Jézus nevét azonos tisztelet illeti Isten nevével?

Értem. Azért hívták segítségül Jézus Krisztus nevét, mert előre tudták, hogy meg fog nekik jeleni, s így nem esnek a Isten Fiához való imádkozás szörnyű bűnébe.

Hát őszintén szólva nekem ez túl nagy hülyeségnek tűnik, de Jehova legyen irgalmas hozzám, ha véletlenül mégis nektek lenne igazatok.

"A Lélek és a menyasszony mondják: Jöjj el! Aki hallja, mondja: Jöjj el! ... Jöjj el, Uram Jézus!" (Jel 22,17-20)

Ki a menyasszony és kinek mondja, hogy jöjj el? A menyasszony az Egyház, amely hívja a vőlegényét Krisztust.

"Értem. Azért hívták segítségül Jézus Krisztus nevét, mert ellőre tudták, hogy meg fog nekik jeleni, s így nem esnek a Isten Fiához való imádkozás szörnyű bűnébe. Hát őszintén szólva nekem ez túl nagy hülyeségnek tűnik"

Mert ez az is, de én nem is ezt mondta, olvasd el még egyszer:

"De itt sem imáról van szó, nekik még természetes volt, hogy hívták Jézust és megjelent, de mint ahogy már bizonyítottam Igerésszel is alátámasztva, ez csak nekik adatott meg, nekünk nem. Próbáld ki, ha nem hiszed, hívd segítségül Jézust, vajon megjelenik e neked."

"A Lélek és a menyasszony mondják: Jöjj el! Aki hallja, mondja: Jöjj el! ... Jöjj el, Uram Jézus!" (Jel 22,17-20)

Ki a menyasszony és kinek mondja, hogy jöjj el? A menyasszony az Egyház, amely hívja a vőlegényét Krisztust."

„A szellem és a menyasszony pedig szüntelenül ezt mondja: »Jöjj!« És aki

hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” ( Jelenések 22:17 )

Itt még nekünk szól, vagyis minden embernek. A vőlegény valóban Jézus, a menyasszony viszont a 144 ezer égi reménységű felkentet jelképezi, tudod akik Királyként fognak uralkodni Krisztussal.

Azt hittem, hogy értem.

Most akkor kinek és mikor szabad Jézus nevét segítségül hívni?

Amikor Pál hálát ad Jézusnak, levélírás közben látomása is volt?

Most akkor kik és mikor mondják Jézusnak, hogy jöjj el? A 144 000 amikor éppen látomása van?

Amikor Jézus fölment a mennybe, logikusnak tűnik, hogy eltűnt, de az apostolok leborulva hódoltak neki (imádták), akkor rögtön újból megjelent? (Lk 24,52)

Régen amikor megszólították Jézust, ő azon nyomban megjelent? De mivel ma már nem jelenik meg, azóta bálványimádásnak minősül?

"Azt hittem, hogy értem. Most akkor kinek és mikor szabad Jézus nevét segítségül hívni?"

Az apostoloknak, de nekik közvetlen kapcsolatuk volt Jézussal, hiszen ha hívták a nevét, megjelent (lényegteken, hogy kátomás formájában vagy tényleg ott volt) és így tudtak vele beszélni. Amikor Pál háromszor kérte Jézust, ott nem részleteti a történéseket, válaszolhatott neki mind a háromszor is akár, mindenesetre annyit tudunk, hogy Pál szószerint idézi, mit mondott neki Jézus, tehát itt szintén közvetlen kapcsolatról volt szó, hiszen beszélt hozzá.

Mi viszont csakis ima formályában lehetünk kapcsolatban a Teremtővel, az ima viszont más, ott egyértelmű rend van szabva, ezt nem egy igerész támasztja alá:

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi

4:6-7 ÚVF).

„bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek” ( János 15:16).

(Kolosszé 3:17) "És bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Istennek, az Atyának őáltala."

Ugyanezt támasztja alá a mintaima is, imában tehát egyértelműen az Atyához kell fordulnunk, a kérésekben és a hálaadásban is egyaránt.

"Most akkor kik és mikor mondják Jézusnak, hogy jöjj el? A 144 000 amikor éppen látomása van?"

Nem, hiszen a Jelenések könyve legvégén vagyunk, itt már a 144 ezer közvetlenül beszélhet Jézussal, hiszen az égben vannak.

"Amikor Jézus fölment a mennybe, logikusnak tűnik, hogy eltűnt, de az apostolok leborulva hódoltak neki (imádták), akkor rögtön újból megjelent?"

