Mit gondoltok, YHWH lehet azonos Krisztussal? Aki kizárja, az miért teszi?

"Nem nagyon értem mitől valószínűtlen a "Jahve" kiejtés."

Gesenius, XIX. századi héber tudós a Hebrew and Chaldee.Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt írja:

,,Azok, akik úgy gondolják, hogy הה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok, a ה [Je-ho] és a י [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”

Ilyen tulajdon nevek: Jó‧na‧than′ vagy Jéó‧na‧than′, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’. Illés próféta neve a héberben ’E‧li‧jah′ vagy ’E‧li‧ja′hu.A név azt jelenti: 'Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem'.Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa‧phat′, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán.

„Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra.. . . Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt” ( Forr.: Biblical Archaeology Review).

"A Jehova pedig egy nőnemű értelmetlen sületlenség."

Mint ahogy az, hogy "Jézus", is egy "értelmetlen sületlenség" a héber fül számára...

"Természetesen arra van ésszerű magyarázat, hogy miért cserélték le az Újszövetségben a Jahvét Úrra. Azért mert ez volt a szokás. Jézus amikor olvasta a héber Ószövetséget, alkalmazkodva népe hagyományaihoz, Jahve helyett Adonájt mondott, mert ez volt a szokás."

A zsidók ezen szokása írásellenes volt, mármint hogy nem merték kiejteni az isteni nevet. Nem véletlenül bírálta őket Jézus, hogy "érvénytelenné tették Isten szavát a hagyományaikkal." Kétlem, hogy Jézus helyeselte volna Isten szent és örökre szánt nevének elhagyását, Isten akarata az, hogy használjuk a nevét, ezért íratta le annyiszor a Szavába, Jézus pedig teljes mértékben Isten akaratát cselekedte és cselekszi ma is!

"Egyes görög septuaginta kéziratok valóban tartalmazzák ugyan a JHVH t, de héber sőt óhéber betűkkel."

Nem egyesek, hanem a legrégebbiek, az pedig miért gond, hogy héber betűkkel szerepelt ezekben a kéziratokban Isten neve? Akkor még ismerték a helyes kiejtést, és mindenbizonnyal használták is.

"Lehetséges, hogy volt ilyen ószövetségi szöveg a görög nyelvű zsidó keresztények kezében, de persze Kürioszt mondtak helyette, mert ez volt a szokás."

Tehát az egyetlen érved, hogy a keresztények Isten akarata helyett biztosan a zsidók írásellenes babonáját követték és nem merték kiejteni Isten nevét, helyette inkább Urat mondtak... Persze mindenki abban hisz, amiben akar!

"Nehezen elképzelhető, hogy Pál apostol görög nyelvű olvasóit héber krikszkrakszokkal fárasztotta."

Isten neve héberül ez: יהוה A kiejtését pedig ismerhették, szóval ebben sem látom a problémát.

"Arra viszont tényleg nincs épeszű magyarázat, hogy ha tényleg ennyire fontos lett volna Jézusnak ez a név, akkor miért hagyták el mégis."

De hát ők nem is hagyták el, azt csak a későbbi hitehagyott egyház tette.

" Mi a fenének kellett volna pont ezt hamisítani, mikor bármit meghamisíthat? Ha már annyira kavarni akar, például beírhatta volna: "Jézus a mi Jahvénk"."

Isten soha nem engedte, hogy helyrehozhatatlanul tönkretegyék a Szavát.

"Igen az Ószövetség is ismerte Istent, mint Atyát, mint Teremtőt, de nem lehettek vele olyan bensőséges viszonyba, mint amiről Jézus és az Újszövetség beszél."

Ennek az érvednek sincs bibliai alapja, az Ószövetség írói is bensőséges viszonyban álltak Istennel, Például Mózes nem egyszer beszélhetett vele közvetlenül, tehát ha úgy vesszük, Ő még közelebbi kapcsolatban is voltak vele, mint az újszövetségiek. Ez tehát nem lehet alapja Isten nevének elhagyásának, ez a cselekedet számos ószövetségi próféciának mond ellent.

