Lehetséges-e, hogy Jézus az Atyját nevén szólította volna (bármilyen kis arányban)?

A Kérdezőnek:

Szerintem Jézus kimondta az isteni nevet kétszer biztos. De ettől még nem lesznek a keresztények semmilyen bajban, mert Önmagára vonatkoztatta. :-)

Egyszer amikor azt mondta: "Mielőtt Ábrahám lett én Vagyok". Ezutá a farizeusok meg akarták kövezni. Máskor pedig a gecsemáné kertben, amikor azt mondta: "Én Vagyok", a főpap katonái a földre estek.

"Ez csúnya ferdítés. Mivel a saját hagyományuk szerint, nem hogy fontosnak tartották, hanem tiltották a JHWH név kimondását, ennek ellenére teleJehováztátok az Újszövetséget ott is ahol nem az Ószövetségből idéznek az evangélisták."

Nincs ebben semmi ferdítés, nem veszel tudomást bizonyos bibliai tényekről, melyeket ráadásul le is írtam. Olvasd el légy szíves alaposabban a 47-es válaszom leghosszabb bekezdésében. Jehova Tanúi is tisztában vannak azzal, hogy az ortodox zsidók eljutottak arra az szélsőséges és írásellenes álláspontra, hogy tiltották az isteni név kiejtését is. Ha elolvastad ezt a bekezdést, akkor láthatod, hogy leírtam. De akkor miért érvelsz úgy, mintha nem tudnánk róla?

Lehet hogy félreérthető volt számodra. Te azt írtad, hogy "A név a héberek számára a személyt jelentette." Ezt én általánosságban értettem és erre általános értelemben is válaszoltam azt, amit itt idéztél tőlem. Logikusan nem Jehova tulajdonnevét értettem alatta, hiszen megbeszéltük, hogy az kivétel volt, hisz tiltották még kiejteni is.

De ettől eltekintve úgy fogalmazol, hogy "ennek ellenére teleJehováztátok az Újszövetséget ott is ahol nem az Ószövetségből idéznek az evangélisták." Mert miért is probléma ez? Mert a zsidók eme SZÉLSŐSÉGES és írásellenes álláspontját kellene követnünk, mint ma a legtöbb fordító teszi?!!

És még ezt írod: "ott is ahol nem az Ószövetségből idéznek az evangélisták." Mert akkor szerinted ott helyes, ahol idéznek? Vagy miképpen használod ezt az érvet? Miért hozod fel egyáltalán érvnek, ha neked az sem elfogadható, ha az Újszövetségi idézetekben PONTOSAN és HITELESEN idézik az Ószövetségi verseket??? És számodra milyen igaz, konkrét és nem belemagyarázott bibliai érv alapján kell kihagyni az isteni nevet a Görög Iratokból? Jó lenne nem kihagyni és átugrani a válaszokat.

"Ha Jézus kiejtette volna, vagy tanította volna a név használatát, akkor azt is megemlítenék az evangéliumok."

Meg is említik, idézve is lett néhány, csak te egyoldalúan értelmezed. Azt állítod, hogy a "névre" való utalás csakis egyféleképpen értendő, nevezetesen nem Isten egyetlen kinyilatkoztatott tulajdonnevét jelenti, hanem csak azt, amit képvisel, a szeretetét, a hatalmát és a tulajdonságait. De ez önkényes felfogás és SEMMI sem indokolja a bibliában, sőt.

Mivel Jehova összekapcsolta nevét tulajdonságaival, szándékával és tetteivel, ebből érthetjük meg a Bibliának azt a kijelentését, hogy Isten neve miért szent (3Mózes 22:32). Az ő neve ’fenséges, nagy, félelmet keltő és elérhetetlenül magasztos’ (Zsoltárok 8:1, [8:2, Károli]; 99:3; 148:13). Igen, Istennek a neve több, mint egyszerű cím. Ez a név őt mint személyt jelöli. És ez nem átmeneti időre szóló név, hogy hébe-hóba használjuk, és nem olyan név, amelyet olyan címmel, mint „Úr” helyettesíteni lehetne. Maga Jehova jelentette ki Mózesnek: Jehova . . . Ez az én nevem határtalan ideig, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:15).

Ehhez képest a fordítók mit csinálnak? Önkényesen és írásellenesen megfosztják Istent a saját, ÖRÖKRE SZÁNT nevétől!

"Főleg, hogy emiatt is üldözték volna Jézust a farizeusok."