"49 És íme, elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban tartózkodjatok a városban, míg fel nem ruháznak benneteket erővel a magasból.” 50 És kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket. 51 Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett az égbe. 52 Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 53 És folyton a templomban voltak áldva az Istent."

Szetintem itt arról van szó, hogy miközben felvitetett a mennybe, eközben hídoltak neki. Bár ez nem a témához kapcsolódik, de nézd csak meg, hogy itt szintén minek nevezi a szent szellemet? Itt is erőnek, most az ÚVF-et idéztem, de máshol is így van, a Károly ha jól emlékszem, mennyből származó erőnek fordítja.

Nem csak az apostolok hívták segítségül Jézus nevét, hanem minden keresztény. (1Kor 2,1-2; ApCsel 9,14)

A menyasszony azért hívja a vőlegényét, azért mondja neki, hogy jöjj el, hogy ne legyenek távol egymástól, hanem végre együtt legyenek. "Mindenki, aki hallja, azt mondja, hogy jöjj el. ... Jöjj el Uram Jézus!" Mert még nem jött el, de mindenki szeretné, ha eljönne. Ezt arámul is imádkozták: "Marana tha" = Urunk, jöjj el! (1Kor 16,22) A zsidók addig nem láthatják Jézust, míg azt nem mondják: "Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Mt 23,39) Teljesen világos Jézust hívni kell, hogy visszajöjjön és hogy segítsen.

Az, hogy Jézus bármikor megjelent, amikor segítségül hívták, nos ez sehol nincs a Bibliában, erről az Aladdin és a csodalámpa meséjében olvashatunk. Persze Jézus mindig jön, ha segítségül hívjuk, és mindig velünk van, de ez csak a hit által ragadható meg, mert "Boldogok akik nem látnak, de mégis hisznek."

Amikor Jézus a mennybe ment, természetesen felfelé bámultak, s az angyalok szóltak nekik, hogy meddig bámultok még. (ApCsel 1,9-11) Utána leborulva imádták, majd örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Úgy látszik, Jézus azonnal megjelent miután eltűnt, nehogy az apostolok hódolást bárki is imádásnak vélje.

Mint korábban már mondottam, Jézus nevében imádkozni nem azt jelenti, hogy az imám végére oda biggyesztek egy "Jézus nevében" fordulatot. Ha figyelmesen olvasgatod a Bibliát, akkor láthatod, hogy több imában nem is említik ezt, például a Miatyánknál se. Jézus nevében imádkozni annyit tesz, hogy úgy imádkozok Istenhez, hogy a Fia támogatását élvezem, vagyis kapcsolatban állok vele, hiszek benne, tisztelem, dicsőítem és imádom őt, beszélek hozzá, figyelek rá, segítségül hívom a nevét, megkeresztelkedem a nevében, veszem a testét és vérét stb.

Ha figyelmesen olvasgatod a Bibliát, akkor azt is észreveszed, hogy több esetben történetesen meg sem említik az Atyát: "Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen." (2Pét 3,18) Vagy ott vannak a csodás gyógyítások, ördögűzések, ahol egyszerűen Jézus nevében parancsolnak, az Atya említése nélkül. Persze ez nem azt jelenti, hogy végső soron nem Isten teszi a csodát, vagy hogy ezzel ne lettek volna tisztában, hanem egyszerűen nem volt semmilyen kötelező formulájuk, aminek kényszeredetten meg kellett volna felelniük.

Az imáinkat csakis Jehovához inztézhetjük, ezt tatnítja a Biblia, Ő ,,az ima meghallgatója" és ezzel összhangban kell legyenek az Újszövetségi részek is:

Kolosszé 3:17

,,És bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Istennek, az Atyának őáltala."

Kolosszé 1:3

,,Hálát adunk az Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk Atyjának mindig, mikor imádkozunk értetek”

Efézus 5:20

„mindig, mindenért [adjatok hálát] a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében”

Filippi 4:6

,,Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje , amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által."

És még lehetne sorolni a példákat... Az imákat tehát egyértelműen Jehovához intézték, az Ószövetségi Istenfélő emberekben pedig még csak fel sem merülhetett az gondolat, hogy ne Jehovát Imádják, hanem Jézushoz imádkozzanak:

Zsoltárok 65:2

,,Ó, ima meghallgatója, teeléd járul minden test."

Szerintem ez egyértelmű, minden a teremtőtől jön, ezért Őhozzá kell fordulnunk a kéréseinkel:

Jakab 1:17

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, mert az

égi világosság Atyjától jön alá, és őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék."

