Jézus nevét azonos tisztelet illeti Isten nevével?

Az 1-es, 2-es, 3-as, 4-es és 6-os hozzászóló egyaránt a szentháromság dogma írásellenes szellemében érvel, ezért kiragadott, ill. hamisított igerészekkel próbálják bizonyítani igazukat. Meg vannak vezetve és sajnos nem is akárhogyan (ez még önmagában nem is lenne baj, mert egy kis kutatással könnyedén rájöhetnének az igazságra, de sajnos nem ezt teszik, hanem inkább másokat is megvezetnek, az igazságot pedig hamis tanításnak állítják be). Meg vannak vezetve, méghozzá egy olyan egyszerű trükkel, amit már korábbi kérdéseknél alaposan kitárgyaltunk. Isten nevének használatára gondolok. Az Újszövetségből ugyanis kiírtották Isten szent nevét és más címekkel helyettesítették azt, úrral görögül (küriosz) és istennel (görögül theosz). Ráadásul ezt úgy tették, hogy teljesen össze legyen mosva a mindenható Isten, Jehova és fia, Jézus Krisztus személye, ugyanis sokhelyen a mindenható Isten is Küriosszal azzaz úrral van visszaadva, holott a Szentírás egyértelművé teszi, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, az Istenünk pedig csakis az Atya:

1Kor 8:5, 6 , (ÚRB): „Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.”

A háromság Istenkáromló tanítása így tehát jól védhető lett, az Új Világ fordítás azonban hatalmas ellenszenvet vált ki az ilyen emberekből, mert ez leleplezi ezt a kis trükköt azáltal, hogy visszahelyezi Isten nevét oda, ahol annak szerepelnie kell.

A következőekben pedig vizsgáljuk meg ezen hozzászólók által elhangzott érveket egy kicsit alaposabban. Alapvetően kétféle módszer segíthet a Bibliát helyesen megérteni. Először is bármely kijelentés esetén a szövegösszefüggést (a megelőző és a következő bibliaverseket) kell figyelembe venni. Ezt követően összehasonlíthatjuk a szöveget a tágabb szövegkörnyezettel és (ha van ilyen) a Biblia más részeiben található, ugyanazzal a témával foglalkozó kijelentésekkel. Mivel az Újszövetség ihletett írói gyakran idéznek az Ószövetségből, ezért ez is nagyon fontos szempont kell legyen, ha valóban az igazság megismerése a célunk. IIly módon engedhetjük meg, hogy Isten saját Szava irányítsa a gondolkodásunkat, és ne mi, hanem ő magyarázza meg saját Szavát. Most Vizsgáljuk meg Pál apostol leveleit, hogy tisztább képet kaphassunk:

(Róma 4:8 ÚVF) . . .,,boldog ember az, akinek bűnét Jehova semmiképpen nem fogja számításba venni."

Károly viszont ezt így adja vissza: ,,Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít."

A Nave's lexikonon alapuló kereszthivatkozás a zsoltárok 32:2-ez vezet, itt Károly természetesen (és persze még sok más fordítás, amely szintén kiírtotta Isten nevét azon helyekről, ahol eredetileg bizonyíthatóan ott volt) itt is Urat ír, az eredeti szövegben azonban Isten neve szerepel, ezt bárki leellenőrizheti, én most a Leningrádi Kódexből idézek, ami a legrégebbi fennmaradt példánya a héber Biblia maszoréta szövegének, Kr. u. 1008-ból. A Biblia Hebraica Stuttgartensia (amire a legtöbb bibliafordító hivatkozik) ennek a pontos átira.

Zso 32:2

Tanakh אשׁרי אדם לא יחשׁב יהוה לו עון ואין ברוחו רמיה׃

JHVH= יהוה ( Jehova, Jahve - ahogy tetszik)

És nézzünk meg egy másik ugyanezzel a témával foglalkozó részt is, 2Mó 34:6-7 Károli (revideált):

(6) És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

(7) A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a bûnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

2Mó 34:6

Tanakh: ויעבר יהוה על־פניו ויקרא יהוה יהוה אל רחום וחנון ארך אפיםורב־חסד ואמת׃

Szintén Jézus Krisztus Atyjáról, Jehováról van szó, tehát ő az, akinek hatalmában áll megbocsátani minden a vétkeinkünket, amikért Jézus Vére szolgál váltságul.

