Mit gondoltok, YHWH lehet azonos Krisztussal? Aki kizárja, az miért teszi?

"Tényállás, hogy az Újszövetség minden kéziratában következetesen a Küriosz (Úr) szó szerepel."

De ez így a csak féligazság, ugyanis elfelejted megemlíteni, hogy ezek a kéziratok mind csak másolatok, nyilvánvalóan egy sem eredeti. Akkor lenne EGYÉRTELMŰEN tény, hogy az újszövetségi kéziratok következetesen Küriosz-t írnak, ha ténylegesen meglennének az eredeti, az ihletett apostolok által írott szövegek. Ezek hiányában pedig csakis a TELJES ÍRÁS fényében dönthetjük el, hogy mi az igazság az isteni Név ismeretével és használatával kapcsolatban. Márpedig a teljes Írás valami egész másról tanúskodik, mint amit ti itt vallotok.

"Tényállás, hogy a zsidók tiszteletből nem ejtették ki a JHVH nevet, hanem az Adonáj (Úr) szóval helyettesítették ..."

Ez megint csak nem lehet igaz, ha a teljes Írást is alapul vesszük. Mert ugyanis a zsidók SEMMIKÉPPEN sem "tiszteletből" nem ejtették ki a Nevet, hanem babonából. Ezt hiába is szépítjük, mivel a Biblia tanításai és szelleme egyértelműen ellentmond annak, hogy ők ezt isteni rendelkezés, vagy jóváhagyás mellett tették. Nem, a Biblia ennek az ún. "tiszteletnek" éppen az ellenkezőjét erősíti Isten nevének az ismeretével és használatával kapcsolatban!!! Ezt nem lehet kimagyarázni. A Biblia istene az ihletett Szavában sehol sem ad okot arra, hogy a szent és örök időkre kinyilatkoztatott nevét ne merjük kiejteni és felejtsük el, valamint más jelzőkkel helyettesítsük. Éppen ellenkezőleg, arra sarkal, hogy ismerjük meg és használjuk.

"Úgy tűnik, hogy Jézus és az első keresztények átvették ezt a szokást ..."

Mivel a teljes Írás fényében kizárt, hogy Jézus partner lett volna ebben az írásellenes szokásban, ezért ez az elgondolás csak erőtlen próbálkozás egy hamis, nem bibliai szellemiségű, sőt annak ellentmondó filozófia terjesztésében. És ahogy már mondtam, valójában nagyon szörnyű, hogy sokan Jézusról ilyen babonás szokásokat feltételeznek.

"Ha fontos lett volna a számukra ez a név, akkor a hagyomány megőrizte volna, mert nincs a JHVH használatában egyébként semmi nehéz, semmi kínos, semmi zavaró."

Ez az érv pedig kihagyja a számításból Sátánt, "e világ istenét", aki az emberiség megszámlálhatatlanul sok vallásos hagyománya, tévtana és babonája mögött van, melyek mind arra irányulnak, hogyan távolítsák el az embert Istentől! Isten Nevének a babonás okokból való elfelejtése pedig egyértelműen Sátán céljait szolgálja, hiszen így és ezzel együtt a VALÓSÁGOS személyét sem tudják megismerni Istennek, hanem helyette istentelen babonákat és a szeretet Istenétől, Jehovától eltávolító tévtanokat tanítanak. Ez szintén jól bizonyítható abból, ahogy a névleges és háromságimádó "kereszténység" az évszázadok alatt élt, s él ma is.

"A hagyomány például megőrizte a hallelu-jah szót is, mert gyakran használták, miért pont a teljes alakú JHVH-t nem őrizték volna meg?"

Ez csúsztatás. Isten nevének a koronként és nyelvenként, nyelvjárásonként változó kiejtését mindig felvállalták emberek, tehát nem veszett feledésbe annak ellenére, hogy az Ördögnek határozottan ez volt a célja bizonyos módszerekkel. A Hallelu-jah kifejezés is egy rövidített formáját tartalmazza Isten nevének.

