Mit gondoltok, YHWH lehet azonos Krisztussal? Aki kizárja, az miért teszi?

"Jánostól jó pár ízelítőt kapunk a Benne és Ő Tebenned témában :-))"

Milyen ízelítőt? Szerinted miről van ott szó? Kérlek fejtsd ezt ki bővebben!

"neki meghagyom, hogy ragaszkodjon az "első fejedelmek egyike" (D 10:13) személyével való téves társításhoz."

Csakhogy ez hamis érv, ugyanis Jézust is rengeteg helyen nevezi a Szentírás fejedelemnek, viszont Mihályt nem csak egynek nevezik az előkelő fejedelmek közük, hanem arkangyalnak is, vagyis főangyalnak, amiből nyílvánvalóan csak egy van, aki nem más, mint Jézus.

"Szerintem a "egyetlen" kizárja, azt hogy "egyike" legyen valamilyen vele egyenrangú csoportnak. Különben is, Övé minden hatalom mennyen és földön (Mt 28:18) vagyis nem csak hadvezér, hanem annak is a feje."

Mikor írják Mihályról, hogy egyike az előkelő fejedelmeknek és mikor kap meg minden hatalmat?

Nem csak hadvezér, hanem annak is a feje, ez miért nem vonatkoztatható Mihályra?

,,És láttam, hogy megnyílt az ég, és íme, egy fehér ló . A rajta ülőt pedig Hűnek és Igaznak nevezik, és ő igazságosságban ítélkezik és folytat háborút.12 Szeme tűzláng, fején pedig sok diadém. Egy név van felírva rá, melyet senki sem ismer, csak ő maga; 13 vérrel hintett felsőruhába van felöltözve, és ezen a néven hívják: az Isten Szava. 14 Az égben levő seregek is követték őt fehér lovakon, s fehér, tiszta, finom lenvászonba voltak öltözve. 15 És szájából éles, hosszú kard jön ki, hogy azzal sújtson le a nemzetekre, és vasvesszővel fogja terelni őket. Ő tapossa a mindenható Isten dühödt haragjának borsajtóját is. 16 És felsőruháján, igen, a combján egy név van felírva: királyoknak Királya és uraknak Ura." (Jel 19:11– 16)

Jézust itt úgy látjuk, mint a világ nemzetei ellen háborút viselő égi seregek vezérét, korábban viszont a Jelenések 12:7–12 leírja, hogy Mihály és az angyalai háborút vívnak Sátán ellen, és levetik őt és gonosz angyalait az

égből, itt pedig:

Dán 12:1… ,,És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben."

szintén úgy beszél róla a Szentírás, mint az égi seregek vezéréről, logikus, hogy akkor egy személyről beszélünk. A Jelenések 19:11-16 ugyanazon személyről beszél, mibt Dániel, ha nem így lenne, akkor a Szentírás nem Jézust nevezné szabadítónak (vagyis megváltónak), hanem egy nálánál alacsonyabb rangú angyalt, de a Jelenések 19:11-16 világosan mutatja, hogy Jézus lesz ez a személy, nem is értem, hogy nem lehet ezt elfogadni... Aki a háromság dogmában hisz, annak elhiszem, hogy ez problémát okoz, de te saját bevallásod szerint nem fogadod a háromságot el.

Én kizárólag az Atyát imádom, úgyhogy ezzel melléfogtál. :)

"Mihály nem Felkent"

De, Mihály felkent, hiszen arra lett felkenve, vagyis kijelölve, hogy Isten népének fejedelme legyen és a vég idején megszabadítsa az igaz keresztényeket.

"akiben az Atya Egyszülöttjét tisztelem és akiről maga az Atya mondja, hogy Isten."

De nen a mindenható Isten!

"és ezekhez a kijelentésekhez nem kell szétszednem és összeraknom a Igét"

Verseket állítottam párhuzamba egymással, melyekből logikusan le lehet vonni a következtetést: Mihály azonos Jézussal.

Tehát tőlem inkább már nem kérsz segítséget? Márpedig nem tolonganak a válaszadók, így kénytelen leszel velem beérni.:) Igen ez az imádat téma elég jól össze van kavarva, de érdemes ennek komolyabban utána járni, hiszen egy ilyen komoly kérdést nem vehetünk félválról, az Ördög viszont pontosan azt szeretné, ha félválról vennénk.