"Isten neve örök időkre adatott, de ha mint mondjátok, nincs tiltva a kiejtés durva megmásítása, akkor nyilván az értelemszerű lefordítása sincs. Isten a Lét, a Létforrás, de Jézustól tudjuk, hogy az Atya a legjobb szó, s ő biztosan a legjobb fordító."

Ha az ihletett írók körében az Atya az értelemszerű lefordítása a JHVH-nak, akkor miért nem ez szerepel az Isten neve helyén? Még az ószövetségi idézeteknél sem ez szerepel, hanem "Isten" meg "Úr"... Ezen meg is bukik az érvelésed egyébként, hiszen az ihletett írók ezek szerint mégsem tartották az Atya nevet JHVH lefordításának, használták, az igaz, de nem csak azt. Az Ószövetségi írók ellenben szinte minden esetben a JHVH nevet használták, ez nem lehet véletlen.

Mindenesetre ez nekem mindenképp gyanús, ez biztosan nem Isten akaratából lett így, az Újszövetség egyértelműen kimondja, hogy számunkra egy Úr van, aki Jézus és egy Isten, aki nem más, mint JHVH Elohim, azaz magyarul Jehova Isten. Isten nevét Küriosz-ra cserélni tehát írásellenes, ezt a következetlenséget nem az ihletett írók csinálták, hanem később piszkáltak bele a szent iratokba.

Tisztelt Középút!

"Az Ó szövetségben YHWH -ról sehol nem találtam olyat, hogy Atyának neveztetne."

Pedig van ilyen rész, pl. Ézsaiás 63:16: „te, ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk!”

"Ha Krisztusban (a Fiú-ban) és Általa teremtettek a mindene akkor Ki a Teremtő Isten? Az Atya vagy a Fiú?"

Az Atya Krisztus által teremtett, ami annyit jelent, hogy Krisztust felhasználva, Ő volt a mestermunkás, de a teremtéshez az erőt az Atyjától kapta.

"Nem állítom, csak kérdem: Mi zárja ki azt, hogy YHWH a Fiú, a Teremtő Isten aki "megüresítette" önmagát és felvette az alacsonyság test-ruháját"

És eközben hirtelen kettős személyisége lett? Lett belőle a megváltó Jézus és a mindenható Isten? Nen, hiszen Jézus már a teremtés kezdete előtt is létezett. Az Ószevetségben is szerepel Jézus, mint Isten népének fejedelme. Ő Mihály arkangyal, ezt könnyen felismerhető néhány Igerész összevetésével:

Dán 10:21 ,,De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek."

Dán 12:1 Károly … ,,És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben."

Ez 34:24 Károly … ,,Én pedig, az Úr, leszek nekik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük. Én, az Úr mondottam."

Márpedig mikor az írás Dávidra utal, akkor egyértelmű, hogy a Messiás előképét érti alatta. Ezt bármely komoly Biblia kutató elfogadja és elismeri, hogy az Én szolgám Dávid az a messiás prófétai előképe.

Ez 37:24 ,,És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik."

A király természetesen itt is a Messiás-Királyra vonatkozik, s nem a szószerinti Dávidra, és a pásztorra való utalás szintén. A Messiás Király pedig nem más, mint Jézus a Krisztus. Jehova felkentje, amit a Jézus neve prófétailag jelent.

1Thess 4:16 ,,Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;"

Dán 12:1… ,,És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben."

Egyértelmű, hogy ugyanarról a bibliai eseményről van szó, Mihály arkangyal nem más, mint a megdicsőült Jézus Krisztus az El Gibhór az erős Isten a Messiás-király, aki ítélkezni fog a nemzetek felett.

Látom Istvan35, hogy az ehje jahve párhuzam nem túl meggyőző érv a számodra, nem nagyon akarod elhinni, hogy Isten neve a régies létigéből származik. Én vagyok, aki vagyok (ehje) mondja Isten, Jahve jelentése pedig: aki van. Te inkább ragaszkodsz a számodra oly kedves "jehova" kiejtéshez. Használd egészséggel, nem bűn.