"Nem csak az apostolok hívták segítségül Jézus nevét, hanem minden keresztény."

De ezt nem úgy kell érteni, hogy az Atya helyett hozzá imádkoztak, segítségül hívták a nevét igen, mert csak Ő általa közeledhettek az Atyához, csakis a neve által. Ezt majd még kifejtem részleteiben, hogy megértsd.

A Jelenések 22:17-nek pedig nem értem miért tulajdonítasz akkora jelentőséget, főleg hogy ott nem is Jézusról van szó, ezt már elmagyaráztam.

"Az, hogy Jézus bármikor megjelent, amikor segítségül hívták, nos ez sehol nincs a Bibliában, erről az Aladdin és a csodalámpa meséjében olvashatunk."

Én csak az Apostolokat értettem ez alatt. Hogy tényleg megjelent e nekik, vagy csakátomás útján, ezt szintén nem tudhatjuk, értsd, ahogy akarod, de a lényeg, és ami mellett folyamatosan elsiklasz, hogy nekik mindenképp közvetlen kapcsolatuk volt Jézussal, ami nem minősül imának, nekünk ilyen nem lehet Jézussal. Ennek ellenére én azt sem mondtam, hogy az apostolok csak is Jézust hívták segítségül, te most direkt ezeket a példákat ragadtad ki, de nyílván Ők is imádkoztak rendszeresen a Teremtőhöz, ezt a teljes írás világossá teszi!

"Utána leborulva imádták, majd örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Úgy látszik, Jézus azonnal megjelent miután eltűnt, nehogy az apostolok hódolást bárki is imádásnak vélje."

Azt írja Isten szava, hogy leborultak előtte, mélységes tiszteletüket kimutatva ezzel felé, de ez nem minősül imának, vagyis olyan imádati formának, amivel csakis az Atyának tartozunk. Jézus ugyanis egy olyan szent szolgálatot vagy nevezzük "kultikus tiszteletnek" mondott, amit csak az Atya irányába fejezhetünk ki. Ezt már kérdeztem tőled korábban és erre még nem is reagáltál, de te mivel mutatod ezt ki, ha nem azzal, hogy csak az Atyához imádkozol??

"Mint korábban már mondottam, Jézus nevében imádkozni nem azt jelenti, hogy az imám végére oda biggyesztek egy "Jézus nevében" fordulatot."

De nem is jelentheti azt, hogy Jézus helyett az Atyához kell imádkoznunk! Jézus nevében annyit jelent, mint hogy a személyének az elismerésével, na de nézzük akkor részleteiben:

Jézus az utolsó éjszakájának legnagyobb részét azzal töltötte, hogy buzdítsa hűséges apostolait, de ekkor eljött az idő, hogy feltárjon nekik valami újat. Jézus a földön töltött utolsó estéjéig várt, hogy megossza a tanítványaival a legfontosabb dolgot az imáról, amiről eddig még nem hallottak:

János 14:6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. – mondta. – Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.”

János 14:13-14

„amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiú által. Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni.”

János 16:24

„Mind ez ideig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen”

János 15:16

,,Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket — és arra jelöltelek ki benneteket, hogy menjetek, és mindig teremjetek gyümölcsöt, és hogy maradjon meg a gyümölcsötök —, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek."

Ezeknek a szavaknak nagy jelentőségük volt. Egy forrásmű úgy utal erre, mint ami „fordulópont az ima történetében”. Jézus nem arra gondolt, hogy Isten helyett hozzá kell majd imádkozni. Inkább arra utalt, hogy ő az, aki megnyitja az utat, hogy egy újfajta módon közeledhessünk Jehova Istenhez.

Persze Isten mindig is meghallgatta a hűséges szolgái imáit (1Sámuel 1:9–19; Zsoltárok 65:2 ). Ám attól fogva, hogy Izrael Isten szövetséges népe lett, azoknak, akik azt akarták, hogy Isten meghallgassa az imáikat, el kellett ismerniük Izraelt az ő választott népeként. És később, Salamon idejétől fogva el kellett ismerniük a templomot mint olyan helyet, melyet Isten választott ki arra, hogy ott mutassák be az áldozatokat ( 5Mózes 9:29; 2Krónikák 6:32, 33 ). De ez az imádati forma csak ideiglenes volt. Ahogyan arról Pál apostol írt, az Izraelnek adott Törvény és a templomnál bemutatott minden áldozat „az eljövendő jó dolgok árnyéka, nem pedig maga a dolgok lényege” volt (Héberek 10:1, 2 ). Az árnyéknak át kellett adnia a helyét a valóságnak (Kolosszé 2:17 ). I. sz. 33 óta egy személynek a Jehovával ápolt kapcsolata többé nem a mózesi törvényhez való ragaszkodásától függ. Inkább azon alapul, hogy az ember engedelmeskedik-e annak, akire a Törvény irányul, vagyis Krisztus Jézusnak ( János 15:14–16; Galácia 3:24, 25 ).