"Hogy mindez a háromság hívők hamisítása volna? Ez hülyeség ..."

Egyáltalán nem néz ki hülyeségnek, hiszen vitán felül bizonyítható, hogy a bibliában betoldásokra, vagy kihagyásokra is készek voltak egyes tanok, mint pl. a háromság kedvéért (a hírhedt jánosi betoldás az egyik példa erre). A Biblia figyelmeztet is erre, nem azt mondja Isten, hogy nem lesznek hamisítások, hanem azt, hogy ennek ellenére fenn marad a Szava.

"hamísitani JHVH-val is lehet, írhatták volna például, hogy Jézus a JHVH."

Nagyon sokan így is értik a háromságot, bárhogyan is magyarázzátok az önkényesen értelmezett "egylényegűséget".

"Ha JHVH elhagyása akkora bűn volna, akkor miért nem ostorozza Jézus emiatt a zsidókat?"

A Biblia nem részletez ki minden vallásos tévtant és babonát, mert egyrészt nem ezért íródott, másrészt pedig nem lenne elég egy könyvtár sem erre.

"Ha Jézus használta volna JHVH-t, akkor miért nem szidja emiatt senki?"

Ha a Biblia tartalmazna minden vádat és szidalmat, amivel Jézust a földön létekor illették, szintén nem lenne elég egy könyvtár sem. Ezek az érvek megint csak gyengécskék, hiszen megint csak arról az egyszerű tényről terelik el a figyelmet, hogy a TELJES ÍRÁS fényében mit állapíthatunk meg az isteni név ismeretének és használatának a fontosságáról, valamint arról, hogy milyen valóságos kapcsolatban voltak Jehova és Jézus.

"Ha JHVH elhagyása akkora bűn volna, akkor miért nem ostorozza Jézus emiatt a zsidókat? Ha Jézus használta volna JHVH-t, akkor miért nem szidja emiatt senki? Keresztelő János, Jézus, Péter, István diákonus, Pál számos alkalommal beszél a nagy nyilvánosság előtt ellenséges környezetben idézve az Ószövetséget, ahol szerepel a JHVH. Miért nem köt beléjük emiatt soha senki?"

Az Újszövetségben valóban nincs ilyenre példa, mármint hogy konkrétan a név használat miatt kötöttek volna beléjük a zsidók, persze ha lenne, akkor nem is vitáznánk most ezen... Mindenesetre sokmindenre nincs példa a Szentírásban, mégis tudjuk, hogy helytelen. Attól még, hogy az újszövetségi írók nem írnak le olyan konkrét esetet, hogy a név használata miatt támadták volna a Keresztényeket, nyugodtan használhatták azt, persze nyílván nem az volt ezzel a céljuk, hogy az Istentől eltávolodott zsidókat mégjobban felhergeljék, ezért gondolom az olyan helyeken, ahol ez a veszély fennállt, Atyának vagy Istennek nevezték a Teremtőt.

"Azért nem, mert nem használták a JHVH nevet, pontosan ugyanúgy, mint a többi zsidó, pontosan ugyanúgy, ahogy le is van írva. Nem azért mert tilos, hanem mert egyszerűen ez volt szokás, nyilvánvalóan nem akartak ennek a szokásnak neki menni, nem tulajdonítottak a JHVH-nak akkora jelentőséget."

A gond csak az, hogy ezzel nem cáfolod azt, hogy az irataikban eredetileg szerepelt Isten neve, mert még ha a "szokást" követték volna, akkor is le kellett írniuk Isten nevét, minimum az ószövetségi idézeteknél, ugyanis akkor még a zsidók sem tiltották az isteni név leírását, Ők is leírták azt, hiszen még a Septugenitában is benne volt eredetileg.

