Előfordulhat, hogy egy nem Jehova tanúja jobban ismeri a Jehova tanúi vallásszervezetet mint ők maguk?

*** Egy további dolog, ami még beárnyékolja a vérátömlesztés kérdését a számomra, a 2000-ben kiadott rendelet, amely szerint bizonyos vér “frakciók” most már elfogadhatóak. Ezek nagyrészének az elfogadását most már lelkiismereti kérdésnek tekintjük. Csupán néhány évvel ezelőtt ezek még tiltva voltak. Nagyon gondosan és alaposan tanulmányoztam ezt a témakört. Ezen “frakciók” némelyikének az előállítása sokkal több vért és donort igényel, mint a teljes vér változatlan formában történő elfogadása. Néhány vérzékeny betegek esetében alkalmazott kezeléshez például (amely már régóta engedélyezett), a vér nagy mennyiségű gyűjtése és tárolása szükséges (akár 2500 véradó egyetlen kezeléshez). Ez nem csupán néhány kitalált és idevetett szám, hanem könnyen ellenőrizhető és pontos adatok. Más sokkal közönségesebb “frakciók” kivonásához szintén sok liter vér szükséges, sok különböző adományozó ember véréből. Ez gyakran csupán a vér egy “koncentrált” formája. Ezek a tények két különböző, problémás kérdést vetnek fel az elmémben. Az egyik, hogy hogyan hangsúlyozhatjuk azt Jehova Tanúiként, hogy “tartózkodunk a vértől”, miközben az összes olyan frakció amelyet az Őrtorony Társulat most már engedélyez, például az albumin, EPO, hemoglobin, vér-szérumok, immunoglobulinok és a vérzékeny kezelések (VIII és IX véralvadási faktorok) egyértelműen érintik a világ vérellátását/vérkészletét, továbbá Jehova Tanúi napjainkban már felhasználhatják (és fel is használják ezeket). A másik, hogy ha mi Jehova Tanúiként napjainkban már tiszta lelkiismerettel HASZNÁLHATJUK ezeket a frakciókat amelyek a vérellátásból származnak, akkor miért van továbbra is megtiltva számunkra a vér adományozása ugyanennek a vérellátó szolgálatnak amelyet most már engedélyezetten igénybe vehetünk/kihasználhatunk? És miért nincs még mindig engedélyezve a saját vérünk ideiglenes tárolása? A vér “vissza a földre” öntésének gyakorlata már réges-rég a kínoszlopra lett szegezve, amikor Jézus feláldozta az életét; így mi már nem állunk tovább a számos mózesi törvény hatálya alatt. Számomra egészen biztosnak tűnik az, hogy már nem tartózkodunk a vértől, kihasználhatjuk és ki is használjuk a világ vérkészletét, gyakran óriási mennyiségekben, azonban még mindig nem engedélyezett a számunkra, hogy adományozzunk ugyanennek a készletnek, de még a saját vérünket sem tárolhatjuk egy későbbi műtéthez.

