Atya, Fiú, Szentlélek? (többi lent)

(Titusz 2:13) "mialatt várjuk a boldog reménységet és a nagy Istennek és a mi Megmentőnknek, Krisztus Jézusnak a dicsőséges nyilvánvalóvá válását"

Az előző vers Tamásról egy kiragadott és önkényesen magában értelmezett szöveg volt, ez pedig félrefordítás. Melyik fordítás van összhangban a Titusz 1:4-gyel, amely utal ’Istenre, a mi Atyánkra és a Krisztus Jézusra, a mi Üdvözítőnkre’? Bár a Szentírás Istent is nevezi Üdvözítőnek, azaz Megmentőnek, ez az írásszöveg világos különbséget tesz közte és Krisztus Jézus között, aki által Isten a megmentésünkről gondoskodik.

Egyesek úgy érvelnek, hogy a Titusz 2:13 arra utal, hogy Krisztus Isten is, és Üdvözítő is. Érdekes, hogy a Kár., a B.—D. és a Káldi a Titusz 2:13-at úgy adja vissza, ami lehetővé teszi az ilyen jellegű magyarázatot, ám a 2Tesszalonika 1:12 esetében már más szabály szerint végezték a fordítást. Henry Alford a The Greek Testament című könyvében ezt állítja: „Szeretném kijelenteni, hogy [az a fordítási mód, amely a Titusz 2:13-ban világos különbséget tesz Isten és Krisztus között] a mondatszerkesztés minden nyelvtani követelményének megfelel: mind szerkezetileg, mind a szövegösszefüggés szerint sokkal valószínűbb és sokkal inkább összeegyeztethető az apostol írásmódjával” ([Boston, 1877] III. köt., 421. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1581—2. o.

(János 8:58) Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.”

Ez is önkényes félrefordítás. Az eredetiben sem kettőspont, sem nagybetűs kiemelés nincs.

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? A zsidók kérdése (57. vers), amelyre Jézus válaszolt, az életkorára, és nem a kilétére vonatkozott. Jézus tehát logikusan a korával, létezésének hosszával válaszolt. Érdekes módon még soha nem próbálták meg az e‧gó′ ei‧mi′-t mint címet a szent szellemre alkalmazni.

Az A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research című könyvében A. T. Robertson ezt írja: „ Az [ei‧mi′] ige . . . Olykor, mint ez esetben [e‧gó′ ei‧mi′], más igékhez hasonlóan, állítmányként létezést fejez ki (Ján 8:58)” (Nashville, Tenn.; 1934, 394. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1582—3. o.

"Nem a hiszékenységről van szó, hanem arról, hogy te betanulod, hogy mire mit kell mondani (ez egy farizeusi magatartás)"

Tehát aki tudja a JÓ válaszokat a bibliai tévtanok leleplezésére, ami isteni elvárás(!), az farizeusi magatartást mutat? Mennyire ki lehet forgatni az Írásokat, szomorú. És ne haragudj a szóért, de igazán elhibázott a másikat lebecsülni, mint aki csak "betanulja" a válaszokat. Nekem bizony meggyőződésem és bizonyítani is tudom, hogy nem hiszékenység a hitem.

"hitélményed nincs, ahogy írtad"

Nem írtam semmi ilyesmit, már megint félreértettél valamit.

"viszont a tanultakhoz ragaszkodsz, nem tudni mi alapján."

A Biblia alapján.

"Végtelenségig lehetne vitatkozni, mert te csak azt látod, amit belédvertek"

"Belédvertek" - milyen alaptalan szó ez is. Tanultam és megértettem, ez az, amit te nem teszel meg, mert neked úgymond "személyes kapcsolatod" van valakivel, akiről azt hiszed, hogy Jézus.

"és ha valaki máshogy gondolja, akkor téved és hülye."

Egy szóval sem mondtam, hogy hülye vagy. Más jelezőket használtam, de azoknak bibliai alapjuk van és nem ilyen sértők.

"De, az Úr, és az Elohim is tulajdonnévként használatos az ószövetségi kontextusban - eredetileg."

