Atya, Fiú, Szentlélek! Ez a Három Egy, nem gondoljátok?

nem nem gondolom, mert nem egy.

akik igy gondolják azok nem látják a nyelvtani részt és nem is értik

A tévedés beismerése sokaknak "fájdalommal Járna..."

Nem egy!Az a rész pedig,hogy "Nem hagylak titeket árvákul"

szerintem azt jelenti lélekben mindig velünk van.

""ÉN KÉREM AZ ATYÁT.." Ő kéri Istentől,mert ő Isten fia.

Szóval nem egy és ugyan az.

egyszerü paraszti ésszel? :)

Például így, ha a fiú kéri az apját, akkor ez a kettö két különálló személy, két embernek a beszédje, az egyik kér a másik teljesíti a kérést.

A vigasztaló, az Isten Szent Szelleme.

Jézus Krisztus szövetséget kötött ezekkel a tanítványaival, akiknek mondta hogy meglátják öt újra, mivel ahhoz a csekély számú csoporthoz tartoztak, akiknek mennyei reménységük van. Jézus ezt mondta nekik: örülj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, néktek adni az országot." A Jelenések szerint királyként és papokként fognak uralkodni Jézussal.

Még érdekes a folytatása az általad idézett szövegnek. János 14:20: "Azon a napon megtudjátok hogy én az Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én ti bennetek."

Szavaddal élve egyszerü paraszti ésszel ez a vers teljesen kiforgatja a Szentháromságot, mert itt már igen sokan vannak, a sok tanítvány, akik mind egyek itt már szentezrekröl kellene beszélni .....

logikusan ezek a versek az egységre vallanak.

@Kérdező

A Szentháromság személyei közül a Szentlélek az, amely a legtitokzatosabb, róla tudunk a legkevesebbet, azonban az egészen biztos hogy személy, mivel rengeteg olyan tulajdonsága van, amiből ezt tudjuk leszűrni. Az újszövetség írói több esetben is mondják/írják azt, hogy beszél, nézd csak meg az Acs 8-at, ahol a Szentlélek utasítja Fülöpöt arra, hogy mit tegyen, és az apostol engedelmeskedik is neki.

És a végezetére egy kis történelem:

Az ókori keresztény egyházból sok dokumentum maradt ránk, ez alapján tudjuk, hogy senki nem tagadta azt, hogy több isteni személy is létezik. Ezt nem nekem kell elhinned, hanem nézz utána az apostoli atyák és az egyházatyák írásainak. Mivel ők közülük némelyek még jól ismerték az apostolokat, illetve tanítványaik voltak, ezért világos, hogy az apostoli hagyományt tisztán tudták ezt továbbadni. Különösen figyelemreméltók azok a dokumentumok, amelyek a Jelenések könyve írása körüli időben keletkeztek. Komolyan vehető-e, hogy az Egyház már olyan korán "eltért volna" az apostoli hagyománytól? Na és mégis hogy, talán szépen összeültek egy tea mellett, hogy "na, akkor innentől eltérünk az apostoli hagyománytól, mert nem tetszik a tanítása" - a többiek pedig helyeseltek, és még egy partyt is rendeztek ennek ennek megünneplésére? Ugyan már... remélem érted az iróniát :-) A tudomány tényeken alapul, a tényeket pedig kézzelfoghatóan bizonyítani lehet. Az elméleteknek itt nincs helye.

Egyébként a több isteni személybe vetett hit tagadása, egy negyedik századi eretnek tanítóhoz, Ariánushoz kötődik, ő volt az első tudomásom szerint, aki ezt a tévtanítást kimondta. Az Egyházban azonban természetesen nem járt sikerrel az arianizmust, hanem az összeült zsinaton megfogalmazták azt, amit az egyház már 300 éve vallott, miszerint több isteni személy létezik, ami teológiai szakkifejezéssel Szentháromságnak hívattatik.

58-as, ami igaz az igaz, hogy Pál apostolék megmondták, hogy már megjelent az ö idejükben a "törvénytelenség embere".

Nem hiába volt a figyelmeztetés az apostolok részéröl, hogy "ne fogadják be azokat, akik más tanítást visznek."

Jézus Krisztus megjövendölte a konkoly elvetését a búza közé. Báránybörbe bújt farkasoknak mondta öket Pál apostol.

A Szent Szellem több encyklopédia szerint sem személyt jelent.

"Megteltek szent Szellemmel /lélekkel/.... sokszor van róla szó. Igaz néha úgy beszél róla az Irás mintha személy lenne. De a bünröl és a halálról is tesz említést, mint a "királyokról". Megszemélyesíti a bölcsességet is.

Ha a Szent Szellem tényleg személy volna, akkor lenne róla szó a Bibliában. Például mikor Dániel látomásokat kapott, látta az "Öregkorút és látott valakit, mint az embernek fiát és az angyalokat.

Istvánt mikor megkövezték, szintén látomást kapott, és látta Istent, és mellette állt Jézus. De nem volt ott a Szent Szellem......

Nem tudom kérdező, valaha átélted e valakivel, bárkivel a teljes egység érzését, vagy legalább részben egység érzését? Rokonnal, házasságban, baráttal...

Talán részben már tapasztaltál valamit.