Egy további probléma (számomra) a frakciókkal, hogy bizonyos frakciókat, mint például az “albumin”, ELFOGADHATÓNAK tekint a Társulat, míg más, a vérben sokkal kisebb arányban jelen lévő frakciókat nem. Az “Albumin” például egy vérplazma fehérje, amely a májban termelődik és a jelentős részét képezi az összes plazmafehérjének. Ez a “jóváhagyott” frakció, az Albumin azonban a teljes vér csupán 2,2 százalékát alkotja, és újra megjegyezném, hogy ELFOGADHATÓ a Társulat útmutatása szerint. A fehérvértestek/fehérvérsejtek másrészről viszont NEM ELFOGADHATÓAK és nem engedélyezettek a Társulat útmutatása szerint, pedig ezek a fehérvérsejtek a teljes vérnek kevesebb mint 1 százalékát alkotják. A fehérvérsejtek elengedhetetlenül szükségesek a fertőzések elleni küzdelemben és gyakran kulcsfontosságúak a balesetet szenvedett és a műtét utáni betegek kezelésénél. Még egyszer megjegyezném, hogy a fehérvérsejtek nem elfogadhatóak a Társulat álláspontja szerint. Egy másik frakció, a vérlemezkék (trombociták) szükségesek a véralvadáshoz, hogy az emberek ne vérezzenek el (különösen fontos a kemoterápiához és egyéb daganatellenes kezelésekhez, és a vérzékenyek kezeléséhez). Azonban a vérlemezkék egy másik olyan frakció, amelynek az elfogadása NEM ENGEDÉLYEZETT. A vérlemezkék a teljes vér csupán 0,17 százalékát alkotják. Ez még nulla egész egy negyed százalék sincsen (jóval kisebb rész mint az albumin). Ennek ellenére ezeket a vérlemezkéket tiltja a Társulat. Többször áttanulmányoztam az irodalmunkat, de nem sikerült rájönnöm ennek az “elfogadhatjuk” - “elutasítjuk” listának a logikájára, mivel minden érdemi magyarázatot nélkülöz. Érdemes megjegyezni, hogy ha összeadjuk az összes olyan frakciót, amely ELFOGADHATÓ a Társulat szerint, akkor ez összesen 97%-át adja annak a teljes vérnek, amely az ereinkben folyik jelen pillanatban is. Azonban ezeket nem fogadhatjuk el együttesen, teljes vérként, hanem ehelyett fel kell azt bontani részekre és külön-külön elfogadni azokat, kisebb frakciók formájában. Ez a következő példához hasonlítható: meg szabad ennünk a sonkát, kenyeret és sajtot addig amíg ezeket külön tároljuk és külön fogyasztjuk el. Azonban ezeket együtt már nem szabad elfogyasztanunk, például egy sajtos-sonkás szendvicsként. Én sajnos nem látom az ésszerűségét egy ilyen jellegű tanításnak. A “hemopure” egy olyan vérkészítmény, amelyet Jehova Tanúi elfogadhatnak. Ez tisztított szarvasmarha-, vagy egyszerűbb szavakkal tehén-vérből készül. Hogyan engedhető meg nekünk embereknek ennek a megtisztított állati vérnek az elfogadása napjainkban, míg a saját vérünk vagy egy másik élő emberi donor vérének felhasználását el kell utasítanunk?

JT és a sonkás szendvics.png

Így aztán, amikor összesítettem a fentebb felsorolt tényeket, arra a következtetésekre jutottam: hogy a vérátömlesztés nem ugyan az mint a vér evése. Hogy a Szentírás mindig az állati vér “evésére vagy ivására” hivatkozik tiltott dologként (nem a vérátömlesztésre). Hogy a Pál által az 1Kor 8:4-8 és az Cselekedetek 15:29 verseiben bemutatott parancsolat nem egy mindent átfogó parancsolat, hanem egy adott célra vonatkozott. Hogy Saul embereit nem ölték meg miután vért fogyasztottak. Hogy a legszigorúbb szabályok szerint élő zsidók napjainkban elfogadják a vérátömlesztést. Hogy Jézus világosan bemutatta számunkra, hogy az élet (még ha egy állaté is) sokkal fontosabb mint a törvény szűk és szigorú értelmezése, a “sabbatnapon gödörbe esett állat” példázatával és a “vérfolyásos asszony” valós példájával. Hogy ha valaki vért adományoz az egy ÉLŐ donor és ezt a vért egy másik személynek adományozza aki még szintén ÉL és szüksége van erre. Hogy a Társulat tévedett korábban a védőoltások és a szervátültetések tiltásával és később visszavonta ezeket a döntéseit. Sok hűséges Tanú halt meg ennek ellenére ezek miatt az álláspontok miatt. És a Társulat mára ismét megváltoztatta az álláspontját, a teljes vér elutasítása helyett most már elfogadhatóak a vér bizonyos “frakciói”, bár az egyes frakciók jóváhagyásának és elutasításának úgy tűnik nincs különösebb oka, se füle se farka, és még mindig nem szabad vért adományoznunk vagy a saját vérünket tárolni. Azonban elfogadhatjuk a tehenek vérét. Viszonylag ésszerűnek tűnik a számomra ezek után arra a következtetésre jutnom, hogy nem támogathatom tovább a társulat mai, vérátömlesztésekkel szembeni álláspontját. Valójában úgy vélem, hogy a kezdetektől fogva hibás döntés volt kiállnom emellett, és az egész kérdés csak még zavaróbbá és ingatagabbá vált a legújabb “frakciókat” érintő kiigazításokkal.

