Lehetséges-e, hogy Jézus az Atyját nevén szólította volna (bármilyen kis arányban)?

Kedves kérdező!

Nem csak lehetséges, hanem biztosak lehetünk benne, hiszen Isten a nevét örökre szánta, ezt maga mondja el az Ószövetségben, s mint már előttem írták, semmi sem indokolja azon név elhagyását, amelyett Isten közel 7000-szer íratott le az Ószövetségben, vagyis többször, mint minden más Őrá használt megnevezést (pl. Adonaj, Elohim) együttvéve! Ellenben minden bibliai bizonyíték egyértelműen arra mutat, hogy ezt a nevet használták az esőszázadi Keresztények is.

Jézus kijelenti:

„MEGJELENTETTEM a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.” (János 17:6)

Itt ugyanaz a görög szó van a MEGJELENTETTE mögött, mint az 1Tim 3:16-ban:

„Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki MEGJELENT testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.” (Katolikus fordítás)

Márpedig ha Krisztus ténylegesen MEGJELENT testben, akkor ugyanígy kellett ténylegesen MEGJELENTENIE az Isten nevét is!

# 18-as válaszoló:

"Jézus 100 % arányban a nevén szólította Istent. Így: Atyám, Atya, mennyei Atyátok, stb.

Melyik gyermek szólítja személynevén az apját? Csak az szólíthatja Atyának Istent aki Istentől született. A Jehova nevet azért hamisították bele az ÚVF-ba, mert nem születtek Istentől."

Ez így nagyon hamis érv! Ezek szerint az Ószövetségi írói, akik RENDSZERESEN használták Isten nevét, nem voltak Isten gyermekei? Például Dávid sem? Nézzük meg, Ő vajon miképp vélekedett Isten nevének használtáról, na persze olyan fordításból, ami még nem írtotta ki az Ószövetségből is Isten szent nevét...:)

Zsoltárok 86. fejezet (ÚVF):

Hajtsd felém füledet, ó, Jehova! Válaszolj nekem! + Mert nyomorult és szegény vagyok.+

2 Ó, őrizd meg lelkemet, mert lojális vagyok. + Te vagy Istenem! Mentsd meg a te szolgádat, ki beléd veti bizalmát.+

3 Légy kegyes hozzám, ó, Jehova, + Hiszen hozzád kiáltok naphosszat. +

4 Örvendeztesd meg a te szolgád lelkét, +.Mert hozzád, ó, Jehova, hozzád emelem lelkemet. +

5 Mert te jó vagy, + ó, Jehova, és kész vagy megbocsátani, + És bőséges szerető-kedvesség övezi mindazokat, akik segítségül hívnak téged.+

6 Hajtsd füledet imámra, ó, Jehova, + Figyelj esdeklő szavaimra! +

7 Nyomorúságom napján segítségül hívlak, + Hiszen te válaszolsz nekem.

8 Nincs hozzád hasonló az istenek között, ó, Jehova, + És semmi sincs, ami tetteidhez fogható. +

9 A nemzetek, melyeket alkottál, mind eljönnek, + És meghajolnak előtted, ó, Jehova, + Dicsőséget adva nevednek. +

10 Mert nagy vagy, és csodálatos dolgokat viszel véghez; + Te vagy az Isten, te egyedül.+

11 Oktass engem, ó, Jehova, utadra.+ Igazságodban fogok járni.+ Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet.+

12 Magasztallak téged, ó, Jehova Istenem, teljes szívemből, És időtlen időkig dicsőítem nevedet,

13 Mert nagy a te szerető-kedvességed irántam, + És kiszabadítottad lelkemet a seolból, annak legmélyebb zugából. +

14 Ó, Isten, az elbizakodottak fölkeltek ellenem, + A zsarnokoskodók gyülekezete lelkemre vadászik, + És téged nem tartanak szem előtt.+

15 De te, ó, Jehova, irgalmas és könyörületes Isten vagy, + Aki lassú a haragra, + és bővelkedik szerető- kedvességben és hűségben. +

16 Fordulj felém, és légy hozzám kegyes! + Add erődet a te szolgádnak, + Mentsd meg rabszolgaleányod fiát! +

17 Add, hogy megmutatkozzon rajtam jóságod jele, Hadd lássák gyűlölőim, és szégyenüljenek meg! + Mert te, ó, Jehova, megsegítettél és megvigasztaltál engem.

Mint láthatjuk, elég sokszor használta, szeretetteljesen, úgy ahogy azt kell. Természetesen mi is szólítjuk Atyánknak Jehovát, de ettől még azt a nevét is használjuk, amelyet az igaz követőinek örökre szánt és amelyet minden más megszólításnál többször használ Őrá a Szentírás.

Kedves Asperrimus!