Róma 9:28 (Károly)

,,Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön."

A kereszthivatkozás az Ézsaiás 10:23-hoz vezet.

Ézs 10:23

Tanakh: כי כלה ונחרצה אדני יהוה צבאות עשׂה בקרב כל־הארץ׃

Itt is ott van Isten neve világossá téve azt, hogy ki is az az Úr aki számadást fog tartani a földön. Tisztába téve azt, hogy kiről is beszél az apostol. Jézusról vagy Istenről.

Még egy jó példa, 2Korintusz 3:17 Károly:

,, Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság."

A Nave's lexikonon alapuló kereszthivatkozás a 1Mózes 6:3-ra mutat.

1Mó 6:3

Tanakh: ויאמר יהוה לא־ידון רוחי באדם לעלם בשׁגם הוא בשׂר והיו ימיומאה ועשׂרים שׁנה׃

Jehova szelleméről beszél, Ő a szent szellem forrása.

És természetesen még rengeteg másik példát lehetne sorolni, a lényeg, hogy hatalmas zűrzavart csináltak mindazok a fordítók, akik nem használják Isten nevét az Újszövetségben, hanem más címekkel adják azt vissza, összekutyulva ezzel magát a személyüket.

"Nem. Az angyalok is IMÁDTÁK."

Az angyalok egészen biztosan nem imádták úgy Jézust, mint ahogyan gondolod, az imádatnak fordított görög szó egy többértelmű kifejezés, gyakran csak egy magasabb állásban lévő személy előtti tiszteletadást jelent.

"Jézus nevét KELL segítségül hívni, így nem értem miért lenne bálványimádás, ha benne maradunk az igében."

Apcs 2:21 (Károly): "És történik, hogy mindaz, ki az Urnák nevét segítségül hívja, üdvözül."

Itt szintén az Ószövetségből idéz Péter apostol, pontosan a Jóel 2: 32-ből, ott pedig az írások világosan megmodják, hogy Jehova nevét kell segítségűl hívni:

(Jóel 2:32):

"És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; bizony Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek, ahogyan Jehova megmondta, és az életben maradottak között, akiket elhív Jehova.”

Az eredetiben is ott van Isten neve:

Jóel 2:32

HOT: ( (3:5) והיה כל אשׁר־יקר88 בשׁם יהוה ימלט כי בהר־ציון ובירושׁל;01 תהיה פליטה כאשׁר אמר יהוה ובשׂרידי01 אשׁר יהוה קרא׃

És ezt természetesen a Szentírás más részei is világossá teszik:

(Sof 3:9):

"Akkor tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt."

Sem a héberben, sem a görögben nincs külön szó az imádatra. A görög "proszküneó" ige egyaránt jelent hódolatot, tiszteletet és imádatot. Az imádat tulajdonképp a hódolat legmélyebb formája.

Szabad-e imádni Jézust?

Mindenki elismeri, hogy Jézus az Isten Fia, az Atya szülte őt, az Atya által él, vagyis az Atya ennyiben valóban nagyobb a Fiúnál, ő Krisztus feje. Vagyis az Atya elsőbbségét és főségét senki sem akarja Jézusnak tulajdonítani, senki sem nem tiszteli őt legfőbbként, hanem csak és kizárólag a legfőbb Fiaként. Ha az imádat szót, mint a legfőbb személynek kijáró hódolatot definiáljuk, akkor ebben az értelemben csak az Atyát imádjuk.

Azonban teljesen nyilvánvaló az Újszövetségből, hogy a mennyei seregek lényegében ugyanazt a hódolatot adják a Fiúnak is: Ugyanúgy leborulnak előtte, ugyanúgy magasztalják, ugyanúgy dicsőítik, anélkül, hogy az Atya elsőbbségét bárki is kétségbe vonná. Amikor Jézus tiszteletére és hódolatára az "imádás" szót használjuk, akkor egyáltalán nem kívánjuk az Atya elsőbbségét kétségbe vonni, hanem csak a lényegi egyenlőségét elismerni. Mert a Fiú mindenben egyenlő az Atyával, az ő dicsőségének és hatalmának képmása és visszatükröződése. Csak és kizárólag annyiban kisebb, hogy mindezt nem eredendően birtokolja, hanem az Atyától kapta.