Mit tehet ilyen helyzetben egy Tanú? Szeretem az igazságot és természetesen az igazságban lévő barátaimat is. Egyáltalán nincs problémám senkivel aki az igazságban van, és mostanra már majdnem az életem felét töltöttem a szervezetben. Úgy hiszem, szinte mindenkivel jól kijövök, és ez egyáltalán nem túlzás. Ez kizárólag egy személyes álláspont, egy lelkiismereti kérdés azokra a szervezeti álláspontokra vonatkozóan, amelyekkel nem tudok továbbra is egyetérteni és elfogadni. Ha egy személy, akit én hoztam az igazságba megengedné, hogy az egyik hozzátartozója meghaljon emiatt az álláspont miatt, amelyet segítettem nekik elfogadni, az igen megnehezítené a további életem [hogy szembenézzek önmagammal]. Nem csupán arról van szó, hogy nem tudom tovább tiszta lelkiismerettel támogatni ezt a vérpolitikát, hanem arról is, hogy miután alaposan megvizsgáltam úgy hiszem, ez igazán rossz. Nem tudok továbbra is tiszta lelkiismerettel embereket hozni a szervezetbe, mivel a vérrel kapcsolatban nagyon elválaszthatatlan és jól ismert Jehova Tanúi álláspontja. Nem látom módját e dolog megkerülésének. Még ha a Társulat meg is gondolná magát teljes egészében, hogyan vélekedne erről valaki, aki egy szerettét veszítette el az álláspont 60 éves hatálya alatt, csupán a nézőpontnak kellett megváltoznia teljesen? És, hogy mi tartott nekik ilyen sokáig nekik az monumentális problémákat jelentene sokak szemében. Képzeljétek el, milyen sok munkába tellene az összes irodalmunk kijavítása, ha ez az álláspont megváltozna. A ‘Bibliai beszédtémák’ című részt például az új világ fordítású bibliákban meg kellene változtatni, de még rengeteg más kiadványt is... túl sokat ahhoz, hogy itt felsoroljam. Így hát igen kevés esélyt látok arra, hogy ez a visszavonás belátható időn belül vagy egyáltalán valaha megtörténik. Annak ellenére sem, hogy ezt a módosítást mások már nagyon a küszöbön állónak érzik.

Nos akkor lehet cáfolni az érveket amik szerintetek nincsenek is.

Ja, valami lemaradt az előző hozzászólásokból:

[link]

Kedves 50-es válaszoló! Kár volt ezen gyerekes és már régen cáfolt félrevezetés miatt, megspórolhattad volna.

"A vér *transzfúziója* - a Társulat által gyakran használt szemléltetéssel ellentétben - nem egyezik meg a vér megevésével vagy megivásával: “Ha egy orvos azt mondaná neked, hogy tartózkodj az alkoholtól, akkor ahelyett, hogy meginnád, vajon az ereidbe ömlesztenéd azt transzfúzióval...” Ha egy személy az éhhalál szélén áll, és többszöri vérátömlesztést kap étel helyett, attól még ugyanúgy meghal."

De a vértrafó tilalma nagyon MEGEGYEZIK a Biblia azon parancsával, hogy "tartózkodj" a vértől, éppen úgy, mint a "fúlva holt állattól", vagy a "paráznaságtól"!!!! A szándékos erkölcstelenségre sincs semmilyen kibúvó, mint ahogy erre sem. Így a hasonlatod már ELEVE torz, és hamis. Mivel a vért ma már nem csak szájon át bevitt "élelmiszerként" fogyasztják, hanem nagyon helytelenül vénásan is alkalmazzák, így a célja ugyanaz, az ÉLETFENNTARTÁS. Márpedig a Biblia szerint nem használható fel semmilyen indokkal. Az ókorban is használták állítólagos "gyógyításra" a vért, mégsem volt felmentés az, ha valaki azt állította, hogy "gyógyítás" miatt fogyasztható a vér. Ma is Írásellenes az ilyen álláspont.

"aki vért ad egy transzfúzióhoz, még nem hal meg teljesen, viszont az állatok kivéreztetésekor mindig ez volt a helyzet. Egy “élő” donor ehelyett azt a szükséges vér-folyadék mennyiséget biztosítja amelyet egy másik “élő” személy elveszített."

