Ha Jézus egyenlő az atyjával, akkor miért imádkozott hozzá?

"A biblia tanítása szerint, amit istennek nevezünk, lehet különböző megjelenési formája, és a megjelenéstől függően másképp jellemezzük. Attól még azonos."

Hol is tanítja azt a Biblia, hogy Jézus és a szent szellem csak egy "megjelenési formái" Istennek és "azonosak" vele a háromság kritériumai szerint? Mert ilyent sehol sem mond, csak az olyan, a háromság érdekében elferdített (de a teljes Írással ellentétes) versekben olvashatunk ilyent, amit pl. Péter is idézett! Vagy a katolikus egyház által is elismert hírhedt "jánosi betoldásban", melyről megállapítható, hogy nem hiteles - későbbi betoldás. Esetleg a Jelenések könyvének első fejezetében megjelenő ilyen kísérletben, mely a Károliban még mindig benne van, de sok más fordításból kihagyták, mint "nem hiteles" félmondatot.

Jól mondta a 13-s válaszoló, magyarázgatni lehet (meggyőződésem szerint hamis érvekkel), de megérteni semmiképpen.

A 14-s válaszoló pedig láthatóan nem az "eredeti" háromság misztikát adta elő, ez is egy egyéni magyarázat a felmerülő kérdésekre, csak az a baj ezekkel, hogy majdhogynem ahány háromsághívő, annyi verzió! Nem ezt nevezi a Biblia "egységnek", főleg nem ilyen fontos kérdésben.

Péter is egy másik, népszerűbb magyarázatot adott. Azzal indokolt, hogy "mert a földi életében alárendelt lett Jézus". Igen ám, de a Bibliaírók az égbemenetele után is úgy beszéltek Jézusról, mint "Isten szolgájáról" és a Jelenések könyve is úgy fogalmaz, hogy Jézusnak "Istene" - mint ahogy a földön - nem furcsa???

Tény, hogy Jézus megkapta, hangsúlyozom: meg-KAPTA Istentől a hatalmat - nem alanyi jogon járt neki - még az ítélkezésre is. (Emlékezzünk: voltak apostolok, akik szintén kaptak ideiglenesen ilyen hatalmat, tehát ez sem példa nélküli) Felmerül a kérdés, hogy ha Jézust az állítólagos háromság szerinti egyenlő hatalom és dicsőség megilletné az égben és tényleg csak a földi léte választotta el ettől Őt - ahogy Péter mondja -, miért kellett még a földi életében neki adni ezt a felmagasztalt állást, hiszen ha visszatért volna a mennybe, automatikusan "visszakapott" volna mindent???! Nem kézenfekvő-e a valódi bibliai magyarázat, miszerint Jézus NEM VOLT SOHASEM egyenlő az Atyjával? Akkor sem vált azzá, mikor mindenki másnál nagyobb hatalmat kapott.

"Ahogy a hitvallás mondja: Született, de nem teremtmény."

A "hitvallás" lehet, hogy ezt mondja, de a Biblia meg azt mondja, hogy a hegyek is "születtek", akkor azokat sem teremtette senki? Miért is misztifikáltok egy szót?

"Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,"

Nagyon sok Bibliafordítás szerint viszont ez így hangzik:

(János 1:1) "Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt."

Vagyis 'egy isten', vagy 'isteni természetű' volt! Most akkor kinek higgyek?! Az eredeti görögben nincsenek nagybetűk és teljesen önkényesen bele lehet "hallani" olyan mítoszokat is, melyek ott sem vannak.

A 18-s válaszoló magyarázata miért nem volt jó??? Mert nem passzol a teóriátokhoz?

"Jézus valóban nem volt "egyenlő" az Atyjával - ha figyelmesen végigolvasod a bibliát (legalább az Újszövetségi részét), soha, sehol nem állítja magát egyenlőnek az Atyjával"

"Én és az Atya egyek (hen) vagyunk" Jn 10,30

Nem is olyan régen írtam, hogy ezt a hamis érvet mindig elböki valaki, pedig Jézus világossá tette, hogyan érti az egységet.