A magánhangzók nagyon könnyen változnak, a zsidók éppen azért kezdték jelölni a magánhangzókat is, mert már maguk se tudták a pontos kiejtést. Éppenséggel a JHVH kiejtése is módosulhatott az évszázadok folyamán, amíg egyáltalán kiejtették, s lehetett benne akár "ó" is. A maszoréta Ószövetségben érvényesülő kiejtési szabályok szerint azonban "jahve" létező értelmes szó, a "jehova" pedig egy nőnemű értelmetlenség. Minden szakértő tudja, hogy az "adonáj" magánhagzói miatt van csak írva "jehova".

Az, hogy a zsidók nem ejtették ki a JHVH-t sem a héber sem a görög szöveg olvasásakor, hanem adonájt illetve kürioszt mondtak helyette, ez tényállás. Ez a szokás végül a JHVH teljes elmaradásához vezetett, ez is tényállás. A másolókat nem a hamisítási szándék vezérelte, hanem egyszerűen a szokás. Minek írjunk héber krikszkrakszot, ha úgy is kürioszt mondunk.

Ha Jézus lelkükre kötötte volna, hogy a JHVH-t el ne hagyjátok, akkor a hagyomány ezt őrizte volna meg, mert a másolókat egyáltalán nem a hamisítási szándék, hanem épp ellenkezőleg a hagyományhoz való hűség motiválta. Az, hogy Isten nem engedte meg a Biblia meghamisítást csak a JHVH terén, ez őszintén szólva meglehetősen nagy hülyeségnek tűnik. Ha még őszintébb akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy számotokra fontosabb a saját emberi okoskodásotok, mint a Bibliához való hűség. Hangsúlyoznám, hogy nem tilos a Jehova használata, de a legősibb keresztény hagyományaink alapján érdektelen a használata.

Mi Isten neve? Jahve vagy Jehova? Érdekli őt a kiejtés? Ti mondjátok, hogy nem fontos. Szabad akkor a nevét egy érthetőbb szóra cserélni vagy lefordítani? Nem mindegy, hogy Ehje vagy Jahve? Szabad azt mondani, hogy ő a Lét, ahogy a szeptuaginta teszi? Szabad ezt a fogalmat mélyebben kibontani? Ő a Létforrás, az Önmagától való, ahogy a Brit birodalom rabbija teszi? S végül szabad-e egy olyan névvel illetni, amely sem kiejtésileg, sem nyelvtanilag, hanem eszmeileg, a lényegét megragadva adja vissza az eredeti nevet? Nevezhetjük Atyának, ahogy Jézus teszi? Az Atya valami egészen más, mint ki tudja hogyan ejtendő JHVH?. Szerintem JHVH Isten egyik legősibb neve, az Atya pedig a legmodernebb, a legkifejezőbb, amit a saját Fia nyilatkoztatott ki. A két név lényegében ugyanaz a név, mert nem a betü a fontos, hanem a szellem.

"Látom Istvan35, hogy az ehje jahve párhuzam nem túl meggyőző érv a számodra"

Az sokkal meggyőzőbb, amit az olyan héber nevekből ki lehet következtetni, melyek részben Isten nevét tartalmazzák. Márpedig azok mindegyike tartalmaz oo vagy az oh magánhangzót. A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” ezt nem teszi lehetővé.

Másrészt ha ilyen egyszerűen el lehetne dönteni a helyes kiejtést, ahogy állítod, nem lennének olyam héber tudósok, akik a 'Jahve' alakot támadják.

"nem nagyon akarod elhinni, hogy Isten neve a régies létigéből származik. Én vagyok, aki vagyok (ehje) mondja Isten, Jahve jelentése pedig: aki van."

„A héber [isteni] név »helyes« kiejtésének felfedezésére tett egykori és jelenlegi próbálkozások sikertelenek; sem az időnként hallott »Jehova«, sem pedig a tudósok körében általánosan elterjedt »Jahve« formát nem lehet meggyőzően bizonyítani.” ( Forr.: Biblical Archaeology Review).

