már felállni. Ebben az esetben Isten eltávolodik tőle, és kérdéses, hogy lesz-e mégegyszer. Nyilván függ ez az adott személytől is. Észreveszi-e, hogy mi történt, átértékeli-e a dolgokat, megpróbál-e Istenhez közeledni?

Istvan35

"Igen, ha mi is ugyanilyen készséggel megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."

Nekem akkor lesznek megbocsátva a bűneim ha én megbocsátok másoknak? És ha én nem bocsátom meg? A versből egyébként ez nem következik. Nincs ilyen feltétel. Meg ha ezen múlik, mi szükség Jézus megváltó halálára? Én enélkül is megbánhatom a bűneimet és enélkül is meg tudok bocsátani másoknak. Nekem még mindig feleslegesnek tűnik.

"Mi lenne? Jézusra bízzuk az ítéletet."

Akkor gyilkosok, pedofilok és erőszaktevők szabadon járhatnak büntetlenül a keresztény vallás szerint?

"Igen, de hogy mi számít kisebb bűnnek, arról a végszót megint csak nem én mondom ki. Véleményt azt mondhatok, de az nem biztos, hogy egyezni fog az Istenével. Szóval nem érzem feladatomnak kategorizálni a bűnöket."

Akkor ha jól értem, ez nincs meghatározva a keresztény vallásban? Vagy van olyan vers ami azt írja ha nagyobb bűnt követ el valaki nem lehet keresztény? Hogy nem illik, az más dolog.

"De nem értem, miért minket akarsz ítélő bírónak megtenni, mikor Jézus világosan elmondta, hogy az ítélet nem a miénk, hanem az övé."

Csak azért érdekel mert az Ószövetség leírja hogy az egyes bűntettekért milyen büntetés jár, és ez így logikus. Az iszlámban is így van, a magyar törvények is leírják és szerintem minden ország törvényei büntetnek. Az újszövetségből ez hiányzik. Eléggé következetlen szerintem hogy Jézus előtt még megkövezték a parázna nőt, utána meg simán elsétálhat. Persze nem azt akarom mondani hogy vissza kellene vezetni a kövezést, csak az hogy ugyanattól az Istentő ez számomra érthetetlen. Az ószövetség szerint büntetés jár a bűnökért, az Újszövetségben meg nem világos mi a teendő velük. Ha például engem megköveztek volna, reklamálnék hogy miért kaptam halálbüntetést, mikor nem sokkal később semmilyen büntetést nem kapott aki ezt elkövette. Szóval én hiányolom a büntetési tételeket az Újszövetségből.

"Szóval a "keresztény vallás a bűnök elkövetésére ösztönöz" című agymenésed egy egetverő oltári marhaság, ez a lényeg."

Nem az, mert eddig ott tartunk akárhányszor elkövetem a bűnt, ha elfogadom Jézust mint megváltót és megbánom biztosan bejutok a mennyországba. Az iszlám szerint is bejuthatunk, akár akkor is ha ugyanazt a bűnt elkövetjük többször, Isten megbocsáthatja ha megbánjuk, de nem biztos, nem tudhatjuk. Lehet előtte megkapjuk a büntetést ami azokért jár. Eddigiekből azt látom hogy a keresztény vallásban is számítanak a tettek, ami viszont feleslegessé teszi Jézus megváltó halálát.

Asperrimus

"Miért tettem volna? Ha te lennél korrekt, akkor nem várnád el, hogy bárki kiálljon melletted, ha idejössz és vitába szállsz másokkal."

Nem érted. Én nem azt várom hogy kiállj mellettem. Elfogult keresztényektől nem várok ilyesmit, de figyelmeztethetted volna a többieket hogy ne sértegessenek és maradjanak a kulturált beszélgetés keretei között.

"Sokan játszanak cinkelt lapokkal. Nem győztél meg, hogy te nem."

Én egyetlen sértő megjegyzést sem tettem rátok. Azt meg mindig kifejtem miért nem elfogadható a válaszaitok.

1,

"Az Egyháznak nincs teendője ezekkel az emberekkel. Ha egyháztagok, és nem akarnak megtérni, akkor kizárják őket. Az ítéletet Isten hajtja végre. Ez alól kivétel, ha köztörvényes bűncselekményt követnek el. Ebben az esetben az államhatalom jár el a törvényei szerint. "

Mi az hogy az államhatalom? Hol van ez leírva a Bibliában? Pont az a kérdés miért hiányoznak ezek a törvények az Újszövetségből. Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, Istent nem érdekli hogy az emberek mit tesznek egymással. Oldják meg maguk.

2,

"Aki gyilkosságot, vagy bármilyen bűnt tervez, arra mondom, hogy nem keresztény."

Biztos vagy ebben? Ennek van Bibliai alapja is? Csak mert ezzel nagyon sok keresztény felett pálcát törsz.

"De mégis, ha sikerül még valaha is megnyílnia Isten felé, és megbánni a bűnt, amit elkövetett, Jézus Krisztus kegyelme őt is képes megtisztítani újra."

Akkor mégis csak keresztény marad a gyilkos is? Illetve a gyilkossága ellenére üdvözülhet. Kérdés hogy ilyen esetben nem kell kérnie a gyilkosan az áldozat megbocsátását? Az áldozatnak nincs beleszólása?

3,

"Jézus vére minden alkalommal lemossa róla a bűnt, ahányszor igényli."

