Zsidók és Jézus?

Az ószövetséget kell tudnod, azon belül is főleg a Tórát (Mózes könyveit).

A legtöbb zsidó nem ismeri el messiásnak, de vannak jó páran, akik igen. Aztán a Talmudot is célszerű elolvasni.

A zsidók nem ismerik el Jézust Isten fiának sem messiásnak sem.

Nekik a megváltás a béke, és jó élet.

Elismerik Jézust történelmi személyként és bölcs rabbinak, mint sok más rabbit is.

Messiásnak nem, mert ők azokat a próféciákat várták beteljesülni, amelyek arról szólnak, hogy a Messiás királyként jön el uralkodni Izraelen. Ez még valóban nem történt meg.

Isten fiának és messiásnak semmiképp nem ismerik el. Ezen túlmenően meg általában nem nagyon foglalkoznak vele, mint egy korabeli tanítót, rabbit elfogadhatják, de Jézus egyszerűen nem része a zsidó vallásnak, szóval nem nagyon téma. A keresztények szoktak foglalkozni Mohameddel? Ugyanaz a szitu.

Ha meg szeretnéd ismerni a zsidó vallást, akkor először is nem árt ismerni az Tórát, Mózes öt könyvét valamilyen szinten, mert a zsidóságnak az a szent könyve. Emellett akár wikin, akár google segítségével találhatsz összefoglalókat mind a vallásról általában, mind az egyes ünnepekről, mind az esetleg felmerülő konkrét kérdésekre - azokat akár itt is fel lehet tenni.

De az "picit" túllóg a GYIK keretein, hogy akkor most a zsidó vallásról mi mindent lehet tudni.

Jehova, nem hiába nevezte egykori népét kemény nyakúaknak.

Többször felrúgták az Istennel kötött szövetséget, csak, hogy az emberi akaratuk kapjon helyet és rosszalkodhassanak egy kicsit.

Nos Jézust pont ezek miatt ne fogadták el, és nem fogadják el Isten fiaként.

Különben is volt egy elképzelésük a messiásról, és amikor eljött, nem azt kapták amit Ők akartak látni.

Egy nagy harcost vártak, aki megszabadítja Őket a Római uralom alól.

Ám a jövendölések ellent mondanak az emberi akaratuknak, és utoljára is dacoltak a teremtővel és a legnagyobb fő bűnként pedig megölték a megváltójukat aki elsősorban hozzájuk jött, de nekik nem kellett.

Csak egy igen kevés számú Izraelita származású ismerte fel az igazságot, és így az új szövetséget meg is kötötte velük, majd megnyitotta először a prozeliták felé, majd a más nemzetiségűek felé az utat, hogy bár ki jöhet és imádhatja az Igaz Istent Jehovát.

ez most sincs másként.

” Már a XII. században Maimonidész Mózes zsidó filozófus azt mondta, hogy a messiási uralom valószínűleg csupán egy magasabb társadalmi forma jelképes ábrázolása. A XIX. században a hitújító zsidók „a személyes Messiásba vetett hitüket felcserélték egy messiási korszakba vetett hittel . . . A messiási reményt többé nem kapcsolták össze a száműzött zsidók Sionba történő visszatérésének hagyományos gondolatával.”

Nem is olyan régen Európában a Haskalah (Felvilágosodás) nevű mozgalom tovább bonyolította e kérdés helyes megértését. Ez a mozgalom azt a zsidóságot képviselte, amely késznek bizonyul alkalmazkodni a nyugati életformához. Mindez elősegítette azt, hogy a zsidóság két csoportra szakadt: azokra, akik a függetlenségüket a Messiás vezetésével egy helyreállított zsidó hazában kívánják megvalósítani, és azokra, akik ennél fontosabbnak tartják a születés szerinti ország életébe történő minél jobb beilleszkedést.

Ezek a fejlemények, valamint az antiszemitizmus fokozódása vezettek együttesen a modern cionizmus létrejöttéhez, amelynek értelmi szerzője Theodor Herzl volt a XIX. század végén. Ma, 1989 májusában — 41 évvel Izrael állama megalapításának hónapját követően — a zsidók mint zsidó közösség, egy zsidó hazában olyan függetlenségnek örvendenek, amelyről Herzl álmodott. Vajon megvalósultak-e a messiási reményeik?

