Lehetséges-e, hogy Jézus az Atyját nevén szólította volna (bármilyen kis arányban)?

"Rengeteg embertől elveszitek a lehetőséget,hogy megismerhesse az igazi Jézus Krisztust,elveszitek a lehetőséget,hogy Jézus Krisztus vére által megtisztuljon,helyette egy szervezetet isteníttek."

De MIÉRT vádaskodsz kérdező? Mert bizonyítani ezzel kapcsolatban SEMMIT sem tudsz. Mindabból, amit érvként már eddig is elmondtunk, csak ennyit sikerült megértened? Miért nem vizsgálod felül ŐSZINTÉN és alaposan azt, amiben hiszel? Miért nincs halló füled és látó szemed?

"Ővé az ítélet!"

De KITŐL KAPTA a jogot erre? És KINEK kell visszaadnia majd?, Igen, övé az ítélet, de nem az övé az imádat!!!! Szégyen, hogy ennyire háttérbe szorítjátok azt az "igaz Istent", akihez Jézus is imádkozott és akit ma is imád!

"Nem valamijen Jehováé"

Sajnos nem is vagy tisztában azzal, hogy miket írsz itt össze a Mindenható Istenről, nem is tudatosul benned, hogy micsoda istenkáromló szellem működik rajtad. Szörnyű! Mint a fáraó Mózes idejében ...

""ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő,"

Mindig ugyanaz a buta nóta, mond miért nem lehet a háromság mellett olyan versekkel is érvelni, ami:

1. nem vita tárgya, mert kétértelmű és ezért nem fordítják többféleképpen - a háromság érdekében félre (mint ezt is, amit idéztél, vagy a Róma 9:5-öt),

2. nem kiragadott vers a szövegkörnyezetéből (mint a János 10:30),

3. nem betoldás, mint a hírhedt jánosi betoldás, melyet egyes fordításokból még csak mostanában kezdenek elhagyni.

Mond miért van az, hogy minden háromságos érvetek e kategóriák valamelyikébe tartozik?? Nincs egyetlen olyan vers sem "bizonyítéknak", amit ne támadnának még a ti köreiteken belül is más fordítók? Ezért van az, hogy szinte minden háromságos érvet sok más fordító éppen helyesen ad vissza. Így van ez a János 1:1, 2-vel, a Róma 9:5-tel, a Fil 2:6-al, stb. Mindegyikből van jó fordítás is azon fordítók tollából is, akik egyébként háromsághívők. Tehát ezekben sohasem volt egység, mint ahogy a háromság tanban sem, de azok között sem, akik vallják ezt az istentelen filozófiát. NINCS egység nálatok, hanem zűrzavar van.

"Milyen érdekes ugye, hogy a Jehova szónak (héberül) NINCS jelentése? Pontosan erről van szó!!!"

Ja, ha így "okoskodsz" (inkább butáskodsz :-)), akkor Jézus, vagy Jeremiás nevének sincs!

"A 1Mózes 49:18 pedig így olvasható: "Szabadításodra várok Uram!"

Nem igaz, mert ott Jehova van, ahogy az eredeti JHVH isteni nevet ma legismertebb formájában használjuk.

Nézzük Jézus nevét: "Mt 1,21

Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből." Ha ezt lefordítom héberre, akkor a héberek tudják kiről van szó!

Ha a Jehova szót lefordítom héberre, akkor annak a szónak nincs értelme, nincs jelentése. Ott a JHWH szerepelt!

A jehova szónak nincs értelme, az, hogy ti összekreáltátok, még nem valós!

Ha jól informáltatok, akkor még volt idő, mikor még ti is a Károli bibliából tanultatok és ott bizony ez áll:

"A 1Mózes 49:18 pedig így olvasható: "Szabadításodra várok Uram!" Ha úgy tetszik szabadításodra várok 'szabadítóm'.

"Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből." Ha ezt lefordítom héberre, akkor a héberek tudják kiről van szó!"

Ez egy világos mondat, persze hogy tudják. De pl. a József héber név jelentése "Jah gyarapítson". Ha bárhol a zsidók a gyarapít igét olvassák, akkor azt gondolod, hogy rögtön a József név jut eszükbe? Tehát a Héber Iratokból vett idézeted egy nevetséges és erőltetett párhuzam és megtévesztés, mely Jehováról szól. Egyébként nevezi a Biblia Jehovát is szabadítónak és Jézust is szabadítónak, de ettől nem minden helyen jelenti Jézust. Két külön személy, két külön entitás. Jehova az akaratát és munkáját Jézus által végzi el, tehát jogosan illeti meg Jézust is a szabadító név.

"Ha a Jehova szót lefordítom héberre, akkor annak a szónak nincs értelme, nincs jelentése. Ott a JHWH szerepelt!"

De még mindig nem veszed észre, hogy milyen sületlenség és következetlenség, amit írsz? Ugyanez a helyzet MINDEN magyarban (és más nyelven) használt héber névvel, mert azok sem egyeznek meg az eredeti formával és kiejtéssel. De ettől még szeretjük és használjuk őket a saját nyelvünk szabályai szerint.