Tegyük fel minden elkövethetőt elkövet ennek érdekében, megbánja, de ennek ellenére nem tud ellenállni és megint elköveti azt a bűnt sokszor. Így büntetés nélkül besétálhat a mennyországba?

"Mi az hogy az államhatalom?"

Államhatalom az adott országot irányító szervezet. Pál apostol beszél róla:

"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet." (Rm 13,1-7)

Ez nem az Egyházról szól, valamint szó sincs arról, hogy a Biblia törvényeit kellene az államnak betartatnia. Arról azonban van szó, hogy Isten akarata az, hogy adott földrajzi területen legyen vezető, aki egy szervezet által irányít. Ha oka van jutalmaz, ha oka van elmarasztal. Ezt szolgálják az adott ország törvényei. Ezek a törvények nem az örök igazság helyreállítását tűzik ki célul, hanem a társadalom élhető lételének a fenntartását. Azt pedig Noénak jelentette ki Isten, hogy az ember kötelessége az emberölést a gyilkos vérével büntetni. Ám ez nem én vagyok, nem te vagy, nem más önjelölt ember, hanem az aktuális államnak kell megoldania. Ha ezt nem teszi, számon lesz kérve rajta, hogy nem tette a dolgát, de én, vagy bárki más akkor sem leszünk erre feljogosítva, ha az állam lázad Isten ellen.

"'Aki gyilkosságot, vagy bármilyen bűnt tervez, arra mondom, hogy nem keresztény.'

Biztos vagy ebben? Ennek van Bibliai alapja is? Csak mert ezzel nagyon sok keresztény felett pálcát törsz."

Úgy gondolod, hogy sok keresztény tervez bűnt? Én ezt nem hiszem el. A kereszténység nem címke, hanem állapot. A 'khrisztianosz' szó a 'khrisztosz' szó latinos végződéssel ellátott változata. A 'khrisztosz' szó pedig a 'khrima' szó melléknévi változata. A 'khrima' jelentése 'kenet', a 'khrisztosz' jelentése 'felkent', a 'khrisztianosz' pedig olyan személyre utal, aki a 'Khrisztosz' kenetéből részesült, ő maga is 'felkent', kis f-fel. Aki részesült Krisztus kenetéből, az nem ugyanolyan ember, mint aki nem részesült belőle. De ha kereszténynek neveznek olyan embereket is, akik bibliai értelemben nem keresztények, mert nem kaptak a kenetből, mert nem is keresték, és nem is igényelték, akkor rájuk nem igaz, hogy mentesek lennének a bűntől, ergo ők tervezhetnek bűnt, mert még meg sem tértek, az újjászületés még előttük áll.

Én konkrétan emlékszem, hogy mikor szólított meg a feltámadott Jézus Krisztus, és mikor hívtam be Őt élő szóval az életembe. Ekkor kaptam a kenetből. Sok általam ismert keresztény konkrétan tudja, hogy mikor fogadta be Jézus Krisztust, és mikor jött a kenet az életére. Amit mondanak a 'khrisztianosz' szóról, hogy 'krisztusi', 'Krisztust követő', ez igaz, de a hangsúly nem a cselekedeteken van, hanem a szív állapotán. Cselekedetek által nem lehet Jézust követni. Jézus démonokat űzött, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, járt a vizen, viharokat csendesített le, kenyeret szaporított. Vagyis igencsak gondban vannak, akik Jézus cselekedeteit utánozni szándékoznak, ugyanis akkor lesznek hiteles utánzók, ha ezeket is teszik. De aki részesült a kenetből, azt a kenet képessé teheti ezekre, ha nem is mindenkiben nyilvánul meg ezeken a módokon. De a kenet vagy tesz valamit bennünk, vagy nem, rajtunk nincs semmilyen kényszer, hogy nagy dolgokat tegyünk, noha vágyunk rá. Ha van kényszer, az nem szabadság, hanem valamiféle görcs, amitől meg kell szabadulni, különben Istent is korlátozzuk az életünkben.

"Akkor mégis csak keresztény marad a gyilkos is? Illetve a gyilkossága ellenére üdvözülhet. Kérdés hogy ilyen esetben nem kell kérnie a gyilkosan az áldozat megbocsátását? Az áldozatnak nincs beleszólása?"

Nem egészen értem, mit nem értesz ezen? Fehéren feketén leírtam, hogy mit gondolok erről. Jézus Krisztus minden bűnt megbocsár egy kivételével, ami a Szent Szellem káromlása. Nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy az ember át tud-e törni egy ilyen súlyos átok fekete felhőjén, hogy Krisztussal találkozzon. Ha igen, akkor mákja van.

"Tegyük fel minden elkövethetőt elkövet ennek érdekében, megbánja, de ennek ellenére nem tud ellenállni és megint elköveti azt a bűnt sokszor. Így büntetés nélkül besétálhat a mennyországba?"

Valamit nem értesz. Nem Isten bocsátanát nehéz elérni, hanem a Sátánra nehéz rákényszeríteni azt, hogy lemondjon egy adott emberről. Jézus bűnhődött már minden emberért. Ő minden bűnért bűnhődött. Vagyis a bűnösnek nem kell bűnhődnie. Meg kell bánnia a bűnt, meg kell vallania, és ki kell dobnia az életéből. Mégcsak nem is a maga erejéből kell ezt megtennie, ugyanis Jézustól minden támogatást megkap ahhoz, hogy megszabaduljon. De ahogy mondtam, az Újszövetségben mindent a hit működtet. Ha az embernek nincs kijelentése adott dologról, abban hinni sem tud, vagyis az nem fog működni sem, vagy csak nagyon korlátozott módon, ideig-óráig mások hite miatt.

