Ha Jézus egyenlő az atyjával, akkor miért imádkozott hozzá?

A János 1:1-ben a görög the‧os’ (isten) főnévnek kétféle előfordulása van. Az első a Mindenható Istenre utal, akinél volt a Szó ("és a Szó [lo’gos] az Istennél volt [the‧os’ egyik formája]"). Ezt az első the‧os’-t a görögben a határozott névelő egyik formája a ton (az) szó előzi meg, amely egy megkülönböztetett azonosságra utal, ebben az esetben a Mindenható Istenre ("és a Szó [az] Istennél volt").

Másfelől, a második the‧os’ szó előtt a János 1:1-ben nincs határozott névelő. Szó szerinti visszaadásban így olvasható: "és isten volt a Szó". Valójában sok fordítás (nem csak az ÚV!!!) ezt a második the‧os’-t (ami főnévi állítmányi kiegészítő) "isteninek", "istenszerűnek" vagy "egy istennek" adja vissza. Milyen alapon?

A görög koiné nyelvben volt határozott névelő ("az"), de hiányzott a határozatlan névelő ("egy"). Ha tehát a főnévi állítmányi kiegészítőt nem előzi meg határozott névelő, akkor az a szövegösszefüggéstől függően lehet határozatlan értelmű.

A Journal of Biblical Literature (Bibliai irodalmi újság) című folyóirat azt mondja, hogy "az olyan kifejezések, amelyekben nem áll az ige előtt határozott névelős főnév [azaz, amelyek főnévi állítmány kiegészítők], elsősorban jelzői értelműek". Ahogyan a Journal megjegyzi, ez azt jelzi, hogy a lo’gos hasonlíthat egy istenhez. A János 1:1-ről még elmondja: "Annyira nyilvánvaló itt a jelzői állítmány kiegészítői szerep, hogy a főnév [the‧os’] nem tekinthető határozottnak."

Így a János 1:1. verse kiemeli a Szó természetét, amely "isteni", "istenszerű", vagyis "egy isten" volt, de nem maga a Mindenható Isten. Ez összhangban van számos írásszöveggel, amely azt mutatja, hogy Jézus, akinek a neve itt "a Szó", Isten engedelmes és alárendelt Szócsöve volt, akit Feljebbvalója, a Mindenható Isten a földre küldött.

Egy sor olyan bibliavers létezik, ahol majdnem minden más nyelvű fordító következetesen beszúrja az "egy" határozatlan névelőt, amikor hasonló szerkezetű görög mondatokat fordít. Például, a Márk 6:49-ben, amikor a tanítványok látták Jézust a vízen járni, a King James fordítás ezt mondja: "Úgy vélték, ez egy kísértet" (vagy "egy szellem"). A görög koinében nem áll a "kisértet" (szellem) szó előtt az "egy" határozatlan névelő. De majdnem minden fordító más nyelveken beszúrja az "egy" szót, hogy a fordítás megfeleljen a szövegösszefüggésnek. Ugyanilyen módon János 1:1 pontos fordítása azt mutatja, hogy a Szó aki Istennél volt, nem Isten, hanem "egy isten" volt, vagy "isteni" volt.

Joseph Henry Thayer, teológus és tudós, aki az American Standard fordítás egyik készítője volt, egyszerűen megállapítja: "A Logosz isteni volt, de nem maga az isteni Lény." A jezsuita John L. McKenzie is ezt írta Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében: "Jn 1:1-et szigorúan csak így szabad fordítani. . . ’a szó egy isteni lény volt’."

---

Egyesek azonban azt állítják, hogy ezek a fordítások megsértik a görög koiné nyelvtan szabályát, amely megjelent E. C. Colwell görög szaktudós kiadásában, még 1933-ban. Ő azt állította, hogy a görögben "a főnévi állítmánykiegészítőnek akkor van (határozott) névelője, ha az ige után áll, de nem kell (határozott) névelő, ha az ige előtt áll". Ezen azt érti, hogy a főnévi állítmányi kiegészítőt, amely az igét megelőzi, úgy kell érteni, mintha ott lenne előtte ("az") határozott névelő. A János 1:1-ben a második főnév (the-os’) állítmánykiegészítőként megelőzi az igét — "és [the‧os’] volt a Szó". Colwell azt állítja, hogy a János 1:1-et helyesen így kellene érteni: "és (az) Isten volt a Szó".

De figyeljünk meg két példát a János 8:44-ben. Jézus ott az Ördögről ezt mondja: "Ő embergyilkos volt" és "egy hazug". Miként a János 1:1-ben, itt is állítmánykiegészítő az ("embergyilkos" és "hazug"); és megelőzi a görögben a két ("volt" és "van") igét. Egyik főnév előtt sincs határoztalan névelő, mivel ilyen a koiné görögben egyszerűen nem létezett. De a legtöbb fordító beszúrja az "egy" szót, mert a görög nyelvtan és a szövegösszefüggés ezt megkívánja. (Lásd még Márk 11:32; János 4:19; 6:70; 9:17; 10:1; 12:6).

Colwell kénytelen volt az állítmány-kiegészítővel kapcsolatban ezt elismerni ezekkel a szavakkal: "Ebben az esetben csak akkor állhat az ("egy") szó a főnév előtt, ha a szövegösszefüggés ezt megkívánja." Még azt is elismeri, hogy ha a szövegösszefüggés megkívánja, a fordítók beszúrhatják az ilyen szerkezetű mondatokban a főnév elé az "egy" határozatlan névelőt.

Megkívánja-e a János 1:1-ben a szövegösszefüggés a határozatlan névelőt? Igen, mert az egész Biblia arról tanúskodik, hogy Jézus nem azonos a Mindenható Istennel. Ilyen esetekben tehát nem Colwell vitatható nyelvtani szabálya a döntő a fordítók számára, hanem a szövegösszefüggés. És ez kitűnik sok fordításból, amely kiteszi az "egy" határozatlan névelőt a János 1:1-ben, de más esetekben is, melyeknél sok tudós, és persze Isten Szava sem ért egyet ezzel a mesterkélt szabállyal.

A 4.-s pontod mellébeszélés, válaszoltam a nyelvtannal.

