Jézus nevét azonos tisztelet illeti Isten nevével?

Jézus nevében imádkozni, Jézus nevében cselekedni azt jelenti, hogy Jézus támogatásával, Jézus egyetértésével, Jézus uralma és szolgálata alatt, Jézussal kapcsolatban állva. De mint igazoltam, nem feltétlenül jelenti, hogy ezt mindig szóban is ki kell fejezni. Ha például egy követ rendszeresen visz üzeneteket, felesleges mindig mondania, hogy kinek a nevében jött, hisz úgy is tudják.

A Biblia amikor azt mondja, hogy Jézus nevében forduljunk az Atyához, akkor éppen arról beszél, hogy ne pusztán az Atyával, hanem a Fiával is tartsuk a kapcsolatot, vele együtt menjünk az Atyához. Jézus ugyanis jelen van és velünk van függetlenül attól, hogy látjuk-e vagy sem. Erről nagyon világosan beszél:

"Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28,20)

"Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Mt 18,20)

A Jézussal való kapcsolat nagyon bensőséges, bennünk él, hív, szól hozzánk, s meghallhatjuk a hangját, persze nem feltétlenül nagy látomásban, hanem az imádság csendes odafigyelésében: "Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem." (Jel 3,20) Szerinted ezt szó szerint kell érteni? Nem, egyáltalán nem. Jézus mindenkinél kopog, mindenkihez be akar menni, mindenkivel együtt akar lenni, mindenkivel beszélgetni akar, mint egy vacsora vendég. Jehova tanúi ezek szerint nem hallják.

Ez a látomás vagy nem látomás kérdése ez teljesen mesterkélt. Jézus jelenléte többé-kevésbé bármikor érzékelhető, a látomás pusztán csak egy intenzívebb forma.

Nos a Bibliából nyilvánvaló:

Jézus nevét minden keresztény segítségül hívta.(1Kor 2,1-2; ApCsel 9,14)

Hálát adtak neki.(1Tim 1,12)

Leborulva hódoltak neki, anélkül, hogy látnák.(Lk 24,52)

Dicsőítették őt, az Atya említése nélkül is. (2Pét 3,18)

Megszólítva hívták őt, mindenki az egész Egyház.(Jel 22,17-20) Az persze nagy marhaság, hogy nem Jézusról van szó. Oda van írva: "Jöjj el Uram Jézus!"

Rendszeresen kérték őt.(2Kor 12,8-9)

Jézussal az ajkukon haltak meg.(ApCsel 7,59)

Én csak az Atyát szolgálom a Fiú nevében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem szólíthatom meg a Fiút, ez nagyon beteg tanítás.

"Jézus nevében imádkozni, Jézus nevében cselekedni azt jelenti, hogy Jézus támogatásával, Jézus egyetértésével, Jézus uralma és szolgálata alatt, Jézussal kapcsolatban állva."

Ez így van!

"De mint igazoltam, nem feltétlenül jelenti, hogy ezt mindig szóban is ki kell fejezni."

Nem igazoltad, korábbi hozzászólásaomban kifejtettem, hogy a "mi Atyánk" miért nem jó példa erre.

"A Biblia amikor azt mondja, hogy Jézus nevében forduljunk az Atyához, akkor éppen arról beszél, hogy ne pusztán az Atyával, hanem a Fiával is tartsuk a kapcsolatot, vele együtt menjünk az Atyához."

Na de azért imában az Atyához kell fordulni kéréseinkel, ezt te sem vitatod már, vagy igen?

"Ez a látomás vagy nem látomás kérdése ez teljesen mesterkélt. Jézus jelenléte többé-kevésbé bármikor érzékelhető, a látomás pusztán csak egy intenzívebb forma."

Persze-persze, ezen hiába fogunk tovább vitatkozni, számomra egyértelmű, hogy ott közvetlen kapcsolatról, párbeszédről volt szó, ami pedig nekünk nem adatik meg. De te nyílván mást akarsz hinni... Szerintem ezen tovább is léphetnénk már.

"Az persze nagy marhaság, hogy nem Jézusról van szó. Oda van írva: "Jöjj el Uram Jézus!""

