Miért nem használják Isten nevét? MI a baj vele? Mi az oka hogy mindenki szinte tatózkodik tőle?

"A keresztények így hiszik,tudják,élik."

Ebben igazad van kedves válaszoló! Azzal a helyesbítéssel, hogy csak a magukat keresztényeknek vallók hiszik, NEM A KERESZTÉNYEK. Viszont nem "tudják" bizonyítani a Szentírásból, s hogy mit "élnek"? Nos, ha "keresztény" szót sem sajátítjátok ki mások, pl. mi ellenünkben(!!!), akkor annak a pontos értelmében igazi Krisztus-követőkként valóban igazságban élhetnétek Isten előtt.

Ám ez nekem, sem más Tanúnak nem okoz kudarcot, sőt fel sem borít.

"És ne gondold, hogy meg tudod változtatni, azt ami 2000 éve érlelődik, és végre eljutott a sok ember oda, hogy megértse, amit eddig csak elhitt."

Már megvan változtatva, mivel az igazságot nem lehet elrejteni!

"Mindig voltak kivételek- a szentek, az Egyházatyák, a skolasztikusok, a misztikusok, a nagy művészek!!! ők tanították az embereket."

Én úgy gondolom, hogy ez a következő rész teljességgel ellentmond annak, amit te szeretnél láttatni másokkal:

(1Korintus 1:26–29) "Mert látjátok a tőle való elhívásotokat, testvérek, hogy nem sok olyan hívatott el, aki test szerint bölcs, nem sok hatalmas, nem sok előkelő származású; hanem a világ bolondjait választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcs embereket, és a világ gyöngéit választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nem előkelőit és a lenézetteket választotta ki az Isten, a nem létezőket, hogy semmivé tegye a létezőket, hogy e g y test se dicsekedjen az Isten színe előtt."

Jehova az igazság Istene, tehát ami elengedhetetlenül fontos, az az igazság róla és az akaratáról.

Minden jót kívánok!

, mely Isten örökkévalóságát, életadó hatalmát fejezi ki?"

Bocsi, hogy nem a megszólított válaszol, de a minap is írtam neked (egy másik kérdésben), amire nem jött cáfolat, javítás - ha már olyan rosszul látom szerinted.

"Miért olyan nehéz elfogadni, hogy Istennek több neve van..."

Miért akarod azt elhitetni az emberekkel, hogy az "Isten", "Úr", Mindenható, vagy a "Teremtő" címei, ragjai, Istennek egyenrangúak az egyetlenként kinyilatkoztatott JHVH tulajdonnévvel? Ha nem lenne semmi különbség e nevek között, akkor nagyjából arányosan is használták volna a Bibliaírók e neveket. De messze-messze sokkal többször használatos a JHVH neve Istennek.

"Miért nehéz elfogadni, hogy a Jehova név egy helytelen formája a héber Jahve névnek..."

Ez pedig egy demagóg, sablon szöveg, ugyanis az ókori - vagy akár a mai héberhez képest is, az összes többi bibliai név is csak egy "műszó" a világ nyelveiben!!!

Ez az egyik. A másik pedig az, hogy ha akarod megmutatom neked azt a szöveget, ahol össze van gyűjtve a JHVH pár száz év alatti, és a 20-ik században spekulált LEHETSÉGES tudományos kiejtése. Szinte ahány nyelvész, tudós, annyi variáns! Nekem ne akard azt állítani, hogy a Jahve a pontos, a Jehova meg nem, mert ez félrevezetés.

Mivel valójában egyik alak mellett sem dönthetünk teljes bizonyossággal, így a legelterjedtebbet használjuk. Így vagyunk ezzel sok más név esetében.

Már csak azt nem értem, hogy miért kell ezt újra és újra elmagyarázni egy komoly embernek, akinek nem csak felületes a tudása?!

"Jézus Krisztus inkarnálódot,na ne csináld hol van ez meg írva"

Uram, irgalmazz!:((

A Szó inkarnálódotT - és bocs. ez a világ legnagyobb történése- ha nem érdekel "hol van ez megírva" -akkor is

De természetesen János, a szeretett tanítvány TANÚBIZONYSÁGOT tesz erről a KINYILATKOZTATÁSRÓL:

ha csak ennyi marad fenn, csak az első 5 ige,akkor is mindent tudnunk lehet:))

Mert Jézus, aki a világ világossága azt mondja:

Tibennetek van a világ világossága.

Jn1.

1Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő volt kezdetben Istennél. 3Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. 15János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” 16Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

1Jn

1Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. 2Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. 4S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.

1Jn3,1-3

Isten gyermekei vagyunk

Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

1Jn4

1Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. 2Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. 3S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van. 4Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. 5Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. 6Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.

Kedves ma 17:51-kor Hozzászóló!