"5) A fordítás kiragadja a tagmondatot a környezetéből. Hogyan lehet valaki, aki örökkévaló, aki mindig Istennel volt, és aki minden dolgot teremtett, "egy isten"?"

Jézus az "Örökkévalóság Atyja", de nem "öröktől való" és "mindenható", mint Atyja, Jehova! Az "Örökkévalóság Atyja" név azért találó, mert az emberiségnek Ő hozta el az örök élet kiváltságát. Jézusnak volt kezdete, Jehovának NEM! Jehova általa teremtett minden mást.

Ezen kívül éppen a háromságimádók ragadják ki ezen szöveget a Biblia egyértelmű harmóniájából.

"6) Csak amiatt, mert nem áll határozott névelő a szó előtt, még nem igazolja automatikusan a főnév határozatlanságát (angol "a, an" névelő betoldását)."

Erről is sok szó esett. Amúgy pedig MEGLEPŐDNÉL, ha tudnád, hogy mekkora ismeretanyag és összegyűjtött tudás szolgált alapjául az Új Világ fordításnak. Közkeletű, de primitív érv a fordítók személyét hiteltelenné, a fordítói munkára alkalmatlanná tenni, de ez csak üres szájtépés! Az eredményt pártatlan kritikusok is kiválónak minősítették.

Teljesen felesleges foglalkozni ezzel az eretnek jehovás mellébeszéléssel,meg van cáfolva,Jézus egyértelműen Isten.

Itt le vannak írva világosan a "tanuk" hazugságai,Isten Igéjének meghamisításai:

[link]

[link]

[link]

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

[link]

[link]

[link]

>>Ez egy önkényes, a teológiai hagyományaid alapján értelmezett fordítás, mivel az eredeti nyelvben nem volt nagybetű. Márpedig Jézus nem maga volt a Mindenható Isten, nem is volt vele "egyenlő" (tehát bármit is

képzelsz bele a misztikus háromság mítoszba, teljesen mindegy), csak "isteni természetűnek" lehet mondani.<<

János evangélista a theosz szót következetesen csak az egyetlen Istenre használja. Logikátlan lenne azt feltételezni, hogy ebben az esetben kivételt tett volna, mindenféle jelzés nélkül.

>>De bizony ezt jelenti!

1. Három isteni személyről beszélnek — az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről — az istenségen belül.

2. E különálló személyek mindegyikét örökkévalónak mondják, időben egyik sem létezett a másik előtt vagy után.

3. Mindegyiket mindenhatónak mondják, eszerint egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál.

4. Mindegyiket mindentudónak mondják.

5. Mindegyiket igaz Istennek mondják.

6. Mégis azt mondják, hogy nincs három Isten, hanem csak egy Isten.<<

Csakhogy a János által nem használt szerkezet (ahol mindkét szó előtt határozott névelő állna) azt sugallná, hogy az Ige és Isten felcserélhető ill. azonosítható, ami viszont nem trinitárius nézet, és szabellianizmus

néven külön eretnek mozgalom kapcsolódik hozzá. Ez azt jelentené, hogy az Ige az Isten egy arca, vagy megnyilvánulási formája, amit egyértelműen elvet a Szentháromság tana.

>>Így bárki, aki abban hitt, hogy az Isten Fia nem egyenlően örökkévaló az Atyával, vagy hogy a Fiú teremtve lett, azt örökké tartó kárhozatra ítélték. El lehet képzelni, milyen nyomást jelentett ez az átlaghívőkre,

hogy egyetértsenek ezzel.

Ilyen eszközökkel bármely hazugságot el lehet terjeszteni!!<<

A földön senki nem ítélhet kárhozatra senkit, azt egyedül Isten teheti meg. Egyébiránt a fentebb vázolt gyakorlat semmivel nem különb annál, mint amit Jehova Tanúi művelnek, hogy ti. csakis az ő tanításaik a

helyesek, és aki nem így hisz, az elkárhozik. Vagy talán nem ezt tanítják Jehova Tanúi?

>>(2Korintusz 5:19) "hogy ugyanis Isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát."

Mi ezzel a baj?!<<

Az, hogy itt sincsen a theosz előtt határozott névelő. Vagyis a következetes fordításban így kellene hangzania:

„hogy ugyanis egy isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát.”

Látható, hogy nem így kell érteni, pedig itt sincs a theosz előtt semmi.

>>A 4.-s pontod mellébeszélés, válaszoltam a nyelvtannal.<<

Dehogy válaszoltál rá, és nyelvtannal kapcsolatban semmi olyat nem írtál, ami egyértelműen az állításodat alátámasztaná. Írtál sok mindent, de nincs ok-okozati viszony a belőle levont következtetéseiddel. Lássuk:

>>Másfelől, a második the‧os’ szó előtt a János 1:1-ben nincs határozott névelő. Szó szerinti visszaadásban így olvasható: "és isten volt a Szó". Valójában sok fordítás (nem csak az ÚV!!!) ezt a második the‧os’-t (ami

főnévi állítmányi kiegészítő) "isteninek", "istenszerűnek" vagy "egy istennek" adja vissza. Milyen alapon?<<

Hiába írod le újra és újra, attól nem lesz jobban igaz. Épp ez a vita tárgya, ezt nem lehet érvként felhozni.

>>A görög koiné nyelvben volt határozott névelő ("az"), de hiányzott a határozatlan névelő ("egy"). Ha tehát a főnévi állítmányi kiegészítőt nem előzi meg határozott névelő, akkor az a szövegösszefüggéstől függően

lehet határozatlan értelmű.<<

A "szövegösszefüggéstől függően" rész félkövér, dőlt, nagybetűs, aláhúzott. Tehát itt még mindig ugyanott vagyunk, ez még semmit nem dönt el, egyik oldalra sem.