"Nekem akkor lesznek megbocsátva a bűneim ha én megbocsátok másoknak? És ha én nem bocsátom meg? A versből egyébként ez nem következik. "

Olvasd hozzá az azt követő verseket is, mert a példázatnak, amit rögtön utána mond, ez a lényege. De a Miatyánk imában is benne van:

,,Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;" (Máté 6,9-12)

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6,14-15)

"Amilyen ítélettel ítéltek, olyan ítélettel ítélnek majd titeket is. Amilyen mértékkel mértek másoknak, olyan mértékkel mérnek majd nektek is." (Máté 7,2)

"Meg ha ezen múlik, mi szükség Jézus megváltó halálára?"

Senki nem írta, hogy csak ezen múlik. Azt írtuk, hogy ez az egyik feltétel.

"Akkor gyilkosok, pedofilok és erőszaktevők szabadon járhatnak büntetlenül a keresztény vallás szerint?"

Ahogy Asperrimus is írta, ez az államhatalom hatáskörébe tartozik, aminek a kerestények alá kell hogy vessék magukat. Tehát nem önbíráskodhatnak.

"Akkor ha jól értem, ez nincs meghatározva a keresztény vallásban? Vagy van olyan vers ami azt írja ha nagyobb bűnt követ el valaki nem lehet keresztény?"

Konkrétan olyan vers van, hogy gyilkosok, paráznák stb. nem öröklik Isten országát. Olyan ember, aki előre megfontolásból gyilkol, nem lehet keresztény, legfeljebb annak vallotta magát.

"Nem az, mert eddig ott tartunk akárhányszor elkövetem a bűnt, ha elfogadom Jézust mint megváltót és megbánom biztosan bejutok a mennyországba. Az iszlám szerint is bejuthatunk, akár akkor is ha ugyanazt a bűnt elkövetjük többször, Isten megbocsáthatja ha megbánjuk, de nem biztos, nem tudhatjuk"

Hogy kinek őszinte a megbánása, azt mi nem tudhatjuk, csak az Isten. De annyi bizonyos, hogy a számító, "majd Isten úgyis megbocsát ha később megbánom, ezért ezt most még elkövetem" féle mentalitással én nem mernék nyugodtan aludni, hogy az üdvösségem biztosítva van. Egy keresztény nyilván nem fogja ezt az utat követni, mikor van ettől jóval biztonságosabb is az üdvösség felé, mégpedig az, hogy minél kevesebbszer vétkezzünk. Szóval az, hogy a keresztény vallás a bűnök elkövetésére ösztönöz, egy ökörség. Elismered végre?

Asperrimus

"Államhatalom az adott országot irányító szervezet. Pál apostol beszél róla"

Tudom mi az az államhatalom, de nem fér a fejembe hogy ha Isten az Ószövetségben leírja mi bűn én mi jár annak aki elköveti, később ezt miért bízná az emberekre.

"Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene"

Pál személye még a keresztényeket is megosztja. Sokan úgy látják tanítása ellentétes Jézus szavaival. Pál fenti szavai mintha rendelésre íródtak volna az akkori hatolom részéről.

"Ez nem az Egyházról szól, valamint szó sincs arról, hogy a Biblia törvényeit kellene az államnak betartatnia.2 Ezek a törvények nem az örök igazság helyreállítását tűzik ki célul, hanem a társadalom élhető lételének a fenntartását."

Miért ne tudná ezt a funkciót betölteni a Biblia? Az Ószövetség idejében így működött. Felmerül a kérdés hogy mi van akkor ha az államhatalom törvényei ellentétesek a Bibliával. Keresztényeknek akkor is engedelmeskedniük kell az államnak? Egyébként a Bibliai törvények egyik célja is a társadalom élhető lételének a fenntartása kellene hogy legyen.

"Azt pedig Noénak jelentette ki Isten, hogy az ember kötelessége az emberölést a gyilkos vérével büntetni. az aktuális államnak kell megoldania. Ha ezt nem teszi, számon lesz kérve rajta, hogy nem tette a dolgát, de én, vagy bárki más akkor sem leszünk erre feljogosítva, ha az állam lázad Isten ellen. "

Ha jól értem akkor a keresztény vallás szerint szándékos emberölés büntetése halál és ez az állam feladata. Fentebb viszont azt írtad szó sincs arról, hogy a Biblia törvényeit kellene az államnak betartatnia.

"Úgy gondolod, hogy sok keresztény tervez bűnt? Én ezt nem hiszem el."

Akkor a legtöbb keresztény ember aki annak vallja magát, igazából nem keresztény, mert bizony csúnya dolgokat tesznek sokan.

"Amit mondanak a 'khrisztianosz' szóról, hogy 'krisztusi', 'Krisztust követő', ez igaz, de a hangsúly nem a cselekedeteken van, hanem a szív állapotán. Cselekedetek által nem lehet Jézust követni. "

Ezt nagyon könnyen meg tudom cáfolni. A cselekedetek legalább olyan fontosak, vagy még fontosabbak is:

Jakab 2:24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.

Jakab 2:26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

Máté 19:17 Ő így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat."

Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.