Először is a Jahve nem "egyetlenként kinyilatkoztatott tulajdonnév", ahogy azt már idéztem: "Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." (II.Móz. 6:3). Ebből a mondatból egyértelmű, hogy Istennek több neve van, és attól függően használja ezeket, hogy éppen milyen jelentéstartalommal akarja felruházni önmagát. Az arányosságnak semmi köze ahhoz, hogy a neveknek jelentése van...

A Jahve kiejtése pedig teljesen egyértelmű, aki tanult bibliai héber nyelvet - én tanultam - az tudja, hogy a Jehova alak miből adódik. Az אֲדֹנָי Adonáj szó magánhangzói ְ ֹ ָ (ə-ó-á) bekerülnek a יהוה (jhvh) alá (az ֲ „ă” nem más, mint a svá („ə”) ְ álef alatti formája): így jön létre a kevert írású יְהֹוָה yəhōwāh alak, aminek téves egybeolvasása eredményezi a Jehova szót. Ez tehát egy helytelen értelmezés és olvasat eredményeként jött létre, mégpedig a 16. század elején, mivel a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével.

A JHVH szó alakilag ige: imperfektum, azaz jelen-jövő idejű befejezetlen igealak, ezt a szó eleji -י j- egyes szám 3. személy hímnemű imperfektum előragról lehet tudni. A konkrét jahve forma qal (egyszerű aktív) vagy hifíl (kauzatív, tétető, műveltető aktív) alak – a kettő ugyanis alakilag egybeesik. qal: יֵהְוֶה jahve – lesz, válik valamivé (az „eredeti” *יִהְוֶה *jihve alakból; az „i” a „h” miatt változik „a”-ra)

hifíl: יֵהְוֶה jahve – teszi, hogy valami/valaki legyen, váljon valamivé, „történtet”

A valószínűsíthető (alap)jelentés a második, amit egyébként Jehova tanúi is elfoganak és képviselnek, így teljesen érthetetlen amit írtál...

Üdv. Péter

Kedves 44-es válaszoló! Hol van az általad idézett részben (vagy akár a teljes Írásban, hogy Jézus a Mindenható Isten, aki "egyenlő" Istennel korban, hatalomban, stb.?? Hol van ebben, vagy másban a szent szellemről ugyanez???? Hol van, hogy Jézus a "megtestesül" Mindenható Isten?????

Sehol! Csak hamis és nyakatekert spekulatív érveléssel bele van passzírozva. De MINDIG a kétértelmű helyeken, és sok verset kiragadva a környezetéből.

"Először is a Jahve nem "egyetlenként kinyilatkoztatott tulajdonnév""

Kedves Péter! Már hogy ne lenne!!!

Egyetlen másik nevét sem nyilatkoztatta ki ilyen módon Isten;

egyetlen másik nevét sem tartották olyan becsben a zsidók, mint ezt;

egyetlen másik név kiejtése miatt sem alakult ki bennük egy babonás félelem, ami a kiejtésének a pontos formáját feledésre ítélte;

egyetlen más nevét, azaz megszólítását - Még MEGKÖZELÍTŐLEG SEM sem használták ennyiszer a Szentírásban, mint a JHVH-t (ez akkor is igaz, ha Isten összes többi megszólításait (címeit, rangjait) összeadjuk!).

"(II.Móz. 6:3). Ebből a mondatból egyértelmű, hogy Istennek több neve van, és attól függően használja ezeket, hogy éppen milyen jelentéstartalommal akarja felruházni önmagát."

Igen, Istennek sokféle megszólítása van, és mindegyik kifejez valamit, de ez egyáltalán nem emeli azonos rangra pl. az "Úr", az "Isten", vagy a "Mindenható" rangjelző kifejezést a fentiek miatt is egyedülálló JHVH tulajdonnevével. Ezt csak a háromság dogma kényszeríti rátok, a bibliai valóság pedig teljesen más. Attól, hogy sok más megszólítása létezik Istennek, logikus, hogy pl a "Mindenható Isten" megnevezést nem azonos rangon alkalmazzák a Bibliaírók a JHVH-val, hiszen világosan kitűnik az ihletett beszámolóból, hogy Jehova e nevét különlegesnek és EGYEDINEK szánta!!

Egy ünnepélyes alkalommal Isten kimondta nevét, és ezt megismételte többször is Mózes füle hallatára. Mózes leírta ezt az eseményt, és ez fennmaradt a Bibliában egészen a napjainkig (2Mózes 34:5). Sőt Isten még le is írta a nevét, mégpedig saját "ujjával". Amikor Mózes megkapta ama "Tízparancsolat" néven ismert igéket, Isten csoda módjára leírta azokat. A beszámoló elmondja: "Mihelyt befejezte (Isten) Mózessel a beszédet a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak" (2Mózes 31:18). Isten neve nyolcszor fordul elő az eredeti Tízparancsolatban (2Mózes 20:1–17). Maga Isten nyilatkoztatta ki az embereknek a nevét szóban is, írásban is.

És még ezt is hozzá tette:

"És Isten még egyszer elmondta Mózesnek: 'Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.'"

