Ha Jézus egyenlő az atyjával, akkor miért imádkozott hozzá?

"Amikor az Újszövetség a ho theosz kifejezést alkalmazza (az Isten), az MINDIG az Atyaistenre vonatkozik.Nincs itt SEMMIFÉLE MÁS KONCEPCIÓ csak ugye nem birja bevenni a "tanuk" agya és nyilvánvaló mellébeszélésekkel kapálóznak."

A névelős szerkezetben lévő főnév egyénre, személyre utal, míg az ige előtt álló, egyes számú, névelő nélkül használt főnévi állítmánykiegészítő valakinek a tulajdonságára utal.

Ha Tamás "Istennek" kívánta nevezni Jézust, ebben nincs semmi kivetnivaló. Ez összhangban lenne azzal, amit Jézus maga is idézett a Zsoltárok könyvéből, amely a tekintélyes embereket, bírákat ’isteneknek’ nevezi (Ján 10:34, 35, Kár.; Zsolt 82:1–6). Az csak természetes, hogy Krisztusnak sokkal magasabb állása van, mint azoknak az embereknek. A Jehovához viszonyított páratlan helyzete miatt a János 1:18 (ÚV) ezért úgy utal Jézusra, hogy "az egyszülött isten". Az Ézsaiás 9:5 (Kat. [9:6]) is ’Erős Istennek’ — de nem a mindenható Istennek — nevezi prófétailag Jézust. Mindez összhangban van azzal, hogy Jézust a János 1:1 ’istennek’ nevezi (ÚV, Kecsk., 1931).

Nem adom meg a luxust neked, hogy reagáljak, mivel még arra sem veszed a fáradságot, hogy elolvasd, és felfogd, amiket korábbi hozzászólásaimban írtam, különben nem kérdeznél olyanokat, amiket már leírtam. Például, hogy Horner hol írta azt, amit idéztem. Elárulom: pontosan ugyanabban a cikkben, amit te is idéztél, mondjuk, ha elolvastad volna a cikket, akkor tudtad volna.

Innen pedig jön a másik dolog, hogy be-copy-paste-olsz oldalas szövegeket, amiknek órákon keresztül utánajárok, reagálok, majd erre mindössze annyi telik tőled, hogy ismét bemásolsz oldalas szövegeket, amiket nem te írtál, és ugyanúgy hajtogatod tovább a baromságokat, amiket megcáfoltam már egyszer, az elhangzott érveknek pedig cirka 75 %-ára nem is reagálsz.

Na persze, majd fogok én itten fölöslegesen utánajárni az Őrtorony összes ferdítésének, és hogy hol tévednek. Van ennél jobb dolgom is.

De legalább te behúzhatsz újabb strigulákat a szántóföldi jelentésedbe, hogy igen, ismét végigtrollkodtál egy fórumot, kérheted a béredet Jehovától.

Jehova Tanúi nagy része szerencsétlen áldozat csak szerintem, de téged kifejezetten elítéllek hamis és tiszteletlen magatartásod miatt.

Igen, ez egy személyeskedő válasz volt, ugyanis ez nem érv volt (annak úgyse lenne értelme), hanem személyes ítéletem felőled. Innentől kezdve nem fogok rád több időt és energiát pazarolni, mikor helyette sokkal értelmesebb dolgokat is folytathatok. Ellenben innentől kezdve kifejezetten a személyed ellen fogok felszólalni, ha úgy látom, hogy valaki esetleg elköveti azt a hibát, hogy szóba áll veled.

A 48-s válaszoló linkjére:

"Jézusra ezenkívül használják a „ho theosz” kifejezést is: Pl. Jn 20,28; Róm 9,5"

Jézusra csak igen kevésszer használja a Biblia „ho theosz” kifejezést, ebből is érdekes a Róma 9:5, mivel én ilyen véleményt találtam:

"A The New International Dictionary of New Testament Theology kijelenti: „Vita tárgya a Róma 9:5 ... Könnyűszerrel és nyelvtanilag tökéletesen vonatkoztatható Krisztusra. A vers akkor így szólna: »Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott legyen mindörökké. Ámen.« Krisztus még így sem lenne teljesen egyenlő Istennel, hanem csak isteni természetű lénynek tekinthetnénk a leírás alapján, mivel a theosz szó névelő nélkül áll ... A sokkal valószínűbb magyarázat viszont az, hogy a kijelentés Istenre vonatkozó doxológia [Istent dicsőítő ima, illetve ének]” ([Grand Rapids, Mich.; 1976] németből fordítva, 2. köt., 80. o.)."

E szerint a "a theosz szó névelő nélkül áll". Akkor most igazat ír ez a link, vagy linkeskedik?

Egyébként egy seregnyi fantáziadús mese és fordítási rafinéria jellemzi a szöveget.

"Nem adom meg a luxust neked, hogy reagáljak..."

Az igazság nem luxus, bár ahogy nézem, ezek nagy szavak neked.

"még arra sem veszed a fáradságot, hogy elolvasd, és felfogd, amiket korábbi hozzászólásaimban írtam, különben nem kérdeznél olyanokat, amiket már leírtam. Például, hogy Horner hol írta azt, amit idéztem. Elárulom: pontosan ugyanabban a cikkben, amit te is idéztél, mondjuk, ha elolvastad volna a cikket, akkor tudtad volna."

