Keresztények miért esznek disznóhúst?

"Kérdés hogy szerinted az Ószövetség Isten szava vagy sem?"

Nem az. Ezt én így, ily módon nem hiszem. (és sajnos nem érdekel, ezért engem kinek-minek hisz, mond, képzel stb.- biztos vagyok benne, okom van rá, nem indoklom, ez az én hitem-, hogy mikor Isten előtt állunk- mert a halál pillanatában ott állunk-, akkor nem azt fogja nézni a Mindenható, hány %-om volt a gyakorin, és ki tartott hülyének, milyen érdemeim, vagyonom, hírnevem van.

Hanem, hogy

’ ki vagy te? szavaid és cselekedeteid által mivé alakítottad magad?’

– úgy hiszem, ez lesz a kérdés.

És a HANGJÁT fel kell ismerni, a kérdést meg kell érteni. Aki elég közel került hozzá, azt magához emeli, aki ellene élt, azt porrá teszi.

--------------

A szentkönyvekről fentebb írtam. "Isten hangját " meg lehet hallani és emberek le tudják írni, le lehet írni. (Mózes hallotta, valaki leírta, nem Mózes)

Hogy miként lesz "szentkönyv" annak még közösségi, társadalmi vonatkozásai is vannak. A Bhagavad Gíta, Buddha beszédei, a Popol Vuh, a Szent Quran is szentkönyvek, a Biblia is, van még több. Mindegyikből tanulhatok, sőt én úgy gondolom, foglalkozni is kell több szentirattal. Ez elfogadható, még a valláskritika is, de más ember vallását hitét szidni, becsmérelni, aláásni nem elfogadható.

----

ihletett: görögül theopanusztosz a szó etimológiája szerint ez a szó : Isten által áthatott jelentésből ered- Ezt nevezik ihletett írásnak, a szentiratok ihletettek, Isten által áthatottak (egyébként ez a nagy műalkotásokra is igaz – pl. József Attila Eszmélet verse Isten által áthatott – ihletett vers)

A hang - amelyet az ember a lelkiismeret hangjaként hallhat- fontosabb, mint bármely leírt szó.

A lelkiismeret hangja: a szóból érthető: lélek ismeret, (gnózisz) ismeret(!), Isten-, világ és önismeret.

A világ hanggal teremtetett- minden tradicionális vallás és világkép tud erről. A hangból a szó.

És mi ajándékban kaptuk, kegyelemből, a megtestesült Logoszt (görögül a Szó) De ezt ismerni kell, meghallani, akik istentelenek azok „nem ismerik a hangját.” –írja a szeretett tanítvány. (Jn. 10.)

Életünket úgy éljük, hogy folyton azonnal „itt és most” döntéseket hozunk. Erről is írtam: ez az intuitív létmód: a lelkiismeret hangját hallani. Nem tudunk szakkönyvekhez, szentkönyvekhez fordulni, amikor jelenlétben kell szólnunk, cselekedünk, de amikor van idő, leülünk tanulmányozni bizonyos kérdéseket szakkönyvekből. Nem azt mondom ezzel, hogy nem kell ismerni és olvasni a szentkönyveket, ez fontos. De a gyakorlatban már élni kell az azok révén kialakított ismeretet. Mint a tűzoltónak, akinek „itt és most” kell döntenie, gyorsan és nagy tudással: ember-állat-tárgy mentés - ebben a sorrendben -, de előtte kiképzés, gyakorlatozás volt.

Az élő szóval tanítás mindig is fontosabb volt – a mester-tanítvány egy jelenlétben „itt és most” tanul-tanít.

A leírt szó már halott, ha az olvasó nem támasztja fel, nem fog hatni (ez amelyet köznapi szinten „értő olvasás”-nak hívnak) A pap a szertartás alatt olvas - és ’feltámaszt’ nem mintha nem tudná kívülről a liturgia szövegét. A „religio” vallás szónak több jelentése közt ’vissza-kapcsolás’, ’vissza-kötés’ és a jelentésben a ’vissza-olvasás’ is jelen van.

„Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet.” 2Kor3,6

A betű öl, a szellem éltet - Origenész ír ezekről (persze sokat támadták, nem értették)

[link]

Érdemes elgondolkodni, hogy a nagy tanítók nem írtak le semmit, Buddha, Szókratész, Krisztus. A tanítványok írták le.

És még arról is szólni kell, hogy leírta valaki, és (remélem, arabul olvassák a muszlimok, a Szent Qurant, sokáig nem is engedték fordítani) és utána fordítja valaki, majd abból megint valaki és olvassa valaki. A fordítás újrateremtés, állásfoglalás. Van különbség a fordítások közt! Hogy ne lenne kiemelt a többitől az, amelyet a szeretett tanítvány, Szent János írt le koiné (ógörög) nyelven!

--

Én ennyit tudtam a témához szólni, nem tudok több időt szánni rá. Béke legyen veletek!

A Mózesi Törvény tiltotta a disznóhús fogyasztását (Róma 14:2; 3Mózes 11:7). Csakhogy miután Jézus meghalt, a Törvény már nem volt kötelező érvényű (Efézus 2:15). Azonkívül három és fél évvel Jézus halála után egy angyal közölte Péter apostollal, hogy Isten szemében semmilyen étel sem számít beszennyezettnek (Cselekedetek 11:7–12). Ezeket a tényeket figyelembe véve némelyik zsidó származású keresztény úgy érezhette, hogy ehet disznóhúst vagy valamilyen más ételt, amelynek a fogyasztását a Törvény tiltotta.

Jóllehet Jehova elsősorban nem egészségi szempontok miatt tiltotta meg a disznóhús evését, voltak, és még mindig vannak veszélyei a sertéshús fogyasztásának. Mivel a disznók válogatás nélkül mindent megesznek – még döghúst, nyesedéket és belső szerveket is – könnyen megfertőződhetnek különböző élősködőkkel, például olyanokkal, amelyek trichinosist (borsókabetegséget) és ascariasist (orsóférgességet) okoznak.

"Mivel a disznók válogatás nélkül mindent megesznek – még döghúst, nyesedéket és belső szerveket is – könnyen megfertőződhetnek különböző élősködőkkel, például olyanokkal, amelyek trichinosist (borsókabetegséget) és ascariasist (orsóférgességet) okoznak."

Ahogy szerinted egészségtelenebb a sas húsa, a teve húsa, és még vagy 100 fajta állat húsa a gilisztát zabáló csirkétől?