Mégegyszer leírom, az újszövetség egyik alaptanítása, hogy Jézus az Urunk, Jehova az Istenünk, semmi sem indokolja, hogy ahol Jehováról van szó, ott a nevét küriosz-ra írják át, ezt a később kitalált háromság dogma indokolja, aminek pont az a célja, hogy elkenje a személyük közti különbséget, egyenlőnek kiáltva ki Őket.

Az ÚVF fordítói pedig nagyon is helyesen jártak el, hogy szerepeltetik Isten nevét az Újszövetségben, így világos a Biblia tanítása, hiszen egyértelművé teszi, hogy hol, kirő van szó, mivel nincs mindenkinek egy példánya otthon a Nave's lexikonból, amiből mindig tisztában lehetne az olvasó, hogy hol melyik verset idézik az írók, ez által melyik Úrról is beszélnek. Na meg persze sokra is menne vele, ha egy olyan fordítást használna, mint pl. a Károly, ahol az Ószövetségben is ugyanúgy Úr van Isten neve helyett...

"a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik."

A háromság dogma ebben is téves, a szent szellem az Atyától származik, a Szentírás Isten szellemének nevezi már a Szentírás legelején is, tehát úgy beszél róla, mint ami Isten tulajdona. Jézusnak is ad a szent szellemből, Olyant viszont nem olvasunk, hogy Jézus az Atyának adna szent szellemet, épp ellenkezőleg, Ő mindig is az Atyjáénak tulajdonította azt, nem mint ami a sajátja, mivel Jehova a szent szellem forrása.

"az Atyával egyenlő (a Fil 2,6 nyilvánvalóan lényegi s nem személyi vagy származási egyenlőségről beszél)."

Már bocsi, de ez a vers pont téged cáfol, ugyanis ez arról szól, hogy még csak meg sem fordul a fejében az a gondolat, hogy az Atyával egyenlővé tegye magát. Tehát nem csak származási meg személyi különbségről van itt szó, köztük egyértelmű rangbéli különbség van!

"A Fiú származásában kisebb az Atyánál, aki fő, de semmi másban, vagyis a lényegben nincs különbség."

De pontosan mi a "lényeg"?

"Az Atya az egyedül igaz Isten. Mit bizonyít ez? Ez csak azt jelenti, hogy úgy senki nem Isten, mint az Atya, de ezt nem is mondta senki."

Ez azt bizonyítja, hogy Ő az igaz Isten, a Keresztények egyedüli Istene, akiből csak egy van, nem három. Ez még véletlenül sem mond ellent a háromságnak, igaz?

"A Fiú nem úgy Isten, mint az Atya, hanem mint az ő Fia. Nem ő az Atyaisten, nem ő a fő, ő csak a Fiú, de lényegében ettől még Isten, lényegében ettől még egyenlő vele, ezért nevezi az írás a Fiút is Istennek, ezért mondja az Atyával egyenlőnek."

Azért nevezi az írás a Fiút istennek, mert ez egy cím, amire nyílván jogosult, hiszen még emberek is megkapták ezt a címet a Szentírásban, akkor Ő mennyivel inkább nagyobb náluk? Atyával egyenlőnek pedig sehol sem mondja magát, ne adj olyant a szájába, amit nem mondott, légyszíves!

"Az Írás nem nevezi a Fiút Mindenhatónak. Igaz. Lehetséges, hogy tényleg azért, hogy hangsúlyozza az Atya főségét, nem a Fiú szülte az Atyát."

Igen, ugyanígy legfelségesebb Istennek sem nevezi Jézust, persze ezek mind olyan címek, amit eleve csak egy személy birtokolhat.

23%-nak

Értem, azért nincs az Újszövetségben a JHVH, mert az ördögnek nem tetszett. Így akarta Jehova tanúit jó előre lejáratni. Más ésszerű magyarázat erre nincs is. Bár Isten is vigyázhatott volna egy kicsit, hogy borzasztóan fontos szent neve ne hiányozzék egy olyan jelentős iratból, mint az Újszövetség.