ELOLVASTAM! Ennek ellenére nem értettem meg mindent abból, amit kiokoskodtál az idézetekből. Most már átlátom, lejjebb le is írom a meglátásom.

"Vagyis a szerző itt saját véleményét mondja el, ami ráadásul egyáltalán nem megy szembe a Szentháromság tanával."

A Tanúk véleménye ugyanez, ezért idézték. Persze, hogy nem megy szembe a háromsággal ez a szöveg, igaz köze sincs hozzá, figyelembe sem veszi, mivel nem létezik.

Azért idéznek tőlük, mert annak ellenére, hogy a háromság dogma védelmezői, kénytelenek elismerni azt, amit sok más fordító is bizonyít a saját fordításában. Mellékes, hogy innentől kezdve te, vagy ő hogyan okoskodik az "isteni természetről", a Biblia teljes szava a döntő ennek az eldöntésében. E szerint pedig nem tanít semmiféle háromságot!

" hogy ismét bemásolsz oldalas szövegeket, amiket nem te írtál, és ugyanúgy hajtogatod tovább a baromságokat, amiket megcáfoltam már egyszer, az elhangzott érveknek pedig cirka 75 %-ára nem is reagálsz."

A megszokott, de üres vádaskodás. Az elmúlt pár válaszomban hol másoltam "oldalas szövegeket"? Ha egy-egy rövid részt bemásolok, ezt megteszi mindenki. Az meg nonszensz, hogy én nem válaszolok a te érveid kétharmadára. Ha átnyálaznád az e napi írásomat, sokkal több kihagyott kérdést találnál, mint amit én hagytam el. Pl. a 41-s, 45-s, vagy az 50-s válaszom első fele, mely neked szólt, nincs válasz, csak mesterséges felháborodás? Ja, így könnyű! Hol cáfoltad meg a 41-s, 45-s, 50-s válaszom - az előzőekről nem is beszélve. Nem is reagáltál rájuk.

Már megbocsáss, de mindezek után a te jellemzésed MAGADRÓL szól nagyrészt, nem rólam.

"a 41-s, 45-s, vagy az 50-s válaszom első fele, mely neked szólt, nincs válasz, csak mesterséges felháborodás?"

Mondtam, nem fogok rájuk válaszolni. Nincs semmi értelme, hogy több időt pazaroljak erre a vitára. A legtöbb ott feltett dologra csak ugyanazt tudnám mondani. Bizonyára ezt győzelemként könyveled magadban el, az igazság viszont az, hogy elegem van a stílusodból és a viselkedésedből. Csak ürügyként használsz, nem akarsz te felfogni semmit abból, amit eddig írtam. Hát kösz, de nem akarok ugródeszka lenni a szántóföldi jelentésedhez, sem a vének vállveregetéséhez.

Ezt a fajta viselkedést úgy hívják internetes berkekben, hogy trollkodás. Én pedig hibát követtem el, mert etettem a trollt. És mivel ismételten bizonyítékát adtad ennek, az én szememben innentől egy szinten állsz a Politika rovat netnácijaival. Te nem másokért csinálod ezt, hanem magadért, és fölösleges innentől kezdve mentegetőznöd; elég bizonyítékot szolgáltattál rá. Vergődhetsz még, ha úgy érzed, nincs meg az előirányzott terv, innentől kezdve a legkevésbé sem érdekelnek sem az érveid, sem a véleményed, sem pedig a hited.

Hisz erre hajtottál, provokálni, hogy az emberek hagyjanak téged a francba, s így azzal elégíteni ki magad, hogy látszólag tied az utolsó szó.

S ha befejezted az öntömjénezést ezen válaszra reagálva, magadnak tudva az erkölcsi és teológiai győzelmet, igazán foghatnál valami építő jellegűbe is.

Megyek, még két eretnek vár rám, hogy feláldozzam a háromságistenemnek.

Kedves TP!

Lásd az 54-s válaszom.

"Ebben pl. még csak azonos szóhasználat sincsen, de ha lenne is, már leírtam, hogy az azonos címmel ranggal rendelkező bibliai személyek nem feltétlenül egyek - még háromságos értelemben sem."

A kifacsart, hamis fordításotokban valóban nincs, azonban az Ige szerencsére egyértelműen definiálja ki a Seregek

Ura.Ez nem cím,rang.

Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen, hanem hívő) így áll a görögben: "ho küriosz mú kai ho theosz mú.Egyértelműen Jézusra értette a "ho theosz"-t, mert a szöveg tartalmazza az "autó" (neki) szót. Ebben a versben az „Isten” görögül ho the·osz', tehát határozott névelő áll előtte.

Imádatra való felhívás a HO THEOSZ-ra vonatkozik (vö. Jel. 19:10; 22:9).

A szövegkörnyezet

Tamás a hitetlenkedésből hitvallásba váltott át, miután Jézus megjelent neki. Jézus pedig nem javította ki, hogy ő csak ?egy isten" a sok közül vagy ?kis i-vel isten" lenne.

A Társulat Tamás szavainak értelmezésekor az előzményekre mutat: Jézus a főpapi imában Atyját nevezte az egyedül igaz Istennek (Jn 17:3), és feltámadása után azt mondta Mária Magdolnának, hogy ?felmegyek ... az én Istenemhez", tehát Jézusnak is volt Istene: Jehova. Jézus azonban ott és akkor nem a Társulat kérdésére akart válaszólni (lehet-e Jézus Isten?).

