Karizmatius Gyülekezetek? Ti hogy látjátok?

"Tehát ha ti tévedtek, akkor nem démoni lelkek vezérelnek, de ha karizmatikusok hibáznak, akkor démonizálodnak és démonokkal áll kapcsolatban.

Most én ezt tényleg nem értem.....és nem provokálok"

Csodák csak kétféle forrásból származhatnak, vagy Istentől, vagy Sátántól. Ha nem Istentől jönnek, akkor kizárásos alapon csak a Sátántól (és démonaitól) jöhetnek. A tévedések viszont lehetnek az emberi tökéletlenség következményei is, nem feltétlenül kell hozzá ördögi sugallat.

Asperrimus!

"Ne feledkezz el Jákob intelméről"

Ez jogos. De ez nem csak rám vonatkozik.

"Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint"

A tanúk ezt is hirdetik, meg persze tanítanak is. Ugye nem gondolod, hogy Pál és az esőszázadi keresztények csak ezt az egy mondatot mentek elmondani az embereknek, aztán annyi is volt? Bizony szó van ott tanításról is! Akik fogékonyak voltak az igazságra, azokat tanították tovább:

Apcsel 20:21

,,Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként."

ApCsel 20:27

„Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát."

Kiemelném, hogy "ISTEN TELJES AKARATÁT", amihez sokminden hozzátartozik.

Apcsel 5:42

,,És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust."

Na jó, még azt akartam mondnai - főleg a Kérdezőnek, aki azóta sem válaszolt arra, hogy miért írta ki a kérdést, holott ezt már vagy 3-szor megkérdeztem és továbbra is kíváncsi lennék a válaszra.

Szóval, az a vád, hogy a nem karizmatikusok vallási élete száraz racionális, személyes kapcsolat nélküli, csodák nélküli - NEM IGAZ!!!

Kismillió csodát tudnék felsorolni az én életemből, gyógyulásokat is, meg amikor úsztam Isten szeretetében, stb. De a helyzet az - és ez a rossz hír - hogy ezeket meg lehet különböztetni attól, amit a karizmatikusoknál tapasztaltam. És az alábbi linken részletezve van, hogy mi a valódi és mi a téves lelkiség:

[link]

De a lényeg az, Kérdező, hogy az ember valóban sóvárog Isten szeretetére, rendkívüli élményekre, de ha csak erre vágyunk, akkor sajnos ez egy téves mentalitás, amit az ördög elégít ki. A Sátánnal szemben nem szabad naívnak lenni, nem szabad azt hinni, hogy ő nem tudja eljátszani Istent, nem ad nekünk látszólag jó dolgokat, érzelmiplusszt, gyógyulást, stb. - akkor, ha ezzel együtt egy nagyobb mérget is be tud vinni a lelkünkbe észrevétlenül!

A valódi lelkiség ugyanis tényleg nem arról szól, hogy nekem alanyi jogon járnak a rendkívüli kegyelmek, gyógyulások, stb. A valódi lelkiség annak a realitásnak a felismerése, hogy SEMMI nem ját nekem, hanem én magam tartozok elképesztő adóssággal Istennek! Ez egy alapvető dolog, amit meg kell érteni. Nem úgy, hoyg felcukkolom magam érzelmileg, hoyg én most könnyekben ússzak a bűneim miatt - mert ennek is az a célja, hogy rendkívüli élményeket éljek át és kifejezetten akaratosan akarom iylenkor, hogy rendkívüli vígasztalásban legyen részem! Ilyen beteg, dacos kölyköt az apja mérsékletre és józanságra int, az ellenfél viszont kielégíti a rendkívüli élmények vágyát, mert a rendkívüli élmények hajszolása az az út, ahol - akárcsak a fogyasztói társadalom logikájával - csak az élméyneket hajszoljuk, követelőzünk, miközben elefeledkezünk a bűnbánatról, és a hagyományos józan tanításról. Jézus mikor mutatott földi élete során rendkívüli érzelmeket, mikor ölelt át bárkit vagy nevetett kontrolálatlanul? Ő nem ilyen magamutogató érzelmi csapongó bohóc volt, hanem egy józan, higgadt, szelíd, mértékletes ember, tökéletes önuralommal és szenvedélytelenséggel. Nekünk őt kell követnünk.