Ezeken a buta és félrevezető kifogásokon is jól látszik a vergődésetek. A Biblia egyértelműen tiltja a vér fogyasztását, és az attól való mindennemű tartózkodást. Nincs szó benne semmiféle "részben kivéreztetett", vagy "halállal nem járó" vér felhasználásról, mint ami kivétel lehet!!!!

"És sok esetben az évek folyamán, utolsó megoldásként ez volt és még mindig ez az életmentő orvosi beavatkozás."

Ahogy mondtam már, és ahogy az orvosi dokumentációk bizonyítják, ez hazugság! Nincs ilyen ún. "utolsó megoldás", mely kizárólag a vér elfogadását jelenti. A vértrafó mindenképpen rosszabb megoldás.

"Jézus hajlandó volt csodákat tenni sabbatnapon (ez a mózesi törvénnyel ellentétben állt) annak érdekében, hogy életeket mentsen meg"

Ez is egy vallásos hazugság! Egyáltalán nem állt ellentétben a mózesi törvénnyel a szombat napi életmentés, valójában éppen ti minősítitek Jehovát egy "kegyetlen" és "könyörtelen" Istennek ezzel - pedig ugye mit is írtál rólunk éppen ezelőtt:

"... életek múltak ki és továbbra is életek vesznek el. Ez lenne Jehova akarata...?"

Azt állítottad, hogy Jehova nem lehet ilyen kegyetlen Isten, aki hagyná szolgáit veszni egy ésszerűtlen törvény miatt, de utána alapból cáfolod saját magad, mivel azt állítod, hogy a mózesi törvény szerint szombat napon tilos volt életet menteni. Pedig az csak az emberi okoskodók, a farizeusok és írástudók véleménye volt. Milyen Isten adna ilyen parancsot??? A ti istenetek lehet, de a szeretet Istene, Jehova NEM!

“És ezt mondta nekik: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik, nem húzza ki azonnal sabbatnapon?” 6 És nem tudtak ezekre mit felelni.”

Persze, hogy nem, hiszen nem volt olyan törvény, mely megtiltotta volna - nevetségesek vagytok!

" Ha Jézus hajlandó volt egy ÁLLAT életét annyira értékelni, hogy megmentse az állatot, annak ellenére, hogy ez sabbatnapi “munkának” minősült"

KI SZERINT???? Jó lenne, ha nem kevernéd Isten igéjét, az emberi hagyományokkal, melyek ilyen rossz gyümölcsöket teremnek. Ja, hogy ezen hamis vádak éppen olyan vallásos csoportoktól származnak, melyek már évszázadok óta ilyen emberi mítoszok szerint tanítanak és ezért rossz a gyümölcsük?

"(Lásd: 2Mózes 25:2; 4Mózes 15:32-36) Itt egyértelmű bizonyítékát láthatjuk annak, hogy Jézus milyen nagyra értékelte azt az alapelvet, hogy a szeretet diadalmaskodik a törvény fölött"

Ez sem igaz! SEHOL SEM TILTJA a mózesi törvény az ÉLETMENTÉST szombat napon. Márpedig amiért halál járt, az nem közvetlen életmentés volt, hanem olyan cselekedet, amit máskor is meg lehetett volna tenni.

Micsoda istenkáromló gondolat olyant egyáltalán feltételezni is Jehováról, hogy szombat napon megtiltotta az életmentést! Ez jól jellemzi azok lelkületét, akik ezt a hamis szöveget összeállították.

Az más kérdés, és teljesen nyilvánvaló, hogy (szombattól függetlenül) NEM MINDEN ESZKÖZZEL engedélyezte Isten az életmentést. Vérrel nem!

A vérfolyásos nő NEM EVETT VÉRT, nem szegte meg a mózesi törvény ezen parancsolatát, hanem gyógyulni akart. Amit megszegett, az Jézussal MEGSZŰNT, vagyis a nem volt érvényes többé - tehát ezzel is árnyékra vetődtél. :))

"Most, ha elolvassuk az 1Kor 8:4-8 verseket láthatjuk, hogy Pál itt az olvasót abban segíti, hogy meglássa, a “bálványoknak áldozott étel elfogyasztása” valójában egy lelkiismereti kérdés."