>>A Journal of Biblical Literature (Bibliai irodalmi újság) című folyóirat azt mondja, hogy "az olyan kifejezések, amelyekben nem áll az ige előtt határozott névelős főnév [azaz, amelyek főnévi állítmány kiegészítők],

elsősorban jelzői értelműek". Ahogyan a Journal megjegyzi, ez azt jelzi, hogy a lo’gos hasonlíthat egy istenhez. A János 1:1-ről még elmondja: "Annyira nyilvánvaló itt a jelzői állítmány kiegészítői szerep, hogy a főnév

[the‧os’] nem tekinthető határozottnak."<<

De azért az egész bekezdést már nem mernénk idézni, még kiderülne, hogy valójában éppen az ellenkezőjéről beszél a szerző, Philip B. Harner, mint amit a környezetéből kiragadott félmondat sejtet. Tehát a

teljesség kedvéért álljon itt a kihagyott rész.

Horner azt állítja, hogy János öt különböző módón szövegezhette volna meg Jn 1:1c-t:

A. ho logosz en ho theosz

B. theosz en ho logosz (amit János valójában leírt)

C. ho logosz theosz en

D. ho logosz en theosz

E. ho logosz en theiosz

Harner az ominózus idézett mondat előtt a következőképp fogalmaz:

„I think perhaps the clause could be translated, 'the same nature as God.' This would be one way of representing John's thought, which is, as I understand it, that ho logos ["the word"], no less than ho theos ["the

God"], had the nature of theos. In John 1:1, I think that the qualitative force of the predicate is so prominent that the noun cannot be regarded as definite”

Azaz:

„ÚGY VÉLEM, a mellékmondatot TALÁN a következőképp lehetne fordítani: Istennel azonos természetű. Ez EGYFÉLE értelmezése LEHETNE János gondolatainak, ami -- AHOGYAN ÉN LÁTOM -- az, hogy ho

logosz [a szó], akárcsak ho theosz [az Isten], theosz természetével bír. ÚGY GONDOLOM, hogy az állítmány jelzői szerepe olyannyira feltűnő, hogy a főnév nem tekinthető határozottnak.”

Vagyis a szerző itt saját véleményét mondja el, ami ráadásul egyáltalán nem megy szembe a Szentháromság tanával. De menjünk csak tovább, ugyanis Horner ezután határozottan elveti azt, hogy ezt úgy lehetne

fordítani, hogy "egy isten".

„CLAUSE D, ho logos en theos, would probably mean that the logos was 'a god' or a divine being of some kind, belonging to the general category of theos, but as a distinct being from ho theos.”

Magyarul:

„A D változat -- ho logosz en theosz -- valószínűleg azt jelentené, hogy a logosz "egy isten", vagy valamifajta isteni lény, ami a theosz egyetemes kategóriájába tartozik, ám ho theosz-tól különálló létező.”

Aztán

„CLAUSE E "ho logos en theios" would mean that the logos was 'divine' without specifying further in what way or to what extent it was divine. It could also imply that the logos, being only theios, was subordinate to

theos.”

„Az E változat -- ho logosz en theiosz -- azt jelentené, hogy a logosz isteni volt, anélkül, hogy tovább részletezné, hogy mi módon vagy milyen mértékben volt ő isteni. Azt is sugallná, hogy a logosz, csak theiosz

lévén, theosznak lenne alárendelve.”

Akkor vonjuk le a következtetést, Harner két változatot is állít arra, hogy János hogyan fejezhette volna azt ki, amit Jehova Tanúi állítanak, hogy kifejez, de mind a kettő különbözik attól, amit János valójában leírt. A D

és E változatok éppen azok, amit Jehova Tanúi állítanak, és Harner nyilvánvalóan KIZÁRJA, mint lehetséges értelmezést.

Na kérem szépen ezt értettem én a 4. pontom alatt, amikor arról beszéltem, hogy adjunk példát, hogyan kellene kinéznie a másik által szorgalmazott értelmezésnek eredetileg.

Ami itt a gondot jelenti, hogy Jehova Tanúi nincsenek tisztában, mit jelent nyelvtani értelemben a jelzői. Az Őrtorony szándékosan félrevezeti az olvasót azzal, hogy a jelzőt Harnerrel ellentétesen értelmezi és

definiálta, és ahogyan azt ő ebben és más cikkeiben megtette.

Lépjünk tovább!

>>Joseph Henry Thayer, teológus és tudós, aki az American Standard fordítás egyik készítője volt, egyszerűen megállapítja: "A Logosz isteni volt, de nem maga az isteni Lény." A jezsuita John L. McKenzie is ezt írta

Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében: "Jn 1:1-et szigorúan csak így szabad fordítani. . . ’a szó egy isteni lény volt’." <<

Ismételten egy összefüggéseiből kiragadott mondat, amit ráadásul John L. McKenzie-től, a XX. század talán legnagyobb JEZSUITA teológusától idézünk. Ugye nem gondoljuk, hogy pont ő vallott volna unitárius

nézeteket? Persze, hogy nem, mert ez is csak egy kontextus nélkül más értelmezést kapott idézet. Lássuk a teljes képet, McKenzie így ír:

„In the words of Jesus and in much of the rest of the NT the God of Israel (Gk. ho theos) is the Father* of Jesus Christ. It is for this reason that the title ho theos, which now designates the Father as a personal reality,

is not applied in the NT to Jesus Himself; Jesus is the Son of God (of ho theos). This is a matter of usage and not of rule, and the noun [Gk. ho theos] is applied to Jesus a few times. Jn 1:1 should rigorously be

translated "the word was with the God [= the Father], and the word was a divine being." Thomas invokes Jesus with the titles which belong to the *Father, "My Lord and my God" (Jn 20:28). "The glory of our great God

and Savior" which is to appear can be the glory of no other than Jesus (Tt 2:13).”

Azaz:

„Jézus és az Újszövetség többi részeinek megfogalmazásában Izráel Istene (görögül ho theosz) Jézus Krisztus Atyja. Emiatt a ho theosz címet nem alkalmazza az Újszövetség magára Jézusra, mert az az Atyát,

mint személyes valóságot jelöli, Jézus pedig az Isten (ho theosz) Fia. Ez használat, és nem szabály kérdése, a görög ho theosz főnevet néhányszor Jézusra is alkalmazzák. Jn 1:1-et szigorúan csak úgy szabadna

fordítani, hogy "a szó Istennél [= az Atyánál] volt, és a szó egy isteni létező volt." Tamás az Atyát megillető címekkel szólítja meg Jézust: "Én Uram, én Istenem" (Jn 20:28). a nagy Istennek és Üdvözítőnknek dicsőséges eljövetele" (Tit 2:13) pedig csakis Jézusnak dicsőségét jelentheti.”