Főpapi imájában és Máriával való rövid beszélgetésében nem a saját lényének a meghatározásával volt elfoglalva. Imájában a testté, emberré lett Fiú szólal meg: Atyját az 'egyedül igaz Istennek' és Istent 'szent Atyjának' nevezi, miközben arra készül, hogy a bűnös halandók helyett bűnhődjön. Nem csoda, hogy az örök élet Jézus megismerésétől is függ, hiszen ő 'a szent és az igaz' (vö. Csel 3:14, Róm 3:26, lKor 1:30). Máriához már az elbukottnak, sőt elraboltnak hitt, de feltámadt, élő Messiás beszél. Máriának pedig ott, abban a kétségbeesett pillanatban, könnyeitől alig látva ezekre a szavakra volt szüksége: ne kapaszkodjon bele, inkább vigyen üzenetet a tanítványainak, mert fel fog menni az Atyához, aki az övéké is, és az Istenhez, aki az övéké is. Tehát Isten nem hagyta el sem a Messiást, sem őket, hanem győzött a Messiás él, a Messiás Atyja és Istene az övéké is! Nem hiába imádkoztak ('Mi Atyánk...!'), mégiscsak 'velük van az Isten' (Immánuel). Még ez is sok volt Máriának, így nem csoda, hogy Jézus ott, akkor nem is mondott többet.

[link]

A "theosz" szó nem csupán tulajdonságot vagy isteni minőséget jelent, hanem Istent is. Az ebből képzett "istenség" fogalomról nagyon határozottan mondja az Ige, hogy a teljessége Jézusban lakozik.

Kolosse 2,9 A görögben: "En autó katoikei pán to pléróma tész theotétosz szómatikósz."

A "theiotész" (isteniség, isteni tulajdonságok összessége, ld. Róma 1,20) szóhoz képest az itt használt "theotész" alak inkább valakinek az Isten-voltát jelenti.

A szakasz helyes fordítása persze rombadönti a Tanúk teológiáját, mert kikényszerítené belőlük, hogy az Istennek nem csupán a tulajdonságai, hanem az egész létezése benne van Krisztusban.

Jézus Krisztusban, "aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten" (Róm 9,5), "aki által minden lett" (Zsid 2,10; vö. Jn 1,2-3), akiben "benne lakik testi formában az istenség egész teljessége" (Kol 2,9), aki "az igaz Isten és az örök élet" (1Jn 5,20), az "egyetlen Úr" (Júd 1,4), "az első és utolsó" (Jel 1,17-18; 2,8; vö. Iz 44,6), "az Urak Ura és a Királyok Királya" (Jel 17,14)

"annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam." Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala." Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője….

Attól meg, hogy a bírákat egy helyen isteneknek nevezte, még nem szorítkozik Jézus is ilyen tisztségbeli istenségre, mert rögtön a Jn 10,36-ban ezeknek a jogánál nagyobb jogot formál magának az istenségre. Amazokhoz ugyanis csupán az Isten szava szólt, míg őt az Atya szentelte meg és küldte a világba. A Jn 17,3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önmegüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában. De ugyanaz az apostol a levelében (5,20) már így fogalmazta meg ugyanezt: "az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet." Mivel az örök élet az 1Jn 1,2 szerint maga Jézus, az itt említett "ez" (hútosz) is ő, nem csupán az Atya. Ebből pedig következik, hogy Jézusról is elmondható, ami az Atyáról, hogy ő az igaz (vagy inkább "a valódi") Isten (ho aléthinosz theosz). Névelővel és megkülönböztető jelzővel, hogy teológiádat tökéletesen a porba sújtsa.

Ha netán visszafogottabban hirdette a maga istenségét, mint az ő nyomdokait követő apostolok, az magyarázható az ő önmegüresítésével, valamint azzal, hogy ő az Atyát jött megismertetni, és saját maga mellett inkább cselekedeteivel és tanításával tanúskodott. De Jézus igenis hirdette a maga istenségét, például ott, ahol azzal vádolták, hogy "ember létére Istenné teszi magát," és ő nem tiltakozott, hanem igazolta eljárását egy ószövetségi hivatkozással, mindeközben hangsúlyozva, hogy az ő Istennek nevezése sokkal magasabbrendű, mint amazoké, akikhez az Ige szólt, és ezért szerepelnek "istenekként." A Mk 10,18 tehát éppen Jézus istenségét alátámasztva értelmezendő: figyelmeztette a kérdezőt, hogy őt jónak mondván egyben Istennek is mondta, amit a kérdező bizonyára nem szándékosan tett.

"Ézs42,8-ban azt mondja:"dicsőségemet másnak nem adom..."

