Ti tudtátok, hogy Jehova Tanúi Jézust az alvilág angyalának tartják?

#86 írta (alias a "24%-os válaszoló):

"A zsidók, mint választott nép, akkor és ott véget ért. Ezt persze a mai zsidók nem fogadják el,..."

Válaszom:

- Bár a felvetés nagyon off, mégis reagálok rá.

Nem csak a zsidók nem fogadják el. Bár a keresztény felekezetek megosztottak, ebben a kérdésben is, és több keresztény testvéremmel kerültem már összeütközésbe emiatt. Vannak ugyanis sajnos a keresztények között is, akik veletek, Jehova Tanúival azonos állásponton vannak, hogy Isten állítólag elvetette az ő választott népét, Izráelt.

Én viszont - sok keresztény társammal együtt - azt vallom, hogy Isten nem vetette el a test szerint való Izráelt, hanem a zsidók továbbra is az ő választott népe, azok, akik Izráelben élnek, melynek Jeruzsálem a központja. Tehát nem szellemi izráel, hanem a valóságos, fizikai emberekből álló nép, Izráel, továbbra is Isten választottja a Szentföldön.

Nézzük mit ír a Biblia ezzel kapcsolatban:

Jeremiás 31:35-37

"35Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve: 36Ha majd eltűnik ez a rend színem elől - így szól az ÚR -, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. 37Ezt mondja az ÚR: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait idelent, akkor vetem meg én Izráel utódait mindazért, amit elkövetett - így szól az ÚR."

Jeremiás 33:19-26

"19Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: 20Ezt mondja az ÚR: Ha érvénytelenné tudjátok tenni a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségemet úgy, hogy ne legyen nappal és éjszaka a maga idejében, 21akkor válik érvénytelenné szolgámmal, Dáviddal kötött szövetségem is úgy, hogy nem lesz fia, aki a trónján uralkodjék; meg szolgáimmal, a lévita papokkal kötött szövetségem is. 22Amilyen megszámlálhatatlan az ég serege, és megmérhetetlen a tenger fövenye, úgy megszaporítom szolgámnak, Dávidnak az utódait és a lévitákat, akik nekem szolgálnak. 23Azután így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: 24Nem veszed észre, mit beszél ez a nép? Azt, hogy elvetette az ÚR azt a két nemzetséget, amelyet kiválasztott. Népemet pedig azzal csúfolják, hogy az már nem is számít nemzetnek előttük. 25Ezt mondja az ÚR: Ha már nem lesz érvényben a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségem, ha már nem én szabom meg az ég és a föld rendjét, 26akkor vetem el Jákóbnak és szolgámnak, Dávidnak az utódait is úgy, hogy nem választok ki utódai közül senkit, aki uralkodnék Ábrahám, Izsák és Jákób utódain. Mert én jóra fordítom sorsukat, és megkönyörülök rajtuk."

Szövegértelmezésem:

HA és AKKOR típusú, feltételhez kötött érvelés.

Ha sikerül elérnünk, hogy ne legyen nappal nappal, és éjszaka éjszaka, akkor Isten el fogja vetni az ő választott népét, Izráelt.

Mikor fogjuk tudni betölteni azt a feltételt?

SOHA.

Mikor fogja tehát Isten végleg elvetni a zsidókat?

SOHA!!!

És itt van ez:

Róma 11:

"1Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. 2Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: 3„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” 4Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” 5Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; 6ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. 7Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, 8ahogyan meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig.” 9Dávid is ezt mondja: „Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. 10Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen.” 11Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. 12Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor menynyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. 13Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, 14mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. 15Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? 16Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19Azt mondod erre: „Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam.” 20Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. 23Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. 24Hiszen ha te levágattál a természetes vad olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba! 25Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” 28Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. 30Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” 36Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen."

Ez pedig elég egyértelmű:

Izráel egy időre elvettetett. Mi, pogányok, kegyelmi időt kaptunk a megtérésre. Végül Isten újra beoltja őket a szelíd olajfába. Újra visszafogadja választott népét.

Tehát, Izráel elvettetése csak időleges volt, visszafogadásuk, visszaoltásuk az Olajfába pedig meg fog történni, sőt, a folyamat már elkezdődött.

Ha keresztény társaim, azok, akik nem ezt vallják, megszívlelnék ezt az igei tanítást, és szakítanának a régi idők antiszemita teológiájával, akkor nem lenne helye ama bizonyos "mi vagyunk a szellemi izráel, a zsidókat Isten végleg elvetette" tévtanításnak.

És akkor nem lenne helye a Jehovistáknak sem, hiszen ők önmagukat tartják Isten választott népének, mint akikért Isten "leváltotta" a zsidókat.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy ez tőlünk, keresztényektől indult, egykor mi is azt vallottuk, tévesen, hogy mi, keresztények vagyunk az új választott nép, és Isten miértünk végleg "leváltotta" a zsidókat.

Íme, hová vezethetnek a tévtanok...

Ja, és egyébként nem vagyok testileg zsidó, sehányadik fokon, nehogy azt higgye valaki, hogy valamiféle érdekeltségből mondom azt, amit hitem szerint a fenti igeidézetek is határozottan tanítanak!