Ha nem lehet meggyőzően, akkor csak feltételezésekről beszélhetünk, szóval kár ezen vitázni, nem is lényeges ez most nekünk...

"Te inkább ragaszkodsz a számodra oly kedves "jehova" kiejtéshez."

Igen, mert ez honosodott meg legjobban a nyelvünkben és nem azért, mert ezt tartom a helyes kiejtésnek.

"Az, hogy a zsidók nem ejtették ki a JHVH-t sem a héber sem a görög szöveg olvasásakor, hanem adonájt illetve kürioszt mondtak helyette, ez tényállás."

Hogy az ószövetségi zsidók mit mondtak helyette, az nem érdekel. Ők ekkorra már régen elfordultak Istentől, Jézust sem fogadták el megváltónak, hanem megfeszítették.

"A másolókat nem a hamisítási szándék vezérelte, hanem egyszerűen a szokás. Minek írjunk héber krikszkrakszot, ha úgy is kürioszt mondunk."

Csakhogy semmivel sem tudod bizonyítani, hogy a Keresztények is kürioszt mondtak Isten neve helyett, szerinted követték a zsidók írásellenes hagyományát szerintem viszont nem, és használták Isten JHVH nevét is. Erre ezek a versek kiváló bizonyítékok:

Jel 19:6; Jel 19:3; Jel 19:1; Jel 19:4

Ezek mindegyike tartalmazza Isten JHVH nevének rövidített formáját ( Hallelujah), ha pedig itt használták Isten nevét, akkor mi indokolná, hogy máshol meg ne használták volna?! Használták azt máshol is, csak később lett helyettesítve a tetragramma Úrra meg Istenre.

"Az, hogy Isten nem engedte meg a Biblia meghamisítást csak a JHVH terén, ez őszintén szólva meglehetősen nagy hülyeségnek tűnik. Ha még őszintébb akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy számotokra fontosabb a saját emberi okoskodásotok, mint a Bibliához való hűség."

Mi hűek vagyunk a Bibliához, hiszen a név visszahelyezésével világossá tettük, hogy hol kiről van szó, ellenben a legtöbb fordító az Ószövetségben is Úrnak fordítja Isten nevét, így aztán teljesen összemosva az Jehova és a fia, Jézus személyét, na nekik valóban nem fontos a Bibliához való hűség. Meg is mondom miért, a háromság dogma miatt, nem érdekelt az senkit sem, hogy hol kit nevez Úrnak a Szentírás, mert eleve abban a tudatban voltak/vannak ezen fordítók, hogy Ők egyenlőek. Nekem viszont teljesen világos, hogy az elsőszázadi Keresztények sohasem cserélték volna fel Isten nevét Küriosz-ra, már csak azért sem, mert ez ellentmondana pl. az 1Kor 8:5-6-nak és más Igéknek is, melyek kimondják hogy nekünk egy Urunk van, aki Jézus. Ki van zárva, hogy ennek ellenére mégis Úrnak nevezzék a mindenható Istent is!

"Szerintem JHVH Isten egyik legősibb neve, az Atya pedig a legmodernebb, a legkifejezőbb, amit a saját Fia nyilatkoztatott ki. A két név lényegében ugyanaz a név, mert nem a betü a fontos, hanem a szellem."

Akkor miért nem az Atyával helyettesítették az esőszázadi keresztények mindenhol Isten nevét? Ezt nem tudod megmagyarázni, Ők is használták Isten nevét, mert fontosnak tartották. Ahol nem Atyaként van megszólítva, ott eredetileg Isten neve szerepelt. Ha pedig Ők fontosnak tartották, nekünk is annak kell!