Melyik másik nevéről, megszólításáról mondta ezt Isten???? Ezek a jellemzők EGYETLEN MÁSIK isteni névre sem illenek. Ezért tartom erősen spekulatívnak és erőtelennek az ellene felhozott érveket.

"Az arányosságnak semmi köze ahhoz, hogy a neveknek jelentése van..."

Nem is a nevek "jelentésével" kapcsoltam össze a hatalmas aránytalanságot, a JHVH és az összes többi isteni megnevezés között, már bocsi!

Kedves Péter! Az egész levezetésed elfogadjuk, le is van írva az irodalmainkban, csak az ebből származó önkényes következtetéseket utasítjuk vissza, mert nem bibliai, és illogikus.

Ezt viszont nem értem már megint:

"A valószínűsíthető (alap)jelentés a második, amit egyébként Jehova tanúi is elfoganak és képviselnek, így teljesen érthetetlen amit írtál..."

Mi az érthetetlen? Hol írtam én ennek ellent??? Nem értem.

A végkövetkeztetésed azért nem tartom logikusnak és bibliainak, mert a Jahve-féle kiejtések olyan alakok, amelyeket modern bibliatudósok javasoltak, akik megpróbálták Isten nevének eredeti kiejtését kikövetkeztetni. Egyesek - jóllehet nem mindannyian - úgy vélik, hogy az izraeliták Jézus ideje előtt valószínűleg Isten nevét Jahve-nak ejtették. Ebben azonban nem lehetünk egészen biztosak. Lehet, hogy így ejtették, lehet, hogy nem.

Sokan jobban szeretik a Jehova kiejtési módot. Miért? Mert ez a Jahve alaknál megszokottabb és közismertebb kiejtés. Nem lenne-e jobb olyan alakot használni, amelyik közelebb áll az eredeti kiejtéshez? Nem feltétlenül, mivel nem ez a jellemző a bibliai nevekre.

Vegyük a legkiemelkedőbb példát: Jézus nevét. Tudod-e, hogyan szólította Jézust családja és baráti köre a mindennapos beszélgetéseikben, amíg Jézus Názáretben nevelkedett? Az igazság az, hogy senki sem tudhatja teljes bizonyossággal, de nagy valószínűséggel vagy Jesuának (vagy esetleg Jehosuának) nevezték, de semmiképpen nem Jézusnak.

Amikor életének történetét görög nyelven megírták, az ihletett írók nem törekedtek az eredeti héber kiejtés megőrzésére. Ehelyett görögül így adták vissza nevét: I‧e‧sous’. Ma a Biblia olvasói a maguk anyanyelvén különböző módon olvashatják Jézusnak a nevét. A spanyol bibliaolvasók a szövegben olvasható Jesus-t Heszusz-nak, míg az olaszok a Gesu-t Dzsézu-nak ejtik. Az angolok a Jesus helyett Dzsizösz-t mondanak.

De helyes lenne-e, ha felhagynánk Jézus nevének kiejtésével csak azért, mert közülünk legtöbben, de talán egyikünk sem tudja, hogyan ejtették ki eredetileg? Semmiképpen sem! Ilyet egyetlen fordító sem javasol. Mi szeretjük ezt a nevet, hiszen Isten szeretett Fiát, Jézus Krisztust nevezi meg, aki életvérét adta értünk. Vajon tiszteletünket tükrözné Jézus iránt, ha nem említenénk a nevét a Bibliában előforduló helyeken és egyszerűen olyan címekkel helyettesítenénk, mint pl. „Tanító” vagy „Közbenjáró”? Bizonyára nem! Úgy tudunk Jézusra utalni, ha az anyanyelvünkön megszokott kiejtésnek megfelelően használjuk az ő nevét.

Hasonló magyarázatokat fűzhetnénk a Bibliában olvasható összes nevekhez. Ezeket a neveket saját nyelvünknek megfelelően ejtjük, és nem próbáljuk meg az eredeti kiejtést követni. Jirmijáhu helyett egyszerűen Jeremiást mondunk. Vagy Ésaiást mondunk, holott a prófétát a maga korában valószínűleg Jesajáhu-nak szólították. Még azok a tudósok is, akik jól ismerik a nevek eredeti kiejtését, a mai kiejtést és nem a régit követik.

Ugyanez érvényes Jehova nevére is. Még ha a mai Jehova forma nem is pontos kiejtése az eredetinek, ez semmit sem von le a név értékéből és fontosságából. Azt a Teremtőt, azt az élő Istent, azt a Legfelségesebbet jelöli meg, akit Jézus imájában így szólított meg: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved!” (Máté 6:9).

De feltehetném a kérdést így is: (Példabeszédek 30:4) "Ki ment fel az égbe, hogy onnan alászállhatna? Ki gyűjtötte össze a szelet mindkét markába? Ki göngyölte a vizet köntösébe? Ki emelte meg a földnek minden végét? Mi az ő neve? És mi az ő fiának a neve, tudod-e?"