Mondod te, de ugyanúgy, mint a magyarban, nem az! Az más kérdés, hogy a zsidó babona miatt mivé tették, de az eredeti szövegekben szó sincs erről. Az EGYEDÜL KINYILATKOZTATOTT isteni név a JHVH, avagy a mai legismertebb magyar kiejtésben Jehova. Jehova egyetlen más nevet sem nyilatkoztatott ki magáról. Tagadod tán?

A két teremtéstörténet közül az első időrendi, a második fontossági sorrendet állít, ez a különbség a kettő között, mindkettő az ihletett Biblia része.

"Engem teljesen hidegenhagy, hogy hogyan szólítod IStent, csak gondoltam ha annyira konstruktív vagy, és hajlasz a logikus érvelésre, akkor érdekel a valós magyarázat. De ezek szerint nem. ;)"

Szerintem abszolút logikus érvelést adtam az isteni-, vagy bármely más név kiejtésével kapcsolatban. Ha neked "helytelen" a Jehova szóalak mindenféle következetlen érvelés miatt, akkor legyen helytelen a Jézus név is, valamint az összes, magyarban elfogadott kiejtési forma a héber neveket illetően.

A 36-os válaszod már viszont teljesen lényegtelen, Isten a nevét örök időkre szánta, és használni kell, mert "aki segítségül hívja Jehova nevét, az megmenekül".

Érdekes ez az egész vita amit itt elolvastam :) a kérdező itt kapott érveket is meg ellenérveket is,meg mindent ami kell.

Csak azért szóltam hozzá a kérdéshez mert van itt egy kis próbléma a T. @23 által beidézett Róm.10:13-14 értelmezésével.

Ott nincs Jehova egyetlen forditásban sem,mert az a név akiről Pál beszél az Jézus és nem Jehova.

Egyébként a helyes forditása ez;

"Róm 10:13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik."

"Róm.10:13)πας γαρ ος αν επικαλεσηται το ονομα κυριου σωθησεται

pasz gar osz an epikaleszétai to onoma küriú szóthészetai"

Itt egy másik ige ami ugyan így szól;

"És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok."(Csel.2:21-22)

" Csel.2:21) και εσται πας ος αν επικαλεσηται το ονομα κυριου σωθησεται

kai esztai pasz osz an epikaleszétai to onoma küriú szóthészetai"

Tehát ugyan az mint a Róm.10 ben,és ez nem Jehova hanem Jézus.

Csak ezt a "tévedést"akartam megemlíteni.

Üdv!

Kedves utolsó,

ne a mai görög fordításból idézz, az hasonlithat a mai modern Károli forditáshoz, melyböl sajnos bünös módon a fordítók kihagyják a Jehova Isten nevét. Jelenések 22:18,19

Menj vissza a több évszázados tekercseknek, kódexekhez.

Köszönöm, ma 07:32-es, igaz!

Ne haragudjatok Jehova Tanúi, szerintem nincs köztünk egyáltalán vita és nem is volt. Már az elején leszögeztem, hogy a beszélgetés az parttalan. A vitához legalább közös alap kell, amiből kiindulhatunk, s amit tudunk egymáshoz közelíten.

DE: Az a Jézus, akit én ismerek, azt ti tagadjátok.

Az a Biblia, amit én vallok, azt ti átírtátok. Én a hitet úgy értelmezem, mint tapasztalatot a mindennapjaimban- a Biblia által és a Bibliában is- de mint meggyőződést is, a hagyomány által és elsősorban a Szentlélek által, mert a hit csakis úgy lehetséges, mert kegyelem.

Ha jól értettem: szerintetek meg valamit itt meg kéne értenem, hogy higgyek- de az akkor már tudás volna és nem hit. (PEdig a hitet nem megértés, hanem kegyelem által kapjuk.) Én nem akarok semmit sem ismerni Jézuson kívül, ahogy Pál mondja. Az emberi okoskodás jóra még nem vitt, csak súlyos eretnekségekre. Természetesen, ha valaki tévtanításban hisz, azt fel kell világosítani és a helyesre kell visszavezetni, de ennek egyetlen módja lehetséges: a Biblia ÉS a hagyomány. Ugyanis mindkettő a Szentlélek eszköze, és ha csak egyiket emeljük ki, akkor máris újabb tévtanítások fognak előjönni. Ti viszont csak a Bibliából érveltek, a hagyományt elutasítva- ezt Bárki megteheti (meg is teszi, lássátok mennyi kisegyház és mennyi értelmezés van).

