Miért nem használják Isten nevét? MI a baj vele? Mi az oka hogy mindenki szinte tatózkodik tőle?

Szia!

Isten neve az Ő lényét jelenti. Ha megfigyeled aalaposabban, Istent sohasem egyetlen névvel, hanem megnevezések sokaságával jelöli a Biblia. Ennek oka az, hogy Isten személyének csodálatos voltát aligha adhatja vissza egyetlen földi szó. Olykor embereket is több néven említ az Írás: Jákóbot Izráelnek, Salamont Jedidjának, és ezeknek a kifejezéseknek gyakran sokatmondó, lefordítható jelentésük is van.

Való igaz, hogy Isten leggyakoribb neve a Bibliában a héber Jahve, melyet a Septuaginta, az Ószövetség első görög fordítása csaknem mindig Küriosznak ("Úr") fordít. A II. Móz. 3:14-ben feljegyzett beszélgetés Isten és Mózes között adja tudtul a Jahve szó jelentését, melyet a "Vagyok" szóval fordíthatunk le. (A héber hájá létigéből származik, szó szerinti jelentése: levő, létező, létre hívó.) E roppant egyszerű megnevezés mögött azonban az a hatalmas igazság áll, hogy a világegyetemben egyetlen lény mondhatja el magáról, hogy léte nem függ mástól, önmagában is élete van. Mi, emberek kapjuk az életet, Istenben önmagában is "van" az élet.

A Jahve mellett azonban számtalan más istennév is létezik a Bibliában, csak a legismertebbek közül említve: az Elohim (Oltalom), Él (Erős), É1-Saddáj (Mindenható), Él-Ejon (Magasságos), Adonáj (Úr), mely utóbbi a zsidók ajkán legtöbbször helyettesítette a Jahvé-t, amit túlzó aggályoskodásból szinte mágikus tisztelettel vettek körül, tiltva puszta kiejtését is, jóllehet a Tízparancsolat III. parancsolata csupán "hiábavaló" (fölösleges) emlegetését ítéli el.

A "Jehova" név - amelyre manapság egy felekezet előszeretettel hivatkozik - ennek a régi és torz gyakorlatnak a továbbélése. A külsődlegességeibe vesző judaista vallás különösen Jeruzsálem lerombolása (isz. 70) után szinte szent borzongással vette körül a JHVH titkosnak tekintett tetragrammatonját, és amikor a szétszóródás (i.sz. IV-VL) évszázadaiban maszoréta tudósaik bepunktálták (azaz az addig csak mássalhangzókat jelölő héber írást vonalakkal-pontokkal ellátva magánhangzó jelölésekkel látták el) a bibliai szöveget, nem az a és az e hangokat jelölték be (helyesen tehát: Jahvé), hanem a másik két ismert istennévnek, az Adonájnak és Elohimnak a magánhangzóit kölcsönözték és ültették át, így vetve alapot a Jehova vagy Jehovi szóalakoknak, melyek aztán keresztény körökben is elterjedtek, különösen a könyvnyomtatás feltalálása és a Biblia körül megélénkülő harcok következtében. X. Leó pápa (1513-1521) tanácsadójának, Petrus Galatinusnak a befolyására a Vulgatában is a Jehova átirat vált elterjedtté, noha az ókeresztény egyházatyák egykor az lave (Alexandriai Kelemen) vagy az labe (Theodoretus) alakot adták meg. A nemzeti nyelvű bibliafordítások - melyek azért nagy részben az "elterjedt" Vulgatához is nyúltak - a Jehova szóalakot tovább terjesztették, így a mi Károlyi-Bibliánkban is lépten-nyomon ezzel találkozhatunk (I. Móz. 32:9, II. Móz. 6:3, 15:3, Zsolt. 83:19, Ésa. 26:4, származékszavaiban is: I. Móz. 22:14, II. Móz. 17:15, Bír. 6:24).