No akkor térjünk át a teljes írás fényére. Mitől vagytok olyan biztosak, hogy JHVH nevet használni kell?

Azért, mert ezt Isten örökre adta? Az Ószövetségben van egy csomó "örök törvény", mint például a körülmetélkedés (1Móz 17,10-14) ezt mind tartjátok? Mitől örökebb ez, mint a többi?

"Bár Isten is vigyázhatott volna egy kicsit, hogy borzasztóan fontos szent neve ne hiányozzék egy olyan jelentős iratból, mint az Újszövetség."

Attól még, hogy hiányzik az eddig felfedezett másolatokból, azt tudhatjuk, hogy Isten azt szeretné, ha használnánk a nevét, ez világosan látszik az Ószövetségől. Ha ott annyira fontosnak találta, hogy a nevén szólítsák, hogy szinte kivétel nélkül ezen van megszólítva (címek helyett), akkor nyilvánvalóan helyes, ha mi is a nevén szólítsuk címek helyett. Jehova tanúi felismerték ezt, ezért szerepeltetik Isten nevét az ÚVF-ben, ahol Őróla van szó. És ez válasz a következő kérdésedre is:

"No akkor térjünk át a teljes írás fényére. Mitől vagytok olyan biztosak, hogy JHVH nevet használni kell?"

Nos azért, mert sz Ószövetségi Istenfélő emberek is Isten nevét használták, ha pedig akkor úgy látta jónak, hogy címek helyett a nevén neveztessék, akkor most is ezt látja jónak, mert benne ,,nincs változás vagy változásnak árnyéka".

"Azért, mert ezt Isten örökre adta? Az Ószövetségben van egy csomó "örök törvény", mint például a körülmetélkedés (1Móz 17,10-14) ezt mind tartjátok? Mitől örökebb ez, mint a többi?"

Erre pedig már megkaptad a választ korábban a 23 százalékos tesótól:

"Nagy tévedés, és a bibliai tanítások önkényes összemosása ez is. Jehova a JHVH nevét nem ideiglenesen adta és nem pusztán a később megszűnő Törvénygyűjtemény része volt. A kb. 600 ókori zsidó törvény (melynek a Tízparancsolat is része volt) Jézussal megszűnt, de Isten Jehova neve örök időkre adatott.

A Törvényről az Írás elmondja, hogy megszűnt, de Isten nevének a használatáról éppen ellenkezőleg nyilatkozik!"

Továbbá Isten neve az ószövetségi próféciák része, melyek között olyan is van, mely kimondja, hogy a népe a nevéről fog neveztetni, a testi körülmetélésről egyértelmű levezetést ad a Szentírás, hogy a szellemi körülmetélés előképe, de Isten nevével mi a helyzet? Szerintem ez is annak bizonyítéka, hogy örök használatra szánta azt.

Térjünk vissza még egy picit a háromságra:

"a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik."

Az igazság az, hogy hogy ezt még a niceai hitvallás is tagadja, a megfogalmazásban ugyanis ez szerepel:

„Hiszek egy Istenben (..........) és a Szent Lélekben, Úrban és Éltetőben, aki az Atyától ered,"

A „Filioque”-vita

A hitvallás latin nyelvű szövegébe a Szentlélek eredetével kapcsolatban először a toledói zsinat toldotta be 589-ben az eredeti, elismert szövegbe a Filioque szót, amely szerint a Szentlélek „az Atyától és a Fiútól származik”. Ennek célja feltételezhetően Krisztus istenségének és az Atyával való egységének fokozottabb hangsúlyozása volt, ellensúlyozandó az arianizmusnak a vizigótok közötti erős hatását. (Forr.: [link]

,,és a Szent Lélekben, Úrban és Éltetőben, aki az Atyától ered, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólott."