A János 17:21, 22-ben Jézus így imádkozott a követőiért: "mindnyájan egyek legyenek", majd hozzátette: "egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk." Az "egy" kifejezésére itt ugyanazt a görög szót (hen) használta mindegyik esetben. Jézus tanítványai nyilván nem részei a háromságnak. De úgy, mint Isten és Krisztus, ők is egyek az Atyával és a Fiúval a szándék tekintetében.

Jézus nem isten, hanem Isten fia.

Isten az apja, azért imádkozott hozzá.

Jézus Isteni lény, vagy legalább is azt hiszem...

Na, de végül is Jézus Isten fia volt, nem egyenlő vele.

@Mulder614

>>János evangéliuma koiné nyelven, azaz görög köznyelven íródott, melynek egyértelmű szabályai vannak a határozott névelő használatát illetően. A. T. Robertson bibliatudós szerint, ha „mind az alany, mind az állítmány előtt van névelő, akkor mindkettő egyedileg meghatározott, egymással azonos, egy és ugyanaz, illetve felcserélhető”. Robertson a Máté 13:38-at hozza fel példaként, mely ezt írja: „a szántóföld [görögül: ho a‧grosz′] a világ [ho ko′szmosz]”. A „szántóföld” (a‧grosz′) és a „világ” (ko′szmosz) szó előtt határozott névelő (ho) áll. Így hát nyelvtani szempontból vizsgálva a verset megérthetjük, hogy a világ és a szántóföld ugyanaz.

De mit mondhatunk akkor, ha az alany előtt van határozott névelő, az állítmány előtt viszont nincs, mint a János 1:1-ben? Példaként idézve ezt a verset, James Allen Hewett tudós megjegyzi: „Egy ilyen szerkezetben az alany és az állítmány egyáltalán nem ugyanaz, nem egyenlő és nem azonos.”

Hewett példaként az 1János 1:5-öt említi, mely ezt mondja: „az Isten világosság”. Ebben a versben az „Isten” görögül ho the‧osz′, tehát határozott névelő áll előtte. De a „világosság” jelentésű phósz szó előtt semmilyen névelő sincs. Hewett rámutat: „Azt mindig . . . mondhatjuk, hogy Istent a világosság jellemzi, de azt nem, hogy a világosság Isten.” Hasonló példákat találunk a János 4:24-ben, mely azt írja, hogy „az Isten Szellem”, és az 1János 4:16-ban, ahol azt olvassuk, hogy „az Isten szeretet”. Mindkét versben az alany előtt határozott névelő áll, de az állítmány, a „Szellem” és a „szeretet” szó előtt nem. Tehát az alany és az állítmány nem cserélhető fel. Ezeknek a verseknek nincs olyan értelmük, hogy „a Szellem Isten”, vagy hogy „a szeretet Isten”.<<

Vettem a fáradságot, és utánanéztem, hogy hogyan is van ez pontosan. Arra jutottam, hogy megint teljesen kiforgatjátok a jelentést, és ráadásul más tudósok szavait is.

A. T. Robertson azért emeli ezt ki, mert -- ahogy te is írtad -- ha mindkét szó határozott névelővel lenne, akkor az a két szó felcserélhetőségét jelentene, itt viszont János nem akarja, hogy felcserélhetőek legyenek. Vagyis a pontos fordítás:

"Az Ige Isten (volt)."

Vagyis azt állítja, hogy az Ige isteni természetű volt, az Igét az Isten szóval jellemzi. Ha mindkettő határozott névelővel állna, akkor azt jelentené, hogy a kettő teljesen azonos, és felcserélhető lenne, ugyanannak a létezőnek két megnyilvánulása. A Szentháromság viszont egyáltalán nem ezt jelenti. Robertson baptista volt, és nem próbált antitrinitárius nézeteket sugallni.