"Az Újszövetség alapján Jézus személyével azonosítható az a személy, Aki JHVH-ként mutatkozott be Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak,Mózesnek és Dávidnak. Az Ószövetség főszereplője a megtestesülés előtti Messiás."

Egy frászt! Ez megintcsak egy bibliaidegen filozófálgatás.

(Ézsaiás 45:5-7):

5 "Én vagyok Jehova, és nincsen más. + Rajtam kívül nincs Isten.+ Jól felövezlek, noha nem ismersz, 6 hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy senki sincs rajtam kívül. + Én vagyok Jehova, és nincsen más"

Ha JHVH Jézus lett volna, akkor Ő ezzel megtagadta volna Atyját, a mindenható Istent, mert kijelenti: "Rajtam kívül nincs Isten."

# 20. válaszoló:

"Érdekessége, hogy a JHVH jelentése: válni valamivé, megtörténni. Ezért se mondhatta ki Jézus ezt a szót, mivel ö reá utal már a jelentés is: Isten emberré válik"

Na tisztázzuk akkor, ki is válik emberré, ki is a mi megváltónk?

(János 17:3):

„Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról”

Tehát a fia, Jézus Krisztus.

"A jehova szó azért sem szerepelhet az ógörög iratokban, mivel ez a szó csak a 16. században jött létre egy tévedésből:"

A 'Jehova' szó valóban nem, de ettől még Isten neve ott volt az eredeti iratokban, úgy, ahogyan azt akkoriban használták.

Kedves hozzászólók, valaki itt azt állítja, hogy csak a 16 században másolta be valaki a Bibliába Jehova nevét, mások szerint ezt csak JT kitalálása.

Tudjátok mit mutat a valóság? A történelem?

Tudjátok ugye, hogy ki volt Origenes. I.sz. 184 /kb/ született meghalt i.sz. 254-ben.

Tehát jóval régebben mind i.sz a l6 század.

Hallottatok a Hexapla müvéröl?

Belinkelem, akit érdekel a történelem. Kérlek kattintsatok rá a jobb oldalon lent a tördékre.

Megtaláljátok az Aqila fordítást, és ott találjátok az Isten nevét a tetragrammaton mellett [link]

Hozzáteszem, akik esetleg kifogást tesznek ellene, hogy a Jézus Krisztus neve sem Jézus, mert nem magyar volt, a neve héberül "Jehosua" és ahány nyelv van, mindegyik nyelv másként ejti ki? Baj ez talán?

Ha már wikipedia. :) :)

[link]

"Melyik gyermek szólítja személynevén az apját?"

Ez abszolút kultúrafüggő. TÉNY, hogy a Biblia sokkal többször használta a JHVH isteni nevet, mint az összes többi rá vonatkozó nevet EGYÜTTVÉVE. Az is TÉNY, hogy a hétköznapi beszédben is használták.

"Csak az szólíthatja Atyának Istent aki Istentől született."

Jézus hogyan tanította imádkozni a tanítványait??? „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved”. Nem gondolod, hogy Jehova a mi Atyánk is? Pedig ez így van, akárhogy is próbálsz elbújni az igazság elöl.

"A Jehova nevet azért hamisították bele az ÚVF-ba, mert nem születtek Istentől."

Kicsit legyél önkritikusabb, hogy ki is "hamisít"!

Látom te is mindenféle értelmetlenséget elkövetsz, csak hogy Isten nevéről ne kelljen beszélni ... Mindenki MAGÁNAK vet és mindenki le is aratja a jó, vagy rossz gyümölcsöket.

21. hozzászólónak.

"Ha JHVH Jézus lett volna, akkor Ő ezzel megtagadta volna Atyját, a mindenható Istent, mert kijelenti: "Rajtam kívül nincs Isten."

Igazán? Ha az Atya Jézusban van, akkor nincs rajta kívül. Tudod! Logika és következetesség...

"Hol vannak az eredeti, vagy legrégebbi kéziratok? Ha megmutatjátok, én is felülvizsgálom az eddigi álláspontomat."

T. Asperrimus, nem az a feltétele Isten Neve használatának, hogy megvannak-e az eredeti kéziratok. Egész biztosan a legtöbben AKKOR SEM HASZNÁLNÁK, ha meglennének, mert ellenkezne a dédelgetett hamis, Írásellenes hitükkel! Kapásból hamisítványnak minősítenék és elvetnék a gondolatát is a mai emberek, akik a Név ellen acsarkodnak, mert ugyanis nekik nem a bizonyítékok hiánya a probléma! Honnan tudom? Onnan, hogy ma is a legtöbb fordító szemrebbenés nélkül KIHAGYJA azon helyekről is Isten Nevét, ahol pedig KÉZZELFOGHATÓ BIZONYÍTÉKOK vannak a létezésére!!!