A kérdés azonban korántsem bonyolult és megoldhatatlan. S a biztos megoldást éppen Jézus szolgáltatta és éppen a Miatyánkban. Azzal, hogy Istent "Atyá"-nak szólította, elutasított mindenféle, az Isten nevével visszaélést folytató törekvést. Ugyanez az "Atya" szerepel Jézusnak az evangéliumokban feljegyzett imáiban is (a Gecsemáné-kertben: Mk. 14:36 és párh., valamint az ún. főpapi imában: Jn. 17:1). Ezt vették át a tanítványok és apostolok is. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" (Rm. 8:115) "Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!" (Gal. 4:6)

Üdv. Péter

Tehát kedves Péter, a leghosszabb bekezdésedhez egy megállapítás és egy kérdés: a zsidók - az egyesek által nem éppen Írás szerinti 'kegyes babonának' tekintett szokása alapján, ők annyira "szentnek" tekintették Isten Nevét, hogy nem használták. Mi Jehova Tanúi pedig annyira szentnek tekintjük, hogy használjuk.

Most akkor szerinted mi a helyes megoldás a BIBLIA ALAPJÁN? Babonából (melyet a Biblia határozottan TILT), nem használni Isten nevét, - holott a Szentírás világosan és egyértelműen azt erősíti, hogy használatra szánta Jehova a nevét (méghozzá örök időkre), és sehol sincs benne arról szó, hogy ezt egyszer abba kell hagyni -, vagy a másik lehetőség szerint használni kellene a szent nevét, mint ahogy azt a Héber Iratok mutatja és bizonyítja???

A BIBLIA alapján melyik a helyes?

Kedves Tanú testvérem!

Nekem két gyermekem van, és a nevem Péter. Egyik gyermekem sem szólít így, mindkettő apának hív. Tegyük fel, hogy lenne egy harmadik gyermekem is, aki viszont kitalálja, hogy ezentúl Péternek hív. Szerinted melyik jár el helyesen? Tovább megyek, ez utóbbi gyermek azt állítja, hogy csak ő tisztel engem...vajon a másik kettő mit fog gondolni róla?

Amint ezeket megválaszoltad, én is válaszolok a kérdésedre!

Üdv. Péter

Szia!

Az,hogy használjuk-e Isten nevét, nem emberek vitájából kel eldönteni. Ebben annak az Istennek a véleménye mérvadó, aki bemutatkozott az embereknek, és konkrét utasítást adott a neve használatával kapcsolatban. Ezt az isteni utast Jézus is kötelezőnek tartotta magára nézve.

Ma már egyetlen ember sem lehet biztos abban, hogy a héber nyelvben hogyan ejtették ki eredetileg ezt a nevet. Miért nem? A bibliai héber nyelv írott formában kezdetben csak mássalhangzókat tartalmazott, magánhangzók nélkül. Amikor a nyelvet még nap mint nap beszélték, az olvasók könnyen kiegészítették a szöveget a helyes magánhangzókkal. Idővel azonban a zsidóknál az a babonás elképzelés alakult ki, hogy helytelen kimondani Isten nevét, ezért helyettesítő kifejezéseket használtak. Évszázadokkal később a zsidó tudósok pontrendszert alakítottak ki annak jelölésére, hogy milyen magánhangzókat kell az ókori héber szöveg olvasásakor kiejteni, csakhogy az isteni név négy mássalhangzója köré a helyettesítő kifejezések magánhangzóit tették be. Így az isteni név eredeti kiejtése feledésbe merült.

Lehet-e meghitt kapcsolatunk valakivel, akinek még a nevét sem tudjuk? Akik Istent névtelennek tekintik, azok szemében ő gyakran nem több személytelen erőnél; nem valóságos személy, akit ismernek és szeretnek, és akinek imában kiönthetik szívüket. Ha egyáltalán imádkoznak hozzá, imáik pusztán szertartásosak, és csupán betanult szövegek formai megismétléséből állnak.

Az igaz keresztényeket Jézus Krisztus azzal a feladattal bízta meg, hogy tegyenek tanítványokká minden nemzetből való embereket. Hogyan tudnák a tanításuk során megkülönböztetni az igaz Istent a nemzetek különféle hamis isteneitől? Csakis az ő nevének használatával, amint a Biblia is teszi (Máté 28:19, 20; 1Kor 8:5, 6).