Viszont az ÚVF hibásan fordít itt (is), mégpedig a következők miatt:

1) a Biblia egy Istene: János ugyanazt a szót használja, amit mindig is használ, ha az Istenről van szó, az egyetlen valaki, aki valamilyen módon "istenszerű", így vagy úgy, de "isten". A Szentírás sehol sem állítja, hogy létezne egy vagy több köztes létező, aki úgymond "isten". Vagyis az ÚVF ebben a formában gnosztikus.

2) Ha valaki tételesen kijelenti, hogy a határozott névelő hiánya szükségszerűen határozatlan, és határozatlan névelővel kell fordítani, akkor tegye ezt meg a másik 282 esetben is, amikor a Theosz előtt nincs határozott névelő. Tehát például 2Kor 5:19-et. Nincs arra nyelvi igazolás, hogy így volna.

3) Figyelmen kívül hagyja a szórendet. A theosz a tagmondat elején áll, vagyis hangsúlyos.

4) Figyelmen kívül hagyja a fordítás alapszabályát: ha ragaszkodunk egy adott fordításhoz, akkor úgy kell tudnunk megvédeni állításaink, hogy meg tudjuk mondani, az egyéb változatok hogyan hangoznának az írótól. Ha a /theosz en ho logosz/ az "egy isten", akkor hogy tudná János kifejezni azt, hogy "A Logosz Isten"? Határozott névelővel nem, mert az felcserélhetővé tenné a két szót, és a z szabellianizmus volna.

5) A fordítás kiragadja a tagmondatot a környezetéből. Hogyan lehet valaki, aki örökkévaló, aki mindig Istennel volt, és aki minden dolgot teremtett, "egy isten"?

6) Csak amiatt, mert nem áll határozott névelő a szó előtt, még nem igazolja automatikusan a főnév határozatlanságát (angol "a, an" névelő betoldását). Ez egy durva túlegyszerűsítés, ez sajnos gyakori hiba azoknál, akik híján vannak rendes görög nyelvi oktatásnak. Ez persze súlyos vád, de tény, hogy az Őrtorony folytatólagosan nem nevezi meg az ÚVF készítőit, és az, akiket egyéb módon sikerült azonosítani, egyikük sem tanult két évnél tovább görögöt, és egyikük sem részesült hivatalos héber nyelvi képzésben.

Ja igen, forrás lemaradt:

[link]

"a hen mit, miket jelent?"

Az εἰμί (eimi) ragozott alakja, az εἰμί jelentése létezni, lenni, történni, jelen lenni. Tehát nem más, mint a létige.

egyes szám harmadik személy, elbeszélő (imperfect) múlt idő, cselekvő igenem, kijelentő (állító) mód

tehát az ἦν jelentése: volt.

"Vagyis a pontos fordítás:

"Az Ige Isten (volt)." "

Ez egy önkényes, a teológiai hagyományaid alapján értelmezett fordítás, mivel az eredeti nyelvben nem volt nagybetű. Márpedig Jézus nem maga volt a Mindenható Isten, nem is volt vele "egyenlő" (tehát bármit is képzelsz bele a misztikus háromság mítoszba, teljesen mindegy), csak "isteni természetűnek" lehet mondani.

"Ha mindkettő határozott névelővel állna, akkor azt jelentené, hogy a kettő teljesen azonos, és felcserélhető lenne, ugyanannak a létezőnek két megnyilvánulása. A Szentháromság viszont egyáltalán nem ezt jelenti."

De bizony ezt jelenti!