Innentől kezdve pedig az ilyen felületes érveitek okafogyottá váltak.

"Az pedig nem volt kérdés, hogy vajon az Ószövetségben szerepel-e a JHVH név, és hányszor. Isten ezen a néven mutatkozott be Mózesnek, ezért már az 1Mózes 1,1-től JHVH, vagy JHVH Elohimként van Isten megnevezve."

Nem csak Mózesről és a zsidókról van itt szó, hanem azt mondja itt Jehova, hogy ezt az általa EGYEDÜLÁLLÓAN kinyilatkoztatott neve "örökre" szól más nemzedékeknek is. NEM AZÉRT, hogy elfelejtsék, vagy hogy ne használják, más, jellegtelen és semmitmondó címekkel helyettesítsék! Ennek a fényében született a teljes Héber szent iratok. És semmiféle Írás szerinti oka nincs annak, hogy nem ugyanebben a bibliai szellemben használták az első sz.-ban.

"Érdekességként ismételten megjegyzem, hogy az Elohim szó, ami szorosan kapcsolódik a JHVH névhez, továbbra is többesszám."

Hányszor ismételgetitek még el ezeket a HAMIS érveket? Az 1Mózes 1:1-ben az „Isten” cím a többes számú héber ’Eló·hím′ lefordítása. A háromság szószólói azt mondják, hogy ez utalás a háromságra. Az 5Mózes 6:4 az ő magyarázatuk szerint szintén a Háromság tagjainak egységére utal, mivel ott ez áll: „ Az ÚR a mi Istenünk [az ’Eló·hím′ szóból], egyedül az ÚR!”

A héberben itt használt többes számú főnév esetében a királyi vagy fejedelmi többesről van szó. (Lásd: The New American Bible. St. Joseph kiadás, bibliai szótár, 330. o.; New Catholic Encyclopedia. 1967, V. köt., 287. o.) Egyáltalán nem az egyetlen istenségben tömörített több személy gondolatát tükrözi vissza. Hasonló módon a Bírák 16:23-ban a hamis Dágon istenre való utalásnál is az ’eló·hím′ cím egyik formáját használják; a hozzá tartozó ige egyes számban áll, ami mutatja, hogy csak egy istenről van szó. Az 1Mózes 42:30 Józsefet Egyiptom ’urának’ (’adhó·né′, fejedelmi többes) nevezi.

A görög nyelvben nem ismert a királyi vagy fejedelmi többes. A Septuaginta fordítói az 1Mózes 1:1-ben ezért a ho The·osz′-t (Isten, egyes szám) írták az ’Eló·hím′ megfelelőjeként. A Márk 12:29 Jézus egyik válaszát írja le, amelyben az 5Mózes 6:4-et idézi, s hasonlóképpen az egyes számú görög ho The·osz′ kifejezést használja.

Az 5Mózes 6:4 a héberben kétszer is tartalmazza a tetragramot, ezért helyesen így kellene hangoznia: „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” (ÚV). Izrael nemzete, amelyhez e szavak szóltak, nem hitt a háromságban. A babilóniaiak és az egyiptomiak imádtak istenhármasokat, Izrael nemzete előtt azonban világosan ki lett emelve, hogy Jehova különbözik ezektől az istenektől.

És az utolsó érved a következő válaszomban ...

A keresztény görög iratok legelső ismert másolatai is akár pár évtizeddel az írásuk után készültek, ráadásul elég nagy példányszámban, így az egyik legfontosabban rekonstruálható ókori műnek számít.

Ami igazán engem érdekel, hogyha Pál, János, Péter és Lukács egyszer sem írta le konkrétan ezt a nevet és az írásaiban egyszer sem használta, akkor nekem miért lenne kötelező használni, illetve miért írnám Ida, ahol nem volt?

Én nem vagyok ellene annak, hogy néha kiejtsük vagy használjuk ezt a nevet, de ha Mózes előtt se volt ismert (2Mózes 6:3), az újszövetségi írok sem használták, és Jézusról sem írja külön a Biblia, hogy így szólította volna az Atyát (tudniillik az Atya kifejezést használta) nem tartom Istentől elvárt dolognak és üdvösségkérdésnek

"Az Újszövetség alapján Jézus személyével azonosítható az a személy, Aki JHVH-ként mutatkozott be Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak,Mózesnek és Dávidnak."

Akkor olvasd el és ÉRTELMEZD a következőket - tudod "LOGIKA":

(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Jézus "EGYEDÜLI igaz Istennek" nevezte Istenét és Atyját. Lehet-e vele "egyenlő", vagy még inkább azonos személy, ha valamely tulajdonságában "egyedülinek", vagy "egyetlennek" nevezi Istent?