Ha pedig az adósságunkat érzékeljük, akkor kaphatunk Isten kegyelméből egy nagyobb lelki , hoyg azt törlesszük. De nem előbb a lelki vagyont követeljük ki, amit elherdálunk. Az emebri tartás azt jelenti, hoyg tudom reálisan, hoyg semmit nem érdemlek, hanem elfogadom Istentől a jót és a rosszat is, mert hittel rá tudom magam bízni. Mert ennél nemesebb küzdelmem és feladataim vannak, a keresztet kell hordoznom mások üdvösségére...

A szerzetesi irodalom évszázadok óta ismeri a "lelki nagyravágyás" nehezen gyógyítható bűnét, amibe sokan belebuktak már, de most a neokarizmatikusoknál tömegjelenség lett. A szerzeteseket is érték rendkívüli látomsáok, de mivel tudták, hoyg ezek az ördög trükkjei is lehetnek, amivel az a véljuk, hogy gőgőssé tegyék az emebrt és egy alternatív lelkiség útjára vigyék, aminek a végén a szakadék van, ezért tudod mit modntak, ha rendkívüli dolog történt velük:

- Ha Isten volt, nem vagyok rá méltó, ha az ördög, nem akarok róla tudni.

Tehát inkáűbb válallták azt, hogy egy isteni kijelentéssel se foglalkozzanak! nem azért, mert szimplán túlzottan óvatosak voltak - bár az ember saját lelki üdvét illetően nem lehet "túlzottan" óvatos, mert igen nagy a tét - hanem azért is, mert valódi hitük volt, olyan mértékű, hoyg tudták: Isten velük van akkor is, ha nem történik velük semmi rendkívüli, ha betegek, ha csak olyan dolgokkal foglalkoznak, amik világos biztonságos lelki útmutatásként szolgálnak!

Röviden összefoglalva: a valódi lelki életnek természetesnek kell lennie, természetes módon kell együtt élni mennyei Atyánkkal. A rendkívüli tudatállapotok a pogányok vallásaira jellemzők! Az emebri természetnek az Istennel való kapcsolat természetes módon "éber tudatállapotban" felel meg, ami rendkívüli, az nem felel meg az emebri természetnek, azért kerül az ember más állapotba, mert az a démonok homályos világa!

Akkor csak a kérdező kedvéért: már az önmagában is nagyon erős érv, hogy az esőszázadi keresztények nem önmaguk vagy hittestvéreik gyógyítgatására használták a szent szellem csodagyógyító ajándékát. Korábbi hozzászólásomból másolok:

Pál apostol testi betegséggel bajlódott, és a Galata 4:13-ban

így ír: „Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.”

Itt görög szövegben az asteneia szó szerepel, ami erőtlenséget/betegséget jelent. (vö. Apcsel 28:9) Epafróditus szinte a halálhoz közeli beteg volt, nem valami bűne miatt, de Pál mégsem gyógyította meg csoda által. (Filippi 2:25-30) Timótheusnak egy kevés bort ajánlott a gyomorbántalmaira, és nála (és Trófimusnál) sem alkalmazott csodagyógyítást. (1Tim 5:23; 2Tim 4:20) Gájusnak testi felgyógyulást kíván János, de itt sincs csodagyógyítás. (3János 2.)