"Nem egészen értem, mit nem értesz ezen? Fehéren feketén leírtam, hogy mit gondolok erről. Jézus Krisztus minden bűnt megbocsár egy kivételével, ami a Szent Szellem káromlása. Nem ez a kérdés."

Megpróbálom egy példán keresztül elmondani, hátha így érthetőbb lesz. Tegyük fel valaki betör hozzád, legyilkolja a családodat és téged is majd kirabol. Később megbánja tettét. Te azt állítod hogy ez a gyilkos tolvaj ezt követően simán besétálhat a mennyországba. Neked nincs beleszólásod ebbe mint sértett? Nem kellene veled rendezni ezt a dolgot? Mi van ha te nem bocsátod meg neki? Akkor is megy a mennyországba?

"Valamit nem értesz. Nem Isten bocsátanát nehéz elérni, hanem a Sátánra nehéz rákényszeríteni azt, hogy lemondjon egy adott emberről. Jézus bűnhődött már minden emberért. Ő minden bűnért bűnhődött. Vagyis a bűnösnek nem kell bűnhődnie."

Hát de ez így akkor a bűnözésre ösztönöz. Ha Jézus már minden ember bűnért előre bűnhődött. Még ha a legjobb keresztényről is van szó aki a kapott a kenetből, akkor is követ el bűnt. Olyan nincs hogy tökéletesen, bűn nélkül éljen valaki.

Istvan35

"Olvasd hozzá az azt követő verseket is, mert a példázatnak, amit rögtön utána mond, ez a lényege. De a Miatyánk imában is benne van:"

Elolvastam. Ebből az következik hogy ha én nem bocsátok meg az ellenem vétkezőknek akkor nekem sem fog Isten. Ez így eléggé igazságtalan. Gondolja csak bele. Ha valaki legyilkolja a családodat te szívesen megbocsátanál neki? Te meg mondjuk csak kisebb bűnöket követtél el, de mert nem bocsátottál meg a gyilkosnak, neked sem lesznek ezek megbocsátva?

"Senki nem írta, hogy csak ezen múlik. Azt írtuk, hogy ez az egyik feltétel."

De erre semmi szükség. Ha Isten akarja, megbocsát. Ehhez nem kell Jézus megváltó halála.

"Ahogy Asperrimus is írta, ez az államhatalom hatáskörébe tartozik, aminek a kerestények alá kell hogy vessék magukat. Tehát nem önbíráskodhatnak."

Az egy dolog hogy nem önbíráskodhatnak de ez a feltétlen engedelmesség az államhatalomnak nagyon problémás. Egyrészt Isten miért bizza ezt az emberekre mikor az Ószövetségben meghatározta milyen büntetés jár a bűnelkövetőknek. Továbbá mi van ha az államhatalom a keresztény vallással ellentétes törvényeket hoz. Akkor is engedelmeskedniük kell a keresztényeknek?

"Konkrétan olyan vers van, hogy gyilkosok, paráznák stb. nem öröklik Isten országát. Olyan ember, aki előre megfontolásból gyilkol, nem lehet keresztény, legfeljebb annak vallotta magát."

És ha utána megbánja, újra keresztény lesz?

"Egy keresztény nyilván nem fogja ezt az utat követni, mikor van ettől jóval biztonságosabb is az üdvösség felé, mégpedig az, hogy minél kevesebbszer vétkezzünk. Szóval az, hogy a keresztény vallás a bűnök elkövetésére ösztönöz, egy ökörség. Elismered végre?"

Sajnos nem tudom elismerni. Ennek több oka is van. Először is azt mondjátok Jézus előre megváltotta az emberek bűnét. Bűnhődött már minden ember vétkéért. Ez már kapásból ad egyfajta megnyugvást hogy te bűnözhetsz, Jézus már előre megváltotta. Még akkor is ha tudjuk, nem szabad vétkezni. Továbbá úgy tűnik ha valaki bűnt követ el, de megbánja, törlődik, így újra és újra elkövetheti. Nem arra az esetre gondolok hogy az illető erre játszik, hanem egyszerűen nem tud ellenállni és elköveti.

"Tudom mi az az államhatalom, de nem fér a fejembe hogy ha Isten az Ószövetségben leírja mi bűn én mi jár annak aki elköveti, később ezt miért bízná az emberekre."

Nem tudom feltűnt-e, hogy Jézus Krisztus nem hagyta magát megkoronázni, és nem alapított Keresztény államot. Sok zsidó ezt várta Tőle, mivel a próféciák szerint a Messiás szellemi és politikai vezető is lesz egy személyben. Ám azok a próféciák, amelyek a Messiást politikai vezetőként mutatják be, a még ezután következő eseményekről beszélnek. Jézus maga mondja:

"És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!" (Mt 28,18-20)