Erre az érvre írtam választ, melyeket rendre figyelmen kívül hagysz. Azon kívül, amit írtam, még +: a bibliában NINCS minden benne Jézus életéről és konfliktusairól, ezt maga a Szentírás erősíti meg, csak töredéke van benne annak, amit mondott és ami történt vele. Az is igaz, hogy az akkori Izrael már igencsak MEGOSZTOTT volt vallási kérdésekben is, hiszen több szektára szakadt szét, valamint nyilvánvalóan multikulturális terület volt, ahol azért nem biztos, hogy mindig olyan feltűnő és szélsőséges reakciókkal nézett szembe az, aki valamiképpen kiejtette Isten nevét. De ezt nem tudom, az viszont egészen biztos, hogy Jézus nem követte a zsidók szélsőséges és írásellenes szokásait, sőt többnek a leleplezése lejegyzésre került. Nem mindenről írnak az evangéliumok nyilvánvalóan, de aki azt feltételezi Jézusról, hogy partner volt a zsidók istentelen szokásaiban, az igen súlyos váddal illeti Őt! Márpedig Isten nevének kimondásának a tiltása NEM BIBLIAI tanítás.

"Szerény felfogádom alapján úgy gondolom,hogy Isten csak gondoskodott volna,hogy legalább egy minimális bizonyíték maradjon eről az utókornak ha már a saját Nevéről van szó."

Kérdező, te olvasol is? A Szentírás tele van ilyen bizonyítékokkal, vagy Isten szava számodra nem számít bizonyítéknak? Akkor nincs miről beszélni.

"Itt ennek az igerésznek nagyon olyan "íze" van mintha Jézus itt a saját személyére utalna...nem tudom de nekem nagyon kétértelmü ez a kijelentése."

Miért volna kétértelmű, ha Isten NEVÉRŐL beszél, mi ebben a kétértelmű? Jézus földönlétekor nyílvánvalóan visszatükrözte az Atyja jellemét, hiszen maga mondja: ,,Én és az Atya egyek vagyunk." De itt most nem erről van szó, hanem a nevéről!

"Bárhogy is van,biztos vagyok benne,hogy Jézus soha nem nevezte valamien "néven" az Atyját."

Ebben nem lehetsz biztos, abban viszont igen, hogy Az Ószevetség ihletett írói, prófétái a nevén szólították a teremtőt.

# 44. válaszoló:

" Ez a fajta érvelés, amit próbálsz erőszakkal testálni, semmi más, csak érvek nélküli üvöltözés. Csupán egy hipotézis. Nagyon, nagyon gyenge."

Akkor miért nem tudod megcáfolni, ha ennyire gyengék? Miért nem tudtok egyetlen épkézláb magyarázatot "összeszenvedni", mellyel védeni tudnátok állításotokat? Mégegyszer leírom: Semmi sem indokolja, hogy Isten nevét nem használták az elsőszázadi Keresztények, azt viszont teljes mértékben alátámasztja a Szentírás, hogy használták. Hiszen ha az Ószövetségi írók a nevén szólították teremtőjüket, azon a néven, melyet a népének örökre szánt, akkor ugyan mi indokolná, hogy az elsőszázadi keresztények meg ne használták volna?? Semmi, ez ellen nem tudtok érvelni, csak a Zsidó babonáskodást erőltetitek, amiért pont hogy elítélte őket Jézus.

Isten mindig is a népének szánta az Ő nevét, tudod mit jelent ez? Hogy ez a név fogja megkülönböztetni Isten igaz szolgáit a hitehagyott, hamis keresztényektől, akik Isten neve, ezáltal a személye ellen harcolnak. Hogy mire alapozom ezt? A Szentírásra:

(2 Mózes 3:15):

És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:.„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, + Izsák Istene+ és Jákob Istene+ küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, + és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre."

Amint azt már írtam, Isten Ószövetségi népe, az Izraeliták használták Isten nevét, erre az Ószövetség a bizonyíték (már akinek hiteles bizonyítékként szolgál Isten szava). Idővel azonban az izraeliták elfordultak Istentől, nem teremtek jó gyümölcsöt, mert nem az igaz

imádatot gyakorolták, és nem voltak Jehova hűséges tanúi. Izrael népe sajnos nem volt hű az Istenéhez, Jehovához. Engedtek a többi nemzet befolyásának, amelyek fa- és kőisteneket imádtak, romlott gyümölcsöt teremtek, hiszen bálványokat imádtak.

A történelem azt mutatja, hogy a zsidóknak idővel babonás elképzelésük lett Isten nevéről, úgy gondolták, hogy nem szabad kiejteniük azt (2Móz 20:7 ). Isten neve fokozatosan száműzve lett a judaizmusból. Kétségkívül

rosszulesett Jehovának, hogy ilyen tiszteletlenül bánnak a nevével ( Zsolt 78:40, 41 ). Ám Isten, „akinek a neve Féltékeny”, nyilvánvalóan nem engedné, hogy örökre egy olyan nép viselje a nevét, mely megtagadta őt, és akiket ő is elvetett ( 2Móz 34:14 ). Jézus ezért megmondta a képmutató zsidó vezetőknek: „Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit” ( Máté 21:43 ).