"Károlyi, az Ó-szövetségben, több héber fogalmat fordított imádatnak, azt hiszem érdemes lesz rászánnom pár napot-hetet a kitisztázására"

Igen, a görög Septuaginta fordításban is ugyanazon görög kifejezéssel ( proszkuneó) van visszaadva az imádat és a hódolat (ami emberek felé is irányulhat). Ezt a kifejezést talájuk az 1Mózes 22:5 - ben annak leírásaként, hogyan viselkedett Ábrahám Jehova előtt; az 1Mózes 23:7 -ben annak leírásaként, hogy mit tett Ábrahám, midőn a kor szokása szerint üzletfelekhez illően tárgyalt emberekkel; és az 1Királyok 1:23 -ban a Septuaginta szerint annak leírásként, hogyan járult Nátán próféta Dávid király elé.

Ugyanez vonatkozik az Újszövetségre is, sok önkényes fordító nem jelöli ezeket a különbségeket, a saját illetve rajtuk kívül még más emberek vesztére, pedig a Biblia tanítása egyértelmű: az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát (Ján 4:23), az igazi imádók (proszkunétész) szó pedig a proszkuneó szó értelmét magyarázza meg, összekapcsolva az imádatot és az igaz imádókat az Atyával. A proszkuneó szó önmagában magát nem magyarázza, hiszen az önmagában lehet hódolat is ( Pl. Jel 3:9), vagy Luk 24:52). De a proszkunétésszel összekötve csak az Atyához visz bennünket. Ez tehát a Biblia tanítása: szellemben és igazságosságban imádni az Atyát.

Jézus mindig az Atya imádatára tanította a követőit, amikor Sátán megkíséetette, ezt válaszolta: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Lk 4,8) Később pedig így oktatta a tanítványait: „Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van” (Máté 23:9 )

Igen, a háromság hívők sokszor felhozzák bizonyítékként például azt, amit Pál a Zsidók 1:6 -ban írt, hogy ,,imádják őt [Jézust] az Istennek minden angyalai" De mint mondtam, ez hamis érv, hiszen a proszkuneó kétértelmű kifejezés. Egy bibliai szótár leírása szerint ez a szó betű szerint azt jelenti, hogy ’a tisztelet jeleként vagy hódolattal adózva kezet csókol valakinek’ (Unger’s Bible Dictionary).

W. E. Vine egy másik műben azt írja, hogy a szó „a tiszteletadás megnyilvánulására utal, akár ember . . . , akár Isten felé irányul is ez a tisztelet” ( Forr.: An Expository Dictionary of New Testament Words). Ezért bibliai időkben a pro·szkü·ne′ó jelentése gyakran arra is kiterjedt, amikor valaki ténylegesen meghajolt egy magas állásban lévő személy előtt. Lássuk például Jézusnak azt a példázatát, amely egy rabszolgáról szól, aki képtelen volt visszafizetni urának egy igen nagy pénzösszeget. Ebben a példázatban ennek a görög szónak az egyik alakja szerepel, és a Vida fordítás szövegezésében így olvasható ez a gondolat: „Leborult ekkor a rabszolga, imádva [a pro·szkü·ne′ó egyik alakja] (hódolattal) kérlelte [a királyt], ezt mondva neki: légy hosszútűrő irántam és mindent megfizetek neked” ( Máté 18:26). Vajon ez azt jelenti, hogy amit ez a férfi tett, az bálványimádás volt? Egyáltalán nem. Csupán kifejezésre juttatta azt a hódolatot és tiszteletet, ami a királyt, azaz urát és feljebbvalóját megilleti. A bibliai időkben Keleten meglehetősen gyakoriak voltak a tiszteletadásnak, illetve a tisztelet kifejezésének ilyen formái..Jákób hétszer meghajolt, amikor találkozott a bátyjával, Ézsaúval (1Mózes 33:3). József testvérei arccal a földre borultak, vagyis meghajoltak József előtt, és így mutatták ki az egyiptomi udvarban betöltött állása iránti tiszteletüket ( 1Mózes 42:6 ).