Hogyan lehet ez az állítás a szín-tiszta igazság,ha Jézusnak adta a dicsőséget?(jn.17.22:" azt a dicsőséget amit nekem adtál...")" Kár,hogy a teológiailag elfogult saját vélemény nem érv.Ellenben az Ige világos:"NEKI ADTA"

Jó nagy különbség van az úgynevezett istenek istensége és az Atya, Fiú és Szentlélek közös természete között, és én csakugyan nem vagyok hajlandó ez embert istenné tenni az utóbbi értelemben. Vannak olyan igehelyek, ahol istennek vagy isteneknek nevezi az embert az Írás: "Istenévé teszlek a fáraónak és Áron lesz a prófétád," "Istenek vagytok," "Jahve ítél az istenek közt." E helyeken semmiképpen nem ugyanannak a természetnek a birtoklásáról van szó, hanem valamiféle viselt méltóságról. Ez meg is látszik abban, ahogy másutt Jahve az idegen isteneket magához képest semmiknek állítja: ők nem teremtették a világot, nem kősziklák, és így tovább. Ugyanígy az általa megítélt "isteneket" is halandónak mondja és megfeddi a zsoltárban. Az énáltalam itt alapul vett istenségfogalom szükségképpen magában foglalja az imádhatóságot is, csakúgy, mint a teremtőséget. Ebben az értelemben viszont az ember nem Isten (és sosem lesz az), míg a Fiú az (és mindig is az volt).

Így tehát sem ezzel, sem a páli "úgynevezett istenek" kifejezéssel nem sikerült egy Jézusnak előkészített "kisistenségi" kategóriát megalapoznod, vagy még ha fel is tételezzük egy "valóságos, de nem teljesen isten" kisistenségi kategóriáját, akkor sem következne e tényből automatikusan, hogy Jézus ebbe a kategóriába tartozna.

A Jakab 2:19 legföljebb a tritheizmust cáfolja meg. Persze a Társulat megtévesztő módon triteizmusként ("ő három isten") állítja be a szentháromságtant, amely pedig a Biblia alapján tagadja, hogy egynél több Isten létezne (Ézs 43:10b, 1Kor 8:3, Gal 4:8 stb.). Természetesen egy Jehova van. A háromságtan csak arról beszél, hogy Jehova, az egyetlen Isten hány személyben létezik, illetve jelenik meg a Bibliában. Megtévesztően azt sugallják, hogy a keresztény Háromság "három Isten", ami nyilván ellentmond a Bibliának, de a szentháromságtannak is. Ez is triteizmus lenne, ami valójában többistenhit. A triteizmust és a trinitarizmust egy világ választja el, akkor is, ha a szervezet nem látja át a különbséget. A személyek a háromságtan szerint sem külön, egyenrangú "istenek" (ez triteizmus lenne). Az, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek nem "az istenek számát" összegzi (1+1+1 = 3, ami triteizmus lenne), hanem három személy mivoltát mondja ki, végig szem előtt tartva, hogy "még sincs három isten, csak egy Isten van." Jehova a Bibliában mindenhol abban az értelemben "egy Isten", hogy nincs más: az egyetlen. A szöveg tehát nem azt állítja, hogy Isten a lényét tekintve egy személy, hanem azt, hogy csak egy Isten van. Hogy hány személyben létezik, az más kérdés.

Megtévesztő módon triteizmusként ("ő három isten") állítod be a szentháromságtant, amely pedig a Biblia alapján tagadja, hogy egynél több Isten létezne (Ézs 43:10b, 1Kor 8:3, Gal 4:8 stb.). Természetesen egy Jehova van. A háromságtan csak arról beszél, hogy Jehova, az egyetlen Isten hány személyben létezik, illetve jelenik meg a Bibliában.

A személyek a háromságtan szerint sem külön, egyenrangú "istenek" (ez triteizmus lenne). Az, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek nem "az istenek számát" összegzi (1+1+1 = 3, ami triteizmus lenne), hanem három személy mivoltát mondja ki, végig szem előtt tartva, hogy "még sincs három isten, csak egy Isten van."

A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: egylényegű Háromságot. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően. A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.

A három személy egy Isten, és nem három isten, mert a háromnak lényege, természete, istensége egy, és egy minden, hol ezt meg nem gátolja a viszony szembenállása.

„…mindenki ÚGY tisztelje a Fiút is, AHOGY az Atyát tiszteli…”(Jn 5:23)

Máté 2:1, 2 bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az o csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.

Máté 2:8 majd [Heródes] elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!

Máté 2:11 Bementek a házba [a bölcsek], meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.

Máté 14:33 A kik pedig a hajócskában valának, eljövének, és imádák őt, mondván: Bizonyára, Isten Fia vagy!

Máté 28:9 És íme Jézus eléjek jöve, mondván: Üdv nektek! Azok pedig hozzá járulának, és átfogák lábait, és imádák őt.

Máté 28:16, 17 A tizenegy tanítvány pedig Galileába méne ama hegyre, hová Jézus rendelte vala őket. És látván őt, imádák, némelyek pedig kételkedének.

János 9:38 Erre az ember így szólt: “Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt. [Felismerte Jézust, mint az Emberfiát – 35. vers]

Zsidók 1:6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: “Imádja ót az Isten minden angyala!”

Jelenések 5:8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt.

Jézust tehát sok esetben imádják az Újszövetségben, és az imádókat soha nem utasították rendre. Kétszer imádtak angyalt az Újszövetségben [Jelenések 19:10; 22:8, 9], és az imádókat mindkét esetben rendre utasították. Pétert egy esetben imádták [Cselekedetek 10:25], és az imádót rendre utasították.