Most azért elköszönök a témától...nyilván érthető ha nem folytatom a "vitát". :)

(Róma 10:13-14) "Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. 14 Hogyan fogják azonban segítségül hívni azt, akiben nem hisznek? Hogyan fognak pedig hinni abban, akiről nem hallottak? Hogyan fognak pedig hallani, ha nincs, aki prédikáljon?"

Kedves 44-es válaszoló! Az eredeti szövegben, melyből Pál idéz, ott van Isten neve, a JHVH, vagyis a Jehova. Semmi, de semmi sem indokolja, hogy ezekből kihagyjuk Isten szent nevét, sőt, természetesen ellentmond a bibliának.

"Ott nincs Jehova egyetlen forditásban sem,mert az a név akiről Pál beszél az Jézus és nem Jehova."

Ez a név értelemszerűen Jehova és sok-sok fordításban benne van, ugyanis összességében a világban sok fordításban szerepel Isten neve a Görög Iratokban. Csak a német nyelvű fordításokban kb. 70-ben szerepel így vagy úgy.

(Cselekedetek 2:21-22) "És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.’« 22 Izrael férfiai, halljátok meg e szavakat: a názáreti Jézust, a férfit, akit az Isten nyilvánosan megmutatott nektek hatalmas cselekedetek, előjelek és jelek révén, melyeket általa tett közöttetek, ahogy magatok is tudjátok"

Itt pedig ugyanaz van. Ez bizony nem tévedés.

"DE: Az a Jézus, akit én ismerek, azt ti tagadjátok."

Nem mi, a Biblia tagadja. Mindig nagyon ügyes vád, hogy "ti tagadjátok", meg "ti nem hiszitek", stb., csak az a baj, hogy igazi bibliai érvek nincsenek erre a vádra.

"Az a Biblia, amit én vallok, azt ti átírtátok."

Független elemzők szerint az egyik legpontosabb fordítás! Az hogy a főáramú egyházak hagyományaival több dologban nem egyezik, az csak azt bizonyítja, hogy tele vannak hamis tannal.

"Én a hitet úgy értelmezem, mint tapasztalatot a mindennapjaimban- a Biblia által és a Bibliában is- de mint meggyőződést is, a hagyomány által ..."

Az egy dolog, hogy mi személy szerint hogyan értelmezzük a dolgokat, de csak az számít, amit a Biblia tanít erről. Ahhoz kellene igazodnunk és menten lenne közös alap.

"Ha jól értettem: szerintetek meg valamit itt meg kéne értenem, hogy higgyek- de az akkor már tudás volna és nem hit."

Ahhoz a hithez, amit az ihletett Biblia elvár tőlünk, alapos és PONTOS ismeretre van szükség. Az Istenbe és az Ő igazságaiba vetett hitre ettől még szükség van, sőt még ez után is hit marad, csak megalapozott hit és NEM HISZÉKENYSÉG.

"(PEdig a hitet nem megértés, hanem kegyelem által kapjuk.)"

Itt két olyan fogalmat állítasz szembe egymással, melyek nem szembeállíthatóak. Idéztem a bibliából Pál ihletett leírását a hit alapjairól, ami "hallásból van". A bennünk lévő hitet NEKÜNK magunknak kell kifejlesztenünk. Meg kell harcolnunk érte, sőt, meg tudnunk ŐRIZNI, megtartani és ez a nehezebb! Jehova minden segítséget megad nekünk, sőt nélküle semmire sem mennénk, de Ő nem fog minket a hitre kényszeríteni.

