Mit gondoltok, YHWH lehet azonos Krisztussal? Aki kizárja, az miért teszi?

Sajnos ezt eljátszották Jézussal is amikor azt hitték, hogy valami uj tanitást vezet be,

alaposan tévedtek.

(Márk 1:26–28) . . .. 27 Az emberek pedig mindnyájan annyira meg voltak döbbenve, hogy tanakodni kezdtek maguk között: „Mi ez? Új tanítás! Hatalommal parancsol még a tisztátalan szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki.” 28 Így a róla szóló hír azonnal elterjedt mindenfelé az egész környéken Galileában.

De hát majd minden kiderül, amikor az Irások szerint ahogy Jézus megszentelte Atyja nevét, úgy Isten is ráfog bizonyitani erre amikor tisztázza a nevét

Istvan35!

"...de más névvel sem illeti a Szentírás, mindig a héber ru’ach-val és a görög pneumával adták azt vissza a bibliaírók,..."

Nem. A héberben három külön szó létezik a lélek kifejezésre, amelyek "tartalmilag" is másra utalnak.

[link]

"Nincs bizonyíték arra, hogy az újszövetségben használták volna a Tetragrammatont, az összes érved csak bizonyítatlan feltételezés, aminek sokminden ellene mond."

Mint ahogy arra sincs bizonyíték, hogy helytelen lenne a használata, főleg, hogy a nevét örökre szánta, és azt szerette volna, hogy hírdessék azt az egész földön. Mindezeket figyelembe véve semmi sem indokolja, hogy az ószövetségi idézeteknél nem lenne szabad használnunk Isten nevét és persze más igerészeknél sem, ahol róla van szó és nem a fiáról.

Pietrosol!

Ez mennyiben cáfolja, amit írtam? Szerintem semmiben, Isten szellemének miköze a nefes-hez, ami az emberi életet jelenti? Jó annyiban van köze hozzá, hogy ahhoz, hogy egy ember élő lélek (nefes) lehessen, szükséges hozzá Isten szelleme is, e nélkül nincs élet és ez az állatokra is vonatkozik. Viszont ettől a két szó nem szinonimája egymásnak, hiszen teljesen más a jelenetésük, a következetes fordítók épp ezért különböző szavakkal adják vissza ezeket, megkülönböztetve ezzel az Istentől jövő szellemet (amit bármire felhasználhat) az ember lelkétől, vagyis életétől.

A 3. példa pedig már csak üres filozófia:

"3. nesamá — minden ember halhatatlan lelke, amely fölött Isten rendelkezik, amelyen keresztül tart kapcsolatot az ember az Örökkévalóval. A hagyomány szerint ez a legmagasabb rendû lélektípus."

Az embernek nincs halhatatlan lelke, ez csak mese! Az meg főleg nem igaz, hogy ez a szent szellemnek egy neve lenne, nyílván ennek a szónak is megvan a maga jelentése, bár nem néztem utána, hogy pontosan mit jelent, viszont akkor ezt az ihletett írók tudatták volna velünk az Újszövetségben is, de a görög átiratokban mégis rendre pneuma van Isten szelleme helyén.

Kedves kérdező, hova akarsz kilyukadni?

5Móz 6:4 ( Károli) Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!

Az eredetiben Isten neve szerepel:

5Móz 6:4

WLC שְׁמַ֖ע יִשְׂרָא 61֑;ל יְהוָ֥ה אֱלֹהֵ֖י;04וּ יְהוָ֥ה ׀

Ezért amely fordítások használják Isten nevét, következetesen járnak el, mivel világossá teszik, hogy a mindenható Istenről van szó:

5Móz 6:4 (Rotherham) Hear, O Israel: Yahweh, is our God, —Yahweh alone.

Az Urunk nekünk Jézus és nem Jehova:

1Kor 8:5, 6 , ÚRB: „Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.”

„Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett” (Zsolt 83:18 )

Ha itt legfelségesebbnek mondja magát, akkor értelemszerűen nem lehet azonos Jézussal, hiszen az Atya felette áll:

,,Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között:.az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért. (1Tim 2,5)

Jézus az közvetítőnk, de kihez közvetít minket, az Atyához!

,,A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, 6 hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját." (Róma 15:5-6 )

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja” (1Péter 1:3).

1Kor 11:3 , ÚRB: „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.”

Ennél nekem nem kell sem több, sem egyértelműbb bizonyíték, hogy Jézus Krisztus nem azonos a JHVH-val, vagyis a mindenható Istennel, ha neked ez kevés, az a te bajod!

(Ézsaiás 43:10-11):

10 „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —,igen, szolgám, akit kiválasztottam, hogy ismerjetek és higgyetek bennem, és megértsétek, hogy én ugyanaz vagyok. Előttem Isten nem formáltatott, és utánam sem lett egy sem.

