Mit jelent számodra az "Istentisztelet"?

Igen ez így van,jól látod Tisztelt első válaszoló.

De vajon ez minden?

Vajon ha én jót cselekszem egy árvával vagy egy özveggyel vagy beteggel,de nem tisztelem Istent nyelvemmel,szívemmel,Isten tiszteletnek számít?

"Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló."(Jak.1:26)

Nagyon köszönöm a válaszokat!

Igazából minden egyes válaszoló tett hozzá valamit ami egységessé teszi az imádatot,de az én szemszögemből nézve a Pietroszol válasza az ami kielégitette "kiváncsiságomat".

Elmondom,hogy miért.

Az apostoli időkben tudniillik, az evangélizálás a gyülekezeten kívül történt: a folyóparton, a börtönben, a városban, utcai igehirdetések által, személyes bizonyságtételeken keresztül, esetleg az érdeklődők lakásán. Nem olvasunk arról, hogy bárki is megtért volna az istentiszteleteken! Nem mintha nem térhetett volna meg, hiszen az igehirdetés élő volt! De oda eleve hívők jártak.

A Bibliában. Ha gondolatban végigfutunk a Szentíráson, nem lehet nem észrevenni, hogy az istentisztelet mindig is egy központi kérdés volt Isten népének életében. Sajnos mára egyre ritkábban az. Az Ószövetséget tanulmányozva már korán azt kell látnunk, hogy az ősatyák ezt igen komolyan vették. Ábrahám például bármerre ment, első dolga az volt, hogy oltárt építsen, és istentiszteletet mutasson be az Úrnak. (1Móz 12,8) A későbbiekben, a pusztai vándorlás ideje alatt Isten maga is kiemelten kezelte ezt a kérdést. Elég itt azokra a pontos rendelkezésekre gondolni, melyek által Izráel istentisztelete szabályozva volt (pl. a szent sátor majd később a templom építése). Néha csodálkozunk (és unalmasnak tartjuk) például Mózes harmadik könyvének részletekbe menő, rengeteg rendelkezését. Ez is azért van, mert még mindig nem értettük meg, hogy Isten milyen fontosságot tulajdonít az istentiszteletnek. Az Úrnak, velünk ellentétben, ez nem egy közömbös kérdés.

A hétköznapokban is azt tapasztaljuk, hogy az emberek saját elképzeléseik alapján mintázzák meg Istent. Saját istenképük van, de arra nem gondolnak, hogy az akár teljesen hamis is lehet. Fogalmuk sincs arról, hogy elbukott, bűnös állapotukból adódóan nem rendelkezhetnek egy biblikus istenképpel. Hogy az igaz istenismeretet a bukás következtében elvesztették.

Nem tudják, hogy a Szentírás tanításának megismerése nélkül nem lehet egy egészséges istenképük. Jézus Krisztus megismerése nélkül pedig végképpen nem ismerhetik meg az igaz Istent. Jézus maga mondta: „Aki engem látott, látta az Atyát” (Jn 14,9) és „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30) Ezért kell óvakodnunk azoktól, akik sokat beszélnek ugyan Istenről, de közben Jézus Krisztusról, Isten örökkévaló és vele egylényegű Fiáról említést sem tesznek (pl. Jehova Tanúi).

Szociológiai megfigyelés kíván lenni és nem komoly teológiai érv, de mindenképpen érdekes, hogy az emberek 90% „templomba” vagy „misére” megy és nem „istentiszteletre”. Ez is azt illusztrálja, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy ki elé járulnak, sem azzal, hogy miről szól az istentisztelet. Nem tudják, hogy nekik egy hatalmas, szent, élő Isten előtt kell megállniuk, Őt kellene tisztelniük méghozzá elfogadható módon.

Tudatlanságából adódóan, az átlag templombajáró végső soron magának akar megfelelni, nem pedig az igaz Istennek. Ez az Isten alapvetően olyan, amilyennek ő elképzelte, hiszen saját maga mintázta. Így az átlag templombajáró azt gondolja, hogy Isten (akit mellesleg ő formált meg) bizonyára elégedett azzal a tisztelettel, amit tőle kapott.

Mi az első parancsolat hívők,vajon eleget teszünk Isten első parancsolatának?