De hogyan fogalmazott Pál, vajon ugyanebben a szellemben írt, amikor Jézus már régen feltámadt és az égbe ment?

(1Korintusz 8:6) "számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."

Tehát Pál szerint csak EGY (mindenható) Isten van, aki NEM Jézus!

(1Timóteusz 2:5) "Mert e g y Isten van, és e g y közvetítő Isten és emberek között: egy ember, Krisztus Jézus"

Ez pedig még egyértelműbb. És még sorolhatnám az egyértelmű és világos szövegeket. Ha pedig pontosan akarjuk értelmezni a háromság mellé odacitált ún. "bizonyítékokat", akkor ezen EGYÉRTELMŰ szövegekből kellene kiindulni, nem pedig inkább meghamisítani egyes verseket egy hamis premissza miatt.

"... akár pár évtizeddel az írásuk után készültek, ráadásul elég nagy példányszámban"

Valójában a legtöbb másolat több száz évvel későbbi.

"Ami igazán engem érdekel, hogyha Pál, János, Péter és Lukács egyszer sem írta le konkrétan ezt a nevet és az írásaiban egyszer sem használta, akkor nekem miért lenne kötelező használni, illetve miért írnám Ida, ahol nem volt?"

Megint olyant állítasz ténynek, amiről ÖNKÉNYESEN döntötted el, hogy "tény"! Valójában arra nincs igazi bizonyíték, hogy nem használták az első sz.-ban, ellenben arra sok van, hogy használták és benne kellett lennie az eredeti szövegekben (lásd az első oldalon lévő válaszaimat).

Valójában azok az érvek, melyek miatt az Újszövetségből a Jehova nevet KIHAGYTÁK, nem helytállóak, Írásellenesek. Miért mondom, hogy "kihagyták"? Csak mert gyakran szó szerint egy héber szövegből való idézetet vesznek át az ihletett írók, ahol pedig BIZONYÍTHATÓAN benne volt/van Isten neve, de sok fordító mégis kihagyta a görög szövegek fordításából. NINCS Írás szerinti alapja erre senkinek.

Tehát nem az csupán a kérdés, hogy Jézus vagy a tanítványai használták-e Isten nevét, hanem az, hogy sok-sok idézett versben MIÉRT NINCS benne a Név, ha az eredetiben pedig benne van??

Ha volna erre valami Írás szerinti indok, azokon kívül, amit a fordítók irkálnak mentegetőzésként, akkor azt mondom, oké. De éppen ez az: NINCS.

"Én nem vagyok ellene annak, hogy néha kiejtsük vagy használjuk ezt a nevet, de ha Mózes előtt se volt ismert (2Mózes 6:3)"

Milyen értelemben nem ismertette meg magát Jehova Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal? (2Móz 3:13, 14; 6:3; 1Móz 12:8). Ezek a patriarchák használták az isteni nevet, és ígéreteket kaptak Jehovától (itt gondolkozz el, hogy mit is jelent ez az isteni név). De nem ismerték Jehovát abban az értelemben, hogy még nem tapasztalhatták, amint beteljesíti ezeket az ígéreteket (1Mózes 12:1, 2; 15:7, 13–16; 26:24; 28:10–15).

Egy kis összehasonlítás. Caesar és Platón írásaiból készült legkorábbi másolataink több, mint ezer évesek. Mindkettőnek írásinak kb 10 másolata maradt fent.

Ezzel szemben az újszövetség irataiból a legkorábbi másolat kb 29 évvel az eredeti után készült, és összesen több, mint 25000 másolat áll rendelkezésünkre. A második századból már rengeteg másolat származik, így 150 évnél fiatalabb másolatokban bővelkedünk.

Ahhoz, hogy egy írás meg legyen változtatva, ahhoz évszázadok kellenek, tudományosan lehetetlen, hogy egy ekkora változtatást véghezvigyenek ennyi idő alatt.

Ennyi erővel pl Platón írásait ki is dobhatnánk, mint teljesen megbízhatatlan írásokat, és az Ószövetség is hitelét vesztené, amiből a legrégebbi másolatok is sok könyv esetében több, mint ezer évesek.

Én hiszem, hogy Isten gondot visel a saját szavára, és nem engedi, hogy azt bárki megváltoztassa. Ha ez nem így lenne, a hitünket nem alapozhatnánk a Biblia egyetlen szavára sem.

És hogy amikor idéznek az Ószövetségből, miért nincsen ott a tertragramma? Egyszerűen azért, mert a görögben nem volt használatos ez a szó.

Ha viszont következetesek akarunk lenni, oda is írhatnánk a tetragrammát, ahogy például Jézusra mint Úrra hivatkozik az újszövetség, vagy amikor Jézus azt mondta, hogy "mielőtt Ábrahám volt, én vagyok" (hayah, ebből ered a JHVH szó)