Azt pedig szintén nem tudod megmagyarázni, hogy Isten JHVH nevének elhagyása ellenkezne a próféciákkal, itt egy kiváló példa:

13 Miután elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta:

„Férfiak, testvérek, hallgassatok meg! 14 Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.15 És ezzel egyeznek a Próféták szavai, mint ahogy meg van írva: 16 ,,Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott

lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom, 17 hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek." Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket, 18 amik régtől fogva ismeretesek.«

"Én nemvemről neveztetnek", Krisztus igaz követőinek Isten nevéről kell neveztetetnie, hogyan teljesedhetett ez be, ha az állításod szerint Ők elhagyták Isten nevét, nem használták és kürioszt mondtak helyette, mert ez volt a "szokás" vagyis a babonás zsidók hagyománya? Az Atya névről van itt szó? NEM! Hiszen ez a próféciai az Ószövetségben lett megírva, ott pedig egyértelműen JHVH volt Isten neve, persze az Újszövetségben is ez volt, csak szerinted hagyták azt el írásellenes indokok alapján...

"ha nem harapjuk le a vers végét akkor még érdekesebb a történet, mert kimondja, hogy YHVH nem csak Atya, de Megváltó is :-))"

És miért olyan érdekes? Ha Messiásnak is nevezné, az lenne érdekes, mivel Őt ki kellett jelölni és el kellett küldenie valakinek (az Atyának). A megváltót viszont más szavakkal is vissza lehet adni, pl. szabadító:

Zsolt 149:4 (Károli):

,,Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg."

Zso 149:4 Tanakh כי־רוצה יהוה בעמו יפאר ענוים בישׁועה׃

Jehováról van szó.

Zso 119:174 (Károli):

,,Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem."

Zso 119:172-174 Tanakh תאבתי לישׁועתך יהוה ותורתך שׁעשׁעי׃

Itt is Jehováról beszél, mivel Ő a megváltási vagy más néven szabadulási terv kidolgozója, ezt is egyértelművé teszik az Ószövetség más részei, most nem idézem mindet.

"azt már minősíthetetlen "blaszfémia"-nak tartom, amikor arkangyal (főküldött vagy főhírvivő) rangra alacsonyítva emlegetik azt, akiről maga az Atya jelentette ki, hogy az EGYETLEN nemzettje."

De attól, hogy Jézus az Atya egyetlen nemzetje, még nem értem miért baj, ha Mihály arkangyalnak nevezem. Igen, joggal nevezhetjük Őt főküldöttnek is, mivel az Atya küldte Őt.

" Nagy kár, amikor egy alapos Biblia ismeret és rátermettség doktrinális bilincsben van."

Szerintem pedig te vagy "bilincsben", írod, hogy nagyon irritál, hogy teremtettnek és Mihály arkangyalnak nevezem Jézust, de én azt is levezettem, hogy miért és mégsem vagy képes ezt elfogadni... Azt az egyértelmű azonosítást sem vagy képes elfogadni, hogy a halottak arkangyal hangjára támadnak fel, az evangélium íróktól pedig megtudhatjuk, hogy a halottaknak Krisztus szavára kell feltámadniuk.

Az arkangyal kifejezést csakis egyes számban használja a Szentírás, tehát egy főangyalról beszél a Szentírás, aki nem más, mint Jézus:

Dán 12:1… ,,És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben."

Érdekes, ha itt nem Jézusról van szó, akkor miért emel ki a Szentírás egy nálánál alacsonyabb rangban lévő angyalt, mint szabadítót? A Jelenések könyve világossá teszi, hogy a vég napján Isten seregének élén egy Király vagyis Jézus fog állni, ez is egyértelmű azonosítás Mihállyal.

Mellesleg ebben egyáltalán nem vagyunk egyedül, hogy Mihálynak nevezzük Jézust, már ellőttünk az Adventisták is Mihálynak nevezték, tehát nem mi kezdtük el elsőként ezt az azonosítást.

De például John Wesley’s jegyzetei is a Messiásként (az pedig Jézus) azonosítja Mihályt:

Dán 12:1 For the children - The meaning seems to be, as after the death of Antiochus the Jews had some deliverance, so there will be yet a greater deliverance to the people of God, when Michael your prince, the Messiah shall appear for your salvation. A time of trouble - A the siege of Jerusalem, before the final judgment. The phrase at that time, probably includes all the time of Christ, from his first, to his last coming.