Tehát az erkölcstelenség lelkiismereti kérdés? Ugye milyen buta érvelés ez is?? Pedig ugyanabban a felsorolásban van! Akkor miért is mértek kétféle mércével? Valójában nem is ugyanarról van szó.

Állatrészeket áldoztak a bálványoknak, egy része a papoké volt, és az imádók is kaptak belőle lakomára. A hús egy részét azonban a piacon is árulhatták. Egy keresztény számára nem volt tanácsos, hogy elmenjen egy bálványtemplomhoz húst enni, még akkor sem, ha nem a szertartás keretében evett, mert ezzel botlást okozhatott másoknak, vagy hamis imádatba keveredhetett (1Korinthus 8:1–13; Jelenések 2:12, 14, 18, 20). Csupán azért, mert egy állatot bálványnak áldoztak fel, még nem változott meg a hús, így egy keresztény vásárolhatott belőle a piacon. Nem kellett azt sem megkérdeznie, hogy honnan származik a hús, ha valakinél étkezett. De ha valaki azt mondta, hogy ez „bálványáldozati hús”, nem ehette meg, nehogy megbotránkoztasson valakit (1Korinthus 10:25–29).

Azzal a keresztényi rendelettel kapcsolatban, mely a Cselekedetek 15:28-29-ben van Walther Zimmerli, a Göttingen-i Egyetem professzora, ezt mondta:

„Az első judeai keresztény gyülekezet döntése, melyről beszámolót találunk a Cselekedetek könyvének 15. fejezetében, különbséget tett a Mózes által adott Törvény között, mely Izraelnek adatott, s a Noénak adott parancs között, mely az egész világnak szólt” (Zürichi bibliamagyarázat).

Az a parancs, hogy ’tartózkodjunk a vértől’, nem csupán étkezési korlátozás volt, hanem komoly erkölcsi követelmény is, ami abból is kitűnik, hogy betartása olyan fontos volt a keresztények számára, mint a ’bálványimádástól vagy paráznaságtól való tartózkodás’.

Vajon a Cselekedetek 15:28, 29-ben feljegyzett döntés csupán ideiglenes követelmény volt, és nem olyan kötelezettséget jelentett, amely a többi keresztényekre is minden időben vonatkozik?

Egyesek úgy vélik, hogy az apostoli rendelet nem jelentett minden időre szóló kötelességet a keresztények számára. A Cselekedetek könyve ezzel szemben határozottan mást mutat. Azt mutatja, hogy körülbelül tíz évvel azután, hogy a jeruzsálemi tanács meghozta ezt a döntést, a keresztények továbbra is azzal a „döntéssel” összhangban jártak el, hogy „tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, úgyszintén a vértől, a megfojtott állatoktól és a paráznaságtól” (Cselekedetek 21:25). Ez azt mutatja, hogy tisztában voltak a vértől való tartózkodás követelményével, amely nemcsak a pogányok közül egy bizonyos területen megtértekre korlátozódott, és nem is csupán egy rövid időszakra kiterjedően volt érvényben.

De mi volt a helyzet a későbbi évszázadok során, amikor a keresztényiség távoli helyekre is elterjedt? Vizsgáljuk meg a bizonyítékot a Cselekedetek 15:28, 29-ben feljegyzett rendelet kiadását követő évszázadokból.

Eusebius, harmadik századi író, akit az „egyháztörténet atyjának” tekintenek, elmondja, mi történt Lyonban (ma Franciaország) az i. sz. 177. évben. A vallásos ellenségek hamisan azzal vádolták meg a keresztényeket, hogy megesznek kisgyermekeket. Néhány keresztény kínzása és kivégzése során az egyik lány, név szerint Biblias, így felelt a hamis vádakra: „Hogyan is ehetnénk meg gyermekeket — mi, akiknek törvénytelen dolog megenni az állatok vérét.”7

Hasonló természetű hamis vádak Tertullianust, a korai latin teológust (kb. i. sz. 160—230), annak kihangsúlyozására indították, hogy bár a rómaiaknak szokásuk volt vért inni, a keresztények nem tettek ilyet. Ezt írja:

„Szégyenkezzetek természetellenes szokásaitok miatt a keresztények előtt. Mi még állatok vérét sem használjuk fel ételeinkben, mert ezek közönséges ételek . . . A bíróságokon vérrel töltött kolbászokat kínáltok a keresztényeknek. Persze tudatában vagytok annak, hogy maga az a dolog, amivel igyekeztek letéríteni őket a helyes útról, törvénytelen előttük. Hogyan lehetséges tehát az, hogy bár biztosak vagytok abban, hogy borzadnak az állat vérétől, mégis elhiszitek, hogy mohón vágyódnak emberi vérre?”8

Hivatkozva a Cselekedetek 15:28, 29-re, azután ezt mondja: „A ’vérre’ vonatkozó tilalmat még inkább [tilalomnak] értjük az embervérre.”9

Minucius Felix, római ügyvéd, aki körülbelül i. sz. 250-ig élt, ugyanezt a világos gondolatot hangsúlyozza, amikor ezt írta: „Annyira irtózunk az emberi vértől, hogy még a megehető állatok vérét sem használjuk fel ételeinkben.”10

A történelmi bizonyíték oly bőséges és világos, hogy John Kaye püspök (1783—1853) egyértelműen leszögezte: „A korai keresztények lelkiismeretesen az apostolok által kijelentett jeruzsálemi rendelettel összhangban jártak el akkor, amikor tartózkodtak a megfojtott állatoktól és a vértől.”

Tehát az érveitek hamisak!

"Nyilvánvaló tehát, hogy az Cselekedetek 15:28-29 versei nem annyira átfogó, abszolút és egyetemes jelentéssel bírnak, mivel ugyanennek a szentírásnak más részein Pál apostol ugyanezt a témát lelkiismereti kérdésnek tekinti egy másik versben."

Csak egyetlen témát említ Pál a 8-as fejezetben, mégpedig a bálványáldozati HÚS evésével kapcsolatos kérdést - amiről leírtam a Biblia álláspontját -, nem pedig a vértől való tartózkodás EGYETEMES TILALMÁT.

"A parancs, hogy óvakodjanak a paráznaságtól azonban egy abszolút, örökérvényű, egyetemes parancsolat, mivel egyértelműen és gyakran ismétlődik a Keresztény Görög iratok egészében. A vérre vonatkozóan egyáltalán nem ez a helyzet. Sehol máshol nincs említve."

A Görög Iratokban is két konkrét és félreérthetetlen szövegben van említve, az egyébként abszolút evidens parancs - a Csel.-en kívül a másik:

"Ami a nemzetek közül való hívőket illeti, meghoztuk a döntésünket, és elküldtük, hogy őrizkedjenek a bálványoknak áldozott dolgoktól csakúgy, mint a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól."

EGYÉRTELMŰ, hogy NINCS különbség a paráznaság tiltó parancsa és a vértől való tartózkodás egyetemes parancsa között!

"a hagyományokhoz legjobban ragaszkodó, konzervatív és ortodox zsidók napjainkban hogyan tekintenek a vértranszfúzió elfogadására, mivel ők még mindig tartózkodnak minden vértől, ami a húsokban található, és a Biblián alapuló más szigorú táplálkozási irányelveket is követnek például azzal, hogy kizárólag kóser ételeket fogyasztanak."

De milyen hagyományokhoz? EMBERI hagyományokhoz, mert ugyanis a mai "kóser" kivéreztetés szertartása köszönőviszonyban sincsen a Biblia előírásaival!

"figyelembe véve azt, hogy ezek a bibliai parancsok az állati vér evésén és ivásán alapulnak"

Ez megint egy jó nagy hazugság! Minden vérre, az emberi vére egyaránt vonatkozik. És teljesen mindegy, hogy milyen "módon" jutsz hozzá, hiszen valójában a CÉLJA számít, amiért megszeged Isten egyértelmű törvényét. A célja pedig minden esetben az életfenntartás volt - akár hivatkoztak a megszegőik "gyógyításra", akár nem!!

"a 2000-ben kiadott rendelet, amely szerint bizonyos vér “frakciók” most már elfogadhatóak. Ezek nagyrészének az elfogadását most már lelkiismereti kérdésnek tekintjük."

Ez egy homályosan megfogalmazott semmi. Pontosan: minden frakció lelkiismereti kérdés, mely nem a vér 4 fő alkotóelemét érinti, hanem azok alatt van. Ezek pedig NEM 2000-től váltak lelkiismereti kérdéssé, már 1990-ben is ezt tanultam - de fő a precizitás, és a pontosság. :) Gratulálok! Ezért nagy butaság egymás hülyeségét másolgatni, mint a papagájok...