Istennél, akik 3 különálló személy, teljes az egység, az azonosság, teljes a harmónia. Isten maga a Szeretet és lényegének egyik legfontosabb momentuma, hogy ebből fakadóan ők hárman annyira egyek, hogy egyszerűen még elválasztani sem könnyű. Bibliában vannak helyek, hogy pl.

- mit mond az Atya

- mit mond Szentlélek

- mit mond Jézus,

-DE! olyan szinten egységben vannak, hogy ha nem volna odaírva, hogy pl. ezt most Szentlélek mondja a gyülekezetnek, vagy Jézus mondja valakinek, simán összecserélnéd őket. Nincs köztük nézetkülönbség, hanem egymást támogatják, erősítik, tökéletes harmóniában vannak.

Tulajdonságban van pl. különbség, mert Jézus egy behatárolható személy, Atya is egy behatárolható személy, és emiatt egy helyen tud lenni, de pl. Szentlélek személyének nincs ilyen módon behatárolható fizikai teste és emiatt egy időben itt van velem, ott van másokkal, de a Mennyben is ott van. Ezért jobb, amire Jézus utalt, hogy Szentlélek eljött. Mindenhol ott tud lenni. Szerintem ez csodálatos.

Soha a földi életben nem lehet megérteni JPÉ-vel Isten dolgait. Újjászületett szellemmel és megújult elmével (nusz) azonban érzékelhető, de tovább nem adható, csak olyan szavakkal, amelyeket csak azok érthetnek, akik szintén átmentek az újjászületésen, és részesedtek a Szent Szellemből, Aki a jehovisták bánatára személy, nem pedig személytelen erő. Hogyan is lehetne a Szent Szellem a másik Paraklétosz személytelenül, ha Jézus volt az egyik Paraklétosz? A "paraklétosz" szónak csak az egyik jelentése a "vigasztaló", ezen kívül ugyanolyan mértékben jelenti az "ügyvédet", "segítségül hívottat", "pártfogót", "közbenjárót", amit egy személytelen erő sehogyan sem volna képes betölteni. Hiszen a Szent Szellem azért küldetett el, hogy betöltse azt az űrt, amit a Názáreti Jézus Krisztus a Mennybemenetelével hagyott maga után. Az Atya nem azonos a Fiúval, a Fiú nem azonos a Szent Szellemmel, a Szent Szellem pedig nem azonos az Atyával. Az egység nem azonosságot, vagy egyenlőséget jelent, hanem egységet. Ahogyan a házasságot kötő felek sem vesztik el az önazonosságukat, mégis egyeknek nevezi őket a Biblia, és Isten is egységként kezeli a házastársakat, noha a házasfeleket megkülönbözteti. Az Atya és a Fiú esetében az egység más természetű, mint házastársak esetében, ők ugyanis nem úgy kerültek egységbe, hogy egybekeltek, hanem úgy, hogy a Fiú az Atyából nőtt ki, azaz született, Aki önálló személlyé vált, de az egysége megmaradt az Atyával. A Szent Szellem, Aki az Atyától származik, szintén az Atyából nőtt ki, és önálló személlyé vált, Aki továbbra is egységben van az Atyával, de nem azonos a Fiúval, ugyanakkor a Fiúval is tökéletes egységben van. Amit a jehovisták nem hajlandóak megérteni az az, hogy mi a különbség az alkotás és a származás között. A Fiú és a Szent Szellem az Atya leszármazottai, nem pedig alkotásai, ahogyan az én gyerekem sem az alkotásom, hanem a leszármazottam. Ha pedig összeácsolok egy kisszéket, az nem a leszármazottam, hanem az alkotásom.

Mindezen felül, vannak olyan dolgok, amiről tudunk, de nem érthetjük meg a maga teljességében a jelenlegi korlátaink miatt. Ilyen az örökkévalóság fogalma is. Az embernek vannak elképzelései, de megérteni nem képes. És ilyen az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egysége is. Isten azonban nem azt kéri, hogy értsük meg, hanem azt, hogy fogadjuk el a Beszédét. Isten Beszédének az elfogadása mindig megelőzi a megértést. Aki csak azt hajlandó elfogadni, amit már megértett, az hamar meg fog rekedni egy alacsony szinten, ahonnan soha nem fog tudni továbblépni, amíg nem igazít a hozzáállásán. Ennek belátásához semmi mást nem kell tenni, csak megnézni azokat a felekezeteket, ahol elutasítják az újjászületést, vagy a vízkeresztséget, vagy a Szent Szellem-keresztséget, vagy a gyógyulást, vagy a démonoktól való szabadulást, vagy a szellemi ajándékokat. Ezek azok a felekezetek, akiknek az alapítói, vagy követői nem merték elfogadni azt a Bibliából, amit nem értettek meg. Ez vonatkozik a Szentháromságot tagadókra is. A Biblia állításai elfogadásához elegendőnek kell lenni annak a ténynek a megértése, hogy a Biblia állít valamit, egyáltalán nem szükséges magának az állítás hátterének a megértése. Ha az ember nem vitatkozik, hanem elfogadja Isten Beszédét, akkor idővel a megértés is meglesz. Fordítva nem működik. A Biblia ugyanis hívőknek szól, nem pedig szkeptikusoknak, filozófusoknak vagy sztoikus bölcselőknek. A Biblia megértésének a kulcsa az engedelmesség, az Isten Beszédének nyitott szívvel való befogadására való hajlandóság.