Jézus tehát megszerezte a világ feletti teljhatalmat, és ezzel a hatalommal küldte ki a tanítványait. Ám ez a küldetés nem militáns akció, hanem felvilágosító, és Jézus teljhatalma sem támogat semmiféle militáns törekvést, de a világosság terjesztését a legteljesebb mértékben igen. Jézus országa jelenleg úgy tud terjedni, ha hirdetik az evangéliumot, az emberek hitre jutnak, és szabad akaratból elfogadják Jézus Krisztust Megváltóként, Szabadítóként, Messiásként. Katonailag nem is lehetséges rávenni bárkit is arra, hogy Isten követője legyen. A történelem a tanú rá. Erőszakkal rá lehet kényszeríteni az embereket arra, hogy felvegyenek egy vallást, hogy az előre meghatározott vallási szertartásokat betűre pontosan betartsák, de arra nem, hogy önként válasszák Istent. Pedig ha önként nem választják Istent, akkor Isten soha nem fogja elfogadni a közeledésüket, mert nem is teheti. Önként azonban csak azok az emberek választhatják Istent, akiket nem kényszerítenek erre, sem nem fenyegetik őket, hogy mit fognak tenni velük, ha nem engednek. Vagyis nem Isten akarata az, hogy az őket nem választókat bármiféle atrocitás érje ezért, mert akkor máris ott vagyunk a kényszernél, ami agyonvágja a lényeget, azaz az önkéntességet. Isten nem azt akarja, hogy félelemből válasszák Őt, hanem azt, hogy szeretetből válasszák. Szeretetből csak szabad ember tud választani.

Az Ószövetséget olvasva, fel kell tűnnie egy Bibliát olvasó embernek, hogy Izraelt Isten szervezte állammá, és polgári törvényeket is adott a zsidóságnak. Ám Izrael létének elsődleges célja az volt, hogy általuk kijelentse magát Isten az egész világ számára. Azoknak az embereknek, akik más nemzetekből szerettek volna Istenhez közeledni, az Ószövetség időszakában előbb zsidóvá kellett válniuk, azaz a férfiaknak körül kellett metélkedniük, és el kellett fogadniuk a törvényt mindenestől, különben nem vonatkozott volna rájuk a szövetség. Izrael előtt, amikor még nem adatott törvény, kizárólag nénány ige szállt szájról szájra, még Ádámtól és Noétól, de semmiféle egységes tanítás nem volt, az emberek lelkiismeretére volt bízva, hogy hogyan élnek. Nyilván, a be nem szennyeződött lelkiismeret eligazítja az embert a bűn kérdésében. Ahogy azonban a bűn elhatalmasodott a világban, úgy szennyeződött be az emberek lelkiismerete. Ám Izrael előtt nem volt követelmény, hogy valaki zsidó legyen, hisz nem is voltak zsidók. A Biblia feljegyez embereket, akiknek Ábrahám előtt kapcsolatuk volt Istennel. Ilyen volt Ádám és Éva, Ábel, Énoch, Noé, Táré. De Bálám is próféta volt, aki Istennel volt kapcsolatban, míg bűnbe nem esett. De nem tudható, ki volt Jób, feltehetőleg Ábrahám kortársa volt. Szöval a lelkiismereti korszaknak is megvoltak a maga prófétái, és nem tudjuk, hogy hány ember volt Istennel jó kapcsolatban. Ám Izrael megalakulása után Isten leszűkítette a Hozzá való közeledés lehetőségét Izraelre. Ahogy fentebb mondtam, Izrael abból a célból lett létrehozva, hogy általa Isten kijelentse magát minden nemzetnek. De az Izraelnek adatott törvények sem vonatkoztak az Izraelen kívüli nemzetekre. Magának Izraelnek sem volt jogosultsága, hogy más nemzeteken belül igazságot szolgáltasson. Ha elolvasod a törvényt, azok az igék Izraelnek szóltak, és a kritérium az volt, hogy te, és a köztetek tartózkodó idegen. Ám a köztük tartózkodó idegenekre sem vonatkozott minden rendelkezés. Ám a közöttük nem tartózkodó idegenekre egyetlen rendelkezés sem vonatkozott. Izrael küldetése nem terjedt ki a pogány nemzetek megrendszabályozására. Egyedül a kánaánitákat adta Isten a kezükbe, őket is azért, mert nagyon súlyos bűnöket követtek el, ezért Isten megítélte őket, és Izraelnek adta a földjüket, és felszólította őket arra, hogy írsák ki őket mindenestől. De Isten nem hatalmazta fel Izraelt arra, hogy a nem-zsidó nemzeteket megtámadják, és ott Isten uralmát rákényszerítsék az emberekre.

Az Újszövetség idejében az Evangélium minden nemzetnek szól, és senkinek sem kell zsidóvá válnia ahhoz, hogy Isten gyermeke legyen, csak el kell fogadnia Jézus Krisztust, és engedelmeskedni kell Jézusnak.

Az Újszövetség időszakában az Egyház hasonló szerepet tölt be, mint az Ószövetségben Izrael. Az Egyház feladata, hogy a világgal megismertesse Istent. De ahogy Izraelnek nem volt arra jogosítványa, hogy a nemzetekre rátámadjon az igazság nevében, az Egyháznak sincs joga, hogy a szövetségi viszonyon kívül élőket büntesse. Az Egyháznak van mégegy feladata: az, hogy a zsidókat felingerelje a megtérésre. Ez pedig úgy működik, hogy a Biblia Istene megáldja az Egyházat, és a zsidók felismerik, hogy az ő Istenük áldotta meg az Egyházat.

"Pál személye még a keresztényeket is megosztja. Sokan úgy látják tanítása ellentétes Jézus szavaival. Pál fenti szavai mintha rendelésre íródtak volna az akkori hatolom részéről."