Tessék elolvasni:

* [link]

* [link]

* [link]

A zsidókhoz írt levél egész 1. fejezete azt mutatja, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia teljesen különbözik az angyaloktól. Jehova Tanúinak állítása, hogy a preegzisztens Krisztus Mihály arkangyal volt, és feltámadása után újra angyallá magasztosult, így minden alapot nélkülöz. Az egész Zsid 1 összefoglalásaként idézem az 5-8. verseket:

„Mert az angyalok közül kinek mondta valaha

'Fiam vagy te,

ma nemzettelek téged!'

majd:

'Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.'

Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:

'Imádja (proszküneszatószan) őt az Isten minden angyala!'

És az angyalokról ugyan ezt mondja:

'Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává'

de a Fiúról így szól:

'A te trónusod örökké megáll, ó Isten,

és királyi pálcád az igazság pálcája.'"

A Fiúnak az összes isteni és uralkodói cím és tisztelet kijár, míg az angyalokat csupán „szolgáló lelkeknek" (14. v.) nevez, akik imádják a Fiút. Hiszen a Fiú mindenestől Isten - nem angyal. Az angyalokat nem is szabad imádni, mivel ez istenellenes cselekedet lenne. Csak Isten részesülhet imádatban. Jel 22,8k ezt hangsúlyozza: „Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: 'Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd (tó theó proszkünészon)!' "Mind Jel 22,8-k-ben, mind Zsid 1,6-ban ugyanaz a görög szó: proszkuneó („imád, hódol") szerepel. Az az imádat, amely Jel 22,8k alapján egyedül Istent illeti, és amelyet az angyaloknak nem szabad elfogadniuk, ugyanaz az imádat és hódolat, amellyel Zsid 1,6 szerint az angyalok imádják az elsőszülött Fiút. Azt, hogy Jézushoz imádkozni lehet, és hogy ő ezáltal Isten, sok más igehely kifejezetten megerősíti, például Jn 14,13k; Csel 7,59k; Róm 10,9.13; 1Kor 1,2 és Kol 3,17 (ld. feljebb). Jézus tehát nem angyal, hanem Isten.

Az Őrtorony Társulat szerint is az örök megmentésünk függ attól a felismeréstől, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Alapvető kérdés tehát, hogy szabad-e Jézus Krisztust imádni?

1879 igen, még Mihály arkangyal is őt imádja

1952 nem, neki csak hódolat jár

A Társulat ma tagadja, hogy Jézust bármilyen formában és értelemben imádni kellene vagy szabadna. Ez azonban nem mindig volt így:

Zion’s Watch Tower, November 1879 (p. 48)

Az ő helyzete van szembeállítva az emberek és angyalok helyzetével, mivel mindegyiknek Uraként az övé ״minden hatalom mennyen és a földön". Ezért mondja: ״És imádja öt Isten minden angyala" (aminek magába kell foglalnia Mihály főangyalt, mivel Mihály nem az Isten Fia), és ennek az az oka, hogy ״különb Nevet örökölt amazoknál".

Russell tehát ekkor Jézust még többnek tartotta arkangyalnál, és nem azonosította Mihállyal. A Bibliából azt is igazolta, hogy Krisztus imádandó:

Zion's Watch Tower, March 1880 (p. 3-4)

Egy hamis Krisztus imádni valóban bűn lenne, de Krisztust imádni bármilyen formában nem lehet rossz, mert amikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: ״És imádják őt az Istennek minden angyalai", és ismét: ״Te uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek. Azok elvesznek, de te megmaradsz ... és palástként összehajtod azokat, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak." (Zsid 1:6,10,12)

Zion's Watch Tower, May 15,1892 (p. 157)

Kétségtelenül eléggé helyes számunkra kéréseinket Megváltónk és Pártfogónk elé terjeszteni, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk. Még mindig érdek- lődik irántunk, és még mindig szeret minket. (...) És bár sehol sem vagyunk ar- ra utasítva, hogy kéréseket terjesszünk elé, nyilvánvalóan nem lehet helytelen, ha így teszünk, mert az ilyesmi sehol sincs megtiltva.

Zion's Watch Tower, April 15, 1893 (ρ. 114)

A feltámadása óta jutott tovább az üzenet ״Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." Következésképpen csak azóta lehet őt Mindenhatónak hívni (mint a Jel 1:8-ban).

Russell logikusan még Mindenhatónak tudta hívni Jézust, a mai Társulat már nem, mert szerinte Jézus csak hatalmas vagy erős Isten, de nem a mindenható Isten. A Biblia szerint azonban a ״hatalmas Isten" vagy ״erős Isten" is Jehova címe (Ézs 9:5 vö. 10:21, 5Móz 10:17, Józ£ 22:22, Jer 32:18 vö. Jel 18:8).

Zion's Watch Tower, July 15,1898 (p. 216)

Igen, mi hisszük, hogy amíg a mi Urunk Jézus a földön volt, valóban imádták, méghozzá helyesen. Bár nem volt az Isten, Jehova, egyIsten volt.

The Watchtower, August 15,1941 (p. 252)

A Logosz mindig tisztelte Atyját, megvédve jó nevét és hírét, és önként ment át a gyalázatos halálon, hogy bevégezze Atyja akaratát; és az Atya gondoskodik arról, hogy az egész teremtés imádja a Fiút.