11 Én, én vagyok Jehova, és rajtam kívül nincs megmentő.”

Istvan35-nek

Mindenkinek az a neve, ahogy hívják. Ha valakit Tökmagnak hívnak, akkor az a (gúny)neve. A felségcímek is válhatnak névvé, az "Isten" tipikusan ilyen, de például a "Királyok Királya" is egy név a Biblia szerint (Jel 19,16).

A 2Móz 3,14-ben Isten ezt mondja a saját nevéről: Én vagyok (AHJH=ehje), aki Vagyok (AHJH), ha kérdezik mondd azt, hogy "a Vagyok (AHJH) küldött hozzátok". Látható, hogy a névkinyilatkoztatás jelenet történetesen nem is a pontosan megszokott Jahve (JHVH) szót használja, hanem egy másik lényegében azonos értelmű szót. A Jahve ugyanis a létige régiesebb formája ráadásul egyesszám 3.személyben s nem az elsőben. A "Jahve" szó szerint azt jelenti: "van". A görög septuaginta a fenti mondatot így fordítja: "Én vagyok a Lét(ező)" (Ego ejmi ho ón). Hogy a Brit birodalom főrabbija mit gondol, végül is nem perdöntő, ha nem is figyelmen kívül hagyható. Mindenki érzi, hogy nagyjából minek nevezi magát Isten: Ő a Lét, a Létforrás, a Jelenvaló. Ez a név elsősorban az Atyát illeti, de lényegében elmondható a Fiúról is.

A Bibliában senki nem nevezi a Fiút Jahvénak, az Újszövetségben pedig az Atyát se. Vagyis a legősibb keresztény hagyomány szerint teljesen érdektelen, hogy Jahve név egyedül az Atyáé-e, vagy a Fiát is hívhatjuk így.

Jézus a saját arám anyanyelvén így szólította Istent: "Abba". Természetesen le szabad fordítani, és le is fordították görögre: Patér, s minden nép lefordítja a saját nyelvére, magyarul: Atya. Ugyanez a szabály vonatkozik Jahvéra. Tökmindegy, hogy Jahve, Ehje, Ón vagy Lét, lényeg a lényeg, hogy Isten legfontosabb neve az Atya, amely magában foglalja a Jahve szót, aki minden lét forrása.

"Mindenkinek az a neve, ahogy hívják. Ha valakit Tökmagnak hívnak, akkor az a (gúny)neve. A felségcímek is válhatnak névvé, az "Isten" tipikusan ilyen, de például a "Királyok Királya" is egy név a Biblia szerint"

Persze végülis hívhatunk egy személyt sokféleképpen, nem csak a személyes tulajdonnevén, ez igaz, de ettől még a tulajdonnevet mindenhol felcserélni főnevekkel, egyszerű címekkel, amit emberekre is és hamis Istenekre is használ a Szentírás, szerintem helytelen. A Biblia feltárja,

hogy van sok isten, és van sok úr 1Korinthus 8:5-6, a főnevek, mint az isten, úr, paraszt, szolga, tanár, diák, cukrász, stb. pozíciót jelző, jelentő szavak, de a tulajdonnév azonosít, mint: a Yahve, Jehova, Jézus, Péter, János stb. Szerintem elfogadhatatlan, hogy épp a teremtőt fosszuk meg a személyes nevétől, amit eleve örökre nekünk szánt.

,,Mert már kinyújthattam volna kezemet, hogy megverjelek téged és népedet járványos betegséggel, s hogy eltöröljelek a föld színéről. De azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." (2Mózes 9:15-16)

Isten szándéka tehát nem az volt, hogy ne használják a nevét és címekkel helyettesítsék, hanem hogy hírdessék azt az egész földön. Persze ez abból is kitűnik, hogy közel 7000-szer leíratta az ihletett írókkal, miközben már akkor is szólították Őt Úrnak (Adonáj), Istennek (Elohim). Érdekes, hogy az Ószövetségben mégis elenyésző mennyiségben van a neve címekkel helyettesítetve, sőt ahol Elohim van, ott rendszerint ott van mellette a JHVH neve is, vagyis Jehova Istennek és nem csak magában Istennek van szólítva, vajon miért?

"Látható, hogy a névkinyilatkoztatás jelenet történetesen nem is a pontosan megszokott Jahve (JHVH) szót használja, hanem egy másik lényegében azonos értelmű szót. A Jahve ugyanis a létige régiesebb formája ráadásul egyesszám 3.személyben s nem az elsőben. A "Jahve" szó szerint azt jelenti: "van". A görög septuaginta a fenti mondatot így fordítja: "Én vagyok a Lét(ező)" (Ego ejmi ho ón). Hogy a Brit birodalom főrabbija mit gondol, végül is nem perdöntő, ha nem is figyelmen kívül hagyható."