"A jehova szónak nincs értelme, az, hogy ti összekreáltátok, még nem valós!"

Nem a mi szóalkotásunk, nem kellene valótlant írni! Vagy ennyire nem vagy képben? De akkor miről beszélsz, ha az ismereted ennyire nem pontos?

Ettől eltekintve pedig az összes többi névnek sincs, ahogyan azt a magyarban, vagy bármely más nyelvben használják.

""A 1Mózes 49:18 pedig így olvasható: "Szabadításodra várok Uram!" Ha úgy tetszik szabadításodra várok 'szabadítóm'."

Ne hazudtold meg a Bibliát, ott a JHVH áll az eredetiben. Nézz utána!

" ott a JHVH áll az eredetiben"

Akkor Ti is meghazuttoljátok a bibliát, mert ti sem azt írjátok oda, hogy JHVH! Akkor ti miért nem azt írjátok oda??? Sőt egy csomó helyen meghamisítjátok az újszövetséget! Köszönöm! Ennyi! :)

"Jézus nem használta azt a nevet amit ti imádtok,nem használhatta mert még nem is létezett az a név"

Nem létezett a Héber Iratokban majdnem 7000-szer megtalálható JHVH isteni név, melyet bizonyíthatóan tartalmaztak a Jézus korabeli kéziratok és másolatok? Miért mondasz ellent a nyilvánvaló tényeknek? Mert nem ismered őket? Nézz utána akkor, mert ez a mai világban már nem mentség. Ki állította, hogy pont úgy ejtették ki akkoriban, mint ma? SENKI! De nem is ez a lényeg, mint ahogy más ókori nevekkel sem ez a lényeg, hanem a használatuk a saját nyelvünkön.

Nevetséges vagy kérdező, komolyan mondom, nevetséges. Raj T. rabbit idézni Isten nevének az ügyében legalább akkora szemfényvesztés, mintha Sevillai Izidort idecitálni annak bizonygatásául, hogy Isten egy háromság.

A nem bibliai spekuláció helyett ezt mondja Isten Szava Isten saját nevéről:

Egy ünnepélyes alkalommal Isten kimondta nevét, és ezt megismételte többször is Mózes füle hallatára. Mózes leírta ezt az eseményt, és ez fennmaradt a Bibliában egészen a napjainkig (2Mózes 34:5). Sőt Isten még le is írta a nevét, mégpedig saját „ujjával”. Amikor Mózes megkapta ama „Tízparancsolat” néven ismert igéket, Isten csoda módjára leírta azokat. A beszámoló elmondja: „Mihelyt befejezte [Isten] Mózessel a beszédet a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak” (2Mózes 31:18). Isten neve nyolcszor fordul elő az eredeti Tízparancsolatban (2Mózes 20:1–17). Maga Isten nyilatkoztatta ki az embereknek a nevét szóban is, írásban is. Mi tehát az ő neve?

Sok mai nyelven: YHWH vagy JHVH formában szerepel. Istennek ez a négy mássalhangzóval jelölt neve majdnem 7000-szer előfordul az eredeti „Ószövetségben”, vagyis a Héber Szent Iratokban.

Ez a név a héber ha‧wah’ „valamivé lenni” jelentésű igének a műveltető alakja, és szó szerint annyit jelent: „Létezhet” („előidézi, hogy legyen”). Isten neve tehát olyan személyt jelöl meg, aki ígéreteit fokról fokra beváltja, és szándékait maradéktalanul megvalósítja. Csak az igaz Isten viselhet ilyen gazdag jelentésű, sokatmondó nevet.

Az igazság az, hogy teljes bizonysággal senki sem tudja ma, hogyan ejtették ki erediteleg Istennek a nevét. Miért nem? Azért, mert a Bibliát eredetileg héber nyelven írták, és az eredeti írásban az írók csak mássalhangzókat írtak, magánhangzókat nem. Az ihletett írók is ennek megfelelően jártak el az isteni név leírásakor, vagyis csak mássalhangzókat írtak.

Amíg az ősi hébert mindenki beszélte, semmi próbléma nem volt. Az izraeliták ismerték és megszokták a név kiejtését, és amikor írott formában látták a nevet, gondolkodás nélkül beiktatták a megfelelő magánhangzókat (mint például magyarul is tudjuk, hogy az „stb.” „satöbbi”; vagy „krt.” „körút” értelmet jelent).

Időközben két dolog is történt, ami változtat ezen a helyzeten. Az egyik: a zsidók között elterjedt egy babonás félelem, hogy nem szabad hangosan kimondaniuk Isten nevét; így, amikor a Biblia olvasásakor e névhez érkeztek, a név helyett Adonáj-t ejtettek (jelentése: „Szuverén Úr”). És ahogy az idő telt, az ősi héber nyelv is megszűnt élő nyelv, a mindennapi beszélgetés nyelve lenni, s ennek következtében az isteni név eredeti héber kiejtése elfelejtődött.