,,Holott ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4:15)

S mit akar? A betegsége esetén a meglátogatását, a többi pedig az Isten dolga! (Máté 25:36,40)

Ettől függetlenül azt nem tagadom, hogy ha valaki Istennek tetsző életet él, annak lehetnek álldásos hatásai az életében. Ha valaki úgy érzi, hogy a gyógyulása Istentől jövő csoda volt, akkor higyje, én csak a karizmatikus felekezetek csodagyógyításait nem fogadom el Istentől jövőnek, mert az egyszerűen ütközik a Biblia tanításával, ennyi.

Az Evangélium üzenete az, amit Pál összefoglalt az 1Kor 15,1-4-ben, és a Róma 4,23-25-ben. Ezt kell első sorban hirdetni, maga Pál is ezt hirdette első sorban, a saját tanúsága szerint. Soha, egyetlen alkalommal sem hallottam ezt hirdetni egyetlen jehovistától sem 1985 óta. Akkor találkoztam életemben először egy idős bácsival, aki Evangéliumot emlegetett, és a kezembe nyomott egy kis brosúrát. Később megint találkoztunk és több, mint két órán keresztül hallgattam és kérdeztem, később egy másik ember is odajött és ketten magyaráztak. Aztán, 1989-ben egy kollégám is csatlakozott a jehovistákhoz, és nagy elánnal hirdette ugyanazt, amit te. Legalább egy éven keresztül hallgattam és kérdeztem. Később a népligetben is találkoztam jehovistákkal, majd később, újabbakkal volt alkalmam beszélni, amikor becsöngettek hozzám. Egy idős néni is megszólított a 36-os buszon a Lakatos lakótelepen áthaladóban, és azt mondta, hogy Jézus Krisztusnak ez az Evangéliuma hirdettetik, amíg el nem jön a vég, és a kezembe nyomott egy színes grafikákkal ellátott brosúrát. Később a Hajnalcsillagon, most pedig itt a GYK-n is sok alkalmam volt olvasni a jehovisták által preferált gondolatokat, sőt jó ideig olvasgattam a grátiszba kapott Ébredjetek! és az Őrtorony számait. Amikor szemtől szembe találkoztunk egyetlen egyszer sem ráztam le őket, és egy kivételével legalább fél órát beszéltünk. És Isten előtt tanúsítom, hogy egyetlen esetre sem emlékszem a harminc évből, amikor a Pál apostol által elsődlegesen hirdetett Evangéliumot hirdették volna.

Egy hitetlen embert nem tanítani kell, hanem az Evangélium üzenetét kell hirdetni. Nem Jehova nevéről, nem az egyházak mélyrepüléséről, nem a Szentháromság-doktrínáról, nem a Pokol valóságáról vagy cáfolatáról, nem az Új Földről, nem a messiási korszakról, nem a halottak feltámadásról, hanem Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról, eltemettetéséről és feltámadásáról, ami lehetővé tette minden ember számára, hogy kibékülhessen Istennel, továbbá, hogy mindehhez először is be kell engednie az embernek Jézus Krisztust a szívébe, hogy személyesen ő is részesülhessen az újjászületés kegyelméből. Ha ezen már túl van valaki, azt kell tanítani a Zsidó levél 6,1-2-ben leírt alaptanítások szerint:

1. Megtérés ("metanoia", ami sokkal több, mint egy vagy több vagy akár sok akarati döntés, ugyanis egy valóságos metamorfózisról, átlényegülésről van szó, amin az ember "nusza" átmegy az újjászületés során)

2. Istenben való hit

3. Keresztségek (alámerítések, bemerítések) tanítása

4. Kézrátétel

5. Halottak feltámadása

6. Örök ítélet

Ezek azonban már nem tartoznak közvetlenül az Evangélium üzenetéhez, különösen nem a még elvontabb dolgok, és ha beszélni kell másról is hitetlenek előtt, az csakis azért van, mert az emberek már túl sok dolgot hallottak, és tele vannak előítéletekkel, amelyek gátolják őket abban, hogy meghallják és megértsék az valódi Evangélium üzenetét. Ettől azonban az Evangélium nem több, mint amit Pál mond. Ezt mondja:

"Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké." (1Kor 15,1-2)

Pál apostol a 3-4. versekben mondja el tömören azt, amit az első versben Evangéliumnak nevez. Azt mondja, hogy eszetekbe juttatom, amit hirdettem, amit elsődlegesen befogadtatok, amelyben álltok is, azaz ami a hitetek alapja, amely által meg is menekültök, ha ugyanúgy őrzitek meg, ahogy én hirdettem nektek. Ha ezt nem teszitek, ha megváltoztatjátok, elhagytok belőle, vagy hozzátesztek, akkor hiába lettetek hívőkké.

"Minden tiszteletem a tiéd, de én már tényleg nem értelek. Eddig érveltél, hogy nincs gyógyulás, most meg, ha valaki Istennek tetsző életet él, akkor vannak pozitiv hatásai és lehet gyógyulás."

Mert nem is akarod érteni. Az elsőszázadi keresztények nem kézrátétellel gyógyítgatták egymás (pedig megtehették volna, mivel ők is szenvedtek betegségekben) hanem Istenre bízták magukat:

,,Holott ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4:15)

S pontosan azért, mert a csodagyógyítás adománya nem orvosi ellátás célját szolgálta, hanem a bizonyságtevést. Ezért tettem fel korábban a kérdést, hogy az a szellem, amely az I. században nem a hívők gyógyítására adta a gyógyítás ajándékát – most mégis ebből a célból adná? Vagy nem is ugyanarról a szellemről van szó? Bizony hogy nem!

Asperrimus!

Eléggé visszatetsző, hogy egy olyan gyülekezet képviselője kritizálja ami evangélium hirdetésünket, akik viszont semmilyen evangéliumot nem hirdetnek. Írod, hogy téget jónéhányszor megtaláltak Jehova tanúi, nos éngem még egyetlen egyszer sem találtak meg hit gyülekezetes tagok, sem a rokonaimat vagy közeli ismerőseimet, szóval ha rajtatok múlna, nem sok emberhez jutna el az evangélium.(Ellenben például Jobbik kritizálását, azt elég sokszor hallani tőletek, azt tevékenyen tudjátok folytatni...)

Jézus szerint „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14 ).

"Aztán, 1989-ben egy kollégám is csatlakozott a jehovistákhoz, és nagy elánnal hirdette ugyanazt, amit te."

És azt honnan tudod, hogy én mit hirdetek?

"Egy hitetlen embert nem tanítani kell, hanem az Evangélium üzenetét kell hirdetni. Nem Jehova nevéről, nem az egyházak mélyrepüléséről, nem a Szentháromság-doktrínáról, nem a Pokol valóságáról vagy cáfolatáról, nem az Új Földről, nem a messiási korszakról, nem a halottak feltámadásról, hanem Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról, eltemettetéséről és feltámadásáról, ami lehetővé tette minden ember számára, hogy kibékülhessen Istennel"

Ez így van, nagyon sajnálatos, hogy téged egész eddigi életedben csak olyan tanúk találtak meg, akik rögtön tanítani akartak, holott még arról sem győződtek meg, hogy egyáltalán hívő vagy e vagy sem. Ez teljesen jogos, az evangéliumhírdetést valóban azzal kell kezdeni, hogy megismertetjük az illetővel, hogy kicsoda egyáltalán Jézus és mit tett értünk az evangéliumok szerint. Utána pedig Isten szándékainak megismertetése következik.

ApCsel 20:27

„Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát."

Ez pedig megegyezik azzal, amit Jézus is tanított földönléte során.

"Nem Jehovisták, Jehova Tanúi"

Már többször mondtuk neki, szóval ez nála szándékos. Nos, valamivel neki is vissza kell vágni (az ő "fegyverei" pedig a személyeskedés, gúnyolódás, terelő visszatámadások, ez ennél a kérdésnél is nyilvánvalóvá vált).