Pál személye nélkül nincs Újszövetség. Abszolút értelemben természetesen van, mert Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, de Pál apostol nélkül nem tudnánk értelmezni az Evangéliumokat, és nem tudnánk, hogy hogyan viszonyul az Ószövetség az Újszövetséghez, és viszont. Pál apostol szavai nélkül nem tudnánk értelmezni Jézus Krisztus szavait sem. A megtérés és újjászületés kritériumai nagyrészt az apostoli levelekben vannak leírva, azon belül is első sorban Pál leveleiben. Ha kivesszük Pál apostolt az Újszövetségből, akkor mindazokat a kijelentéseket is kivágjuk vele együtt, amelyeket vele osztott meg a Feltámadott Jézus Krisztus. Ha kivesszük a páli kijelentéseket, akkor semmi nincs a Biblia maradékában, ami az így keletkező űrt be tudnák tölteni. Sokan vallják magukat kereszténynek, de nem hisznek Jézus Krisztusban, nem hisznek a Biblia Istenében, hanem jobban hisznek bölcsnek látszó emberekben, akik alá akarják ásni a Biblia Istentől való ihletettségének az igazságát, és ezzel együtt a Biblia tekintélyét. Ha hinnének Jézusnek, akkor Pálnak is hinnének, hiszen egyetlen ellentmondás sincs Jézus, és Pál között, hiszen Pál szavai is ugyanannak az Istennek a szavai, mint Aki emberként nyilatkozott meg az Evangéliumokban. Ezt jelenti az ihletettség. Amikor az ember Pál leveleit olvassa, nem Pál eszmefuttatásait olvassa csak, hanem Pál szavaiban benne van Isten Szava, és nem tartalmaz szellemi hibákat, hasonlóan a Biblia bármely tetszőleges részletéhez. Akik elutasítják Pál apostolt, nem keresztények, legfeljebb keresztény színezetű vallásban vannak benne.

Mivel te nem vagy keresztény, neked van mentséged arra, ha kételkedsz Pál szavaiban, hiszen ha hinnél a Bibliában, akkor keresztény volnál, ugyanis a Biblia azt mondja Jézusról, hogy "nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (ApCsel 4,12)

De aki kereszténynek mondja magát, és a Bibliában válogat, az nem keresztény, ugyanis Jézus elfogadta az akkori teljes Szentírást, a legtöbbet kritizált Mózes könyveivel együtt, másrészt kilátásba helyezte, hogy azokat, amiket Ő személyesen nem mondott el a tanítványai alkalmatlansága miatt még, azt majd a Szent Szellem által fogja kijelenteni. Sokan azon az alapon utasítják el Pált, hogy nem volt szemtanú. Ám sok ember volt szemtanú, akik látták Jézus szolgálatát, és a Biblia még csak meg sem említi a nevüket. A szemtanúság nem nagyobb annál, mintha valakinek Isten kijelenti az igazságot. Mózes is olyan dolgokról ír, aminek részben nem is lehetett szemtanúja, Jézus mégis igazolta őt. Pál apostolt pedig Péter igazolta a levelében. Sokan mondják, hogy nem hisznek Pálban, de hisznek Péterben. Ha hinnének Péterben, akkor Pálban is hinnének, ugyanis Péter hitelesítette.

"És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére." (2Pt 3,15-16)

Ha Péter úgy hitelesítette Pált, hogy Pál mégsem volt hiteles, akkor Péter sem lehetett hiteles ekkora tévedéssel. Az evangéliumok azonban mind Péterről modják, hogy ő volt Jézus kiválasztottja. Ha Péter nem volt hiteles, akkor az evangéliumok sem azok. Ha az evangéliumok nem hitelesek, akkor az Újszövetségnek melyik könyve lehetne hiteles?

Amúgy maga a Názáreti Jézus mondta ezt:

"Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek." (Mt 22,21)

Ez a gondolat nem ellenkezik a Pál által kifejtett gondolatoktól, amit az államhatalommal kapcsolatban írt. A római császár egy elnyomó állam politikai és vallási vezetője volt. Bálványimádó, gyilkos, szexiális bűnökkel terhelt. Jézus mégsem azt mondta róla, hogy harcolni kell ellene, hanem azt, hogy be kell tartani a rendelkezéseit, például az adófizetéssel kapcsolatban. Tulajdonképpen egy esetben nem kell betartani az aktuális politikai hatalom rendelkezését, ha Isten elleni bűnre akarja az embert rávenni, amit egyébként később meg is tettek a római császárok.

"Miért ne tudná ezt a funkciót betölteni a Biblia? Az Ószövetség idejében így működött. Felmerül a kérdés hogy mi van akkor ha az államhatalom törvényei ellentétesek a Bibliával. Keresztényeknek akkor is engedelmeskedniük kell az államnak? Egyébként a Bibliai törvények egyik célja is a társadalom élhető lételének a fenntartása kellene hogy legyen."

Ahogy fentebb írtam. Akkor nem kell engedelmeskedni az államnak, ha bűnre akarja kötelezni az embereket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy szabad a vásár. Abban nem kell engedelmeskedni, amiben az állam túllépi a hatáskörét. Amiben nem, azt továbbra is be kell tartani. Persze egy adott állam törvényei nem olyan súlyúak, mint Isten törvénye. Ha valaki nem ad számlát tíz forintról, vagy százezer forintról, arra nem fog Isten megharagudni. Az APEH, illetve az utódszerve fog megharagudni. Ám Istennek sem szimpatikus, ha valaki megtehetné, hogy nagyobb összeggel hozzájáruljon a közügyekhez, mégsem teszi. Ha az ember százzal megy külterületen, azért nem fog Isten megharagudni, ha a józan észkeretein belül marad a sofőr. De ha lefotózzák, és kiküldenek egy harmincezer forintos számlát, akkor az Isten akarata, hogy az ember nem sumákoljon, hanem fizessen. De ha valaki vakvezetésbe kezd, azaz hosszabb a fékútja, mint amekkora a belátható terület, az bűn, mivel az ember veszélyeztet másokat, vagy megkísérti Istent.

