Ki a Szentháromság elsö alapitoja ès mikor volt az?

Ha az, aki Istentől születik, szintén Isten, akkor minden bemerítkezett hívő is az:

""A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.""(Ján.1:13)

""Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.""(1Ján.3:9)

""Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.""(1Ján.4:7)

""Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai...Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.""(Róm.8:14,16)

""Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.""(Gal.3:26)

""Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk.""(1Ján.3:2)

A Felkentnek tulajdonított, háromságos bemerítési formula pedig bizonyíthatóan későbbi hozzáírás az evangéliumban, annak érdekében, hogy a századokkal később kialakult, téves gyakorlatot igazolják. Az eredeti szöveg még Eusebius (i.sz. 300 körül) tanúságtétele szerint is úgy hangzott:

""Ahogy mentek, tanítvánnyá fogtok tenni minden nemzetet az én nevemben, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam.""

Ez egyébként egyezik a Lukács evangélium végén található gondolattal is, ahol Jézus elmagyarázza a tanítványoknak, hogy prédikálniuk, tanítaniuk kell a megtérést és bemerítkezést minden pogányok között ""az ő (Jézus) nevében"" (Luk.24:47)

Mellesleg az apostolok pont így is tettek. Minden egyes feljegyzett esetben, ahol megtért embereket merítettek be, csak és kizárólag a Felkent Jézus nevében tették ezt (Apcsel.2:38, 10:48, 19:5).

Kedves Balinhun, azt nem látom igazoltnak, hogy Edgár a saját kérdését válaszolta volna meg, egyszerűen csak egy másik felhasználói fiókból reagált vissza, nyilván figyelmetlenségből. Bizonyos okokból nekem is van több regisztrációm, és én is jártam már úgy, hogy véletlenül egy másik névtelen fiókkal írtam választ egy adott kérdés alá, bár ilyenkor általában jelzem, hogy István vagyok.

A Kérdezőnek: A legkorábbi egyértelmű ókeresztény irat, ami egyértelműen beszél a Szentháromságról, s ami magát a Szentháromság szót is használja, az tudomásom szerint Órigenésztől származik, Kr. u. 230-ból:

"Ideje, hogy visszatérve az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről szóló fejtegetéseinkhez, végignézzünk néhány, akkor figyelmen kívül hagyott dolgot… Azt mondjuk tehát, hogy nem Isten lényegének valamelyik része került a Fiúba" mint az eretnekek gondolják, és nem is a semmiből teremtette, vagyis saját lényegén kívülről, úgyhogy lett volna olyan, amikor nem létezett; hanem azt állítjuk, hogy minden testi érzékelés számára megfoghatatlan módo a láthatatlan és testetlen Istenből jött létre az Ige és Böcsesség minden testi szenvedély nélkül, ahogy az akarat származik az értelemből… De még azt az állítást is, hogy „soha nem volt, amikor nem létezett”, elnézően kell kezelnünk, mivel maguk a szavak, mármint az „amikor” és a „soha” időhatározók jelentését hordozzák, holott mindazt, amit az Atyáól, a Fiúról és a Szentlélekről állítunk, minden idő, minden világkorszak és minden örökkévalóság felett állóként kell értelmeznünk. Hiszen egyedül a Szentháromság az, ami az értelmezésnek nemcsak az időbeli, hanem az örökkévalóságra irányuló módját is felülmúlja. Minden egyebet azonban, ami a Szentháromságon kívül van, világkorszakokkal és időszakokkal mérünk." Órigenész: A princípiumokról, 4,4.1. (Kr. u. 230)

De vannak ettől korábbiak is, amik ugyan nem használják a Szentháromság szót, de világos, hogy arról beszélnek. Ilyen például Tertullianus egyházatya Praxeas elleni védőbeszéde Kr. u. 213-ból:

"Mi valójában mindig is és főleg most, mint a Paracletus által – aki elvezet ugyan minden igazságra (Jn 16,13) – jobban kioktatottak, egyetlen Istent hiszünk, de azon rendelkezés alatt amit oikonomiának [ez a megtestesülést jelenti] mondunk, tartjuk, hogy az egyetlen Istennek Fia van, az ő beszéde, aki tőle magától jött ki, „aki által minden lett és nála nélkül semmi sem lett” (Jn 1,3). Őt küldte az Atya a Szűzbe, és ő született tőle, az ember és Isten, az Emberfia és Isten Fia, akit Jézus Krisztusnak is neveznek. Ő szenvedett, ő halt meg, és eltemették az írások szerint, és az Atya feltámasztotta és felvette, hogy üljön jobbján, eljöve majd ítélni élőket és holtakat (vö. 1Kor 15,3.4.). Aki azután ígéretének megfelelően elküldte az Atyától a Szent Lelket. Ez a szabály [regula fidei] visszanyúlik az evangélium kezdetére, még a régebbi eretnekeket is megelőzi, nem kevésbé a tenapi Praxeaszt, ezt bizonyítja eleve az összes eretnek késői mivolta, mint maga a tegnapi Praxeas újdonsága is. Ezért ez itt egy előzetes ítélet, melyet minden eretnekség ellen érvényesíteni kell, hogy az az igaz, ami a korábbi, és az fattyúhajtás, ami későbbi. De figyelembe véve ezt az óvást mégis mindenütt helyet kell adni az ismételten fontolgatóknak, az oktatás és felkészülés miatt, hogy mégcsak a látszat se merüljön fel, hogy bármilyen elferdülés vizsgálat nélkül marad, s előzetes ítélet alapján kapja kárhoztatását, főleg ez, mely úgy tekinti magát, mint a tiszta igazság birtokosa, amikor állítása szerint az egyetlen Istent úgy kell hinni, mintha az magát mondaná az Atyának a Fiúnak és a Léleknek. Mintha így is nem egy volna mindegyik, mikor mind egytől van, nevezetesen a lényeg [substantia = hüposztaszisz] egysége által, és semmivel sem kevésbé őrződik meg az oikonomia szentsége [misztériuma], mely az egységet a hármasságba rendezi, háromnak rendezve el az Atyát és Fiút és a Lelket, nem állagban három, hanem sorrendben, nem lényegben, hanem jellegben, nem hatalomban, hanem megjelenésben, de egy lényegében, egy méltóságában és egyetlen hatalmában, mert egy az Isten, akitől ezek a méltóságok és jellegek és megjelenési alakok az Atya, Fiú és Szentlélek nevének tulajdonítódnak. Hogy ez miként történik a szám megosztása nélkül, azt az értekezés előrehaladtával mutatjuk meg."

Vagy hogy a 2. századból is legyen egy példa:

"Eléggé bizonyítottam nektek, hogy istentelenek nem vagyunk, valljuk az egy, keletkezés nélküli, örök, láthatatlan, szenvedélyktől mentes, felfoghatatlan, fénnyel és szépséggel, Lelkével és kimondhatatlan hatalmával körülvett Istent , aki a tőle származott Ige által rendezte el és tartja fenn a világmindenséget. Azt is gondoljuk, hogy Istennek Fia van. Senki ne tartsa nevetséges beszédnek, hogy Istennek Fia van. Mi ezt nem úgy gondoljuk, ahogyan a költők mítoszai elbeszélik, melyek szerint az istenek sem bizonyulnak jobbaknak az embereknél, nem így gondolkodunk az Atyáról és a Fiúról . Ezzel szemben: a Fiú Isten Fia , az Atya Igéjének formájában (idea) és tevékeny erejében, az ő hasonlatosságára és általa lett minden, mert e gy az Atya és a Fiú. Mivel a Fiú az Atyában van és az Atya a Fiúban , a Lélek egységében és erejében , Isten Fia az Atya értelme és gondolata. Ha nagy bölcsességetekben tudni szeretnétek, hogy mit jelent a „Fiú”, kifejtem röviden: az Atya első szülöttét, nem a keletkezés értelmében, (hiszen Isten az örök értelem, akiben megvan a gondolat, az Ige kezdettől fogva, mivel öröktől fogva értelmes lény), hanem azért jött elő, hogy mint mintaszerű forma és tevékeny erő legyen… A prófétai Lélek is összhangban van ezzel a tanítással: „Az Úr alkotott engem útjai kezdetén műveire” (Péld 8,22). S valóban, a prófétai megnyilatkozásokban Isten kiáradásának mondják a Szentlelket (vö. Bölcs 7,25), aki kiárad és visszatér, mint a Nap sugara. Ki ne csodálkozna, hogy istenteleneknek mondanak minket, akik Atyaistenről, Fiúistenről és Szentlélekről beszélük, bizonyítva az egységben a hatalmat és a különbséget a rangban?" Athénagorasz: Kérvény a keresztények ügyében, 10. (Kr. u. 177)