Visszatérve a saját eredeti kérdésemre, összegezném az eddigieket:

már válaszoltunk nektek, jehovisták:

Isten a mennyben van. Jézus, az Isten Fia, a mennyben van. A mélység az alvilágot jelenti. Itt tartózkodnak a sáskák. Abaddon a fejedelmük.

Valaki levettetik a mennyből, egy csillag, de nem tudjuk pontosan, hogy ki az.

Ez a valaki kinyitja az alvilágot, ahonnan feljönnek a sáskák.

Ezek a sáskák kínozni fogják az emberek közül azokat, akiken nincs rajta Isten pecsétje. A többieknek nem árthatnak.

Van tehát

1.Jézus, van

2.egy leesett csillag, a mélység kulcsával,

3.egy Abaddon nevű alvilági angyal,

4.és a sáskák, alvilági népség.

5.Vannak az emberek, ezeknek két csoportja, az

5/a. elpecsételtek, és

5/b. az el nem pecsételtek.

Ez így világos, sehol semmi ellentmondás.

1.Jézus marad a mennyben, Szentsége nem sérül, az, akinek mindig is mondta magát, Isten Fia.

2.A csillag kilétét nem tudjuk pontosan, nem derül ki a szövegből. "Kilogikázni" sem tudjuk, mert nincs róla kijelentésünk. A csillag lehet Jézus, utalva arra, hogy nála vannak a halál és a pokol kulcsai. De lehet, hogy nem Jézus, mert úgy írja az Ige, hogy "neki ADATOTT az alvilág mélységének kulcsa. Tehát, lehet, hogy Jézus, akinél voltak a kulcsok, odaadta ennek az angyalnak. Lehet, hogy egy olyan angyal, aki a jó oldalon van, és Isten parancsát teljesíti, de lehet, hogy egy olyan angyal, aki bukott angyal, ezért "leesett". A "leesett" kifejezés ugyanis nem egyértelműen rossz, vagy jó. Például, Jel.12:10-ben azt írja Sátánról, hogy LEVETTETETT, 12:12-ben pedig, hogy LESZÁLLT. Tehát a leesett csillag, lehet akár Jézus, akár jó angyal, akár rossz angyal, akár maga a Sátán.

Miért nem valószínű, hogy Jézus? Mert a "LEESETT" kifejezés mindkét értelemben, akár az "alászállás", akár a "szabadesés" értelmében a Sátánra volt vonatkoztatva. Nem éppen az önkéntes távozásra utaló kifejezés. Azért is, mert úgy adta oda neki valaki a kulcsokat, valószínűbb tehát, hogy attól kapta, akinél voltak, Jézustól, de ő maga nem Jézus volt.

Lehet, hogy Jézus egy mennyei angyalnak adta a kulcsokat, és így értendő a "LEESETT" kifejezés, azaz, ez a mennybéli angyal önként alászállt teljesíteni a küldetést. Számomra ez utóbbi következtetés tűnik a legvalószínűbbnek.

Lehet, hogy egy rossz angyal volt, aki bukása következtében vettetett le, de megkapta a kulcsokat, hogy ha már leesett, akkor nyissa ki az alvilág kapuját. Nekem kicsit nehezen jön be a képbe, hogy egy bukott angyal kapja meg a nehezen megszerzett kulcsokat, hiszen Jézus TULAJDON KERESZTHALÁLÁVAL szerezte meg azokat. Most csak úgy odadobná az ellenségnek?

Ugyanígy lehetne akár a Sátán is a leesett csillag, de megintcsak nehezen tudom elképzelni, hogy Jézus visszaadja a Sátánnak a kulcsokat, amiket tőle vett el, amikor legyőzte a Sátánt a kereszten.

Tehát a leesett csillag:

1. (Kevésbé valószínű): Jézus Krisztus

2. (Legvalószínűbb): mennyei megbízatású angyal, akinek Jézus adta a kulcsokat

3. (Kevésbé valószínű): bukott angyal, akinek Jézus adta a kulcsokat ?!?

4. (Legkevésbé valószínű): Sátán, akinek Jézus adta a kulcsokat?!?

Mi derül ki: lehet logikázgatni, de hiába az emberi elme égig nyújtózkodó tornázkodása, a ki nem jelentett dolgokat alulról felfelé próbálkozva nem tudjuk kideríteni, kierőlködni, kiizadni magunkból.

A csillag kiléte tehát úgymond "hálás vitatéma" lehet érveket pro és kontra ütköztetni. Szerintem nem fog kiderülni.

Ámde a további szereplőkkel kapcsolatban folytatnám:

3.egy Abaddon nevű alvilági angyal,

4.és a sáskák, alvilági népség.

5.Vannak az emberek, ezeknek két csoportja, az

5/a. elpecsételtek, és

5/b. az el nem pecsételtek.

A kérdésem súlypontja ugyanis az volt, hogy ti, jehovisták, = jelet tesztek Jézus és Abaddón közé.