Alapvetően azért nem töltheti be a Biblia a törvénykönyv funkcióját, mert a Biblia szavai csak az Istennel szövetségben élő emberekre vonatkozik, de nem vonatkozik a szövetségen kívül élőkre. Ha Isten rá akarta volna kényszeríteni az akaratát az emberiségre, akkor semmi problémát nem okozott volna a Számára. Nem volt Isten akarata. Az sem Isten akarata, hogy bárki kényszert alkalmazzon arra, hogy a józan ész keretein felül bármit is rákényszerítsen az emberiségre. Isten jogokat adott az embernek. Többek között az önrendelkezés jogát. Éppen ezért a polgári törvényeknek is ehhez kell igazodniuk, és azokat a folyamatokat gátolni, amikor valakik önrejdelkezési joga, mások önrendelkezési jogát veszélyezteti. Például Isten nem akarja a homokosokat megbüntetni, sem betiltani. Ha akarná, akkor nagyon hatékony eszközei lennének erre. Azonban Isten azt sem akarja, hogy a homokos lobbi az önrendelkezési jogra hivatkozva korlátozza mások önrendelkezési jogát. Például a Biblia szerint a homoszexualitás súlyos bűn. A homokos lobbi ezeket az oldalakat szeretni kitépni az én Bibliámból is, de én ezt nem hagyom. Isten nem támogatja a homokos lobbi ezen szándékát, és ha az államhatalom törvényerőre emeli azt, akkor azt a törvényt nem kell egy kereszténynek betartania.

"Ha jól értem akkor a keresztény vallás szerint szándékos emberölés büntetése halál és ez az állam feladata. Fentebb viszont azt írtad szó sincs arról, hogy a Biblia törvényeit kellene az államnak betartatnia."

A szándékos emberölést azért kell megbüntetni, hogy a társadalom ne az erők szerint ossza fel a jogokat. Az államnak kötelessége megvédeni a gyengét az erősebb erőszakoskodásától. De nem biztosíthat előjogokat senkinek azon az alapon, hogy gyengébb. A gyilkosság büntetése annyira ősi, hogy Mózes korában minden más társadalomban is halállal büntették a gyilkosságot. Ezt Noé kapta, és amikor az emberiség szétszéledt a Föld egészén, ezt az örökséget vitte magával: "Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki". Ezeknek a nemzeteknek alapjáraton fogalmaik sem voltak a Bibliáról, vagyis nem mondható, hogy a Biblia rendelkezését tartják be. Nem ismerik a Biblia rendelkezését. Szájról szájra hagyományozódott át, de egyezik Isten akaratával.

"Akkor a legtöbb keresztény ember aki annak vallja magát, igazából nem keresztény, mert bizony csúnya dolgokat tesznek sokan."

Nem tudom, hogy százalékos arányban hány ember nem keresztény, aki annak vallja magát, ez nem is az én feladatom. De a Bibliában vannak határozott kritériumok, amelyek alapján valaki Krisztust követő embernek minősíthető. Ha nem minősíthető annak, akkor a Biblia szerint nem is keresztény, függetlenül az adott társadalom megítélésétől.

"Ezt nagyon könnyen meg tudom cáfolni. A cselekedetek legalább olyan fontosak, vagy még fontosabbak is"

Távol legyen! A Biblia a szív állapotából vezeti le a cselekedetet. Ha a szívben az Isten Beszédének az élő kijelentése van, és az motiválja a cselekedetet, akkor az a hit cselekedete, amelyről Jakab beszél. De ha a szívben nincs benne az Isten Beszédének az élő kijelentése, akkor a cselekedet csak holt cselekedet. Talán jót tesz az ember, de ha holt cselekedetnek az örökkévalóság szempontjából nincs értéke.

Jakab nem mond olyat, hogy a cselekedet fontosabb a hitnél. Azt mondja, hogy cselekedet nélkül semmi nem igazolja az ember hitét. Arról se feledkezzünk meg, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttatott igazságul, Jakab pedig azt a cselekedetét emeli ki Ábrahámnak, amikor felvitte a hegyre Izsákot, hogy ott megáldozza Istennek. A két esemény között - az 1Móz 15,6 és az 1Móz 22,10 között - eltelt mintegy harminc év.

"Megpróbálom egy példán keresztül elmondani, hátha így érthetőbb lesz. Tegyük fel valaki betör hozzád, legyilkolja a családodat és téged is majd kirabol. Később megbánja tettét. Te azt állítod hogy ez a gyilkos tolvaj ezt követően simán besétálhat a mennyországba. Neked nincs beleszólásod ebbe mint sértett? Nem kellene veled rendezni ezt a dolgot? Mi van ha te nem bocsátod meg neki? Akkor is megy a mennyországba?"