Amikor McKenzie Jézust isteni lénynek mondja, akkor ő az Atyával és a Szentlélekkel azonos kategóriába sorolja, akik -- állítása szerint -- szintén isteni lények. Vagyis McKenzie számára Jézus isteni lénye azt jelenti, hogy Jézus Isten, és nem teremtmény. Ezt egyébként ugyanennek a könyvnek 899. oldalán lévő kommentárjában egyértelművé is teszi:

„He knows the Father and reveals Him. He therefore belongs to the divine level of being; and there is no question at all about the Spirit belonging to the divine level of being.”

„Ismeri az Atyát és kinyilatkoztatja Őt [a Szentlélek]. Tehát ő az isteni szintű létezéshez tartozik; és kétségtelen, hogy a Lélek az isteni szintű léthez tartozik.”

>>Colwell kénytelen volt az állítmány-kiegészítővel kapcsolatban ezt elismerni ezekkel a szavakkal: "Ebben az esetben csak akkor állhat az ("egy") szó a főnév előtt, ha a szövegösszefüggés ezt megkívánja." Még azt is elismeri, hogy ha a szövegösszefüggés megkívánja, a fordítók beszúrhatják az ilyen szerkezetű mondatokban a főnév elé az "egy" határozatlan névelőt.

Megkívánja-e a János 1:1-ben a szövegösszefüggés a határozatlan névelőt? Igen, mert az egész Biblia arról tanúskodik, hogy Jézus nem azonos a Mindenható Istennel. Ilyen esetekben tehát nem Colwell vitatható nyelvtani szabálya a döntő a fordítók számára, hanem a szövegösszefüggés. És ez kitűnik sok fordításból, amely kiteszi az "egy" határozatlan névelőt a János 1:1-ben, de más esetekben is, melyeknél sok tudós, és persze Isten Szava sem ért egyet ezzel a mesterkélt szabállyal.<<

Jelenleg ott tartunk, hogy ezt semmivel nem támasztottad alá. Én sem azt állítottam, hogy sosem fordítható határozatlan névelővel, hanem hogy szövegösszefüggéstől függ. De semmivel nem lett megindokolva, hogy ez pontosan hogyan is következik a szövegösszefüggésből. Helyette volt néhány idézet, amik eredetileg igazából épp az ellenkezőjét állították, szóval aligha lehet rájuk érvként hivatkozni, hacsak nem az állítás ellenkezőjét akanád bizonyítani. Persze tudom, hogy erről nem igazából te tehetsz, mert nem a te szavaid, és nem te írtad őket, így az ellenvélemény elsősorban a sorok eredeti íróinak szólnak, s csak másodsorbana zoknak, akik igazat adnak nekik.

>>Erről is sok szó esett. Amúgy pedig MEGLEPŐDNÉL, ha tudnád, hogy mekkora ismeretanyag és összegyűjtött tudás szolgált alapjául az Új Világ fordításnak.<<

Ha ilyen jól tudod, akkor igazán szolgáltathatnád a világnak azokat a bizonyítékokat, amik alátámasztják ezt az állítást, és amivel máig adós a Watchtower Society a közvéleménynek.

>>Közkeletű, de primitív érv a fordítók személyét hiteltelenné, a fordítói munkára alkalmatlanná tenni, de ez csak üres szájtépés!<<

Akkor tegyen ellen az Őrtorony, és bizonyítson! Nekem sem kötelességem elhinni bármit, amit valaki állít, hitelt érdemlő bizonyítékok nélkül. Rendkívül átlátszó dolog a szerénységre hivatkozva háttérben maradni, és nem vállalni a felelősséget, ugyanis ez nem szerénység kérdése, hanem hitelességé.

>>Ez egy önkényes, a teológiai hagyományaid alapján értelmezett fordítás, mivel az eredeti nyelvben nem volt nagybetű. Márpedig Jézus nem maga volt a Mindenható Isten, nem is volt vele "egyenlő" (tehát bármit is képzelsz bele a misztikus háromság mítoszba, teljesen mindegy), csak "isteni természetűnek" lehet mondani.<<

János evangélista a theosz szót következetesen csak az egyetlen Istenre használja. Logikátlan lenne azt feltételezni, hogy ebben az esetben kivételt tett volna, mindenféle jelzés nélkül.

>>De bizony ezt jelenti!

1. Három isteni személyről beszélnek — az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről — az istenségen belül.

2. E különálló személyek mindegyikét örökkévalónak mondják, időben egyik sem létezett a másik előtt vagy után.

3. Mindegyiket mindenhatónak mondják, eszerint egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál.

4. Mindegyiket mindentudónak mondják.

5. Mindegyiket igaz Istennek mondják.

6. Mégis azt mondják, hogy nincs három Isten, hanem csak egy Isten.<<

Csakhogy a János által nem használt szerkezet (ahol mindkét szó előtt határozott névelő állna) azt sugallná, hogy az Ige és Isten felcserélhető ill. azonosítható, ami viszont nem trinitárius nézet, és szabellianizmus néven külön eretnek mozgalom kapcsolódik hozzá. Ez azt jelentené, hogy az Ige az Isten egy arca, vagy megnyilvánulási formája, amit egyértelműen elvet a Szentháromság tana.

>>Így bárki, aki abban hitt, hogy az Isten Fia nem egyenlően örökkévaló az Atyával, vagy hogy a Fiú teremtve lett, azt örökké tartó kárhozatra ítélték. El lehet képzelni, milyen nyomást jelentett ez az átlaghívőkre, hogy egyetértsenek ezzel.

Ilyen eszközökkel bármely hazugságot el lehet terjeszteni!!<<

A földön senki nem ítélhet kárhozatra senkit, azt egyedül Isten teheti meg. Egyébiránt a fentebb vázolt gyakorlat semmivel nem különb annál, mint amit Jehova Tanúi művelnek, hogy ti. csakis az ő tanításaik a helyesek, és aki nem így hisz, az elkárhozik. Vagy talán nem ezt tanítják Jehova Tanúi?