Többen leírtuk már, próbáljatok meg odafigyelni:

igen komoly ellentmondások vannak ebben a tévtanításban, amellett, hogy súlyos istenkáromlás.

ezek:

mennyei angyal nem lehet egyenlő alvilági angyallal. Nem lehet a levettetett angyal Abaddón. Hacsak úgy nem, hogy valamikor mennyei volt, de bukása következtében alvilági lett. Nincsenek viszont csiki-csukik, aki egyszer levettetett, nem lesz újra mennyei angyal. A bukott angyalokat Isten az alvilágban tartja őrizetben az ítélet napjáig, ld. Péter levele. De miért adná oda Jézus a kulcsokat egy bukott angyalnak, Abaddónnak, akit le fog vetni, ha előtte drága vérén tudta csak megszerezni a Sátántól? Viszont nem lehet Jézus az alvilág angyala, mert csak úgy lehetne az, ha Sátánhoz hasonlóan elbukott volna, és ezután már alvilági angyallá vált volna.

Azt is érdemes megfigyelni, hogy az alvilág az őrizet helye, onnan nincs szabad kijárás, fentről kell, hogy Isten valamilyen módon kinyissa, "ideiglenes szabadlábra helyezés" céljából. Lásd, Sátán is eloldatik majd az ezer év megkötözöttség után.

Jézus azonban teljes szabadsággal rendelkezik. Ő nem bukott angyal, és nincs őrizetben.

Tehát, függetlenül attól, hogy ki volt az a rejtélyes leesett csillag, nem lehet Jézust Abaddónnal azonosítani, mert Abaddón az alvilág angyala, bukott angyal, aki őrizetben van, kulcsokkal elzárva.

Helytelen azonban Abaddónt Sátánnal azonosítani, mert ő jelenleg igencsak "szabadlábon" van, alsóbb mennyei régiókban tartózkodik, evilág trónbitorló fejedelmeként. Az ő ezer éves megkötöztetése még várat magára. Még ugyancsak tud kísérteni, ugyancsak van hatalma parancsolni démonainak, ugyancsak tud jeleket tenni (halottidézés, jóslás, asztaltáncoltatás, stb.) Tehát ő nem lehet azonos azzal, akit a Szentírás Abaddónnak nevez, aki egy elzárt angyal, aki azután jön fel az alvilágból, hogy kinyitják neki kulccsal az ajtót.

Tehát Jézus nem lehet azonos Abaddónnal, mert Jézus nem lehet egyszerre mennyei Király és bukott alvilági, őrizetben tartott angyal.

Abaddón nem lehet azonos a Sátánnal sem, mert Sátán ugyan már elbukott, de még szabadon "röpködő" gonosz angyal, kinek megkötöztetése és alvilágba vettetése még várat magára.

A legcélszerűbbnek látom tehát idáig úgy értelmezni az Írást, hogy Jézus, Isten Fia a mennyből megbízást ad egy angyalnak, akinek odaadja az alvilág kulcsait. Ez az angyal alászáll, leesik a mennyből, kinyitja az ajtót. Itt készenlétben áll Isten haragjának ítéletvégrehajtó eszközeként egy egész sáskahad, alvilági fejedelmükkel, Abaddónnal egyetemben.

Ezek a gonosz sáskák, gonosz angyalukkal együtt végrehajtják Isten ítéletét az embereken.

A 4. csoport tehát, a sáskák kiléte megintcsak homályos. Érdemes Jóel próféta könyvét elolvasni. Jóel:1 úgy írja le a sáskákat, mint akik népére támadtak. Egy idegen népként, akik választott népére, Izráelre támadtak. Egy gonosz, pusztító, ellenséges hatalom eszközeiként, akik Isten saját népe ellen támadnak.

Most jön a bökkenő:

Jóel 2:11-ben viszont ezt írja a sáskákról:"Az Úr mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas parancsának a végrahajtója"

Tehát a sáskákat Isten az Ő seregének nevezi!!!

De: figyelemreméltó, hogy a sáskák mindvégig pusztítóként, idegen népként, Izráellel szemben ellenséges hatalomként szerepelnek, akik ugyan az Úr seregeként vannak jellemezve, de csak annyi a szerepük, mint a mogyorófavesszőnek: a fegyelmezés, a megtérés eszközei. De sehol sem nevezi őket NÉPEMnek Isten, míg Izráelt, bűnei ellenére mindvégig NÉPEMnek szólítja. Még a megtérés lehetőségét is felkínálja, hátha Isten megbánja azt a veszedelmet, amit NÉPÉRE, Izráelre akart hozni, NEM NÉPÉVEL, hanem SEREGÉVEL A SÁSKÁKKAL.

Tehát a 4. szereplő a történetben, a sáskák nem Isten népe!!! Serege ugyan, de csak a harag pusztulásra készült eszközei ők. Soha sem voltak Isten népe és sosem lesznek azzá. Isten népének ellenségei ők, akiket Isten mégis fel tud használni ítélő eszközként azért, hogy népét, Izráelt megfenyítse.