2Móz 3:15: „Isten . . . elmondta Mózesnek: »Így szólj Izrael fiaihoz: ,Jehova, a ti ősatyáitok Istene . . . küldött hozzátok.’ Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.«”

Ézs 12:4: „ Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül a nevét. Ismertessétek meg cselekedeteit a népek között. Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve.”

Ez 38:17, 23: „Így szól a legfőbb Úr, Jehova: . . . »Fölmagasztalom és megszentelem magamat, és megismertetem magamat sok nemzet szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

Mal 3:16: „a Jehovát félők beszélgettek egymással, mindegyik a maga társával; Jehova pedig figyelt és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és azokról, akik gondolnak az ő nevére.”

Ján 17:26: Atyjához intézett imájában Jézus ezt mondta: „megismertettem velük [a követőivel] a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, én pedig ővelük egységben.”

Csel 15:14: „Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.”

Azt, hogy a zsidók használták-e Isten nevét vagy sem, és mi ma használjuk-e vagy sem, mindenkinek a magánügye. De egy biztos: Isten ezért minden embert felelősségre fog vonni, vagy meg fogja jutalmazni. Miért mondom ezt?

Mert a Biblián keresztül Isten ezt tanítja.

Az egyik ok, amiért ismerni kell Isten nevét, a Zsoltárok 83:16-18-ban van:" Töltsd el arcukat gyalázattal,

Hogy keressék nevedet az emberek, ó, Jehova! Ó, szégyenüljenek meg és rémüljenek el mindenkorra,

valljanak szégyent és pusztuljanak,

Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova,

Egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett."

A másik okról Pál apostol írt a Rómában élő keresztényeknek (10:13) "Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”.+

Kedves Péter, a hasonlatod nem jó!

A Mindenható Isten a JHVH nevét nem a személyigazolványába találta, nyilatkoztatta ki, mint hivatalos nevet, hanem a hozzá legközelebb álló, és az Őt szerető imádóinak, mint olyan nevet, melyen közvetlenül szólíthatják, mint egy ÉLŐ és SZEMÉLYES Istent. Ez viszont azt jelentette a Biblia szerint, hogy így is szólították a hozzá közel álló imádói!

Ez tény, úgy gondolom.

[link]

[link]

Kedves tanú testvérem!

Egyetlen hasonlat sem tökéletes, ezért hasonlat, de talán elérte a célját, hiszen végül nem kaptam választ a kérdéseimre, ennek ellenére én szívesen válaszolok a tiedre.

Minden névnek - így a Jahve névnek is - van jelentése. Isten Örökkévalóságát fejezi ki, ahogyan egyébként a zsidó írásmagyarázók is fordítják. A hibát - Bibliai értelemen véve - ott követed el, hogy azt gondolod, hogy Istennek csak egy neve van. Ha megfigyeled, hogy Isten mit mondott Mózesnek ezzel a névvel kapcsolatosan, akkor rájössz, hogy ez tévedés: "Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." (II.Móz. 6:3).

Jézus hogyan tanította a tanítványait imádkozni? "Mi atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt. 6:9) Ezért szólítjuk mi is Istent Atyánknak...

Üdv. Péter

27P, mint mindig nagyon jó, az első mondat zseniális:)

A megszólítás lehet többféle- Atya, Teremtő Úristen,

"én Uram Teremtőm, mikor engem teremtettél / Szentlelkeddel megszenteltél/Szentvéreddel megváltottál - szól az archaikus nép imádság.

A Szent Név: a Szó inkarnálódása óta tudjuk, a Szentek Szentjének titkos, csak a beavatottak számára tudható misztériuma kinyilatkoztatott:

Jézus Krisztus.

"Aki volt, aki van, aki eljövendő."

MA már mindenki beavatott lehet (ha akarja)

Ez volt az egyik, amit az akkori zsidó vallási vezetők nem bírtak elviselni(misztériumárulásnak érezték)- ezért ezt így nem is mondta ki : Ember Fia - így nevezte magát- mert szörnyethaltak volna menten, és Ő tanítani akarta őket még... Így még az is elviselhetetlenül erős volt- hátraestek mind, a tanítványok is(!) - mikor azt mondta: ÉN VAGYOK.