>>(2Korintusz 5:19) "hogy ugyanis Isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát."

Mi ezzel a baj?!<<

Az, hogy itt sincsen a theosz előtt határozott névelő. Vagyis a következetes fordításban így kellene hangzania:

„hogy ugyanis egy isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát.”

Látható, hogy nem így kell érteni, pedig itt sincs a theosz előtt semmi.

>>A 4.-s pontod mellébeszélés, válaszoltam a nyelvtannal.<<

Dehogy válaszoltál rá, és nyelvtannal kapcsolatban semmi olyat nem írtál, ami egyértelműen az állításodat alátámasztaná. Írtál sok mindent, de nincs ok-okozati viszony a belőle levont következtetéseiddel. Lássuk:

>>Másfelől, a második the‧os’ szó előtt a János 1:1-ben nincs határozott névelő. Szó szerinti visszaadásban így olvasható: "és isten volt a Szó". Valójában sok fordítás (nem csak az ÚV!!!) ezt a második the‧os’-t (ami főnévi állítmányi kiegészítő) "isteninek", "istenszerűnek" vagy "egy istennek" adja vissza. Milyen alapon?<<

Hiába írod le újra és újra, attól nem lesz jobban igaz. Épp ez a vita tárgya, ezt nem lehet érvként felhozni.

>>A görög koiné nyelvben volt határozott névelő ("az"), de hiányzott a határozatlan névelő ("egy"). Ha tehát a főnévi állítmányi kiegészítőt nem előzi meg határozott névelő, akkor az a szövegösszefüggéstől függően lehet határozatlan értelmű.<<

A "szövegösszefüggéstől függően" rész félkövér, dőlt, nagybetűs, aláhúzott. Tehát itt még mindig ugyanott vagyunk, ez még semmit nem dönt el, egyik oldalra sem.

>>A Journal of Biblical Literature (Bibliai irodalmi újság) című folyóirat azt mondja, hogy "az olyan kifejezések, amelyekben nem áll az ige előtt határozott névelős főnév [azaz, amelyek főnévi állítmány kiegészítők], elsősorban jelzői értelműek". Ahogyan a Journal megjegyzi, ez azt jelzi, hogy a lo’gos hasonlíthat egy istenhez. A János 1:1-ről még elmondja: "Annyira nyilvánvaló itt a jelzői állítmány kiegészítői szerep, hogy a főnév [the‧os’] nem tekinthető határozottnak."<<

De azért az egész bekezdést már nem mernénk idézni, még kiderülne, hogy valójában éppen az ellenkezőjéről beszél a szerző, Philip B. Harner, mint amit a környezetéből kiragadott félmondat sejtet. Tehát a teljesség kedvéért álljon itt a kihagyott rész.

Horner azt állítja, hogy János öt különböző módón szövegezhette volna meg Jn 1:1c-t:

A. ho logosz en ho theosz

B. theosz en ho logosz (amit János valójában leírt)

C. ho logosz theosz en

D. ho logosz en theosz

E. ho logosz en theiosz

Harner az ominózus idézett mondat előtt a következőképp fogalmaz:

„I think perhaps the clause could be translated, 'the same nature as God.' This would be one way of representing John's thought, which is, as I understand it, that ho logos ["the word"], no less than ho theos ["the God"], had the nature of theos. In John 1:1, I think that the qualitative force of the predicate is so prominent that the noun cannot be regarded as definite”

Azaz:

„ÚGY VÉLEM, a mellékmondatot TALÁN a következőképp lehetne fordítani: Istennel azonos természetű. Ez EGYFÉLE értelmezése LEHETNE János gondolatainak, ami -- AHOGYAN ÉN LÁTOM -- az, hogy ho logosz [a szó], akárcsak ho theosz [az Isten], theosz természetével bír. ÚGY GONDOLOM, hogy az állítmány jelzői szerepe olyannyira feltűnő, hogy a főnév nem tekinthető határozottnak.”

Vagyis a szerző itt saját véleményét mondja el, ami ráadásul egyáltalán nem megy szembe a Szentháromság tanával. De menjünk csak tovább, ugyanis Horner ezután határozottan elveti azt, hogy ezt úgy lehetne fordítani, hogy "egy isten".

„CLAUSE D, ho logos en theos, would probably mean that the logos was 'a god' or a divine being of some kind, belonging to the general category of theos, but as a distinct being from ho theos.”

Magyarul:

„A D változat -- ho logosz en theosz -- valószínűleg azt jelentené, hogy a logosz "egy isten", vagy valamifajta isteni lény, ami a theosz egyetemes kategóriájába tartozik, ám ho theosz-tól különálló létező.”

Aztán

„CLAUSE E "ho logos en theios" would mean that the logos was 'divine' without specifying further in what way or to what extent it was divine. It could also imply that the logos, being only theios, was subordinate to theos.”

„Az E változat -- ho logosz en theiosz -- azt jelentené, hogy a logosz isteni volt, anélkül, hogy tovább részletezné, hogy mi módon vagy milyen mértékben volt ő isteni. Azt is sugallná, hogy a logosz, csak theiosz lévén, theosznak lenne alárendelve.”

Akkor vonjuk le a következtetést, Harner két változatot is állít arra, hogy János hogyan fejezhette volna azt ki, amit Jehova Tanúi állítanak, hogy kifejez, de mind a kettő különbözik attól, amit János valójában leírt. A D és E változatok éppen azok, amit Jehova Tanúi állítanak, és Harner nyilvánvalóan KIZÁRJA, mint lehetséges értelmezést.

Na kérem szépen ezt értettem én a 4. pontom alatt, amikor arról beszéltem, hogy adjunk példát, hogyan kellene kinéznie a másik által szorgalmazott értelmezésnek eredetileg. Ami itt a gondot jelenti, hogy Jehova Tanúi nincsenek tisztában, mit jelent nyelvtani értelemben a jelzői. Az Őrtorony szándékosan félrevezeti az olvasót azzal, hogy a jelzőt Harnerrel ellentétesen értelmezi és definiálta, és ahogyan azt ő ebben és más cikkeiben megtette. Lépjünk tovább!