17 A szellem és a menyasszony pedigszüntelenül ezt mondja: „Jöjj!” És aki hallja, mondja: „Jöjj!” És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

18 „Tanúskodom mindenkinek, aki hallja e tekercs próféciájának szavait: ha valaki hozzátesz ezekhez, az Isten azokkal a csapásokkal fogja sújtani, melyek meg vannak írva ebben a tekercsben;

19 és ha valaki elvesz e prófécia tekercsének szavaiból, az Isten elveszi annak osztályrészét az élet fáiból és a szent városból , azokból, amik meg vannak írva ebben a tekercsben.

20 Ezt mondja az, aki tanúskodik ezekről: »Igen,

hamar eljövök.«” „Ámen! Jöjj el, Uram Jézus.”

A 17-es versben nem Jézusról van szó, de te úgy idézted, mintha ott is róla lenne, én erre reagáltam.

"Én csak az Atyát szolgálom a Fiú nevében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem szólíthatom meg a Fiút, ez nagyon beteg tanítás."

Én sem ezt mondtam, de hogy kérni imában az Atyától kell, az számomra teljesen nyílvánvaló!

Én még abban a hiszemben élek, hogy szerintetek Jézus Krisztust nem szabad megszólítani, mert az imának minősül. Csak akkor nem minősül imának, ha megjelenik. Most akkor meg szabad szólítani, csak kérni nem?

Mi Jézus nevében kérjük az Atyát. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Krisztustól is kérjük. Ha egy gyerek az apjától akar valamit, akkor nyilván az anyjával is megbeszéli, őt is megkéri, hogy támogassa apjánál a kérését. Hogy lehet valakinek nevében bármit is kérni, ha soha nem beszélsz vele? Ne szólítsd meg Jézust, az Uradat, a Megváltódat, az Üdvözítődet, Közbenjáródat! - ez nagyon beteg tanítás.

"Jöjj el Uram Jézus" Ez az egyik leggyakoribb imaformula volt, amit arámul is mindenki tudott: "Marana tha!" - Jöjj el Urunk! (1Kor 16,22)

Nem nagyon értem ki mást hívhat a menyasszony, a bárány jegyese mint magát a vőlegényt. Bizony az Egyház hívja Jézust: Jöjj el! A vőlegény pedig válaszol: "igen hamarosan eljövök." Ez annyira nyilvánvaló.

"Én még abban a hiszemben élek, hogy szerintetek Jézus Krisztust nem szabad megszólítani, mert az imának minősül. Csak akkor nem minősül imának, ha megjelenik. Most akkor meg szabad szólítani, csak kérni nem?"

Igen, ezt mondtam először is, hogy ha akarod, belefoglalhatod ezt is az imádba. Igen, az imában egyértelműen az Atyát kell kérnünk, ezt is számos igeversel bizonyítottam, és ezt maga Jézus is egyértelművé tette. Az Ószevetségi Istenfélő emberek is mind a Teremtőhöz imádkoztak, mivel "Ő az ima meghallgatója", ezt írja a Zsoltárok könyve, Az Újszövetségben csak annyi változott, hogy van egy közbenjáró személyjünk (Jézus), de ettől még alapvetően ugyanúgy az Atyához kell imádkoznunk, ugyanúgy hozzá kell fordulnunk, ha valamire szükségünk van.

"Mi Jézus nevében kérjük az Atyát. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Krisztustól is kérjük. Ha egy gyerek az apjától akar valamit, akkor nyilván az anyjával is megbeszéli, őt is megkéri, hogy támogassa apjánál a kérését."

1Tim 2:5

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között , az ember Krisztus Jézus''

Ha már egyszer Jézus közbenjárását kérjük, azzal pontosan azt tesszük, amit mondasz, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk Jézushoz kell imádkoznunk, hogy kérje az Atyát bármire is! Nem! A közbenjáróság nem ezt jelenti, ezt a jeruzsálemi hívek imája (ApCsel 4,23-31) is jól bizonyítja.

„bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek” ( János 15:16).

Tehát kitől?

" Nem nagyon értem ki mást hívhat a menyasszony, a bárány jegyese mint magát a vőlegényt."

De én a 17-es versről beszélek, ott nem Jézusról van szó és te összemostad azt is a 20-as versel!