"hogyan hangsúlyozhatjuk azt Jehova Tanúiként, hogy “tartózkodunk a vértől”, miközben az összes olyan frakció amelyet az Őrtorony Társulat most már engedélyez, például az albumin, EPO, hemoglobin, vér-szérumok, immunoglobulinok és a vérzékeny kezelések (VIII és IX véralvadási faktorok) egyértelműen érintik a világ vérellátását/vérkészletét, továbbá Jehova Tanúi napjainkban már felhasználhatják (és fel is használják ezeket)."

Az EPO nem vérfrakció! Az erythropoietin egy glicopeptidhormon, ami a vörösvértestek (erythrocyták) termelését szabályozzák a csontvelő őssejtjeiben az oxigénigénynek megfelelően. Az EPO túlnyomórészt a vesében, kis részben a májban termelődik.

És nem "most már", hanem elég régen engedélyezve voltak. Valahol meg kell húzni egy értelmes és logikus határt, márpedig a vér 4 fő alkotóeleme alatt ésszerű határt lehet húzni, mivel egyes, ez alatt lévő frakciók természetes úton is vándorolhatnak az anya és a magzat teste között, tehát ezek elfogadása lelkiismereti kérdés. Miért nem használhatnánk fel ezen frakciókat, ha a lelkiismeretünk engedi (sok Tanúé nem!!)? Ha valaki termel valami növényt, amit felvásárolva és a hatóanyagát feldolgozva széles körben mindenki számára hozzáférhetővé tesznek, azaz megvásárolhatják az emberek, az erkölcstelen azoktól, akik nem termelték azt a növényt???

"Többször áttanulmányoztam az irodalmunkat, de nem sikerült rájönnöm ennek az “elfogadhatjuk” - “elutasítjuk” listának a logikájára, mivel minden érdemi magyarázatot nélkülöz."

Ez sem igaz, de itt ezt megszoktam már. :)

"HASZNÁLHATJUK ezeket a frakciókat amelyek a vérellátásból származnak, akkor miért van továbbra is megtiltva számunkra a vér adományozása ugyanennek a vérellátó szolgálatnak amelyet most már engedélyezetten igénybe vehetünk/kihasználhatunk?"

Mert ez a "vérellátó szolgálat" (jaj de szépen fejezte ki magát az író, pontosabban egy profitorientált biznisz!) nem csak frakciókat készít belőlük, hanem olyan célra is felhasználja, melyhez nem járulunk hozzá.

"A vér “vissza a földre” öntésének gyakorlata már réges-rég a kínoszlopra lett szegezve, amikor Jézus feláldozta az életét; így mi már nem állunk tovább a számos mózesi törvény hatálya alatt."

Ez is hamis érv, amit sohasem tudtak a kitalálói a bibliából hitelesen igazolni. A vértól való teljes körű tartózkodás tilalma egyetemes és nem részleges, vagy ideiglenes! És ezt korszakokon keresztül így is értették a keresztények.

Az arányokról szóló melodráma pedig megint csak mesterségesen gerjesztett álprobléma, ugyanis nem az arányok, hanem a vér 4 fő alkotóeleme a korrekt elválasztó határ.

"A “hemopure” egy olyan vérkészítmény, amelyet Jehova Tanúi elfogadhatnak. Ez tisztított szarvasmarha-, vagy egyszerűbb szavakkal tehén-vérből készül."

Bizonyos cégek feldolgozzák az ember vagy a szarvasmarha vörösvértestjeiből kivont hemoglobint. Megszűrik, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket, vegyileg módosítják és tisztítják, keverik valamilyen oldattal, majd csomagolják. A végtermék — melyet a legtöbb országban egyelőre még nem engedélyeztek — egy hemoglobinalapú oxigénszállító anyag.