Remélem tudtam segíteni...

Istvan35-nek

Örülök, hogy elfogadod a "jahve" kiejtés valószínűségét.

A zsidók azért nem ejtették a nevét, mert nagyon is fontosnak tartották, ezzel tisztelték, nem akarták Isten nevét profanizálni. Úgy gondolták, ha évente egyszer, az engesztelés napján a főpap a szentetek szentjébe az egész nép nevében kiejti a szent nevet, akkor eleget tettek a nemzedékről nemzedéknek szóló parancsnak.

Isten nevét ki nem ejteni hasonló, mint az, hogy nem szabad Isten ládájához hozzáérni, a szentek szentjébe belépni stb, nem idegen tehát ez a lelkület az Ószövetség szellemétől.

Jézus valóban sokat szidta a farizeusokat, de ezt a gyakorlatukat soha nem kritizálta. S az ellenfelei sem hányták a szemére, hogy úgymond meggyalázza a nevet. Nagyon úgy tűnik, Jézus ebben a kérdésben alkalmazkodott a szokásokhoz, volt elég baja, nem akart még ebből is vitát, nem akart senkit se feleslegesen megbotránkoztatni. (Mt 17,27)

Ha Jézus és apostolok annyira ragaszkodtak volna ehhez a névhez biztosan megőrizte volna a hagyomány, ahogy például a gyakran használt "hallelujah" is fennmaradt. Miért hagytak volna el a másolók egy rendszeresen használt nevet? És miért akarta volna bárki is összekeverni az Atyát a Fiúval. A Szentháromság doktrínája egyáltalán nem kívánja a személyeket összemosni, ez hülyeség.

Amit az "egy Istenünk" és "egy Urunk" versről magyarázol az is meglehetősen nagy szamárság. Felvilágosítalak, hogy az ószövetség is alkalmazza Istenre az úr (adonáj) szót, s nem csak a Jahvét. S miért ne lehetne Istent is Úrnak mondani, ha Jézust is lehet Istennek. Ettől még egy Istenünk van és egy Urunk.

A Jahve szó elmaradásának egyetlen logikus magyarázata van, hogy nem használták.

Az ószövetségi előírások nem kötelezik a keresztényeket betű szerint, semelyik "nemzedékről-nemzedékre" megtartandó "örök törvény". Mert a szellem a fontos, s nem a betű. A Jahve név használata sem kötelező, mert nem a kiejtés a fontos, hanem a lényeg. Az Atya név szellemét tekintve helyettesíti a Jahvét, de a hagyomány nem találta fontosnak, hogy az ószövetségi írások Jahve-ját Atyának fordítsuk.

Középút-nak

Szabad-e imádni Jézus Krisztust kérdését, elég jól kitárgyaltuk itt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

"A zsidók azért nem ejtették a nevét, mert nagyon is fontosnak tartották, ezzel tisztelték, nem akarták Isten nevét profanizálni."

Attól még erre nincs igei alap, Isten világosan leíratta, hogy azt szerette volna, hogy a nevét hírdesse az egész föld, s nem azt, hogy közember ki se ejtse életében egyszer sem!

" Isten nevét ki nem ejteni hasonló, mint az, hogy nem szabad Isten ládájához hozzáérni, a szentek szentjébe belépni stb, nem idegen tehát ez a lelkület az Ószövetség szellemétől."

Csakhogy ezekre a figyelmeztetés le is van írva az Ószövetségben, Isten nevével kapcsolatban viszont csak a tiszteletlen módon való használat lett tilltva, abban az időben ugyanis sokan voltak, akik pl. hamisan esküdöztek Isten nevére...

"Ha Jézus és apostolok annyira ragaszkodtak volna ehhez a névhez biztosan megőrizte volna a hagyomány, ahogy például a gyakran használt "hallelujah" is fennmaradt."

A hallelujah valószínűleg azért maradt fenn, mert az már a héber szó görög átirata volt, tehát egy görög kifejezés.

"És miért akarta volna bárki is összekeverni az Atyát a Fiúval. A Szentháromság doktrínája egyáltalán nem kívánja a személyeket összemosni, ez hülyeség."