És az vajon mennyire veri ki nálad a biztonsítékot, kedves Középút, hogy mi Jézust a jelentések Abaddonjával is egyenlőnek tartjuk? Csak kíváncsiság...

Istvan35-nek

A 2Móz 3,14-15 versek annyira egyértelműek. Isten megmagyarázza Mózesnek saját nevét, ezért először egy közérthető igealakot mond, s csak akkor közli a régies formát:

"Én vagyok, aki Vagyok (Ehje). ... Így beszélj Izrael fiaihoz: A Vagyok (Ehje) küldött engem hozzátok. ... Aki Van (Jahve), atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok."

Nem nagyon értem, mi lehet ennél világosabb. A szakértők gyakorlatilag egyöntetűen a "jahve" kiejtés mellett vannak, mert annak van értelme, abban van logika.

A Wikipédia kitűnően elmondja a JHVH-ról a tudnivalókat. Beszámol a rövidítéseiröl is:

já, jáh: Például hallelú-já, hallelú-jáh.

Név összetételekben elő és utótagként szerepel: já, jáhú, je, jehó alakokban is.

Az, hogy többek között van "jehó" forma is mit bizonyít? Semmit, mert az összetételekben, akárcsak képzéskor, ragozáskor megváltozik a magánhangzók illeszkedése.

Igen, a keresztények akárcsak a zsidók használták a hallelújáh-t, s mindmáig használja mindenki. A rövidített forma, a "Jáh" nincs átpontozva a héber iratokban sem, erre nem vonatkozott a kiejtési tilalom. (Pl: Zsolt 111,1)

Valóban nem tudhatjuk, hogy az első keresztények használták-e a JHVH-t akármilyen formában. De nem logikus, hogy miért hagyták el, ha az tényleg annyira fontos lett volna. Össze akarták zavarni az Atyát és a Fiút az egyenlőség hamis tanítása jegyében, ezért JHVH helyett Úrt írtak, de annyi eszük már nem volt, hogy az Úr (Jézus) helyett is írhatnának JHVH (Jézus)-t. Ja hogy arra már Isten vigyázott. Én azt hiszem, hogy ez elég nagy hülyeség, sokkal logikusabb magyarázat, hogy a keresztények egyszerűen átvették a zsidó hagyományt mindenféle hamisítási szándék nélkül.

"Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre."

A körülmetélkedés is Isten örök szövetsége, nemzedékről nemzedékre. (1Móz 17,9-14) S körül is vagyunk metélkedve csak nem betű szerint. (Kol 2,11) Az Ószövetség sok előírása egyszerűen nem kötelez szó szerint, hanem csak szelleme szerint. Mert nem az a lényeg, hogy le vágjuk az előbőrt, mint ahogy az se, hogy Istent nagyjából egy "J"-vel kezdődő szóval szólítsuk. A Jahve névben nem maga a hangcsoport a lényeg, hanem hogy ő minden lét forrása. Jézus által kinyilatkoztatott "Atya" név használata szellemét tekintve megfelel Mózes törvényének.

S miért kéne a JHVH vagy a megszokott Úr helyett Atyát írni? Elvileg lehetne, de nem ez a hagyomány, s így frappánsabban szétválik az Újszövetség újszerűsége is. A szokás: az Úr, s a szokás nagy úr.

Szabad Istent Jehovának nevezni, akár Mikkamakkának is ha alatta az Ószövetség Jahvéját és az Újszövetség Atyját értitek.

"Nem nagyon értem, mi lehet ennél világosabb. A szakértők gyakorlatilag egyöntetűen a "jahve" kiejtés mellett vannak, mert annak van értelme, abban van logika."