Ha igen, miért látnak egyes zsidók a londoni The Times szerint „a cionizmusban profanitást, amely Izrael megteremtésével valósággá lett”? Miért ismerte el őszintén a néhai Theodore H. White történész, aki maga is zsidó volt, a következőket: „Majdnem annyi egymással acsarkodó zsidó szekta van . . . mint ahány szekta van a protestánsok között”? Miért írta a Time folyóirat 1987-ben Izrael 120 fős parlamentjében, a kneszetben az egymással civakodó vallási pártfrakciókra utalva: „Tartós megoldást kell találnunk, ha nem szeretnénk, hogy Izrael . . . végzetesen meghasonlott házzá legyen”?

Az újkori zsidó függetlenség kevés reménnyel kecsegtet a jövőre nézve. Azzal, hogy a zsidóság a messiási reménységének megvalósulását emberi politikusokra bízza, a saját szent iratainak szavait hagyja figyelmen kívül: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet!” (Zsoltárok 118:8; 146:3, Károli).

Ellentétben azzal a nehézséggel, amely ma sok zsidót megakadályoz abban, hogy világosabban felismerje messiási reménységét, számos első századi ősüknek ez egyáltalán nem okozott gondot. (Lásd János 1:41 [1:42, Károli].

Igen ahhoz, hogy a zsidók hitéről ismeretet szerezz, egy tanult Rabbit kell felkeresned, mert sajnos az Ő hitük is sokat változott az első század óta, sokat modernizáltak egy két dolgot.

▪ Bár-micvá (lent) — Egy másik lényeges zsidó szertartás. Szó szerint azt jelenti: „a parancsolat fia”; „a vallási és a törvényes értelemben vett nagykorúságot jelzi, amit a fiúk 13 éves és egynapos korukban érnek el”. Ez a zsidó szokás csak az i. sz. XV. században jelent meg (Encyclopaedia Judaica).

▪ Jarmulke (fejfedő a férfiak részére) — Az Encyclopaedia Judaica szerint: „Az ortodox zsidók . . . a fej befedését a zsinagógán belül és kívül úgy tekintik, mint a zsidó hagyományok iránti hűség jelét.” A Tanakh-ban nem esik szó az imádat alatti fejbefedésről, ezért a Talmud szerint ez a szokás nem kötelező. A hászid zsidó nők vagy állandóan fejfedőt viselnek, vagy leborotválják a fejüket és parókát hordanak.

Katy Weaver

"Hát azért mielőtt a politikai korrektség nevében mindenki fényesre nyalná az izraeliták szentséges hátsóját , annyit halkan megemlítenék, hogy a Talmud beszél Jézusról, és nem túl hízelgő szavakkal. Hogy mást ne mondjak fattyúnak bélyegz"

A Talmudban nincsen egyértelmű utalás Jézusra. Van több szakasz, amiket egyesek Jézusról szólónak tartanak. Ezek között vannak egyszerű és primitív zsidózós vádak is (mint pl. mikor pl. mikor Balaam-os részekre próbálják ráhúzni, hogy az biztos Jézusról szól, mert... mert igaziból miért is ne...), de vannak azért ezeknél komolyabb felvetések is, hogy mely részek vonatkozhatnak Jézusra, bár ezeknél is azért rendre hibádzik néhány dolog ( egy kis olvasmány a témában: [link] )- szóval azt így kijelenteni, hogy a Talmud mi minden gonoszságot ír Jézusról, meglehetősen csúfos csúsztatás.

Ellenben ha már ebbe akarsz belemenni, akkor hadd vágjak vissza: ne felejtsük már el, hogy már a korai kereszténység korától kezdve a keresztény szerzőktől mi mindent és milyen hangnemben le nem írtak a "hitetlen és erkölcstelen" zsidóságról. Nem az, hogy vannak olyan részek, amikre esetleg rá lehet fogni dolgokat, bele lehet magyarázni, mint Jézus és a Talmud esetében - nem, egészen direkten, félreérthetetlenül küldik.

Jézusnak volt erre egy nagyon kis találó mondása: más szemében a szálkát is, sajátban a gerendát sem...

Igencsak találó.

Szia!

Itt egy történelmi oktatóanyag egy izraeli tv csatornáról: http://www.youtube.com/watch?v=c_pXSlQOY_M

Bocsánat!

Itt feliratozták: http://www.youtube.com/watch?v=Lk3m2E39AXg&feature=related