István35-nek, aki még a saját tákolmányukat sem ismeri:

Pál, akit Isten akarata által+ elhívtak Jézus Krisztus apostolának,+ és Szosztenész+ testvérünk 2 az Isten Korintuszban+ levő gyülekezetének — nektek, akik meg lettetek szentelve+ Krisztus Jézussal egységben, és akiket elhívtak, hogy szentek legyenek+ —, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét+ hívják segítségül minden helyen, aki az ő Uruk is, és a miénk is:+

AKKOR KINEK A NEVÉT KELL SEGÍTSÉGÜL HÍVNI??????

# 3. hozzászóló:

"Itt az derül ki, hogy Jézus rangban, mint Isten (Isteni személy) egyenlő az Atyával"

Akkor rosszul értelmezed az idézett részt, a Szentírás ugyanis egyedül az Atyát nevezi mindenható Istennek, az "isten" szó pedig önmagában csak egy cím, amit még magas rangban álló emberekre is alkalmaz az Ige. Azt azonban a teljes írás sok helyen világossá teszi, hogy Jézus alárendeltje a teremtőjének és sohasem tette magát egyenlővé vele, mint ahogyan a háromság hamis dogmája teszi!

"Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely felette áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!"

Mivel Jézus Krisztus megkapja az Isten minden teremtménye fölött való uralkodási jogot, Ő lesz a király "Isten országában", ezért természetesen minden teremtménynek meg kell hajolnia előtte. Viszont az Atya nem teremtmény, Ő Krisztus felett áll mindenkor:

1Kor 11:3 ÚRB: „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.”

Nyilvánvaló tehát, hogy Krisztus nem egyenlő az Istennel, s hogy Isten magasabb rangú Krisztusnál.

1Kor 15:27, 28 , ÚRB: „Isten mindent az ő [Jézus] lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.”

Asperrimus!

"Jézus Krisztus nem teremtmény, hanem az Atyaisten Fia. Kivéve a jehovisták számára,"

Érdekes, nem is olyan rég még a mellett kardoskodtál, hogy Jézus és Isten ugyanaz a személy, akkor ezek szerint meggyőztek az érveink és nézetet változtattál? Ennek örülök.

"akik nem nemzik és szülik a gyermekeiket, hanem teremtik, és a fiaikat és leányaikat teremtményükként szólítják meg, ezért minden generáció alacsonyabb rendű az előzőnél, mivel minden reprodukció csak másolat, ráadásul a sokadik átjátszás után."

Hagyjuk a mellébeszélést, a Szentírás eredeti nyelve egyazon kifejezést használ Jézus teremtésére és teremtett dolgokra is, ezek között különbséget csak a magyar nyelv tesz és természetesen a háromság dogma védhetősége itt is a cél.

szp72!

"Sem a héberben, sem a görögben nincs külön szó az imádatra. A görög "proszküneó" ige egyaránt jelent hódolatot, tiszteletet és imádatot. Az imádat tulajdonképp a hódolat legmélyebb formája. Szabad-e imádni Jézust?"

Igen, ez így van. Viszont ezt a témát már kitárgyaltuk korábban részletesen:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

Tehát összefoglalva a lényeget, Jehovához, a mindenható Istenhez kell imádkoznunk, ilyen értelemben csakis Őt kell imádnunk, viszont amiket leírtál, abban az értelemben természetesen a fiút is "imádnunk" kell.

# 15

"AKKOR KINEK A NEVÉT KELL SEGÍTSÉGÜL HÍVNI??????"

Mint azt több igerésszel bizonyítottam, a mindenható Istennek, Jehovának, erről írtak az ószövetségi próféták. Az Újszövetség írói pedig nem mondanak ellent nekik, hanem tőlük idéznek (még ha ezt Károly és sok más fordítás leplezni is próbálja), min ahogyan ez a fentebb említett példából is világosan látszik!

a Tiszteletett adni vagy imádatot bemutatni, két különböző dolog.

Mi tiszteljük Jézus nevét, de az imádatunk és az imánkat Jehovának az Atyának ajánljuk, mert Ő a Teremtő...

Rőviden ennyit szerettem volna