Ugyebár a niceai hitvallást a mai háromságot valló keresztény egyházak is ugyanolyan érvényű dogmaként fogadják el, térjünk most át arra, hogy melyik Igevers támasztja alá azt, hogy nekünk a szent szellemet is ugyanúgy imádnunk kell, mint az Atyát? Hol van az leírva, hogy nekünk nem egyedül az Atyát, hanem a Lelket is imádnunk kell? Nem pont ennek ellenkezőjét tanítja a Biblia?

Az egylényegűség is arról szól, hogy a három isteni személy egyenlő, csak a személyük nem egy, vagyis azt elismerik, hogy két különböző személy az Atya és a Fiú, de hogy az Atya nagyobb nála, azt már nem:

"A Szentháromság személyeit a Bibliában való személyes megjelenésük sorrendjében szokás említeni, tehát elsőként az Atyát (Ószövetség), másodikként a Fiút , azaz Jézust (Újszövetség, Evangéliumok), harmadikként pedig a Szentlélek következik. Ez a sorrend nem rangsor, a Szentháromság tagjai egyenlő rangúak, egyenlőek Istennel." ( [link]

"A Nikaia–konstantinápolyi hitvallás kimondta Jézus Krisztus egylényegűségét az Atyával. Ez a szó görögül homouszion. Arius azonban betoldott egy iótát az u elé, így lett homoiuszion, ez pedig azt jelenti: „hasonló lényegű”. A zsinat Ariust és követőit, mint eretnekeket, kizárta az egyházból." ( [link]

Nem véletlenül váltott ki tehát Arius ekkora ellenszenvet a tanításával, ugyanis az egylényegűség a háromság dogma szerint pontosan azt jelenti, hogy a három isteni személy egymással egyenlő.

"A Szentháromság tanítása, azaz hogy az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten mind egyenlõen és örökké az egyetlen igaz Isten, valóban nehézen érthetõ, mégis a reszténység alapja. Annak ellenére, hogy a szkeptikusok kinevetik, mint matematikai képtelenséget, mégis a Biblia egyik alapvetõ tanítása, s egyúttal mélyen valóságos a világegyetem megértése szempontjából." ( [link]

"Egy Isteni lényeg ( görögül ouszia ) van, és három "egylényegű" személy (görögül hyposztaszisz ). A személyek nem állhatnak meg egyedül (nincs külön lényegük – latinul essentia ), hanem együtt, egymást feltételezve "képezik" a három "személyű" egy Istent." ( [link]

Tehát a háromság teória szerint a Fiú is és a szent szellem is egyetlen igaz Isten. Ezzel szemben a Biblia nem Fiú Istenről meg Szentlélek Istenről beszél, akik egyenlőek és együtt, egymást kiegészítve képeznék az egyedüli igaz Istent, hanem különválasztja az egyedüli igaz Istent (akiből nyilván csak egy van), a Fiútól, vagyis Jézustól:

(János 17:3 )

„Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.”

Mondjuk a Katolikus lexikonban meg ez áll:

"Meg kell azonban jegyeznünk, hogy amikor a gör. atyák az egyes személyekre a hüposztaszisz szót alkalmazták, nem abban az értelemben tették, ahogy mi ma a személyt fölfogjuk. Mai fogalmunk szerint „a személy külön, zárt, öntudattal rendelkező egyed". Istenben azonban csak egy öntudat van, nem három, s ezt az egyet birtokolja az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az Atya a maga atyai módján birtokolja, vagyis úgy, ahogy közli a Fiúval, a Fiú pedig úgy, ahogy az Atyától kapja a kimondásban ill. szellemi nemzésben, a Szentlélek pedig úgy, ahogy az Atya és a Fiú végtelen szeretetben egynek tudják magukat." ( [link]

Ez egy zagyvaság, nem bibliai tanítás, inkább csak üres filozófia, aminek nincs bibliai alapja!

Ki dönti el, hogy az Ószövetségből melyik az ideglenes, melyik az örökérvényű rendelkezés? Szerintem egy jó eligazodási szempont lehet, hogy megtartják-e az Újszövetségben. Tartják a JHVH-t?