Allegheny County Pennsylvania Charter Book Vol. 70 (p. 172)

[Ez az Őrtorony Társulat 1945 januári bírósági végzésének egy részlete; azt sorolja, hogy miért jött létre mint non-profit szervezet:]...férfiak és nők tanítására, gyakoroltatására, felkészítésére és kiképzésére szolgáknak, misszionáriusnak, evangélistáknak, prédikátoroknak, tanítóknak és előadóknak; otthonokról, helységekről és épületekről gondoskodására és ezek fenntartására a diákok számára ingyenes szállásul (...) keresztény misszionáriusok, tanítók, és Bibliát, illetve bibliai irodalmat tanítók felkészítésére, támogatására, eltartására és kiküldésére a világ különböző részére, és a Mindenható Isten és Krisztus Jézus nyilvános keresztény imádatára.

Jehova Tanúi 1969־es évkönyve (50. oldal) is idézi az okiratot, de a ״Jézus Krisztus" szavakat a mondatból kihagyta, és ״..."-tal helyettesítette.

Keresztények sohasem lettek volna képesek tudatosan egy teremtményt imádni. Ha Krisztust nem tartották volna Istennek, sosem imádták volna. A Társulat és a Tanúk tömegei azonban egészen az ötvenes évekig, hét évtizeden át képesek voltak egy általuk csupán teremtménynek tartott személyt imádni.

A Társulat saját bibliafordításának első kiadásában a Zsid 1:6-ot így találjuk:

The New World Translation, 1950 d. (p. 634, Hebrews 1:6)

Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: És imádja őt Isten összes angyala [And let all God 's angelsworship him.]

A Társulat a ״Győződjetek meg minden dologról" című, érvelni segítő kiadványában is így buzdított a ״Kereszt" témáját tárgyaló cikk egyik összefoglaló címsora:

Make Sure of All Things, 1953 ed. (p. 85, ״Cross") *

Krisztus dicsőséges szellemként imádandó. Győzelmes a halál és a kínoszlop fölött.

A Társulat csak 1952-ben kezdett változtatni a véleményén:

The Watchtower, January 1, 1954 (p. 31)

Következésképpen, mivel az írások azt tanítják, hogy Jézus Krisztus nem az Atya trinitárius személytársa, hanem egy másik személy, az Isten Fia, a fenti kérdésre adott válasz az kell, hogy legyen, hogy nem kell külön imádatot bemutatni Jézus Krisztusnak, aki most a mennyben van megdicsőülve. Az imádatunknak Jehova Istenre kell irányulnia (...) magát az imádságot nem Jézushoz, hanem Istenhez, az ő Atyjához kell címezni. A ״Győződjetek meg minden dologról" későbbi kiadásában ennek megfelelően a kissé átrendezett, de azonos szócikkben az alábbi alcímet találjuk:

Make Sure of All Things, 1965 ed. (p. 140, ״Cross")

Krisztus emberi testéről Isten gondoskodott, nem szabad imádni a feszületen

A NWT 1984-es revideált referenciakidása is „kigazította” a szöveget, hogy ne mondjon ellent a Társulat új tanításának:

The New World Translation, 1984 revised ed. (p. 1438, Hebrews 1:6)

Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: És hódoljon előtte Isten minden angyala [And let all God's angelsdo obeisance to him.]

Ha ma a Társulat bárkit tévtanítónak nevez, aki tagadja, hogy Jézus azonos lenne Mihály arkangyallal, aki Jézust Mindenhatónak nevezi, aki Jézushoz imádkozik, vagy Jézust imádja, akkor Szerinted a Társulat mai tanai alapján minek lehetne nevezni Rusellt és a Társulatot egészen 1952-ig?

Ne felejtsd el, hogy ugyanarról a Társulatról van szó! A Társulat pedig sohasem vallotta be, hogy tévtanokat tanított és terjesztett sokmilliós példányszámban. Mindig csak ״kiigazításról" beszél, miközben másoktól azt követeli, hogy egyházuk tanítását mint tévtanttagadják meg, és egyházukat mint hamis vallást hagyják el.

Nem mi "keverjük" össze a tisztelést az imádással, hanem a Szentírás nyelvhasználata, nézd csak:

"Uradat, Istenedet imádd [proskuneó - προσκυνέω], s csak neki szolgálj!"

"Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: Imádja [proskuneó - προσκυνέω] őt Isten minden angyala."

Tehát ugyanaz a görög szó: proszkuneó („imád, hódol") szerepel, mint az Atyára, mind a Fiúra vonatkoztatva.

Az az imádat, amely egyedül Istent illeti, és amelyet az angyaloknak nem szabad elfogadniuk, ugyanaz az imádat és hódolat, amellyel Zsid 1,6 szerint az angyalok imádják az elsőszülöttet.

Vagyis ha itt "összemosással" vádolsz valakit, akkor ez ügyben a Szentírást ihlető Istennél kellene perelned. Lám, nagy talány ez az Őrtoronynak: ugyanazt a szót használja az Írás, mind az Atya, mint a Fiú hódolatára, ők mégis kettébontják. Ugyanolyan kezdőbetűs ISTENnek nevezik mindkettőjüket (nem volt kisbetű), ők ezt is kettébontják. Lám, pedig aki anno elolvasta az eredeti görög nyelvű szöveget, ilyen felismerésre nem igen juthatott volna.

Valójában az imádás annyi, mint Isten gyanánt elismerés és Istenként való tisztelés. Az imádás által az értelmes teremtmény elismeri Isten abszolút fensőbbségét, egyedüliségét és az Ő szeretetében megalapozott teljes függését.