Más vérfrakciókhoz képest a hemoglobinalapú oxigénszállítók nagyobb fejtörést okoznak a lelkiismeretes keresztényeknek, akik szeretnék megtartani Isten vérre vonatkozó törvényét. Miért mondhatjuk ezt? Ameddig ezt az anyagot vérből állítják elő, két kifogás emelhető ellene. Először is, a vér egyik fő komponensének, a vörösvértesteknek a legfontosabb feladatát látja el. Másodszor, a hemoglobin, amelyből a hemoglobinalapú oxigénszállítókat kivonják, ennek a komponensnek a jelentős részét alkotja. Ezért a keresztények nagyon komoly döntés előtt állnak ennek és hasonló termékeknek a dolgában. Alaposan és imával kísérve el kell gondolkodniuk a vér szentségére vonatkozó bibliai alapelveken. Ezután mindenkinek a Bibliából kiiskolázott lelkiismeretére hallgatva kell döntenie, attól az erős vágytól vezérelve, hogy megőrizze a Jehovával ápolt jó kapcsolatát (Galácia 6:5).

"a Szentírás mindig az állati vér “evésére vagy ivására” hivatkozik tiltott dologként (nem a vérátömlesztésre)."

Egyoldalú dogmatikus kijelentés. A Biblia az állati és az emberi vér evését, ivását, sőt a vértől való teljes tartózkodást is tiltja. És mivel "ugyanúgy" tiltja, mint a paráznaságot, ez azt mutatja, hogy egyetemes értelemben vehető, MINT A PARÁZNASÁG TILTÁSA IS, valamint hogy ERKÖLCSI PARANCS, mint a paráznaság tiltása is!!!!!

Az az érved, hogy nem tiltja vértrafót?! Silány egy érv. A Biblia nem tiltja közvetlenül a dohányzást vagy a narkók modern formáját sem, mégis egyértelmű alapelv szól ellenük.

"Hogy Saul embereit nem ölték meg miután vért fogyasztottak"

De leállították őket, mert BŰNT követtek el, tehát NEM VOLT FELMENTÉS!!! Nem kéne kiforgatni az írásokat. :) Itt Jehova irgalma figyelembe vette az előzményeket is, melyről a katonák NEM TEHETTEK. Nem tehettek arról, hogy olyan elcsigázott és kiéheztetett helyzetbe kerültek, mely Saul ostoba fogadalma miatt történt.

"Hogy a legszigorúbb szabályok szerint élő zsidók napjainkban elfogadják a vérátömlesztést."

Ja, a zsidók a lélek halhatatlanságát is elfogadták, na és? Ettől még nem lesz igaz a tanítás.

"Hogy ha valaki vért adományoz az egy ÉLŐ donor és ezt a vért egy másik személynek adományozza aki még szintén ÉL és szüksége van erre."

Az ilyen ÍRÁSELLENES érveken is jól látszik, hogy a magyarázgatásotok hamis! Tehát ha jól értem, ha egy állatot vagy embert az ókorban megcsapoltak "gyógyítás" címén - annak halála nélkül -, akkor azt a Biblia helyesli?! Vagy nincs ilyen vagy ehhez hasonló tétel benne??? Akkor miért ez a népbutító, hamis érv???

"Hogy a Társulat tévedett korábban a védőoltások és a szervátültetések tiltásával és később visszavonta ezeket a döntéseit."

Igen a Társulat tévedett korábban, mert nem tévedhetetlen emberekből állnak, hitted volna? Mellesleg minkét példa rossz, mert a védőoltások "hatékonyságáról", veszélytelenségéről és létjogosultságáról erős viták folynak, de a Tanúk korábban nem ezen indokok alapján utasítottak el bizonyos oltásokat, de már régóta lelkiismereti kérdés a vérből készült oltások.

A transzplantáció pedig vérrel végrehajtva nyilván nem volt megengedett, de bizony ezeket is meg lehet csinálni vér nélkül, és sokkal jobb eredménnyel!

Kedves kérdező, értékelem a kritikádat és igyekszem megfogadni. Ez az én hiányosságom, melyen alkalmanként finomítanom kell, de szerintem nem azért jöttünk ide, hogy egymás személyiségproblémáit vizsgálgassuk és értékeljük - sőt elítéljük(!), hanem ennél fontosabb kérdés érdekében. :)

És szíves tájékoztatásul figyelmedbe ajánlanám a nagy betűkről: nem kiabálás, hanem más eszköz híján kiemelésként alkalmazom, bocsi ha ez zavarna.

Tudom, hogy a csomagolás számít, de ugye azzal egyetértesz, hogy NEM MINDEN!