Ki a Szentháromság elsö alapitoja ès mikor volt az?

Kedves Kérdező, senki nem utálja a Jahve/Jehova nevet, de a keresztények körében már nem ez volt Isten legfontosabb neve, ezért az újszövetségi iratok már nem is tartalmazzák. Helyette Úrnak, Atyának, Istennek hívták a Teremtőt. Ezek is Isten nevei. Ha azt modod, hogy ezek nem azok, hanem csak címek, mint ahogy a király neve sem az, hogy király, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, a Biblia ugyanis egyértelműen névként használja ezeket az Atyára. Hogy egy cím is lehet név, azt maga a Biblia mondja:

"És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura." (Jelenések 19,16)

Innentől kezdve pedig alaptalanul vádolod a keresztényeket hamisítással, ez inkább az Őrtorony társulat fordítóiról mondható el, hiszen becsempészik oda a Jehova nevet, ahol az eredetiben mundjuk Küriosz azaz Úr van, és van hogy éppen Jézust jelöli, nem az Atyát. Az Újszövetségben a keresztények Úr alatt általában Jézust értik.

Kérdező, most mit nem értesz? Senki nem gyűlöli Isten nevét. Épp arról van szó, hogy Jehova nem az!

Az csak egy szó, egy elbaltázott kísérlet a tetragrammon kiejtésére, semmi több.

Ennek semmi köze a háromsághoz, ez egyszerű tény. Valójában még csak nem is fordításról itt van szó, hiszen a héber betűk átirata maga a JHVH mondhatni, a fordítás. A Jehova egy próbálkozás volt ennek kiejtésére, de mivel gyakorlatilag annyi történt, hogy az illető összeolvasta a tetragrammont az Úr, adonáj szó magánhangzóival, hát, nem sikerült túl pontosan...

Ez olyan mintha az én nevemről annyit tudnál, hogy a mássalhangzói gbr, és mivel esetleg tudod hogy valaki úrnak szokott szólítani, és csak annak magánhangzóit ismered, az eredetit nem, és Gábor helyet majd Gaburának, vagy valami hasonlónak szólítanál. Lehet hogy te jót akarnál vele, de attól a szó amit kitaláltál, még sosem lesz a nevem...

Mert nem mindegy hogy le akar fordítani az ember valamit, vagy èpp az eredeti kiejtést keresné...

A fordítás a tetragrammon יהוה esetén a JHVH, a Jehova már csak ennek egy hibás továbbgondolása.

Nekem nincs igazán bajom a Jehova kiejtéssel, Károli is használja. Viszont a pontos kiejtés nagy valószínűséggel a Jahve, a Jehova egy téves olvasat eredménye. A zsidók JHVH tetragramma fölé pontozták az Adonáj (Úr) és az Elohim (Isten/Istenek) magánhagzóit, ezzel jelezvén, hogy kiejtésnél ezt kell mondani helyette (náluk ugyanis tilos volt a név kiejtése). Aztán ezek tévedésből történő egybeolvasásából keletkezett a Jehova, a kor keresztény héber grammatikusai ugyanis még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével, és azt hitték, hogy a fölé pontozott magánhagzók a helyes kieltését jelölik.

De nem ezzel van a probléma. A vita azon van, hogy benne van-e a helye a Jehova névnek az Újszövetség irataiban vagy nincs. Nos úgy tűnik, hogy a keresztények nem tartották annyira fontosnak, hogy bekerüjön. Ha tényleg annyira fontos lett volna, akkor Jézus a lelkükre kötötte volna, hogy ne hagyják el a használatát.

Jézus a lelkükre kötötte,mert a minta imában is szorgalmazza a "szenteltessék meg a Te neved"

János 17-ben megismertettem a nevedet az emberekkel".Csak itt Károli és társai felejtették ki a nevét.

"Jézus a lelkükre kötötte,mert a minta imában is szorgalmazza a "szenteltessék meg a Te neved" "

De mégsem beszélt Jehova névről. Az hogy te ezt akarod erőltetni, azt nem igazolja a mintaima, hiszen ettől még

1. a Jehova elnevezés ugyanúgy téves marad

2. Isten neveként (!) rendszerint az Úr, Atya, stb kifejezéseket használják eleve, nem a tetragrammont

Azaz felesleges a Jehovát erőltetni, ha Istennek, úrnak nevezed, azzal ugyanúgy megszenteled az Ő nevét. Sőt, még jobban is, hiszen ha Istent mondasz, azzal biztosan nem tévedsz, ha Jehovát mondasz, azzal ellenben biztosan igen.

Sőt, a Bibliát olvasva arra is rájöhetsz hogy az ember számára az üdvösséghez egyáltalán nem a Jehova, de még csak nem is a JHVH adatott:

"Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.

Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.

És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (ApCsel 4:10-12)

# 108

Az, hogy "megismertettem a nevedet", nem az jelenti, hogy egy nevet jött megismertetni. A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: "a Név" (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a "személy"-re, ezért használja a "név" szót. pl. "Isten nevét segítségül hívni" = magát Istent segítségül hívni; "Isten nevét magasztalni" = magát Istent magasztalni.

Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel

1:15 "százhúsz név sokasága" = százhúsz főnyi sokaság, vagy Csel

4:12 "nem is adatott az embereknek az ég alatt más név" = nem

adatott senki más. Így pl. az megismertetni Isten nevét is annyit jelent, hogy magát Istent megismertetni, s nem a tetragrammát megismertetni, amit már amúgy is ismert mindenki.

A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Ahogy írtuk már, Istennek sok neve van, ami a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. Úr, Mindenható, Jahve (létező), Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, királyok Királya, uraknak Ura, Kőszikla, Atya stb...