-aa-

Kedves Péter! Nem azt mondtam, hogy nem "tökéletes" a hasonlatod, hanem hogy egy az egyben nem jó! Teljesen félrevisz, mást láttat és bizonyít, mint amit kellene. Mint ahogy a magyarázatod is, amit hozzáfűztél...

Úgy gondolom, meg is indokoltam egyszerű és józan módon, hogy miben láttam a hibát. És azt te sem tagadhatod, hogy amit írtam Isten nevével és a te rossz hasonlatoddal kapcsolatban, az bibliai értelemben megállta a helyét. Tehát valójában kaptál választ a kérdésedre.

Hogy a gyermekeid nem a hivatalos igazolványneveden szólítanak (ami Jehovának ilyen értelemben NINCS), az nálunk természetes, de erősen kultúrafüggő is (a hasonlat ezért sem jó). Amit Isten kinyilatkoztatott magáról, mint személyes nevét, abból csak EGY VAN, és ez határozottan elkülöníthető az összes többi megnevezésétől - ez akkor is így van, ha ezt a tényt szeretitek elbagatellizálni. Ez pedig nem egyenlő azzal a névvel, amit te példaként felhoztál, vagyis a hivatalos neveddel, mivel ezt az EGYETLEN kinyilatkoztatott és megkülönböztetett Nevét Isten kapásból a hozzá legközelebb álló imádóinak szánta - csakúgy, mintha a gyermekeidnek az "apa" kifejezést szánták volna erre a célra.

Csakhogy Jehova Isten NEM az 'Atya' elnevezést nyilatkoztatta ki magának, hanem a JHVH-t!!

Tehát ebből következik, hogy Jehova Istent ugyan szólíthatjuk Atyánknak, mint Jézus is - teljesen érthető okból - gyakran (korántsem mindig) tette, de ettől még megmarad az az általa egyetlenként kinyilatkoztatott Neve, melyet a hozzá legközelebb álló imádóinak szánt. Ugyanis téves és a Szentírás által tagadott, azzal alá nem támasztható álláspont, hogy az 'Atya' megszólítás leváltaná a JHVH mai kiejtését, amit mellesleg ÖRÖKRE szánt Isten.

Semmiképpen sem támasztja alá az, amit említettél példának, hiszen a mintaima nem szó szerint követendő példa - hiszen gondolom ezt te is tudod -, tehát nem feltétlenül kell Atyának szólítani az imánkban sem Istent! Te szabálynak, vagy törvénynek állítod be ezt a jézusi megszólítást, holott nem lehet annak venni, nem lehet kizárólagosan értelmezni.

"A hibát - Bibliai értelemen véve - ott követed el, hogy azt gondolod, hogy Istennek csak egy neve van."

Kedves Péter, nem tudom ezzel mire gondolsz, de furcsállom az álláspontodat, hiszen úgy emlékszem, hogy máskor neked is leírtam már, hogy tisztában vannak a Tanúk azzal, miszerint Istennek sok megnevezése van. De egy sem olyan, mint a JHVH, melyet különleges keretek között és megkülönböztetéssel nyilatkoztatott ki önmagáról!!! Mit gondolsz véletlen, hogy a Héber Iratok minden más isteni elnevezésnél, rangnál, címnél (ezeket összeadva is) sokkal gyakrabban használja?

Istennek NEM Isten, és nem is Úr a tulajdonneve, hiszen "sok Isten van és sok Úr" - mondta Pál. Még csak az 'Atya' sem az, mert abból is sok van, önmagában csak egy cím, egy rangjelző kifejezés. De JHVH-ból csak EGY van, ez van.

Sziasztok!

Na akkor mégegyszer: "Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." (II.Móz. 6:3).

Isten csupán Mózesnek jelentette ki ezt a nevét mégpedig az elhívásakor...

Ennél sokkal különlegesebb, amit a 33. fejezetben olvashatunk: "És mondta Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És mondta az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek."

És ennél talán még fontosabb: "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való..." (Filippi 2:5-9)

Üdv. Péter

Üdv. Péter