Idézet a Krisztus utáni 4. században megfogalmazott Athanasius-i hitvallás tételeiből:

6. de egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek istensége, egy a dicsőségük, egyformán örök a fenségük.

7. Amilyen az Atya, olyan a Fiú. olyan a Szentlélek is:

8. Nemteremtetett az Atya, nemteremtetett a Fiú, nemteremtetett a Szentlélek.

9. Végtelen az Atya, végtelen a Fiú, végtelen a Szentlélek.

10. Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a Szentlélek, -

11. de mégsem három az örökkévaló, hanem egy az örökkévaló.

12. Ugyanígy nem három a nemteremtetett, s nem három a végtelen, hanem egy a nemteremtetett és egy a végtelen.

13. Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú,.mindenható a Szentlélek;

14. de mégsem három a mindenható, hanem egy a mindenható.

15. Ugyancsak: Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek,

16. de mégsem három az Isten, hanem egy az Isten.

17. Ugyanígy: Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek,

18. de mégsem három az Úr, hanem egy az Úr.

Hát tényleg nem, miket is beszélek...

"Amit az "egy Istenünk" és "egy Urunk" versről magyarázol az is meglehetősen nagy szamárság."

Lemaradt az érv, amivel megindokolod ezt a kijelentésed. Miért mondasz ellent a Szentírás világos tanításának, mi nem világos a Korintuszi versekben? Egy Istenünk van, az Atya és egy Urunk, a Fiú, és ez a tanítás végigvonul a teljes Újszövetségben:

Ján 17:3

,,Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

1Tim 2:5

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus"

Ján 20:17

„Ne kapaszkodj tovább belém. Mert még nem mentem fel az Atyához. Hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.«”

„A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy . . . egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját” (Róma 15:5, 6 )

Róma 1:8

„hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokra nézve, mert hitetekről szerte az egész világon beszélnek.”

És még lehetne sorolni, a lényeg, hogy a mi Istenünk az Atya.

"Felvilágosítalak, hogy az ószövetség is alkalmazza Istenre az úr (adonáj) szót, s nem csak a Jahvét."

Na de milyen arányban? Viszont ott még nincs szó Jézusról, mint a mi Urunkról, ott egyértelmű volt, hogy az Adonáj alatt is az Atyát kell érteni.

"S miért ne lehetne Istent is Úrnak mondani, ha Jézust is lehet Istennek. Ettől még egy Istenünk van és egy Urunk."

Jézust kevés kivételtől eltekintve nem nevezi Istennek a Szentírás, ahol pedig annak nevezi, ott sem úgy kell érteni, hogy Ő lenne az egyedüli igaz Isten és nem az Atya, hanem hogy Ő maga is isteni természetű lény, de ez nem teszi egyenlővé az Atyjával!

S hogy miért nem lehet Isten nevét Küriosz-ra átírni, arra már bőven mutattam példát az általad linkelt kérdésben a 11-es hozzászólásomban. Az Újszövetség rengeteg helyen (öbb mint 80 helyen) idézi Jehovát, minimum ezeken a helyeken szerepelnie kell Isten nevének!

"A Jahve szó elmaradásának egyetlen logikus magyarázata van, hogy nem használták."

Szerintem nem túl logikus, hogy csupán a zsidó babonaság miatt nem használták volna azt az elsőszázadi keresztények, sokkal logikusabb magyarázat az, hogy használták és csak később lett helyettesítve címekkel az újszövetségi íratokban. Az okát pedig már korábban leírtam.

"Az ószövetségi előírások nem kötelezik a keresztényeket betű szerint, semelyik "nemzedékről-nemzedékre" megtartandó "örök törvény"

És mi a helyzet azzal a,próféciával, amely szerint Isten népének Isten (JHVH) nevéről kell neveztetetnie, ezt vajon miért is nem kell szószerint vennünk? Mert csak így passzol a zsidó babonaságra épített érvelésedhez?

"A Jahve név használata sem kötelező, mert nem a kiejtés a fontos, hanem a lényeg."

Igen, vagyis a használat.