A Biblia csak annyit mond, hogy Jézus nevében kell kérnünk az Atyát, de egyáltalán nem részletezi, hogy ez a gyakorlati imaéletben mit jelent. Kérlek mutass nekem csak egyetlen olyan imádságot a Bibliában, ahol "Jézus nevében" fordulattal megszólítják az Atyát. Például az Ef 5,20 nem jó mert nincs benne megszólítás, vagyis nem egy konkrét ima.

Az ApCsel 4,23-31 sem jó, mert nem Jézus nevében kérik, hogy Jézus nevében történjenek a csodák.

Jézus nevében kérni magától értetődően azt jelenti, hogy Jézustól magától is kérni, vele is egyeztetve, vele is megbeszélve. Hogy kérhetsz bármit is bárkinek a nevében, ha még csak hozzá sem szólsz?

Kitől jön a kegyelem? Atyától a Fiú által? Vagy az Atyától és a Fiútól? Természetesen mind a kettő válasz helyes, mert mind a kettő ugyanazt jelenti, noha a Biblia gyakorlatilag az "és" formulát használja. Akkor kitől kell kérni a kegyelmet? Az Atyától a Fiú által, vagy az Atyától és a Fiútól? Nos logikus, hogy akkor itt is mind a két válasz helyes.

A Bibliából egyértelmű: Jézusnak hálát adtak, dicsőítették, imádták, kértek tőle, segítségül hívták, és nemcsak visszavárják, hanem visszahívják. Amit magyaráztok a látomással erőltetett butaság. Jézus jelen van, Jézus mindenkihez szól, kopog a szívünk ajtaján, csak meg kell hallani és be kell engedni.

"A Biblia csak annyit mond, hogy Jézus nevében kell kérnünk az Atyát, de egyáltalán nem részletezi, hogy ez a gyakorlati imaéletben mit jelent. Kérlek mutass nekem csak egyetlen olyan imádságot a Bibliában, ahol "Jézus nevében" fordulattal megszólítják az Atyát."

Az Újszövetségben nincs sok példa konkrét imádkozásra, amikor a követőit tanította imádkozni, az pedig azért nem lehet jó példa, mert akkor még nem vezette be nekik, hogy Ő a közbenjáró és hogy az Ő nevében kell imádkozniuk az Atyához... De ami azt illeti, nekem nincs is ilyenre szükségem, inkább te mutass olyan példát, ahol Jézushoz imádkoznak a Keresztények és nem az Atyához! A teljes írás világossá teszi, hogy csak is az Atyát szabad Imádnunk.

Jézus Krisztus tanítása is az Atya imádatára irányult, Ő a tanítványoknak mindig azt mondta, hogy az Atyához imádkozzanak, imában tőle kérjenek segíséget. Aki ezt nem tudja kiolvasni a Bibliából, az sajnos tévelyeg. Az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát (Ján 4:23), az igazi imádók (proszkunétész) szó pedig a proszkuneó szó értelmét magyarázza meg, összekapcsolva az imádatot és az igaz imádókat az Atyával. A proszkuneó szó önmagában magát nem magyarázza, hiszen az önmagában lehet hódolat is ( Pl. Jel 3:9), vagy Luk 24:52). De a proszkunétésszel összekötve csak az atyához visz bennünket. Ez tehát a Biblia tanítása: szellemben és igazságosságban imádni az Atyát. De hogy a Fiút vagy szent szellemet, ezt már a háromság dogma tanítja, nem a Biblia! Sajnos sok egyház tanítja ezt a hamis dogmát, összekeverik a személyeket, és a saját szakállára imádatják szellemben és igazságban a Fiút, és imádatják szellemben és igazságban a szent szellemet is (Hiszen a ez is a háromság tanításának a része, nem igaz?), ez nem bibliai tanítás.

Te ragaszkodsz ehhez a tanításhoz, nem veszed figyelembe a teljes Biblia tanítását, hogy például az ószövetségi Istenfélő emberek is kizárólag az Atyát imádták, Ő hozzá imádkoztak, nem Jézushoz, akit még csak nem is ismerhettek. És természetesen nekünk is az Atyát kell imádnunk, te mutass arra példát, hogy bárhol is szó van arró, hogy innentől kezdve nem csak a mindenható Istenhez kell imádkoznotok, hanem Jézushoz is!