Eme vers pedig teljes mértékben igazolja, hogy ugyanolyan fokozatú hódolattal kell illetni a Fiút, mint az Atyát:

„…mindenki ÚGY tisztelje a Fiút is, AHOGY az Atyát tiszteli…” (Jn 5:23)

Kár lenne elbeszélned mellette, és nem is tisztességes. Ha kell, olvasd el kétszer, háromszor ezt a mondatot. Mindenki tisztelje a Fiút, ahogy tisztelik az Atyát.

Tehát vedd alapul az Atyának adott tiszteletet és terjeszd ki a Fiúra, amint a szöveg kívánja. A Jn 5,23 konkrét szövege éppen nem embertiszteletről szól, és mégis embertiszteletet próbálsz belemagyarázni.

Aztán tedd fel a kérdést: egy teremtmény illethető-e olyan ("úgy... ahogy...") tisztelettel, mint az Isten. A válasz egyértelműen nem, tehát a Fiú nem egy teremtett angyalka, hanem egyszülött Isten (μονογενης θεος).

Tudjuk jól, hogy nem csak az Atya Úr, hanem az Újszövetségben az Úr (gör. ho küriosz) kifejezetten Jézus címe. Jehova Isten több mint Atya: Fiú és Szentlélek is, vagyis ha Isten imádatáról van szó, az nem csak az Atya személyét foglalja magában, hanem a Fiúét is: "én és az Atya egy vagyunk" stb. - mégpedig nem csak erkölcsi-akarati értelemben, hanem egy isteni valóságúak.

János 17:3 & 1Kor 8:6

1. A legtöbbször azért történik konfúzió a Szentháromságot illetően, mert nem értik pontosan, hogy mit is tanít az Egyház. A keresztény tanítás egyértelműen vallja, hogy EGY Isten van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman, három személyben Egy Isten (nem istenek!). Azaz a három személy együtt és külön-külön mindegyik az EGY Isten. Tehát, ha együtt nézzük az isteni személyeket: az egyedül igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ha külön nézzük, kiemeljük a személyeket, akkor: az Atya az egyetlen igaz Isten; a Fiú az egyetlen igaz Isten; a Szentlélek az egyetlen igaz Isten. A Katekizmus így mondja:

A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: egylényegű Háromságot. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően. A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.

2. A két általad ajánlott vers ezért pontosan azt mondja, ami a keresztény tanítás.

3. A „jehovák” azonban belemagyaráznak. A Jn 17,3 ugyanis azt mondja, hogy „az Atya az egyetlen igaz Isten” (ami megfelel a keresztény tanításnak), de azt nem mondja, hogy „egyedül az Atya az igaz Isten”, amit csak bele szeretnének magyarázni. A két tétel között világos különbség van. Egyébként olvassunk csak tovább: "részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett" (6. vers) - vagyis a Fiú a Teremtés előtt létezik, és osztozik az idők kezdete előtt az Atya dicsőségében. Még tovább! "Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." (11. vers) - vagyis az Atya és a Fiú teljesen egy. És még tovább, ez már nem igényel magyarázatot: "Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél." (21-23. vers). Nemcsak ezen vers, hanem több más szöveg megértése szempontjából is fontos tudatosítanunk, hogy az "és" (kai) kifejezés az "azaz", a "pontosabban mondva" vagy az "illetve" jelentéssel is rendelkezhet. A "kai" kötőszó ilyen értelmű használatát illetően ld. például a Jn 15,8 és 18,35 verseit). A Jn 17,3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önmegüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában. De ugyanaz az apostol a levelében (5,20) már így fogalmazta meg ugyanezt: "az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet." Mivel az örök élet az 1Jn 1,2 szerint maga Jézus, az itt említett "ez" (hútosz) is ő, nem csupán az Atya. Ebből pedig következik, hogy Jézusról is elmondható, ami az Atyáról, hogy ő az igaz (vagy inkább "a valódi") Isten (ho aléthinosz theosz). Istent a Fiúban megismerni, abban, akit küldött, az örök élet.

4. A Szentírás általában attribútumokat használ az egy-egy isteni személlyel kapcsolatban, hogy megkülönböztesse az egy Istenségben a három személyt. De ezek az ismertető jegyek mind a három személyre egyaránt vonatkoznak. Vagyis a Szentírás az Atyát, a Szentháromság első személyét leggyakrabb ho Theosz-nak nevezi („az Isten”), a Fiút, a második személyt ho Küriosz-nak („az Úr”), míg a harmadik Személyt to pneuma to hagion-nak („Szentlélek”). Viszont ezek a nevek többször is felcserélődnek, azaz pl. a Fiút is nevezi ho Theosz-nak (Jn 20,28; Róm 9,5; Zsid 1,8; vö. még Tit 2,13; 1Jn 5,20; 2Pét 1,1.); a Szentlelket is nevezi ho Küriosz-nak (pl.2Kor 3,16-18; Zsid 10,15-16), és az Atyát is nevezi ho Küriosznak (Jak 3,9). Tehát a Jn 17,3-ban semmi más nem történik, mint hogy „saját nevén” nevezi az Atyát, viszont ez nem jelenti azt, hogy kizárólagos értelemben kellene érteni.