Istvan35-nek

Isten nevének ki nem ejtése tiszteletből, szent félelemből fakadt, s ez végül is nem bűn, még ha túlzás is. Szerintem se tilos a Jahve megszólítás, de Jézus és apostolok - nagyon úgy tűnik - egyáltalán nem csináltak ebből gondot, nem tűzték a zászlajukra a JHVH nevet. Jézus és az apostolok számtalanszor nyilatkoztak, vitatkoztak a nagy nyilvánosság előtt, és idézték az Ószövetséget, ahol eredetileg a JHVH név szerepel, s mégse kötött beléjük emiatt soha senki. Soha senki nem vitatkozik ezen, soha senkit nem érdekelt ez a kérdés. Ez csak azzal magyarázható, hogy mindenki egységesen az "Úr" megnevezést használta.

Az Ószövetség többször használja Istenre az Úr (Adonáj) megszólítást, nem véletlenül választották ezt a szót a Jahve helyettesítésére. A helyettesítéssel az Úr (Adonáj) név és cím jelentősége még jobban megnőtt, Isten legfontosabb címe, és leggyakrabban használt neve lett.

Ezért a "Jézus Krisztus az úr" megvallás óriási jelentőséggel bír. Jézus Krisztus rangja Jahve rangjával egyenlő. Az Isten és Krisztus egyaránt úr, s ez nem háromságos hamisítás és összemosás, hanem a legősibb keresztény hitvallás, a legősibb hagyomány, a legfontosabb hittétel, amit egyedül csak a Szentlélek sugallhat. (1Kor 12,3)

"egy az Istenünk: az Atya, ... egy az Urunk, Jézus Krisztus." (1Kor 8,6)

Ez egyáltalán nem azt akarja mondani, hogy az Isten nem Úr, Krisztus pedig nem Isten. Erre most is csak azt tudom mondani, hogy nagyon nagy szamárság, eget verő hülyeség. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a kialakult mindennapi szóhasználat szerint Isten cím az Atya, az Úr pedig Krisztus neve lett. Éppen ezért mindig eldönthető, hogy az Úr kit takar. Ha az Úr szó önmagában, Atyára utaló címek vagy szövegkörnyezet (pl: ószövetségi idézet)nélkül áll, akkor az a Fiút jelenti. (Megjegyzés: ezért ApCsel 14,23 és Ef 5,19 is igazolja, hogy imádkoztak a Fiúhoz.)

Az úgynevezett atanázi hitvallás (amely igazából nem Atanáztól való) sem keveri a személyeket, hanem az egységüket hangsúlyozza. Krisztus az Atyától különböző isteni személy, de nem másik Isten.

Egy hasonlattal megvilágítva: van egy lámpa, amely hol pirosan hol sárgán, hol zölden világít. A pirosan égő lámpa is lámpa, a sárgán és a zölden égő is az, de nincs három lámpa, hanem egyetlen lámpa van három színben.

Atya birtokol minden hatalmat, a Fiú is birtokol minden hatalmat, de mivel a hatalom teljessége csak egyetlen egy lehet, ezért nincs két mindenható Isten, csak két illetve három mindenható isteni személy. Mindenük közös, mindenük egy, kivéve a személyük. A Fiú lényegében ugyanaz és ugyanolyan Úr, mint az Atya, de nem ugyanaz a személy.

Igen, az ószövetségi jövendöléseknek sem kell szó szerint teljesednie. Például:

"Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan."(Iz 52,1)

Igen, Jahvéról fogják elnevezni Isten népét, de nem feltétlenül jelenti, hogy ezt tényleg pontosan héberül a maszoréta kiejtés szabályai szerint lesz. Isten nevében egyáltalán nem maga a hangcsoport a lényeg. Én vállalom, hogy Jahve népéhez tartozom, de lényegében itt ma Magyarországon az Isten népe kifejezés is ugyanolyan értékű.

"Isten nevének ki nem ejtése tiszteletből, szent félelemből fakadt, s ez végül is nem bűn, még ha túlzás is."

De bűn! Mivel az (is) Isten szándéka, hogy hírdetve legyen a neve az egész földön (ezt feltárta nekik), és nem az, hogy még a választott népe is babonásan rettegjen tőle, márpedig akik nem Isten akarata szerint cselekednek, azok bűnt követnek el.

