Bibliai szempontból létezik olyan, hogy magamnak megbocsájtok valamit?

Márk 2

7. Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?

8. És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?

9. Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?

10. Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:

11. Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.

12. Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!

Isten bocsáthatja meg a bűneidet és az, ki minden hatalmat megkapott, az Úr Jézus Krisztus.

Az, hogy te semmisnek vélsz dolgokat, attól még korán sincs megbocsátva Isten előtt. Kérj, és adatik!

Eleve butaságok miatt nem kellene bűntudatodnak lenni.

Ha mégis van, akkor nem rágódni kell rajta, hanem kideríteni, megérteni, hogy miért van és mennyire reális, majd megoldani a problémát. De ezt egyszer kell megtenni és nem órákon keresztül. Persze végig gondolhatod mindig, hogy mi lett volna, ha.

De inkább legyen meg aminek meg kell lenni és ne legyen meg az, aminek nem kell meg lenni. Ennyi.

A saját bűneid nem bocsáthatod meg olyan felfogásban, hogy ó ezt megtehetem, majd megbocsátok magamnak és minden zsír. Olyan értelemben viszont meg kellene tudnod bocsátani magadnak, amit Isten is megbocsátott, vagy éppen egyáltalán nem is kellene rossznak érezned magad ez miatt.

Pl. ha tűzoltó vagy és 100 ember helyett 99 embert tudtál megmenteni, mert elájultál a füsttől és téged is ki kellett menteni ezért, a másik meg benn égett, akkor ne gyötörd magad azzal évekig, hogy milyen szerencsétlen vagy. Ha több levest ettél volna, nem történt volna ez.

Vagy elmész otthonról segíteni másoknak és közben megölik a szomszédot. Akkor nem te vagy a hibás, mert nem voltál ott!

Kicsit ki kellene fejtened, hogy mire gondolsz, hogy tudjunk segíteni. Arra, hogy Isten HELYETT Te bocsátasz meg magadnak? Vagypedig arra, hogy Isten bocsánatán túl Te maganak képtelen vagy megbocsátani, hurcolsz egy alattomos bűntudatot, amit nem bírsz lerakni...? Utóbbi sok ember problémája, gyóntató papok mondják is, hogy nagy baj, hogy az emberek nem bírják elfogadni az Isten bocsánatát...

A bűntudat alattomos dolog, sokszor ránk ül, indololatlanul is, és boldogtalanná tesz.... Vigyázni kell vele, mert gyakran nem a lelkiismeret egészséges jelzőrendszeréhez tartozik, hanem egy lelki gubanc...

Ne higyj a jehovistáknak. Persze, hogy megbocsájthatsz magadnak. sőt, előbb neked kell valamit megbánnod és megbocsájtani magadnak, mielőtt mástól elnézést kérsz. Hisz akkor te nem is gondolnád komolyan, nemde?

Szerintem az ha már megbánsz valamit, azzal máris jobb ember lettél hisz a jövőben törekedni is fogsz rá, hogy elő nem forduljon.

A jehovisták meg csak könyörögjenek jehovának ahogy akarnak.

Van a Biblia szerint olyan állapot, amikor:

1 Jn 3,20 hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.

Ez azt mondja, hogy Isten ismeri igazán a szívet. A szív van, hogy téves ítéletet hoz saját magát illetően, azaz olyan miatt érzed magad rosszul, ami nem is bűn; vagy vádlást érzel, pedig megbántad a bűnödet, vagy el sem követted azt!

A lelkiismeret azokban elég érzékeny: van, ami másnak nem bűn, neked ettől még lehet. Erről is ír az ige. Nem szabad kategorikusan kijelenteni valamiről, hogy bűn, ha erről nem ír a Biblia. Mert attól, hogy nekem bűnnek látszik, másnak nem feltétlen az.

Ezért érdemes ilyenkor a Bibliát venni alapul, vagy érett keresztényekkel beszélgetni. Ők már általában ismerik ezeket a buktatókat, van tapasztalatuk is, tudnak segíteni.

A legfontosabb azonban a lelki béke. Meg kell értened, hogy a lelkifurdalás valós-e, valósak-e az alapjai. Ha nem, akkor nem érdemes foglalkozni vele. Ha igen, akkor abba kell hagyni azt a dolgot. Lehet ilyen még a zenehallgatás is. Vagy Zimányi Józsi bácsi leírta, hogy őneki a sakk volt ilyen, mert egy időben annyira fanatikusan szerette a sakkot, hogy nem bírt lefeküdni, ha le nem játszott egy partit, és ez elvonta már a figyelmét az igéről, meg a családjáról is. Pedig, őszintén szólva, mi ártalmas lehet a sakkban?:) Ha csak nem az, hogy uraddá válik.