>>Joseph Henry Thayer, teológus és tudós, aki az American Standard fordítás egyik készítője volt, egyszerűen megállapítja: "A Logosz isteni volt, de nem maga az isteni Lény." A jezsuita John L. McKenzie is ezt írta Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében: "Jn 1:1-et szigorúan csak így szabad fordítani. . . ’a szó egy isteni lény volt’." <<

Ismételten egy összefüggéseiből kiragadott mondat, amit ráadásul John L. McKenzie-től, a XX. század talán legnagyobb JEZSUITA teológusától idézünk. Ugye nem gondoljuk, hogy pont ő vallott volna unitárius nézeteket? Persze, hogy nem, mert ez is csak egy kontextus nélkül más értelmezést kapott idézet. Lássuk a teljes képet, McKenzie így ír:

„In the words of Jesus and in much of the rest of the NT the God of Israel (Gk. ho theos) is the Father* of Jesus Christ. It is for this reason that the title ho theos, which now designates the Father as a personal reality, is not applied in the NT to Jesus Himself; Jesus is the Son of God (of ho theos). This is a matter of usage and not of rule, and the noun [Gk. ho theos] is applied to Jesus a few times. Jn 1:1 should rigorously be translated "the word was with the God [= the Father], and the word was a divine being." Thomas invokes Jesus with the titles which belong to the *Father, "My Lord and my God" (Jn 20:28). "The glory of our great God and Savior" which is to appear can be the glory of no other than Jesus (Tt 2:13).”

Azaz:

„Jézus és az Újszövetség többi részeinek megfogalmazásában Izráel Istene (görögül ho theosz) Jézus Krisztus Atyja. Emiatt a ho theosz címet nem alkalmazza az Újszövetség magára Jézusra, mert az az Atyát, mint személyes valóságot jelöli, Jézus pedig az Isten (ho theosz) Fia. Ez használat, és nem szabály kérdése, a görög ho theosz főnevet néhányszor Jézusra is alkalmazzák. Jn 1:1-et szigorúan csak úgy szabadna fordítani, hogy "a szó Istennél [= az Atyánál] volt, és a szó egy isteni létező volt." Tamás az Atyát megillető címekkel szólítja meg Jézust: "Én Uram, én Istenem" (Jn 20:28). a nagy Istennek és Üdvözítőnknek dicsőséges eljövetele" (Tit 2:13) pedig csakis Jézusnak dicsőségét jelentheti.”

Amikor McKenzie Jézust isteni lénynek mondja, akkor ő az Atyával és a Szentlélekkel azonos kategóriába sorolja, akik -- állítása szerint -- szintén isteni lények. Vagyis McKenzie számára Jézus isteni lénye azt jelenti, hogy Jézus Isten, és nem teremtmény. Ezt egyébként ugyanennek a könyvnek 899. oldalán lévő kommentárjában egyértelművé is teszi:

„He knows the Father and reveals Him. He therefore belongs to the divine level of being; and there is no question at all about the Spirit belonging to the divine level of being.”

„Ismeri az Atyát és kinyilatkoztatja Őt [a Szentlélek]. Tehát ő az isteni szintű létezéshez tartozik; és kétségtelen, hogy a Lélek az isteni szintű léthez tartozik.”

>>Colwell kénytelen volt az állítmány-kiegészítővel kapcsolatban ezt elismerni ezekkel a szavakkal: "Ebben az esetben csak akkor állhat az ("egy") szó a főnév előtt, ha a szövegösszefüggés ezt megkívánja." Még azt is elismeri, hogy ha a szövegösszefüggés megkívánja, a fordítók beszúrhatják az ilyen szerkezetű mondatokban a főnév elé az "egy" határozatlan névelőt. Megkívánja-e a János 1:1-ben a szövegösszefüggés a határozatlan névelőt? Igen, mert az egész Biblia arról tanúskodik, hogy Jézus nem azonos a Mindenható Istennel. Ilyen esetekben tehát nem Colwell vitatható nyelvtani szabálya a döntő a fordítók számára, hanem a szövegösszefüggés. És ez kitűnik sok fordításból, amely kiteszi az "egy" határozatlan névelőt a János 1:1-ben, de más esetekben is, melyeknél sok tudós, és persze Isten Szava sem ért egyet ezzel a mesterkélt szabállyal.<<

Jelenleg ott tartunk, hogy ezt semmivel nem támasztottad alá. Én sem azt állítottam, hogy sosem fordítható határozatlan névelővel, hanem hogy szövegösszefüggéstől függ. De semmivel nem lett megindokolva, hogy ez pontosan hogyan is következik a szövegösszefüggésből. Helyette volt néhány idézet, amik eredetileg igazából épp az ellenkezőjét állították, szóval aligha lehet rájuk érvként hivatkozni, hacsak nem az állítás ellenkezőjét akanád bizonyítani. Persze tudom, hogy erről nem igazából te tehetsz, mert nem a te szavaid, és nem te írtad őket, így az ellenvélemény elsősorban a sorok eredeti íróinak szólnak, s csak másodsorbana zoknak, akik igazat adnak nekik.

>>Erről is sok szó esett. Amúgy pedig MEGLEPŐDNÉL, ha tudnád, hogy mekkora ismeretanyag és összegyűjtött tudás szolgált alapjául az Új Világ fordításnak.<<

Ha ilyen jól tudod, akkor igazán szolgáltathatnád a világnak azokat a bizonyítékokat, amik alátámasztják ezt az állítást, és amivel máig adós a Watchtower Society a közvéleménynek.

>>Közkeletű, de primitív érv a fordítók személyét hiteltelenné, a fordítói munkára alkalmatlanná tenni, de ez csak üres szájtépés!<<

Akkor tegyen ellen az Őrtorony, és bizonyítson! Nekem sem kötelességem elhinni bármit, amit valaki állít, hitelt érdemlő bizonyítékok nélkül. Rendkívül átlátszó dolog a szerénységre hivatkozva háttérben maradni, és nem vállalni a felelősséget, ugyanis ez nem szerénység kérdése, hanem hitelességé.