Hogy ki lesz Iesz az az új nép, melyet Jehova Isten méltónak talál majd a nevére? Ezt is megtudhatjuk a Szentírásból:

Jakab tanítvány i. sz. 49-ben, az első századi vezetőtestület egyik összejövetelén kijelentette: „Simeon [Péter] részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a

nevének” (Csel 15:14 ). Korábban Jeremiás által Jehova feltárta azt a szándékát, hogy „új szövetséget” köt egy új nemzettel, a szellemi Izraellel..Jeremiás megjövendölte, hogy ennek a nemzetnek az összes tagja, „a legkisebbtől a legnagyobbig” ismerni fogja Jehovát ( Jer 31:31, 33, 34 ). Ez a prófécia i. sz. 33 pünkösdjén kezdett teljesedni, amikor Isten életbe léptette az új szövetséget. Az új nemzet – melyhez zsidók és nem zsidók egyaránt tartoztak –, Isten Izraele lett az Isten „nevének” szerzett nép. Ők azok, akikről Jehova a következőt mondta: „az én nevemről neveztetnek” ( Gal 6:16 ; Cselekedetek 15:14– 17; Máté 21:43 ).

És Mikeás próféta szerint pedig Jehova mai népének is ugyanígy kell tenniük:

„minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mik 4:5)

Én tudok egy "népet", amely az Biblia Istene nevében jár, sőt mitöbb, csak egyetlen egy ilyen "népet" tudok. Ti hogyan értelmezitek ezeket a verseket? akik azon vannak, hogy elfelejtsék és kiírtsák Isten nevét még az írmagját is a Szentírásból mindenféle hamis, bibliaidegen indokok alapján, s használni sem használják, azokon hogyan teljesedhet be ez a prófécia? Vagy lehet, hogy mégis azokon teljesedik, akik nem félnek azt (a legelterjedtebb kiejtési formában) használni, ezzel is dicsőítve őt?

"Tehát az, hogy lefordítanak egy írást, mely nem tartalmazza, és a fordításban sem, az hamisítás, az, ha az írás nem tartalmazza, de a fordító, átíró mégis beleteszi, az nem hamisítás. Érdekes az értékítéleted…"

Még mindig a tényeket ferdítgeted, nem veszed észre? Idézni hogyan szoktak, áruld már el nekem? Pontosan, igaz? Ha az Újszövetség írói idéznek az Ószövetségből (ezt sokszor megteszik), akkor nem logikus hogy ezt pontosan tették, nem hagyva ki az idézetekből Isten nevét? Főleg, hogy erre semmilyen bibliai indok nincs! Így tehát az eredeti kéziratokban bizonyíthatóan benne kellett, hogy legyen, a hamisítást csak későbbi követték el, ha csak az Újszövetséget nézzük, az Ószövetség hamisítása viszont folyik még napjainkban is, az által, hogy egyes fordítók nem félnek abbó is kiírtani Isten szent és örökre szánt nevét.

"A név a héberek számára a személyt jelentette. Tehát az, hogy megismertettem a nevedet, nem egy fonetikai hablaty, hanem azt jelenti, hogy megismertettelek téged velük..."

A személyét jelnti, ez igaz, hiszen nyílván olyan nevet ad magának a teremtőnk, mely hűen tükrözi a személyiségét, de ez mitsem változtat azon tényen, hogy Istennek van egy neve, amelyet azért adott, hogy használjuk, ismétlem, erre a teljes Ószövetség a bizonyíték, s ez ellen nem is tudtok érvelni!

"De még az apostolok is Jézus nevéért szenvedtek, nem Jehova nevéért."

No, ebben az esetben viszont elsősorban valóban arról a "névről" beszélünk, amit Jézus neve jelent és képvisel! Nincs ebben semmi meglepő, ha figyelembe vesszük azt, hogy mindaz Jehova akaratából történt, amit Jézus tett értünk.

"Ti az Atya akaratát vetitek meg a Jehova kántálásával."

Miért??? Mindig csak a miértekre adott hiteles, bibliai válasz marad le, nem furcsállod? Mellesleg NEM kántáljuk, hanem tisztelettel használjuk, és nem a teremtményét imádjuk helyette, vagy vele együtt.

"Ahogy az Uram-Uramozás sem ér semmit belső tartalom nélkül, a Jehovázás is hiábavaló a téves teológiátok miatt."