Egy név, „amely minden más névnek felette áll”

Jézusnak köszönhetően az emberek magasabb rendű alapra hivatkozva közeledhetnek Jehovához. Jézus úgy beszélt magáról, mint egy befolyásos barátról, aki lehetővé teszi, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és válaszoljon rájuk.

Mi teszi képessé Jézust arra, hogy ily módon közbenjárjon az érdekünkben? Mivel mindannyian bűnben születtünk, semmilyen tettünkkel vagy áldozatunkkal sem vagyunk képesek megtisztítani magunkat ettől a folttól, vagy jogot szereznünk arra, hogy kapcsolatot ápoljunk szent Istenünkkel, Jehovával (Róma 3:20, 24; Héberek 1:3, 4 ). Jézus azonban felajánlotta tökéletes emberi életét, és lefizette az árat a megváltható emberiség bűneiért (Róma 5:12, 18, 19 ). Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy tisztán álljon Jehova előtt, és ’beszédbeli nyíltsággal’ közeledjen hozzá, de csak akkor, ha hitet gyakorol Jézus áldozatában, és az ő nevében imádkozik (Efézus 3:11, 12).

Amikor Jézus nevében imádkozunk, Isten szándékának végrehajtásában betöltött szerepét legalább három vonatkozásban elismerjük: 1. Ő „Isten Báránya”, akinek az áldozata alapot teremt a bűnök megbocsátására. 2. Jehova feltámasztotta őt, és jelenleg 'főpapként’ szolgál a váltság áldásainak kiárasztásában. 3. Egyedül ő „az út”, aki által imában közeledni lehet Jehovához (János 1:29; 14:6; Héberek 4:14, 15 ).

Ha Jézus nevében imádkozunk, azzal tiszteletet mutatunk iránta. Ez a tisztelet helyénvaló, hiszen Jehovának az az akarata,hogy „Jézus nevében minden térd meghajoljon . . . , s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére” ( Filippi 2:10, 11 ). És ami még fontosabb, hogy ha Jézus nevében imádkozunk, azzal Jehovát dicsőítjük, aki a Fiát adta értünk ( János 3:16 ).

Igen, az imáinkat Jézus nevében kell elmondanunk, ha azt akarjuk, hogy Jehova meghallgassa őket ( János 14:13, 14 ). De mi egyáltalán nem szeretnénk egyszerűen csak megszokásból ismételgetni a „Jézus nevében” kifejezést. Hogy miért nem? Nézzünk egy szemléltetést. Amikor levelet kapsz egy üzletembertől, a levél valószínűleg a következő udvariassági formulával zárul: „Tisztelettel”. Szerinted ezzel az üzletember a valódi érzéseit fejezte ki irántad, vagy csupán tartotta magát az általánosan elfogadott levélírási etiketthez? Jézus nevének a használata az imáinkban sokkal nagyobb jelentőséggel kell hogy bírjon egy üzleti levél szokványos záró szavainál. Jóllehet fontos, hogy ’szüntelenül imádkozzunk’, ezt ’egész szívvel’ kell tennünk, nem pedig megszokásból (1Tesszalonika 5:17; Zsoltárok 119:145 ).

De hogyan kerülheted el, hogy a „Jézus nevében” kifejezést pusztán formalitásként használd? Miért ne elmélkednél Jézus szívmelengető tulajdonságain? Gondolkodj el azon, hogy mi mindent tett már meg és fog még tenni érted. Imában köszönd meg Jehovának, hogy ilyen csodálatos módon használta fel a Fiát, és dicsérd őt ezért. Így még inkább bízni fogsz Jézus ígéretében: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben” ( János 16:23 ).

"Az ApCsel 4,23-31 leírja a jeruzsálemi hívek imáját. Egy szóval se mondják, hogy Jézus nevében imádkoznak, de azt viszont szeretnék, hogy hagy történjenek csodák Jézus nevében."

És ezzel bizony el is ismerik a Fiú közbenjáróságát, pontosan ezt tatnítja a Biblia.