Az ehyeh áser ehyeh egy szójáték, és nem lehet szó szerinti fordítással visszaadni a valódi jelentését. Az ehyeh a הָיָה (hájáh)szóból származik, aminek a jelentése: van, létezik, lesz, válik vmivé; vkié lesz; vmiül szolgál, készül vmit tenni, vmi előtt áll, történik, megesik, bekövetkezik, végbemegy.

Itt megtalálható az összes magyarázat az ehyeh áser ehyeh jelentéséről (angolul): [link]

Egy zsidó rabbi véleménye igenis perdöntő ebben a kérdésben, hiszen csak jobban ismeri Ő a saját nyelvét, mint mi az övét...

A 'Jahve' kiejtéi forma pedig teljesen valószínűtlen és ezt nem azért mondom, mert a 'Jehova' alakot helyesebbnek tartom, hanem mert a bibliai személyek neveiből (melyek részben tartalmazzák az isteni nevet) ezt a következtetést lehet levonni (ha érdekel a téma, kifejtem bővebben).

"A Bibliában senki nem nevezi a Fiút Jahvénak, az Újszövetségben pedig az Atyát se. Vagyis a legősibb keresztény hagyomány szerint teljesen érdektelen, hogy Jahve név egyedül az Atyáé-e, vagy a Fiát is hívhatjuk így."

A Fiút nem hívhatjuk így, a Jézus nevének (eredeti héber) jelentése is az, hogy JHVH megment, ha pedig Jézust így hívták, akkor értelemszerűen nem hívhatták JHVH-nak is, miközben Ő maga mindig is az Atyára irányította a figyelmet, elmondta, hogy Ő küldte Őt és hogy az Ő akaratából van mindez, tehát Jehova az üdvterv kidolgozója és ez összhangban van Jézus nevének jelentésével.

Az pedig, hogy az elsőszádi kresztények nem használták volna Isten nevét, ez nem igaz, egyszerűen nem lett volna rá okuk az nélkülözni, hiszen például Jézus is számos alkalommal olvasott fel olyan ószövetségi részeket tanítás közben, melyek tartalmazzák Isten nevét. Nem hiszem, hogy Ő is a zsidók babonáját követte volna, és félt kiejteni Isten nevét, meg hogy a tanítványoknak is azt tanította volna, hogy Isten neve helyett Kürioszt azaz Urat mondjanak... Az eddig felfedezett újszövetségi másolatok nem tartalmazzák Isten nevét, ez igaz, viszont azt pl. tudjuk, hogy a Septugenitában eredetileg használták Isten nevét. A Septuaginta a Szentírás görög átirata, ha pedig abban eredetileg benne volt Isten neve és csak annak későbbi másolataiból került ki (ismeretlen okokból, merthogy én még egyetlen észérvet sem hallottam, ami ezt a cselekedetet indokoltá tenné, ez így szimpla hamisítás!!), akkor miért lenne ésszerűtlen azt feltételezni, hogy az újszövetségi iratokban is eredetileg benne volt Isten neve és csak a későbbi másolatokban lett az címekkel helyettesítetve ugyanabban az Írásellenes szellemben? Szerintem pontosan ez történt, Isten ugyanis örökre szánta a nevét, ezt maga mondja és ennek így is kell lennie, Ő nem változtatja meg a szándékát!

"Jézus a saját arám anyanyelvén így szólította Istent: "Abba". Természetesen le szabad fordítani, és le is fordították görögre: Patér, s minden nép lefordítja a saját nyelvére, magyarul: Atya."

Igen, Jézus vóban így szólította, hiszen közvetlenül tőle származik, Ő van vele a legközvetlenebb kapcsolatban, így itt valóban Apa-Fiú kapcsolatról beszélünk. Mi azonban csak közvetett formában származunk Istentől, tehát ez nem lehet indok arra, hogy abszolút értelemben nélkülöznünk kell Isten nevét. Az ihletett írók nem is tették, az újszövetségiek sem, hiszen nem csak Atyának, hanem rengeteg helyen Küriosznak (Úrnak) és Theosznak (Istenek) szólítják, legalábbis mi a másolatokból ezt látjuk, de valójában ezek helyén Isten neve szerepelt (minimum az ószövetségi idézeteknél, melyekből egyébként több tucat van, amik Isten nevére mutatnak), tehát használták Isten nevét is, nem vesztette az el fontosságát továbbra sem, mint ahogy mondtam, ez ellenkezne a szándékával, hiszen több ószövetségi prófécia is szól Isten JHVH nevének használatáról, amiknek csak az Újszövetségben kell teljesülniük. Még olyan is van, amelyik kimondja, hogy Isten népének erről a névről kell neveztetetnie...