Itt is a szentírás szóhasználatára kell tekintettel lenni. Például Jézusra több alkalommal úgy utal a Szentírás, hogy „egyedüli Úr” (pl. 1Kor 8:6. Júdás 4), ezen kifejezés alapján mégsem gondolod azt, hogy az „egyetlen” kifejezés itt kizárná az Atyát az Úr-voltából. Vagy az 1Kor 2:11 szerint látszólag a Szentlélek lehetne mindentudó, holott ez is képtelenség. Tehát pusztán ezzel máris felhívtam a figyelmedet a következetlenségedre, valamint a Szentírásnak a nyers, betű szerinti és formállogikai úton való megközelítéséhez való képtelenségére. Mert akkor ha ilyen szóhasználat létezik, akkor máris visszább kell venni abból a lendületből, mely szerint az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések az adott személyt kizárólagosítanák egy-egy attribútum birtoklása tekintetében. Ha esetleg nem esne le, elárulom a megoldást, ez esetekben az „egyetlen”, „egyedüli” kifejezések nem az adott személyre, hanem a lényegére, természetére vonatkoznak. Tehát csak annyi igaz, hogy a Jn 17:3 nem állítja, hogy Jézus Isten volna, de ezen szempontok figyelembevételével az sem mondható el, hogy explicite tagadná ezt. És azok után pedig, hogy az Újszövetség világosan tanítja Jézus valóságos istenségét, úgy ezen versnek ariánus értelmezését máris el kell vetnünk.

5. Itt értünk el az 1Kor 8,6-hoz. Itt a jehovák csak a mondat első felét használják, mint „bizonyítékot” arra, hogy az egyetlen Isten az Atya. De mi van a mondat második felével? „egy Urunk van, Jézus Krisztus”. Akkor, ha a mondat első felében az őrtornyos magyarázat kizárja a Fiút, Jézust mint Istent, akkor ugyanígy a mondat második feléből meg azt kell kiolvasniuk, hogy csak Jézus az Úr, és az Atya nem Úr. Ez így érdekes lenne. Viszont a keresztény tanításba pontosan beleillik, ahogy a másik idézet is, ugyanis pár sorral odébb a Szentírás is jelzi, hogy az Atya és a Fiú egy (Jn 17,11.22; vö. Jn 10,30). Ez pontosan bemutatja a két személy viszonyát a teremtésben és választja őket külön szerepük szerint. Tehát az a személy, akitől van a teremtés, az Atya, míg az a személy, aki által van a teremtés, az Jézus. Ami azt a sokat hangoztatott érvet illeti, hogy itt az Atya egyedül Isten, Jézus kizárásával, azt válaszolhatjuk, hogy ez esetben Jézus bizonyára egyedül Úr, az Atya kizárásával, ami persze lehetetlen. Ez a szöveg logikájából következik. Egyébként Pál ezeket a bálványistenek némelyek általi így nevezése ellen mondja, s nem Jézus Istennek nevezése ellen, tehát ki sem lehet ezellen aknázni. De mi tudjuk, hogy a Fiút ugyanúgy kell tisztelni, ahogy az Atyát, azaz ami tisztelet az Atyának jár, az jár a Fiúnak is. Egyébként a szöveggel az a gond, hogy a magyarban messze más ez, mint az eredetiben. Ugyanis az "Úr" (gör. Küriosz, héber Adonáj) az a szó, amit a zsidó arra alkalmazott, hogy ne mondja ki Isten szent nevét, a JHVH-t - vagyis amikor a Bibliában Isten neve volt leírva, akkor a zsidó az így olvasta ki: "az Úr". Ez a magyar nyelvben nem egyértelmű, mert a magyar másként és sokkal általánosabban használja az "úr" kifejezést. Mindez világos Tamás apostol hitvallásában, amikor így hull térdre Jézus előtt: "Én Uram, én Istenem" (Jn 20,28) - vagyis az "Úr" és az "Isten" jelző a bibliai nyelvben ekvivalens módon alkalmaztatik, az pedig egy szóhasználati sajátosság, hogy az Atya és a Fiú elkülönítése végett elkülönítették őket nyelvileg mint az "Istent" és mint az "Urat". Mire látunk itt példát? Arra, hogy egy-egy mondat kiszakítása a szövegkörnyezetből és kitépése a teljes Biblia összefüggéseiből rossz értelmezésekre és tarthatatlan álláspontokra vezet. Ez nem jelenti automatikusan, hogy Jézus ne tartozna bele az "egy Isten"-be, ahogyan az Atya bizonyosan beletartozik az "egy Úr"-ba (pl. Mt 11,25; Apcs 4,29).

Miért csak a vers első felét nézed? Lám, a módszertani tisztességtelenség vádjai s reád csattan. Ez van abban a versben

A) "...egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik..."

B) "...egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van..."

Ha az A) kijelentésből az következik, hogy a Fiú nem lehet Isten, akkor ugyanezzel a logikával a B) kijelentésből pedig az kövekezik, hogy az Atya nem lehet Úr. Mivel az nem lehetséges, ezért nyilván itt az "egy kifejezés sem azt jelenti, hogy az adott fogalomból kirekeszti a többi isteni személyt. Így tehát a kedvenc versed sem bizonyítja az általad belemagyarázni kívánt állítást.

Továbbá vájtfülűeknek:

+ Jn 17:3-hoz:

[link]

[link]

+ 1Kor 8:6-hoz

[link]