1. Három isteni személyről beszélnek — az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről — az istenségen belül.

2. E különálló személyek mindegyikét örökkévalónak mondják, időben egyik sem létezett a másik előtt vagy után.

3. Mindegyiket mindenhatónak mondják, eszerint egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál.

4. Mindegyiket mindentudónak mondják.

5. Mindegyiket igaz Istennek mondják.

6. Mégis azt mondják, hogy nincs három Isten, hanem csak egy Isten.

Damasus pápa összeállította azoknak a tanításoknak a listáját, melyeket az egyház elítélt. Az okmány, melyet Damasusi Kötetnek neveznek, többek között a következő kijelentéseket tartalmazta:

"Ha bárki tagadja, hogy az Atya örökkévaló, a Fiú örökkévaló, és a Szent Lélek örökkévaló, az eretnek."

"Ha bárki tagadja, hogy az Isten Fia igaz Isten éppen úgy, ahogyan az Atya is igaz Isten, valamint mindenható és minden dolgok tudója, és egyenlő az Atyával, az eretnek."

"Ha bárki tagadja, hogy a Szent Lélek ... igaz Isten ... mindenható és mindentudó, ... az eretnek."

"Ha bárki tagadja, hogy a három személy, az Atya, a Fiú és a Szent Lélek igazi személyek, egyenlők, örökkévalók, magukban foglalják az összes látható és láthatatlan dolgokat, és hogy mindenhatók, ... az eretnek."

"Ha bárki azt mondja, hogy (a Fiú, aki) hústestté lett, nem volt az Atyával a mennyben mialatt a földön volt, az eretnek."

"Ha bárki, mialatt azt mondja, hogy az Atya Isten, és a Fiú Isten és a Szent Lélek Isten,... de nem mondja azt, hogy ők egy Isten,... az eretnek."

A kis-ázsiai Niceában i. sz. 325-ben egy püspöki zsinat egy hitvallást foglalt magába, amely azt hirdette, hogy az Isten Fia "igaz Isten" éppen úgy, amint az Atya is "igaz Isten." A hitvallás egy része ezt a megállapítást tette:

"Azokra pedig, akik azt mondják, hogy: Volt (idő), amikor (a Fiú) nem létezett, és Mielőtt megszületett Ő nem volt, és az Ő létezése a semmiből lett, vagy akik azt állítják, hogy az Isten Fia különböző lényű vagy más anyagból van, vagy teremtve lett, vagy változtatásnak vagy változásnak van kitéve — azokat a katolikus egyház átokkal sújtja."

Így bárki, aki abban hitt, hogy az Isten Fia nem egyenlően örökkévaló az Atyával, vagy hogy a Fiú teremtve lett, azt örökké tartó kárhozatra ítélték. El lehet képzelni, milyen nyomást jelentett ez az átlaghívőkre, hogy egyetértsenek ezzel.

Ilyen eszközökkel bármely hazugságot el lehet terjeszteni!!

-----

"1) a Biblia egy Istene: János ugyanazt a szót használja, amit mindig is használ, ha az Istenről van szó, az egyetlen valaki, aki valamilyen módon "istenszerű", így vagy úgy, de "isten". A Szentírás sehol sem állítja, hogy létezne egy vagy több köztes létező, aki úgymond "isten"."

Az "Isten" (vagy isten) szót misztifikálod és a Biblia szellemétől teljesen idegen filozófiát költesz bele. A Biblia nem csak Jézusra, hanem emberekre, pl. a bírákra, Mózesre, az angyalokra, sőt magára Sátánra is használja az "Isten" címet - mert ugyanis ez nem tulajdonnév, hanem gyakran magas rangú személyek jelölésére használt cím.

"2) Ha valaki tételesen kijelenti, hogy a határozott névelő hiánya szükségszerűen határozatlan, és határozatlan névelővel kell fordítani, akkor tegye ezt meg a másik 282 esetben is, amikor a Theosz előtt nincs határozott névelő. Tehát például 2Kor 5:19-et."

(2Korintusz 5:19) "hogy ugyanis Isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát."

Mi ezzel a baj?!

"3) Figyelmen kívül hagyja a szórendet. A theosz a tagmondat elején áll, vagyis hangsúlyos."

Erre a következő hozzászólásomban írok választ, mert alaposabban kitárgyalom.