Ezen kívül Isten neve jelent menedéket a népe számára, ezért Isten népe használta is ezt a nevet, csak később terjedt el köztük az a babona, hogy nem szabad azt kiejteni:

(SOF 3:11-12 )

,,mert akkor eltávolítom belőled gőgös ujjongóidat, és nem leszel többé gőgös a szent hegyemen. 12 És meghagyok benned egy alázatos és szerény népet, és ők Jehova nevénél keresnek menedéket."

„Erős torony Jehova neve. Oda fut az igaz, és védelmet talál” ( Péld 18:10 ).

Zakariás 13:8-9

8 „Így lesz ezen az egész földön — ez Jehova kijelentése.— hogy két rajta lévő rész kivágattatik és elpusztul, a harmadik részt viszont meghagyják rajta. 9 És a harmadrészt átviszem a tűzön, és megtisztítom őket, mint ahogyan az ezüstöt tisztítják, és megpróbálom őket, mint ahogyan az aranyat próbálják. Segítségül hívja nevemet, és én válaszolok neki. Ezt mondom: »Ez az én népem«, az pedig így felel: »Jehova az én Istenem.«”

„Akkor tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt” ( Sof 3:9 ).

Zsolt 9:10

,,Akik ismerik a nevedet, bíznak benned, Mert nem hagyod el a téged keresőket, ó, Jehova!"

(Jóel 2:32):

"És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; bizony Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek, ahogyan Jehova megmondta, és az életben maradottak között, akiket elhív Jehova.”

Ez utóbbi verset pedig az újszövetségi írók is idézik. Ezeket összevetve tehát kijelenthetjük: Akik valóban Isten szolgái, azok használták Isten nevét, ez jól látszik abból is, hogy az ószövetség írói mennyire fontosnak tartották ezt a nevet, hiszen közel 7000-szer szerepel az irataikban. Ezzel ellentétben a zsidók babonája később odáig terjedt, hogy nem csak kiejteni, hanem leírni sem merték... Tehát nagyon is különválasztható ez az írásellenes cselekedet Isten valódi szándékától!

"Jézus és az apostolok számtalanszor nyilatkoztak, vitatkoztak a nagy nyilvánosság előtt, és idézték az Ószövetséget, ahol eredetileg a JHVH név szerepel, s mégse kötött beléjük emiatt soha senki. Soha senki nem vitatkozik ezen, soha senkit nem érdekelt ez a kérdés."

Talán mert nem akarták még ezzel is hergelni a babonás zsidókat (amúgy is szálkák voltak a szemükben, hiszen Jézust eleve nem fogadták el annak, ami). Ha kiejtették volna a nevet, azért megkövezés járt volna. Ettől függetlenül akik hajlottak az Igazságra, azok ismerték és használták Isten nevét, hiszen ez az Ószövetség világos tanítása. Később a Keresztényeknek azonban már nem csak a zsidóknak, hanem minden nemzetből való embernek elvitték a jó hírt, megismertették velük az igazságot, ekkor nyílván használták is a nevet, ha nem ez történt volna, hanem az, amit te írsz, vagyis hogy a zsidók írásellenes cselekedetét követték volna, az ellenkezne Isten szándékával, amit próféciákon keresztül is egyértelművé tett a nevét illetően.

"Az Ószövetség többször használja Istenre az Úr (Adonáj) megszólítást, nem véletlenül választották ezt a szót a Jahve helyettesítésére. A helyettesítéssel az Úr (Adonáj) név és cím jelentősége még jobban megnőtt, Isten legfontosabb címe, és leggyakrabban használt neve lett."

Ez legfeljebb Jézusra lehet igaz. Hogy az Ószövetség is használja párszor az Úr megszólítást Istenre (a közel 7000-szer a nevén történő megszólítása mellett), az nem jelent semmit, mivel az alapvetően az Újszövetség tanítása, hogy Jézus az Urunk, Jehova pedig az Istenünk.

"Ezért a "Jézus Krisztus az úr" megvallás óriási jelentőséggel bír. Jézus Krisztus rangja Jahve rangjával egyenlő."

De ezt a háromság dogma tanítja, nem a Biblia, vagy tévednék?

Ján 14:28 , ÚRB: Jézus ezt mondta: „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.”

1Kor 11:3 , ÚRB: „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.”

