A Szmirnai Szent Polikárp, János apostol tanítványa volt és ő hitt a Szentháromságban?

Na, ez egy nagyon érdekes kérdés.

Szent Polikárpról (69-155) kevés dokumentumunk maradt fent - nem úgy, mint János apostol másik tanítványától, Antiochiai Szent Ignáctól - aki 7 levelet is hagyott ránk. Róla majd lentebb még írok, mert fontos szerepe lesz az kommentemben.

Polikárp több levelet is írt, viszont csak a filippiekhez írt levél maradt ránk, illetve még a vértanúságáról szóló körlevelet olvastam, ahol szintén fel vannak jegyezve a szavai.

A Szentháromsággal kapcsolatban van egy kijelentése a vértanúsága előtt ami a következőképpen hangzik a "magyarkurir" fordításában:

"Ezért és mindenért dicsérlek, dicsőítlek és magasztallak örök mennyei főpapod, Jézus Krisztus, a te Fiad által. Általa és vele a Szentlélekben tiéd a dicsőség világossága most és az eljövendő örökkévalóságban. Amen.”

A szentháromságtagadó(!) COG és a katolikus Depositum oldalán azonban már ebben a fordításban olvasom:

"Mindenért Téged magasztallak, Téged áldalak, Téged dicsőítlek a Te kedves Fiaddal, az örökkévaló és mennyei Jézus Krisztussal, kivel Neked és a Szentléleknek legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen"."

Megfigyelések a szövegről:

- Együtt említi a három isteni személyt

- "Örökkévalónak" nevezi Krisztust

- A Szentléleknek is dicsőséget ad

A teljes kép kedvéért vegyük még figyelembe pár dolgot:

Először is tudni kell, hogy Antiochiai Szent Ignác is János apostol tanítványa volt. És az a helyzet, hogy Szent Ignác ismerte Szent Polikárpot, még egy levelet is írt neki a vértanúsága előtt. Innentől fogva nem valószínű, hogy a hitük különbözött volna, hanem egyformának kellett lennie.

A három isteni személy együttes említése Szent Ignácnál is megtörténik az efézusiakhoz és a magnésziaiakhoz írt levelében. Krisztus istensége viszont kiemelkedő szerepet kap a leveleiben:

"Egy orvos van, testi és lelki, aki született és születetlen, a testben levő Isten, a halálban igazi élet, aki Máriától és Istentől való, először szenvedő, majd szenvedéstől mentes, a mi Urunk Jézus Krisztus.

Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől."

Antióchiai Szent Ignác: Levél az efezusiakhoz, Előszó; 7,2; 18,2. (Kr. u. 110)

Ebből két dolgot emelnék ki: először is, Szent Ignác testben levő Istennek nevezi Krisztust, másodszor pedig úgy hivatkozik rá, hogy "Istenünk". Ennél jobban nem lehet hangsúlyozni Jézus istenségét, raádásul mivel többes számban írja (az efezusi gyülekezetnek), ezért nyilvánvaló, hogy azoknak is ez volt a hite.

És most kanyarodjunk vissza ahhoz, amiből kiindultunk, hogy Szent Polikárp hite nem különbözhetett Szent Ignác hitétől, a fent említett okok miatt.

Következésképp: Szent Polikárp hitt a Szentháromságban.

[megjegyzés: a kereszténység nem hite nem csak az Atyák miatt szilárd a Szentháromságban, hanem azért is, mert a Szentírásból egyértelműen kimutatható.]

Dante

Már az apostolok is hitek a Szentháromságban, hiszen ezt maga Krisztus nyilatkoztatta ki nekik. :)

A teológiát nem szabad úgy elképzelni mint a tudományokat, hogy apránként felfedeznek ezt meg azt, és fejlődik az egész. Maga a teológiai tanítás Jézus Krisztus óta nem változik, hiszen Jézus beteljesítette a Törvényt, személyével lezárult a Kinyilatkoztatás, ezzel mindenféle változásnak már az elvi lehetősége is ki van zárva.

A teológiának csak a fogalomrendszere csiszolódik az aktuális nyelvi normáknak és fogalomrendszereknek megfelelően, de maga a teológiai tanítás lényege változatlan.

A kereszténység első időszakára jellemző, hogy teológiai fogalmakat sokszor körülírásokkal vagy metaforákkal fogalmazták meg, de nem mindig voltak rá konkrét terminus technicusaik. Csak a keresztényüldözések megszűnésével teremtődik meg a feltétele annak, hogy egységesüljön a keresztény közösségek teológiai nyelve, ekkor viszont ez pillanatok alatt bekövetkezik.

A patrisztikában ezért meg szokás különböztetni a nikai zsinat előtti egyházatyákat és a nikaiai zsinat utáni egyházatyákat, mert más teológiai nyelvezetet használnak, holott ugyanazt a tanítást fogalmazzák meg.

A másik oldala a dolognak, hogy felmerülhet kérdésként, így történt-e, így hangzott-e el minden szó szerint?

Problémák a vértanúságát hozó levél hitelességével kapcsolatban:

-Honnan tudhatta pontosan az író, hogy mit mondott, imádkozott Polikárp a máglyán (15.rész-ben)?

Kinyilatkoztatásból, esetleg valamelyik hóhér elmondásából? Egyébként sem egy első hallásra könnyen megjegyzhető szöveg.

Van a 9.1-ben is egy Polikárphoz intézett szózat, amelyet csak ő hall közvetlenül a kivégzése előtt, a stadionba való bevezetésekor. Ezt éltetében már nem mondhatta el senkinek, mert kivégzik. Akkor a történetnek isteni kinyilatkoztatásokat is tartalmaznia kellene?

-legendásnak tűnő elemeket hoz:

„Végül, mikor látták a gonoszok, hogy testét a tűz fel nem emésztheti, odaszólították a hóhért, hogy döfje át egy tőrrel. Miután az megtette ezt, egy galamb szállt ki Polikárpból, és olyan sok vér ömlött ki belőle, hogy kioltotta a tüzet.” (a galambos részlet azangol és a cog-os oldalakon is megvan, Vanyó és Kühár nem hozza, sem Eusebios 4/167)

-Polikárp Filippiekhez írt levelében nem említi a Szentlelket. (Ami nem azt jelenti, hogy nem ismeri.)

---

De ezek ellenére akár modhatta is Polikárp, a Filippi levélben hasonlóan fogalmazva örök főpapnak mondja Jézus Krisztust(XII.2.).

Amennyiben hitelesnek fogadjuk el az Ignác leveleit, azok közvetett érvek lehetnek.

---

1.hsz-hez:

a fordításhoz:

„Jézus Krisztus az örök mennyei főpap” -Kühár Flóris (óker remekírók 2/8.o):

„az örök és mennyei főpap, Jézus Krisztus” - Vanyó L (óker 7/51):

„az örök és mennyei Jézus Krisztus” (the everlasting and heavenly Jesus Christ)

[link]

„az örökkévaló és mennyei Jézus Krisztussal”-cog,(depositum a cog-ról idézi)

„az örök Főpap, szeretett Szolgád, Jézus Krisztus”-Eusebios ET 4/166