Nem szeretek ilyen lehetőségeken gondolkodni, de ha megtöténne, és az illető megtérne, akkor nekem semmi beleszólásom nem lenne abba, hogy mi legyen az ő sorsa. Sőt, ha neheztelést őrizgetnék a szívemben az illető irányában, akkor a saját örökkévaló sorsomat rombolnám. Egy kereszténynek meg kell bocsátania, ez feltétele annak, hogy Isten bűnbocsánata működjön az életében. Az azonban nem igaz, hogyha én mindenkinek megbocsátok, akkor ezért Isten is megbocsát nekem. Nem. Isten Jézus Krisztusban bocsátja meg a bűnt, de a Jézusban való hitemet akadályozza az, ha én nem vagyok hajlandó megbocsátani. Az Úr imájának van egy sora, ami erre vonatkozik: "és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Ezt Jézus komolyan gondolja. Természetesen az ember esendő, ezért időnként felüti a fejét a harag, a meg nem bocsátás, a gyilkos indulatok. Egy keresztény azonban ezek egyikét sem tűrheti meg önmagában. Ha megtűri, azon keresztül a Sátán le fogja rombolni az életét. Ha az ember nem bocsát meg, akkor nem működik az ima sem:

" És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mk 11,25-26)

Meg kell értened, hogy Jézus minden egyes ember minden bűnéért meghalt. Minden ember sok adósságot gyűjtött be Isten felé, amit semmivel sem tudott volna megfizetni. Ehelyett Isten Jézust adta oda engesztelésül és váltságul, és Őbenne minden bűnt megbocsátott. Ha Isten megbocsátott, és a Sátánra is rákényszeríti, hogy szabadon engedje mindazokat, akik elfogadják Jézus Krisztust, akkor hogyan tehetném meg, hogy miután az én adósságomat elengedte csak azért, mert elfogadtam Jézus Krisztusban a kegyelmet, mástól ugyanezt a jogot elvitassam? Olvasd el Jézus példázatát erről, és megértheted:

"Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket." (Mt 18,23-35)

Annyit tennék hozzá, hogy a megbocsátásnak nem előfeltétele az, hogy a másik ember megalázkodjon előttem, és kérje a megbocsátásomat. Ehelyett akkor is meg kell bocsátanom neki, ha soha nem bánja meg azt, amit tett. A megbocsátás azonban nem jelenti azt, hogy helyreállt a kettőnk közötti kapcsolat, ha egyáltalán volt közöttünk bármilyen kapcsolat korábban. Ha megbocsátok valakinek, nem kell barátkoznom vele, nem kell egy levegőt szívnom vele. Ha valaki az életemre tör, nem kell közel engednem magamhoz. Ha az ellenségem, nem kell megbíznom benne. A megbocsátás annyit jelent, hogy nem tartom számon az adósságát, hanem elengedem, és Istenre bízom, hogy mit akar tenni az ügyben. Ha azonban a másik ember megalázza magát, és bocsánatot kér, ha a bocsánatkérés valóban őszinte, akkor egy keresztény embernek ki is kell fejeznie azt, hogy megbocsátott az illetőnek. Puszi pajtásnak azonban nem kell lennie. A megbocsátás nem szinonímája a bizalomnak. Annak az embernek is meg kell bocsátani, akire az ember még a macskáját sem bízná rá. De megbízni nem kell benne. Ha megbocsátok valakinek, azt még nem veszem a nevemre.

"Hát de ez így akkor a bűnözésre ösztönöz. Ha Jézus már minden ember bűnért előre bűnhődött. Még ha a legjobb keresztényről is van szó aki a kapott a kenetből, akkor is követ el bűnt. Olyan nincs hogy tökéletesen, bűn nélkül éljen valaki."

Ez nem egészen így van. Amikor az ember elfogadja Jézus Krisztust, akkor megváltozik az élete. Elkezdi a bűnt gyűlölni, és kidobálni az életéből. Vannak ragaszkodó bűnök. Ezek gyötrelmet okoznak egy keresztény embernek, és szabadulni akar tőlük. Ha egyszer megszabadul egy bűngyűlölő ember a bűntől, az soha többé nem akarja azt a bűnt elkövetni. Sajnos azonban nem mindenki válik bűngyűlölővé, mert a hite nem teljes: akarja Jézus Krisztust is, de a bűntől nem akar elszakadni. Ezek az emberek előbb-utóbb visszacsúsznak a bűnbe, akkor is, ha már megszabadultak, ugyanis a szabadság megőrzéséhez nem elég a bűnbocsánat, és a szabadság, meg is kell gyűlölni a bűnt. Ha újra és újra lefojtják a lelkiismeretüket, amikor figyelmezteti őket, akkor egyre halkabb lesz a hangja, végül teljesen elhallgat. Ekkor már az ember rosszabb helyzetben van, mintha soha nem ismerte volna meg az igazságot. Jézus ugyan minden bűnért fizetett, de csak annak a számláján írják ezt jóvá, aki egyrészt igényli, másrészt betartja a feltételeket. Isten ezt mondta: "Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek." (Ézs 1,13) Isten nem azt várja a bűnöstől, hogy hízelegjen Neki, hanem azt, hogy megtérjen. Ha nem megy könnyen, azért Isten nem haragszik meg. Értékeli, hogy az ember szabadulni akar a bűntől, és az ilyen embernek ad is kegyelmet arra, hogy megszabaduljon. De aki játszadozik Istennel és a kegyelemmel, az könnyen nagy bajba kerül. Isten sokkal elnézőbb világi emberekkel, akiknek nincs világosságuk, mint azokkal a hívőkkel, akik ugyan ismerik az igazságot, mégis ragaszkodnak a bűnhöz.