Oké, így tényleg elég logikus, ahogy levezetted, nem néztem utána ennek a témának különösebben, de ha tényleg csak a Jahve-nak van értelme héberben és más behelyettesítéseknek nincs, akkor aláírom, ebben igazad van. Viszont ez nem jelent semmit, a Jehova alak használtának más oka van, sosem mondtuk, hogy mi azért használnánk, mert helyes kiejtési alaknak gondolnánk.

"Igen, a keresztények akárcsak a zsidók használták a hallelújáh-t, s mindmáig használja mindenki. A rövidített forma, a "Jáh" nincs átpontozva a héber iratokban sem, erre nem vonatkozott a kiejtési tilalom."

Értem, tehát itt is a kiejtéstől való babonás rettegés a hunyó...

"Valóban nem tudhatjuk, hogy az első keresztények használták-e a JHVH-t akármilyen formában. De nem logikus, hogy miért hagyták el, ha az tényleg annyira fontos lett volna."

Az igaz keresztények nem hagyták el, a későbbi egyháznak viszont jól jött a személyek összemosása, hiszen így könnyebben lehetett belehallani a Bibliába a háromság dogmát, ha voltak is olyan újszövetségi iratok, amik tartalmazták Isten nevét, azokat megsemmisítték, nekem ez a véleményem. Ez nagyon is logikusnak tűnik, hiszen a katolikus egyház bárkit félretett az útból, aki nem volt hajlandó egyetérteni velük és ennek hangot mert adni.

"Össze akarták zavarni az Atyát és a Fiút az egyenlőség hamis tanítása jegyében, ezért JHVH helyett Úrt írtak, de annyi eszük már nem volt, hogy az Úr (Jézus) helyett is írhatnának JHVH (Jézus)-t. Ja hogy arra már Isten vigyázott. Én azt hiszem, hogy ez elég nagy hülyeség, sokkal logikusabb magyarázat, hogy a keresztények egyszerűen átvették a zsidó hagyományt mindenféle hamisítási szándék nélkül."

Szerintem pedig ez az, ami teljesen logikátlan, hogy a keresztények átvegyenek egy ilyen írásellenes babonát... Jézus bírálta a farizeusokat többször is, hogy érvénytelenné tették Isten szavát a hagyományaikkal, teljesen logikátlan, hogy az Igaz keresztények ebben mégis őket követték volna, hiszen ők tudhatták, hogy nem kell félni Isten nevének használatától. Ezt az ószövetségi próféciák is alátámasztják és az is, hogy a Szentírás kizárólag egy kürioszról beszél, aki Jézus, na ez a logikátlan, hogy erre csupán egy zsidó banona kedvéért fittyet hánytak volna és a mindenhatót is küriosznak írták volna át! Szerintem igenis jelölték ezt a tetragrammal, hogy ott nem az Urukról, vagyis Jézusról van szó, hanem Jehováról, ezt bizonyítják, hogy a Septugenita is tartalmazta eredetileg Isten nevét, akkor mégis miért gondolod, hogy a legelső újszövetségi iratokban is nem lehetett ott eredetileg Isten neve? Csak mert a zsidók nem merték azt kiejteni? Nekem ez nagyon gyenge érvnek tűnik, de gondold, ahogy akarod!

Az miért lenne logikátlan, hogy Isten nem engedte, hogy helyrehozhatatlanul tönkretegyék a Szavát? Bizonyos mértékig engedte, hogy elferdítsék, amit meg is tettek (nem csak Isten nevének kihagyásával), de azt nem, hogy az őszinte igazságkeresők ne tudják ezeket felismerni és leleplezni.

"S miért kéne a JHVH vagy a megszokott Úr helyett Atyát írni?"

Mert állításod szerint ez teljes mértékben pótolja az ószövetségi JHVH-t, na de mégsem ezt látjuk, az elsőszázadi Keresztények mást is használtak, természetesen nem urat, hanem az Ószövetségben kinyilatkoztatott nevét is. Ha pedig Ők ezt fontosnak tartották, akkor nekünk is használnunk kell (annak a magyar nyelvben legelterjedtebb formáját, hiszen minden más név használatánál ezt a logikát követjük).