Hol van a Bibliában, hogy az Isten JHVH megszólítása kivételesen az örök érvényű parancsok közé tartozik, ellentétben a többi "örök törvénnyel", amelyek csak ideglenesek?

Hol van benne a Bibliában, hogy például a körülmetélkedés ideglenes? Az Újszövetségben? Akkor az Ószövetség hazudik? Mert ott nagyon úgy tűnik, hogy nemzedékről-nemzedékre megtartandó örök törvényről van szó.

Mitől biztos, hogy a JHVH megszólítás valóban szószerint örökérvényű, ha nincs újszövetségi megerősítése?

A Szentháromság vitájába nem mennék most megint bele. A témában sok egymásnak is ellentmondó elmélet, értelmezés és magyarázat létezik, amelyek természetesen nem feltétlenül igazak, s nem is tartja senki tévedhetetlen igazságoknak.

Amit tévedhetetlen igazságnak, vagyis dogmának hirdettek ki, az az, hogy az isteni személyek egylényegűek.

Az egylényegű nem azt jelenti, hogy mindenben egyenlőek (ez oltári hülyeség), hanem hogy lényegükben egyenlőek. Mi a lényeg? Elmondtam. Nem egyenlőek sem személyükben sem származásukban, hanem minden másban, ezt a minden mást nevezzük lényegnek.

Istvan35-nek

A bibliai szóhasználat és Szentháromság hittételének a szóhasználata egy kicsit más.

Amikor a Biblia egyetlen igaz Istenről beszél valóban kizárólag csak az Atyát érti alatta a maga főségével és elsőségével. Amikor pedig a Fiút nevezi Istennek akkor azt akarja kifejezni, hogy a Fiú is Isten, valamiképp olyan, mint az Atya, de mégsem teljesen olyan, hanem a Fia. Ebben a szóhasználatban nem volt világos, hogy akkor miben egyek, miben különböznek, s akkor tulajdonképpen hány isten van.

A Szentháromság dogmája nem az Atyát nevezi Istennek, hanem azt amit a három személy közösen birtokol, amiben egyek, s amitől egyek. Leszögezi, hogy nincs három Isten, csak három isteni személy. Mind a három személy birtokolja ugyanazt az egyetlen mindent, mert a mindenből eleve nem lehet három.

Leszögezi, hogy sem személyükben sem származásukban nem egyenlőek. Nem vitatja, hogy a származása szerint az Atya nagyobb a Fiúnál, de csak ennyiben és semmi másban, vagyis a lényegükben egyenlőek.

Viccesen fogalmazva, az Atya csak annyiban nagyobb sakkozó, hogy ő tanította a Fiút sakkozni, egyébként mindig döntetlent játszanak. Hatalmában állt volna, hogy a Fia ne tudjon sakkozni, de ő minden fortélyra megtanította, minden tudását neki adta, mert ő nagyon és tökéletesen szereti a Fiát.

Ebben a szóhasználatban a Fiú is egyetlen igaz Isten, mert birtokolja ugyanazt az egyetlen isteni lényeget, mint az Atya.

"Hol van a Bibliában, hogy az Isten JHVH megszólítása kivételesen az örök érvényű parancsok közé tartozik, ellentétben a többi "örök törvénnyel", amelyek csak ideglenesek?"

Hol van megírva az, hogy Isten saját nevén történő megszólítása a törvénygyüjtemény része volt? Mert az pl. valóban része volt, hogy hiába ne vegyük a nevét a szánkra, viszont Jehova még az előtt közölte Mózessel, hogy a nevét örökre szánja, amikor még a Zsidók egyiptomi fogságában voltak. A közel 600 törvényből álló ókori zsidó Törvénygyüjtemény később lett megíratva, amikor már Isten vezette a zsidó népet.

"Mitől biztos, hogy a JHVH megszólítás valóban szószerint örökérvényű, ha nincs újszövetségi megerősítése?"