Az János 17:3-as egyedüli igaz Isten érvedet pedig már megválaszoltuk. Nem bizonyítja, hogy a Fiú nem Isten, csak annyit, hogy nem pontosan abban az értelemben Isten Ő, mint az Atya.

"Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító."(Iz 43,11)

"Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla."(Iz 44,8)

Tudjuk az Újszövetségből, hogy Jézus is szabadító, szikla Úr és Isten is. Tele van az Újszövetség azzal, hogy Jézus Krisztus a szabadító, a megmentő, a megváltó. Vagy hogy Ő a szikla, amire majd minden kereszténynek építkeznie kell:

,,Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt." (1Korintusz 10,3)

Nyilván nem abban az értelemben, mint az Atya. Abban az értelemben, mint az Atya nincs más, hanem csak egyetlen egy. Milyen értelemben akkor? Az Atya az egyedüli forrása minden szabadításnak, minden istenségnek, minden sziklaságnak és szilárdságnak. A Fiú nem forrása ennek, hanem továbbítója, közvetítője, tükrözője. Minden egyedül az Atyától jön, de minden a Fián keresztül, mert egy a forrás és egy a közvetítő, nincs két forrás és nincs két közvetítő. Az Atya és a Fiú ebben nem egyenlőek, hanem éppen ebben különböznek, ettől Atya az Atya és ettől Fiú a Fiú.

A Fiú is szabadító, hiszen mindenkit ő szabadít meg, de nem végső szabadító. A Fiú is szikla, hiszen minden épeszű rá építkezik, de szilárdság forrása az Atya. A Fiú is forrás, hiszen mindenki mindent tőle kap, de nem végső forrás. A Fiú is Isten, hiszen pontosan azt csinálja, amit az Isten: teremt, uralkodik, ítél, megbocsájt, feltámaszt és üdvözít, de nem Forrásisten, azaz nem Atyaisten.

Tétel: Az Atya az egyedüli Isten, mert ő minden forrása. A Fiú az egyetlen forrás egyetlen közvetítője, ezért maga is forrás, maga is Isten.

Akkor az Enciclopedia Britanica hazudik. Nem kell minden enciklopédiának hinni, csak azért, mert az éppen alátámasztja a nézetünket. Miért nem a Bibliából támasztod alá? Abból nem megy?

Mindenesetre én nagyobb hitelt adok az apostolok utódainak, akik keresztények voltak és ráadásul vértanúk is. Nem valószínű, hogy bárki is jobban ért a kereszténységhez, mint ők, akik a kereszténység úttörői voltak.

Na és azokat a Bibliaverseket, amelyek ellentmondanak a következtetésednek, kihagyod a számításból, hogy maradhass egy téves elképzelésnél?

Azt például hová teszed, hogy a Jelenések 22:13-ban Jézus Alfának és Omegának, az elsőnek és utolsónak nevezi magát, amelyre ugye az Ószövetségben is láttunk példát. Szóval elismered például ez alapján, hogy Jézus azonos az Ószövetségi Istennel? (Lásd hozzá Ézsaiás 44:6-ot)