"Jézus nevében kérni magától értetődően azt jelenti, hogy Jézustól magától is kérni, vele is egyeztetve, vele is megbeszélve."

De ezt már csak te akarod belehallani. Igen a nevében annyit jelent, hogy a személyének az elismerésével, de hogy kérjünk valamit az Atyától, ahhoz nem kell előtte Jézussal egyeztetnünk, amely ima nincs öszhangban az Atya akaratával, az nem talál meghallgatásra, ez ilyen egyszerű, vagyis Jézus nem adja hozzá a nevét (az elismerését), amely kérések viszont összhangban vannak akaratávak és szándékaival, azok automatikusan meghallgatásra találtatnak.

"Amit magyaráztok a látomással erőltetett butaság. Jézus jelen van, Jézus mindenkihez szól, kopog a szívünk ajtaján, csak meg kell hallani és be kell engedni."

Nekem nem elfogadható, amit írsz, már leírtam, hogy miért. Nekünk egyértelmű, hogy nem lehet olyan kapcsolatunk Jézussal, mint az apostoloknak, hiszen ők közvetlenül is beszélgethettek Jézussal, mi viszont nem!

Igen az Újszövetségben nagyon kevés a megszólításos ima. Ha Jézus imáit nem számítjuk, akkor többször szólítják meg Jézust, mint az Atyát, amire persze ti azt mondjátok, hogy az csak egy látomás. De persze vannak áldó imádságok is, amikor a megáldandód szólítják meg, az áldó nevében. Kinek is a nevében?

Legtöbbször az Atya és a Fiú nevében: "Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!"

Néha csak az egyikük nevében: "Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! Az Úr Jézus kegyelme veletek!"

Néha a Szentháromság nevében: "Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13,13)

Jézus velünk van, Jézus köztünk van. Ő kopog, ő szól, aki meghallja beengedi a szívébe, személyes kapcsolatba kerül vele, megszólíthatja és a barátja lesz. Ti nem halljátok, sőt nem is akarjátok hallani, ez legyen a ti bajotok. Én, ha már szabad választani, inkább hiszek annak a folyamatos hagyománynak, amit nem csak számos szentéletű vértanú és csodatevő képviselt, de a saját tapasztalataim is megerősítenek. Jézus él, Jézus bennem él, kihozott egy halálos depresszióból. S nagyon jól esik hívnom őt: Marana Tha! Jöjj el Uram, Jézus!

Mindenesetre azzal, hogy mi kizárólag az Atyához imádkozunk, biztosan nem cselekszünk írásellenesen.

„bármit kértek is az Atyától az én nevemben , megadja nektek” ( János 15:16).

Amiről pedig biztosan tudjuk, hogy ima volt (mint az ApCsel 4,23-31), ott a tanítványok az Atyához imádkoztak, nem Jézushoz! Mi is ezt tesszük. Korábbi hozzászólásodban írtad még, csak kimaradt:

"Jézus nevében kérni magától értetődően azt jelenti, hogy Jézustól magától is kérni, vele is egyeztetve, vele is megbeszélve. Hogy kérhetsz bármit is bárkinek a nevében, ha még csak hozzá sem szólsz?"

Nos úgy, ahogyan a jeruzsálemi hívek, Ők is Jézus nevében imádkoztak, mégsem szóltak Jézushoz, így tehát megállja a helyét, amit írtam, vagyis hogy ha a kéréseink elfogadhatóak, tehát összhangban vannak az Atya akaratával, az ilyen imák találnak meghallgatásra. De ahhoz nem kell ugyanazt az Atyától és Jézustól is kérni, hogy meghallgattassunk...

"Én, ha már szabad választani, inkább hiszek annak a folyamatos hagyománynak, amit nem csak számos szentéletű vértanú és csodatevő képviselt, de a saját tapasztalataim is megerősítenek."

Ezzel a hagyomány dologgal az a baj, hogy embertől való, az emberek pedig folyamatosan hozzátettek a saját filozófiájukból, ezért az egyház dúrván letért az igaz útról, és rengeteg hamis tanítást tett magáévá, nem csak a háromságról van itt szó. A hagyomány az hagyomány, Isten szava viszont ugyanaz marad. Érvelhetnének azzal a zsidók is, hogy kizárólag ők képviselik az igazságot, mert a hagyományokat követik, Jézus mégis keményen bírálta őket a hagyományokhoz való ragaszkodásuk miatt.