Jehova Tanúi általánosságban megtermik azokat a jó gyümölcsöket, melyekről Jézus és az apostolok írtak. De az Uram-Uramozást Jézus nem pusztán a "belső tartalom" hiánya miatt említette, mint rossz példákat, akiket el fog ítélni majd, hanem a hamis vallásos gyakorlataik miatt. Hiába van "belső tartalom", ha istentelen hazugságokról szól!!!

"Eretnek" - milyen sokszor akasztottátok már Isten hű szolgáink a nyakába ezt a szót, majd üldözték, megkínozták és megölték őket. :-) Ők voltak nyilván azok, akik Krisztust követték, igaz?

Pl: "1199-ben III. Ince pápa eretneknek bélyegzi azokat, akik veszik a bátorságot, hogy lefordítsák és megvitassák a Bibliát. Akik szembeszegülnek a rendeletével, azokat gyakran megkínozzák és megölik"

"Egyszer amikor azt mondta: "Mielőtt Ábrahám lett én Vagyok". Ezutá a farizeusok meg akarták kövezni. Máskor pedig a gecsemáné kertben, amikor azt mondta: "Én Vagyok", a főpap katonái a földre estek."

Ja persze, mindkét példád csak az igeversek ferdígetésével állja meg a helyét, az elsőnél már elmondtuk, hogy a,szövegkörnyezet alapjá Jézus a korára utalt, ezért az ÚVF helyesen 'voltam'-nak fordítja.

A másodikat szintén egyértelmű, hogy hogyan kell értelmezni, ha a szövegkörnyezettel együtt olvassuk:

4 Mivel Jézus tudta mindazt, ami reá várt, eléjük ment, és azt kérdezte tőlük: Kit kerestek?

5 Azok így válaszoltak: A názáreti Jézust. Ő így felelt: Én vagyok. Árulója, Júdás is ott állt velük együtt. ( Revideált Károli)

Tehát szó sincs arról, hogy Jézus 'vagyok'-nak nevezte volna magát, csupán jelezte nekik, hogy ő az, akit keresnek. Nevetséges egyébként, ahogyan kiforgatjátok az igeverseket, csakhogy illeszkedjen a teológiátokhoz...

István! Olvass vissza, az összes felvetésedet szétszedtük már. 24%-os! Dettó! Hogy ti mennyire szeretitek a balgatag vitatkozásokat a balgatag érveitekkel... Na, ez a bibliátlan cselekedet. Így lehet felismerni a jehovásokat.

Jehova! Jehova! Jehova! Világ vége! Világ vége! Csöngetés! Csöngetés! Kopogtatás! Kopogtatás! Jehova! Jehova! Jehova!

István!

Olvasd tovább!

4.

Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?

5.

Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt.

6.

Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.

István!

Az újvilág fordítás hamisan fordítja le a vagyok igét voltamra Jn 8,58-ban!

Az itt szereplő εἰμί cselekvő, jelen idő egyes szám első személyben van! De nem ez az egyetlen hamisítványa a fordításnak!

Az 56-os válasz végére:

Péter apostol sajátos figyelmeztetést közöl azzal kapcsolatban, hogy ’az utolsó napokban csúfolódók jönnek és azt mondják: „Hol ez az ő megigért jelenléte?”’ (2Péter 3:1–4).

Az ÚRB szerint így hangzik: „Jézus így felelt nekik: »Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok [görögül: e‧gó′ ei‧mi′].«” (A B.—D., Káldi, Kár., Kat. és KNB is azt írja: „én vagyok.” Egyes angol fordítások még nagybetűvel is írják, hogy egy fajta címet sugalmazzanak vele. Így próbálják meg összekötni a 2Mózes 3:14 kifejezésével, ahol az ő fordításuk szerint Isten a „Vagyok” nevet adta önmagának.) Az ÚV azonban a János 8:58 második részét így adja vissza: „mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.” (Ugyanezt a gondolatot közvetíti a Czegl.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? A zsidók kérdése (57. vers), amelyre Jézus válaszolt, az életkorára, és nem a kilétére vonatkozott. Jézus tehát logikusan a korával, létezésének hosszával válaszolt. Érdekes módon még soha nem próbálták meg az e‧gó′ ei‧mi′-t mint címet a szent szellemre alkalmazni.

Az A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research című könyvében A. T. Robertson ezt írja: „ Az [ei‧mi′] ige . . . Olykor, mint ez esetben [e‧gó′ ei‧mi′], más igékhez hasonlóan, állítmányként létezést fejez ki (Ján 8:58)” (Nashville, Tenn.; 1934, 394. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1582—3. o.

Tehát hamis és önkényes fordítás a "vagyok"-at Isten nevére húzni. Ez is csak egy a sok kétértelmű és elferdített háromságos magyarázat közül. Csak a felületes, vagy a kellőképpen fanatikus embereket lehet vele megtéveszteni.