"Ugyanez a szabály vonatkozik Jahvéra. Tökmindegy, hogy Jahve, Ehje, Ón vagy Lét, lényeg a lényeg, hogy Isten legfontosabb neve az Atya"

Fontos az Atya név is, ez igaz és használjuk is, de hogy mindig ezt illetve más címeket kéne használnunk Isten neve helyett, ezt mi indokolja? Már az Ószövetségben sem volt ismeretlen az Teremtőt Atyának szólítani, pl. Ézsaiás 63:16: „te, ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk!”

Az ihletett írók ezek szerint nagyot hibáztak, hogy mégsem ezt tartották a legfontosabb megszólításnak, pedig Ők is hűséges, Istenfélő emberek voltak... Szerintem inkább bízzuk Istenre, hogy Ő mit tart a legfontosabbnak, márpedig Ő nagyon is fontosnak tartja a nevének használatát, ha nem így lenne, akkor nem íratta volna azt olyan sokszor bele a Szavába, hanem akkor bizonyára "Atyát" íratott volna helyette.

Nem nagyon értem mitől valószínűtlen a "Jahve" kiejtés. Ez egy létező, értelmes jelentéssel bíró szó, a létige régies, ritkább változatának (HVH) egyes szám harmadik személyű alakja.(J+HVH) Az ehje pedig a gyakrabban használt létige (HJH) egyes szám első személyű alakja.(A+HJH) Az ehje meg a jahve a fenti különbségektől eltekintve ugyanaz, ezért olyan nagyon valószínű a "Jahve" kiejtés. A Jehova pedig egy nőnemű értelmetlen sületlenség.

Természetesen arra van ésszerű magyarázat, hogy miért cserélték le az Újszövetségben a Jahvét Úrra. Azért mert ez volt a szokás. Jézus amikor olvasta a héber Ószövetséget, alkalmazkodva népe hagyományaihoz, Jahve helyett Adonájt mondott, mert ez volt a szokás.

Egyes görög septuaginta kéziratok valóban tartalmazzák ugyan a JHVH-t, de héber sőt óhéber betűkkel. Görög betűkkel le se lehet írni, mert egyik sincs meg ebben a nyelvben. Lehetséges, hogy volt ilyen ószövetségi szöveg a görög nyelvű zsidó keresztények kezében, de persze Kürioszt mondtak helyette, mert ez volt a szokás. S ez a szokás végül az írásba is átment, főleg a pogány származású keresztényeknél. Nehezen elképzelhető, hogy Pál apostol görög nyelvű olvasóit héber krikszkrakszokkal fárasztotta.

Arra viszont tényleg nincs épeszű magyarázat, hogy ha tényleg ennyire fontos lett volna Jézusnak ez a név, akkor miért hagyták el mégis. Ez nem egy teljesíthetetlen elvárás. Mi a fenének kellett volna pont ezt hamisítani, mikor bármit meghamisíthat? Ha már annyira kavarni akar, például beírhatta volna: "Jézus a mi Jahvénk".

"Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" (Jn 12,28)

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved!" (Mt 6,9)

"Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk" (Róm 8,15)

Jézus ezt a nevet nyilatkoztatta ki, ez az Isten legfontosabb neve, ez a név a személyes neve, ez nem vonatkoztatható soha a Fiúra.

Igen az Ószövetség is ismerte Istent, mint Atyát, mint Teremtőt, de nem lehettek vele olyan bensőséges viszonyba, mint amiről Jézus és az Újszövetség beszél. Tehát nem maga a szó új, hanem ezt a bensőséges viszonyt jelentő tartalma.

Jézus az Isten Fia, de azért ő maga is Isten, így elvileg nem zárható ki, hogy Jahve Fia maga is Jahve. De ha nektek annyira fontos, hogy ez az Atya személyes neve, ám legyen, belefér, hallgassunk a főrabbira.

Isten neve örök időkre adatott, de ha mint mondjátok, nincs tiltva a kiejtés durva megmásítása, akkor nyilván az értelemszerű lefordítása sincs. Isten a Lét, a Létforrás, de Jézustól tudjuk, hogy az Atya a legjobb szó, s ő biztosan a legjobb fordító.

Bocsánat Középút!

Én eleinte úgy értettem a kérdést, hogy lehet-e a Fiút is Jahvénak nevezni, mert hogy az Atya Jahve az magától értetődő.

Úgy tűnik azonban, hogy igazából azt kérdezed, mi bizonyítja, hogy az ószövetségi Jahve az Atyával azonos s nem a Fiúval?

"Mondja az Úr (Jahve) az én Uramnak (Adonáj): Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.(Zsolt 110,1; Zsid 1,13) Világos, hogy ezt Jahve, az Atya mondja Krisztusnak, a Fiának.

De persze az egész Biblia nagyjából arról szól, hogy Isten neve Jahve, Krisztus pedig a Fia.