Jehova tanúi elválasztották magukat mindennemű emberi hagyománytól és csakis a Bibliával foglalkoznak, ezzel hatalmas ellenszenvet váltva ki az évszázadok óta ugyanazokat a megkövesedett dogmákat valló egyházak híveiből, na de ez jól is van így, hiszen Krisztus (valódi) követői nem részei a világnak, és a világnak gyűlölni kell őket a Biblia szerint.

"Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok." (2Tesz 2,15)

"Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz." (2Tesz 3,6)

Jehova tanúi a saját felekezetük hagyományaihoz ragaszkodnak. Az Őrtorny-társulat éppen érvényben lévő útmutatásai szerint értelmezik a Bibliát. Valaki írta itt, hogy korábban Jehova-tanúi is imádták Jézust, de aztán a szerkesztőség úgy döntött, hogy mégse szabad. Nem értem, hogy alapvető nézeteit is folyamatosan változtató testületnek miért kéne hitelt adnom? Számomra úgy tűnik, Jehova tanúinak csak egyetlen szilárd dogmája van, ami így hangzik: A Bibliát kizárólag úgy szabad érteni, ahogy az Őrtorony-társulat mindenkori elnöke előírja.

Mellesleg én nem gyűlölöm a Jehova-tanúit, sok szempontból tiszteletre méltóak, bár egy-néhány tanításuk valóban oltári hülyeségnek tűnik. De mint mondani szoktam: Jehova legyen hozzám irgalmas, ha véletlenül mégis nekik volna igazuk.

Ezt a vitát azt hiszem lezárhatjuk.

Olvasd vissza, amit írtam, nem az apostoli eredetű hagyománnyokkal van baj, hanem hogy a Biblia tanításához hozzátesznek emberi filozófiákat, így hamis tanítások keletkeznek és aztán ezt is tovább hagyományozzák évszázadokon Keresztül. Így aztán szenteket, Máriát, de még halottakat is szabad lett imádni, holott ennek köze nincs a Bibliához. Persze a protestáns felekezetek nagyrésze felismerte ezeket a tévtanításokat...

"Nem értem, hogy alapvető nézeteit is folyamatosan változtató testületnek miért kéne hitelt ad"

Azért az nagyon erős túlzás, hogy alapvető nézeteink folyamatosan változnak, de igen, sokszor előfordul nálunk nézetváltoztatás, de ez inkább a próféciaértelmezésekben történik. Viszont szerintem ez nem baj, ez az igazság folyamatos kutatásának velejárója. Hogy emiatt hiteltelenek vagyunk? Meglehet, de ettől függetlenül én úgy látom, hogy a tanúk vannak legközelebb a bibliai igazság felismeréséhez, pont azért, mert más egyházak ugyanazokat a hamis dogmákat tanítják évszázadok óta, így a tévedhetetlenség illúzióját ugyan fenttartják, de ettől még komoly hazugságokkal etetik a híveket.

"Számomra úgy tűnik,.Jehova tanúinak csak egyetlen szilárd dogmája van, ami így hangzik: A Bibliát kizárólag úgy szabad érteni, ahogy az Őrtorony-társulat mindenkori elnöke előírja."

Nem egy ember írja elő, a vezető testület ugyanis több tagú. De én ebben sem látok problémát, mert jobb az egységes tanítás, mintha mindenki saját maga értelmezné a Bibliát és azt tanítaná , így ahány ember, annyiféle értelmezés születne. Ne feledd, hogy az esőszázadi keresztények között is voltak "vezetők" (felvigyázók, vének), akik megszabták, hogy mit szabad tanítaniuk a keresztényeknek. Van is példa a Szentírásban olyan esetre, amikor az egyik gyülekezet letért az igaz útról, de a "pásztorok" jöttek és nem hagyták őket tévelyegni, hanem szigorú feddést kaptak.

Igen, azt látom, hogy nem gyűlölsz minket, nem is feltételeztem rólad ilyesmit. Kersztényeknek egyébként sem szabad gyűlölni senkit:

“Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt.5:44)