A megmentésünk valóban "kegyelem", vagyis ki nem érdemelt kedvesség által van, ezt nem tudjuk kiérdemelni semmivel. De a hit hiány vagy megléte rajtunk múlik. Pusztán akaraterővel nem fejleszthetünk ki hitet. A hit Isten szent szellemének, azaz tevékeny erejének a gyümölcséhez tartozik (Galácia 5:22, 23). Mit tehetünk hát, ha nem elég erős a hitünk? Jézus ezt mondta: „Ha tehát ti . . . tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!” (Lukács 11:13). Igen, imádkozzunk szent szellemért, mert általa olyan hitre tehetünk szert, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy még a legpróbateljesebb helyzetekben is képesek legyünk Isten akaratát cselekedni (Efézus 3:20).

"Természetesen, ha valaki tévtanításban hisz, azt fel kell világosítani és a helyesre kell visszavezetni, de ennek egyetlen módja lehetséges: a Biblia ÉS a hagyomány."

Látod-látod, már ez is egy tévtanítás! A "hagyomány", ahogy azt az egyház értelmezi, nem vezet a pontos bibliai ismeretre, hanem inkább gyakran eltávolít tőle. Hány példát hozzak?

"Ti viszont csak a Bibliából érveltek, a hagyományt elutasítva- ezt Bárki megteheti (meg is teszi, lássátok mennyi kisegyház és mennyi értelmezés van)."

Tehát a Biblia ÖNMAGÁBAN NEM ELÉG? Önmagában nem Isten Szava, avagy a "teljes Írás", mely "alkalmas a tanításra, a nevelésre, a feddésre, a helyreigazításra ..., hogy az ember minden jó cselekedetre felkészített legyen"??? Érted-e? Azt mondja a Biblia, hogy a TELJES ÍRÁS alkalmas mindezekre!!! Hol is van itt a "hagyomány"?

Igazad van tisztelt 46-os válaszoló, a vitához kellene egy közös alap. Erre mindig a legeslegjobb az igazság nagyra értékelése lenne ... de ez úgy látom, nem érdekel mindkettőnket egyformán. Sajnálom.

Kedves 44. válaszoló!

És ezekhez a versekhez mit szólsz?

(Jóel 2:32):

"És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; bizony

Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek, ahogyan Jehova megmondta, és az életben maradottak között, akiket elhív Jehova.”

(Sof 3:9):

"Akkor tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian

segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt."

Ezekben Isten neve szerepel: "כִּי -אָז אֶהְפֹּךְ אֶל - עַמִּים, שָׂפָה בְרוּרָה , לִקְרֹא כֻלָּם בְּשֵׁם יְהוָה , לְעָבְדוֹ שְׁכֶם אֶחָד."

Ez Isten (JHWH) neve: יְהוָה

És ez egy ószövetségi prófécia, ami majd csak az Újvilágban teljesedik be, tehát még azt sem mondhatod, hogy Isten nevének segítségül hívása csak az Izraelitáknál volt érvényes.

Azt tettem T.grkaty azt tettem! :)-de szerinted van értelme ezen lovagolni?

Itt van például a T.R(Textus Receptus 1550)

(Róm 10:13)

"πας γαρ ος αν επικαλεσηται το ονομα κυριου(KURIOS/KOO-REE-OS/) σωθησεται"

Nem JHWH,nem JEHOVA,hanem ÚR!

Itt van például Luther 1545;

(Róm 10:13) "Denn wer den Namen des HERRN(ÚR) wird anrufen, soll selig werden."

Itt sincs JEHOVA(kezd egyre érdekesebb lenni,nem?)

Itt van például (A.D 405 Biblia Sacra vulgata Latina)

(Róm 10:13)

"omnis enim quicumque invocaverit nomen Domini(ÚR) salvus erit"

Itt van például az (Antoniades)

(Róm.10:13)

"πας γαρ ος αν επικαλεσηται το ονομα κυριου(KURIOS-ÚR) σωθησεται

pasz gar osz an epikaleszétai to onoma küriú szóthészetai"

Szerintem nincs semmi értelme annak a nagy erőlködésnek "bevarázolni oda" mert ott nem JEHOVA van!

13 Πᾶς γὰρ ὃς ἂν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα κυρίου σωθήσεται." (Róma 10:13)

(Morphologically Parsed Greek New Testament based on the SBLGNT)

És István senki nem vitatja,hogy az Ó testamentumban nincs meg a JHWH!

Ne essünk tévedésbe.

Üdv!