De azt csak te mondod, hogy nincs újszövetségi megerősítése, arra hivatkozva, hogy mert az eddig felfedezett másolatok egyike sem tartalmazza Isten nevét , szerintem viszont használták a nevet és beteljesedett rajtuk ez a prófécia is, vagy szerinted hogyan teljesedett ez be, ha nem úgy ahogy az le van írva? Mondtam már, hogy a testi kürülmetélés a szellemi körülmetélés előképe volt, erre világos levezetést ad a Szentírás, arra viszont nincs, hogy az "Isten nevérő neveztetnek" prófécia nem szószerint értendő. Nem! Ezt csak te magyarázod bele, mert ez passzol a zsidók babonájára épített érvelésedhez, eleve az Újszövetségben olvassák fel ezt az ószövetségi részt és mondják, hogy most teljesedett be rajtuk ezen prófécia, hogyan lehetne ezt nem szószerint venni??!

Nincs újszövetségi megerősítés? Tessék:

„MEGJELENTETTEM a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.” (János 17:6)

Itt ugyanaz a görög szó van a megjelentette mögött, mint az 1Tim 3:16-ban:

„Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: aki MEGJELENT testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.” (Katolikus fordítás)

Márpedig ha Krisztus ténylegesen MEGJELENT testben, akkor ugyanígy kellett ténylegesen MEGJELENTENIE az Isten nevét is, nem csak mondjuk ráírni valami tekercsre és aztán azt a tekercset lóbálni az emberek előtt, míg maga meg némasági fogadalmat tett volna az Isten nevének használatát illetően. Távol legyen!

A szamaritánusok is használták az isteni nevet, Jézus pedig pontosan a szamaritánus asszonynak tett bizonyságot a helyes istenimádatról:

„Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.” (Ján 4:21-22)

Vajon, ha a szamaritánusok, akik a valóságban nem ismerték Istent (esetleg csak külsőleg, hiszen az imádatuk is helytelen volt), mégis rendszeresen kiejtették Isten nevét, akkor Jézus, aki ismerte Istent, méghozzá nála jobban senki, egyszerűen egy zsidó banona miatt nem ejtette volna ki a nevet soha, egyetlen egyszer sem? Így gondoltad?!

Akkor Jézusnak milyen tanúsága lett volna ez, nem inkább a szamaritánusok mutattak volna jó példát Jézusnak, hogy íme, te beszélsz nekünk az istenimádat helyességéről, amikor még Isten nevét sem mered kiejteni, te oktatsz ki minket?

Szerintem meg nagyon is arról van itt szó, hogy a hitehagyott zsidók kezdték el elhagyni Isten nevének a használatát, szűkítették le azt bizonyos alkalmakra, de az Istenhez hű próféták és a nép hűséges tagjai pedig nem. Hiszen Isten sehol nem adta parancsba a törvényben, hogy egyáltalán nem szabad használni a nevét, hanem csak visszaélni nem lehet a használatával! Ugyanígy az Újszövetség sem tartalmaz egyetlen olyan parancsot sem, hogy "nos hívő barátaim, eddig kellett használnunk Isten nevét, mostantól nem azt kell, hanem urat kell mondanunk helyette..." Hol van ilyen az Újszövetségben?! Ha mutatsz nekem ilyen részt, akkor elismerem, hogy igazad van, nem fontos Isten nevét használni, de addig nem! Isten úgy látta jónak, hogy a nevén nevezzék a hűséges követői, ezt a teljes írás szelleme világossá teszi, nem véletlenül használják annyiszor a nevét az Ihletett írók az Ószövetségben, te ezt viszont abszolút figyelmen kívül hagyod!

"A témában sok egymásnak is ellentmondó elmélet, értelmezés és magyarázat létezik, amelyek természetesen nem feltétlenül igazak, s nem is tartja senki tévedhetetlen igazságoknak."