">>Ez egy önkényes, a teológiai hagyományaid alapján értelmezett fordítás, mivel az eredeti nyelvben nem volt nagybetű. Márpedig Jézus nem maga volt a Mindenható Isten, nem is volt vele "egyenlő" (tehát bármit is képzelsz bele a misztikus háromság mítoszba, teljesen mindegy), csak "isteni természetűnek" lehet mondani.<<"

Ezt írtam mindjárt az elején, és ezzel tulajdonképpen le is írtam a lényeget. Abban megegyezhetünk, hogy a szövegkörnyezet határozza meg a valódi nyelvtant. Márpedig az, de a teljes Biblia sem támogatja azt a háromságos verziót, melyet erőltetsz.

Ezzel szemben a fenti válaszomra ezt írod "érvnek":

"János evangélista a theosz szót következetesen csak az egyetlen Istenre használja. Logikátlan lenne azt feltételezni, hogy ebben az esetben kivételt tett volna, mindenféle jelzés nélkül."

János evangelista pontosan tudta, hogy ezzel a nyelvtani szerkezettel világos és félreérthetetlen különbséget tesz a Mindenható Isten, Jehova és Fia, Jézus Krisztus lénye között, és semmiféle "háromság"-szerű mítoszt nem látott bele ezen soraiba (egyébként is, itt is - mint a legtöbb helyen a Bibliában, meg sincs említve az állítólagos "harmadik személy" - ez így csak "kettősség". Pedig, ha valahol lehetett volna egyértelműen bizonyítani a háromságot, akkor itt lehetett volna, de ez is kimaradt!!!. Persze, a néhány helyen, ahol szerepel a "szent szellem" kifejezés harmadiknak, ott is csak meg van említve felsorolásként, és teljesen más értelemben van jelent.)

"... szabellianizmus néven külön eretnek mozgalom kapcsolódik hozzá. Ez azt jelentené, hogy az Ige az Isten egy arca, vagy megnyilvánulási formája, amit egyértelműen elvet a Szentháromság tana."

Itt érhető tetten e misztika körül keringő óriási zűrzavar, ahány hívő, szinte annyiféle változat! Szóval nem "megnyilvánulási formája", csak "megtestesülése"? Mond, mégis szerinted mi a különbség és honnan vezeted le ezt a Szentírás alapján? Nagyon sok háromsághívő érvelt már itt "megnyilvánulási formával", akkor ők eretnekek?!

"A földön senki nem ítélhet kárhozatra senkit, azt egyedül Isten teheti meg. Egyébiránt a fentebb vázolt gyakorlat semmivel nem különb annál, mint amit Jehova Tanúi művelnek, hogy ti. csakis az ő tanításaik a helyesek, és aki nem így hisz, az elkárhozik. Vagy talán nem ezt tanítják Jehova Tanúi?"

DE NEM ÁM!!!

Nem ítélhet kárhozatra az egyház? Ne etessük már egymást! Persze, a Biblia alapján nem tehetné meg, de vajon az elmúlt századokban e szerint tanítottak? Tán a Biblia szelleme vezette az egyházat, mikor Szervét Mihályt kiadták a hatóságoknak és megégettették a háromság pogány tana tagadása miatt??? "Semmivel sem különb" Jehova Tanúi gyakorlata??? Nemhogy "kiátkoztak", hanem GYILKOLTAK is e tan fanatikus védelmezői, vajon ez lenne a gyümölcse eme "csodálatos" tannak?! Igen, EZ A GYÜMÖLCSE - persze, nem csak ennek a tannak! Lehet sértődni a leírtakon, de cáfold meg, hogy évszázadokon keresztül (és MA IS - Ruanda 1994)), ezen egyházak a háromságistenük nevében szörnyű dolgokra vetemedtek. Ez viszont a bibliai érveken túl arról győz meg engem, hogy a háromságisten mögött valójában Sátán áll!

"(2Korintusz 5:19) "hogy ugyanis Isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot, nem számítva fel nekik vétségeiket, és reánk bízta a békéltetés szavát."

Már megbeszéltük, hogy a szövegkörnyezet határozza meg a jelentést, nem csupán a nyelvtani szerkezet csűrés-csavarása. Az pedig egyértelműen mindig elválasztja Jehovát Jézustól és nem is emeli Jézust egyenrangúvá Istenével, akihez imádkozott, és Akit az égbemenetele után is az "Istenének" nevez a Biblia. Valamint Isten "szolgájának" Jézust.

Lásd pl. a Jelenések 1:1-t:

(Jelenések 1:1) "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak"

Vajon, ha Jézus "tudásban" is egyenlő az Atyjával, miért kellett Jézusnak adni ezeket a kinyilatkoztatásokat? Ő nem birtokolta őket? Vagy tán a ceremónia végett, hogy ne unatkozzanak?

Egy kis idézet a Társulattól:

"'Általánosan elfogadott nézet, hogy a legnagyobb ókori keresztény gondolkodó volt Ágoston' — írja a The New Encyclopædia Britannica. Az enciklopédia következő szavai azonban elgondolkoztatóak minden őszinte katolikus vagy protestáns számára: 'Az ő elméje volt az az olvasztótégely, melyben az Újszövetség vallása a legteljesebben összeolvadt a görög filozófia platóni hagyományával; és ennek az egyesülésnek a segítségével került át mindez a kereszténység középkori római katolicizmus és a reneszánsz protestantizmus világába.'"

Lehet ezt tagadni, de minek. Ha letagadjuk a nyilvánvalót, melyet mellesleg maga a Biblia is ezerszeresen támogat, elsősorban magunkat csapjuk be. Persze tudom, hogy vannak szép számmal, akik szeretnek álomvilágban élni - én nem!

Jehova Tanúi nem vezetnek félre senkit, mert elismerik, hogy egy-egy tantétel elfogult nyelvtani csűrés-csavarása helyett, gyakran a szűkebb és tágabb szövegkörnyezetet kell alapul venni, ezt rendszeresen és következetesen alkalmazzák is. Ebben az esetben is ez a helyzet.

"Tamás az Atyát megillető címekkel szólítja meg Jézust: "Én Uram, én Istenem" (Jn 20:28)."

Ez mit is jelent? Ha Jehovát "megváltónak" nevezik a héber szövegek, és azt is, aki az Ő nevében végrehajtja az isteni megváltási tervet, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus háromságos kapcsolatban van Istennel? Nevetséges lenne.