Időszámításunk első ezredének második felében zsidó tudósok bevezettek egy jelrendszert, s ettől kezdve kitették vagy jelölték a hiányzó magánhangzókat, és ezeket a mássalhangzók köré írták a héber Bibliában. Így kívánták biztosítani, hogy a héber nyelv kiejtése összességében el ne vesszen. Most már mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók be vannak jelölve, s ezeknek akkori kiejtése fennmaradt számunkra.

Amikor Isten nevéhez érkeztek, ahelyett, hogy az odavaló magánhangzó jelt írták volna köré, legtöbb esetben más magánhangzó jelt tettek ki, hogy az olvasót emlékeztessék arra, hogy itt Adonáj-t kell ejteniük. Ettől kezdve az isteni név elfogadott kiejtése Jehuah, illetve Jehovah lett. Ebben az isteni névben az eredeti nyelven írt név lényeges elemei mind megtalálhatók.

Melyik kiejtésnél maradjunk?

Honnan eredtek a Jahve-féle kiejtések? Ezek olyan alakok, amelyeket modern bibliatudósok javasoltak, akik megpróbálták Isten nevének eredeti kiejtését kikövetkeztetni. Egyesek — jóllehet nem mindannyian — úgy vélik, hogy az izraeliták Jézus ideje előtt valószínűleg Isten nevét Jahve-nak ejtették. Ebben azonban nem lehetünk egészen biztosak. Lehet, hogy így ejtették, lehet, hogy nem.

Sokan jobban szeretik a Jehova kiejtési módot. Miért? Mert ez a Jahve alaknál megszokottabb és közismertebb kiejtés. Nem lenne-e jobb olyan alakot használni, amelyik közelebb áll az eredeti kiejtéshez? Nem feltétlenül, mivel nem ez a jellemző a bibliai nevekre.

Vegyük a legkiemelkedőbb példát: Jézus nevét. Tudod-e, hogyan szólította Jézust családja és baráti köre a mindennapos beszélgetéseikben, amíg Jézus Názáretben nevelkedett? Az igazság az, hogy senki sem tudhatja teljes bizonyossággal, de nagy valószínűséggel vagy Jesuának (vagy esetleg Jehosuának) nevezték, de semmiképpen nem Jézusnak.

Amikor életének történetét görög nyelven megírták, az ihletett írók nem törekedtek az eredeti héber kiejtés megőrzésére. Ehelyett görögül így adták vissza nevét: I‧e‧sous’. Ma a Biblia olvasói a maguk anyanyelvén különböző módon olvashatják Jézusnak a nevét. A spanyol bibliaolvasók a szövegben olvasható Jesus-t Heszusz-nak, míg az olaszok a Gesu-t Dzsézu-nak ejtik. Az angolok a Jesus helyett Dzsizösz-t mondanak.

De helye lenne-e, ha felhagynánk Jézus nevének kiejtésével csak azért, mert közülünk legtöbben, de talán egyikünk sem tudja, hogyan ejtették ki eredetileg? Semmiképpen sem! Ilyet egyetlen fordító sem javasol. Mi szeretjük ezt a nevet, hiszen Isten szeretett Fiát, Jézus Krisztust nevezi meg, aki életvérét adta értünk. Vajon tiszteletünket tükrözné Jézus iránt, ha nem említenénk a nevét a Bibliában előforduló helyeken és egyszerűen olyan címekkel helyettesítenénk, mint pl. „Tanító” vagy „Közbenjáró”? Bizonyára nem! Úgy tudunk Jézusra utalni, ha az anyanyelvünkön megszokott kiejtésnek megfelelően használjuk az ő nevét.

Hasonló magyarázatokat fűzhetnénk a Bibliában olvasható összes nevekhez. Ezeket a neveket saját nyelvünknek megfelelően ejtjük, és nem próbáljuk meg az eredeti kiejtést követni. Jirmijáhu helyett egyszerűen Jeremiást mondunk. Vagy Ésaiást mondunk, holott a prófétát a maga korában valószínűleg Jesajáhu-nak szólították. Még azok a tudósok is, akik jól ismerik a nevek eredeti kiejtését, a mai kiejtést és nem a régit követik.

Ugyanez érvényes Jehova nevére is. Még ha a mai Jehova forma nem is pontos kiejtése az eredetinek, ez semmit sem von le a név értékéből és fontosságából. Azt a Teremtőt, azt az élő Istent, azt a Legfelségesebbet jelöli meg, akit Jézus imájában így szólított meg: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved!” (Máté 6:9).

" ott a JHVH áll az eredetiben"

Akkor Ti is meghazuttoljátok a bibliát, mert ti sem azt írjátok oda, hogy JHVH! Akkor ti miért nem azt írjátok oda???"

Fent van a válasz a kérdésedre. :-)