Amiket idéztem, azok a háromság dogmájának megfogalmazásai voltak a legismertebb "keresztény" felekezetek körében, mint pl. a Katolikus egyház, ha pedig még Ők sem tudnak megegyezni, hogy mit értenek szentháromság alatt, akkor ez csak azért lehet, mert teljesen önkényes filozófiákkal hígítják fel Isten szavának tiszta tanítását, kétféle igazság ugyanis nem létezik, a Biblia egyféle igazságot tanít!

"Amit tévedhetetlen igazságnak, vagyis dogmának hirdettek ki, az az, hogy az isteni személyek egylényegűek."

De hogy ki mit ért egylényegűség alatt, az már teljesen önkényesen meghatározott dolog... Mindenestre mint láthatod, pl. a Katolikus egyház szerint egy tudattal rendelkezik a három isteni személy, ellenben mit mond a Biblia:

Márk 13:32 , ÚRB: „ Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.”

Ne tévesszen meg, hogy néhány fordításból (ilyen pl. a Károly) kimaradt a "Fiú sem" rész. Valakiknek nyilván nem tetszett, hogy van olyan, amit Isten fia sem tud, de az eredeti görög szövegben bizony ott van az is.

,,Dogmatikai szempontok alapján véghezvitt változtatások: ...Jézus azon kijelentése, mely szerint "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya" elfogadhatatlan volt azon másolók számára, akik nem tudták

összeegyeztetni Jézus "tudatlanságát" isteni természetével, s így a helyzetet azzal kívánták "menteni", hogy egyszerűen kihagyták a "sem a Fiú" kifejezést." (Forrás: Bruce M. Metzenger és Dart D. Ehrman - Az újszövetség szövege 300o.)

Abban tehát akkor egyetérthetünk, hogy a legnagyobb magát kereszténynek valló egyház (Katolikus) hamis filozófiát tanít szentháromság dogma alatt, mivel ez nem lehetne így, ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek, azaz a szent szellem egyenlőek lennének és egyetlen öntudattal rendelkező istenséget alkotnának. S még ha a Fiút — ahogy egyesek állítják — korlátozta az emberi természete abban, hogy ismerje azt a napot vagy az órát, még mindig nyitva áll a kérdés, hogy a szent szellem miért nem tudott arról. Ráadásul a katolikus lexikon szerint az Atya és a Fiú között nincs rangbeli különbség, ez is nagy tévedés.

Nos, én megértem, ha te mást értesz egylényegűség meg szentháromság alatt, mint a legtöbb magát kereszténynek valló, csak azt nem értem, hogy akkor minek kell ezeket a kitalált, Bibliában nem szereplő fogalmakat ennyire erőltetni. Vagy azt hiszed, hogy attól leszel valódi keresztény, mert vallod a háromság dogmát? Rengetegen gondolkodnak így, de ki kell ábrándítsalak barátom, mert nem ettől, mint már írtam, nagyon sokan teljesen Bibliaidegen filozófiákat értenek szentháromság alatt, ezt itt a gyk-n is tapasztaltam már rengetegszer, olyan háromság hívő emberrel is vitáztam már itt, aki még azt is tagadta, hogy Krisztus az Atyától származik, de olyan emberrel is, aki szerint a háromság személyei valóban egyek, tehát hogy Jézus azonos az ószövetségi JHVH-val és itt most nem csak Asperrimusra gondolok, bőven vannak még mások is, akik így gondolják...

"Az egylényegű nem azt jelenti, hogy mindenben egyenlőek (ez oltári hülyeség), hanem hogy lényegükben egyenlőek. Mi a lényeg? Elmondtam. Nem egyenlőek sem személyükben sem származásukban, hanem minden másban, ezt a minden mást nevezzük lényegnek."

És ezt mi bizonyítja? Mert ez sem lehet igaz, Ők sem rangban, sem tudásban, sem hatalomban nem egyenlőek, ezt számos Igerésszel bizonyítottam már korábban is.