Nyilvánvaló tehát, hogy Krisztus nem az Isten, s hogy Isten magasabb rangú Krisztusnál. Ezeket a szavakat i. sz. 55 körül írták le, vagyis úgy 22 évvel Jézus mennybemenetele után. Az itt kifejezésre jutó igazság tehát Isten és Krisztus égi viszonyára vonatkozik.

Ezen kívül Mind a héber Sad·daj′, mind a görög Pan·to·kra′tór szót úgy fordítják le, hogy „Mindenható”. Az eredeti nyelveken mindkét kifejezést következetesen Jehovára, az Atyára használják ( 2Móz 6:3; Jel 19:6 ). Egyik kifejezés sem jelenik meg a Fiúval vagy a szent Szellemmel kapcsolatban. Ez pedig szintén annak bizonyítéka, hogy Jehova magasabb rangú Krisztusnál.

"egy az Istenünk: az Atya, ... egy az Urunk, Jézus Krisztus." (1Kor 8,6) Ez egyáltalán nem azt akarja mondani, hogy az Isten nem Úr, Krisztus pedig nem Isten. Erre most is csak azt tudom mondani, hogy nagyon nagy szamárság, eget verő hülyeség. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a kialakult mindennapi szóhasználat szerint Isten cím az Atya, az Úr pedig Krisztus neve lett."

Korábban pedig ezt írod az Úr kifejezésről: "Isten legfontosabb címe, és leggyakrabban használt neve lett."

Te azt vallod, hogy min a két személy egyaránt Úr is és egymással egyenlő Isten is és azért, mert nem tudsz elszakadni a háromság dogmától, hiszen ebbe nőttél fel, ehhez ragaszkodsz körömszakadtig. A Szentírás viszont eldönti, hogy ki a mi Urunk és ki a mi Istenünk, ha nem így lenne, értelmét vesztenék a korábban általam idézett versek, hiszen mi értelme lenne pl. ennek a versnek?

,,nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.”

Mit gondolsz, minek lett ez leíratva, ha mindkét személy egyaránt Úr és Isten? Pontosan azért, hogy könnyedén lehessen cáfolni az olyan filozófiákat, mint a háromság, amik ilyen hamis tanításokat fogalmaznak meg.

"Ha az Úr szó önmagában, Atyára utaló címek vagy szövegkörnyezet (pl: ószövetségi idézet)nélkül áll, akkor az a Fiút jelenti."

És ezt mi bizonyítja? Ha még ott sem féltek JHVH-t átírni kürioszra, ahol bizonyíthatóan Jehováról van szó, akkor mi indokolná, hogy máshol ne tették volna ezt meg?

"(Megjegyzés: ezért ApCsel 14,23 és Ef 5,19 is igazolja, hogy imádkoztak a Fiúhoz.)"

Az Efézus 5:19-ben szó sincs imádkozásról, ezt honnan vetted? Az ApCsel 10:23-ban pedig Jehováról van szó, hiszen azt a teljes írás szelleme teszi világossá, hogy kit kell imádnunk (lásd Középútnak írt legutóbbi válaszomat). Az imádkozás az imádat része, ami Jézus által történik az Atyához!

"Az úgynevezett atanázi hitvallás (amely igazából nem Atanáztól való) sem keveri a személyeket, hanem az egységüket hangsúlyozza."

Ami miben is nyílvánul meg? Abban, hogy egyenlőek hatalomban? Idézt kérlek azt a verset, mely ezt bizonyítja!

„én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk. Én velük egységben, te pedig velem egységben” ( János 17:22, 23 ).

Az igazságban való egységről beszél a Szentírás, olyanról viszont nem, amiről te beszélsz!

"Krisztus az Atyától különböző isteni személy, de nem másik Isten. Egy hasonlattal megvilágítva: van egy lámpa, amely hol pirosan hol sárgán, hol zölden világít. A pirosan égő lámpa is lámpa, a sárgán és a zölden égő is az, de nincs három lámpa, hanem egyetlen lámpa van három színben."

Ugye emlékszel még a körtés hasonlatra? Az egylényegűség tanába bármi belemagyarázható, ezt mi sem bizonyítja jobban!

Folyt. köv.