Tamás nem "csak az Atyát megillető címmel" szólította meg Jézust, mivel ezt a címet NEM CSAK a Mindenhatóra, Jehovára használja az Írás. Ebben a megnyilvánulásban a bibliai példák alapján nincs semmi szokatlan, hiszen volt olyan, hogy Isten földi szolgája az előtte álló angyalon keresztül szólt Istenhez, mintha közvetlenül vele beszélne. Vagy Tamás számára Jézus olyan volt mint "egy isten", különösen ha arra a csodálatos körülményre is gondolunk, amely kiváltotta belőle ezt a felkiáltást. Bármelyik esetet vesszük is alapul, Tamás nem gondolta Jézust Mindenható Istennek, hiszen ő is és a többi apostol is tudta, hogy Jézus soha nem tartotta magát Istennek, hanem azt tanította, hogy egyedül Jehova "az egyedüli igaz Isten" (János 17:3). Egyébként a szövegösszefüggés ebben az esetben is világossá teszi, hogy Tamás kinek tartotta Jézust:

Néhány nappal azelőtt a feltámasztott Jézus Mária Magdolnának azt parancsolta, mondja meg a tanítványainak: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (János 20:17). Bár Jézus már feltámadott hatalmas szellem volt, ennek ellenére Jehova még mindig az Istene volt. És Jézus még megdicsőülése után is így utalt rá a Biblia utolsó könyvében (Jelenések 1:5, 6; 3:2, 12).

Tamás felkiáltása után mintegy három verssel tovább, a János 20:31-ben, a Biblia még világosabban tisztázza ezt a dolgot e szavakkal: "Ezek pedig azért lettek megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia", de nem a Mindenható Isten. És itt a 'Fiú' szó szerint értendő, miként egy természetes apa és fiú viszonyában, vagyis Jézus nem valami titokzatos része a Háromság-Istenségnek.

"a nagy Istennek és Üdvözítőnknek dicsőséges eljövetele" (Tit 2:13) pedig csakis Jézusnak dicsőségét jelentheti.”"

(Titusz 2:13) "mialatt várjuk a boldog reménységet és a nagy Istennek és a mi Megmentőnknek, Krisztus Jézusnak a dicsőséges nyilvánvalóvá válását"

Meg Isten dicsőségét is. Ez sem emeli Jézust háromságos kapcsolatba Istennel.

"Vagyis McKenzie számára Jézus isteni lénye azt jelenti, hogy Jézus Isten, és nem teremtmény."

Ez legyen az ő baja, ha az Írásokkal ellentétben is ragaszkodik téves nézeteihez.

"Jelenleg ott tartunk, hogy ezt semmivel nem támasztottad alá. Én sem azt állítottam, hogy sosem fordítható határozatlan névelővel, hanem hogy szövegösszefüggéstől függ."

Ha a János 1:1. versének a második felét úgy próbálnánk értelmezni, hogy a Szó "az" Isten volt, ez ellentmondana az előző mondatrésznek, mely szerint a Szó az Istennél volt. A János 17:3-ban Jézus úgy szólítja meg az Atyát, mint "az egyedül igaz Istent", így Jézus mint "isten" csupán Atyjának isteni tulajdonságait tükrözi vissza (Héb 1:3).

A Filippi gyakran félrefordított verseiből is az derül ki, hogy az ott említett módon kell utánoznunk Jézust - de nem csak részben, félig meddig érvényes a példa, melyet Jézus állított, hanem egészében. Hiszen ha a háromság fordítása szerint értelmezzük, akkor a tanítványok nem tudnák utánozni Krisztust, hiszen a (hamis) példája arra buzdít, hogy tartsuk magunkat Istennel vagy másokkal egyenlőnek, de alázatosan mondjunk le róla. Valójában pedig Jézus SOHASEM tartotta magát Istennel "egyenlőnek", hanem éppen hogy alázatosan magát alacsonyabb rangúnak tartva, a korábbi égi dicsőségéhez képest viszont megalázva magát jött le a földre.

De ezeket (és még sok mást) már mind írtam, nem hogy ellentmond a háromságnak, hanem cáfolhatatlan bibliai érvek. Tehát abban kell maradni, hogy egy Istentől különálló lényről beszélünk, akit láttunk a fizikai szemünkkel, ellentétben a Mindenhatóval, akit sohasem láthatunk ilyen módon. Ezekből a versekből sem derül ki semmi olyan mese, miszerint Jézus "egylényegű", valamint hatalomban, tudásban és korban "egyenlő" lenne az Atyjával, tehát ez a szócséplés értelmetlen.

Számtalan bizonyíték van arra, hogy a külső pogány forrásból származó háromság filozófia csak egy sátáni mese, mely NEM RÉSZE a Bibliának. Sőt, minden olyan állítólagos "bizonyíték", melyet felhoztok, könnyen leleplezhető, vagyis hamis. A Biblia teljes belső összhangja kiválóan kiszűr minden nem odavaló tanítást - ha erre nem lenne képes, tényleg csak egy mítoszokkal és filozófiákkal teletűzdelt mesegyűjtemény lenne.

Nem tudom, hogy te elismered-e, hogy erre képes a Biblia? Ha képes, akkor mivel magyarázod, hogy a háromságos érveket felhozó versek ilyen könnyen cáfolhatók, a legtöbbször a szűkebb szövegkörnyezettel is. Azazhogy nem is létezik olyan konkrét vers a Szentírásban, mely világosan és egyértelműen fogalmazna erről a tanról, no erre a tényre szoktátok mondani, hogy "de belehallja". :))

Akkor mégis őszintén: mit is támogat valójában?

„János evangelista pontosan tudta, hogy ezzel a nyelvtani szerkezettel világos és félreérthetetlen különbséget tesz a Mindenható Isten, Jehova és Fia, Jézus Krisztus lénye között, és semmiféle "háromság"-szerű mítoszt nem látott bele ezen soraiba (egyébként is, itt is - mint a legtöbb helyen a Bibliában, meg sincs említve az állítólagos "harmadik személy" - ez így csak "kettősség". Pedig, ha valahol lehetett volna egyértelműen bizonyítani a háromságot, akkor itt lehetett volna, de ez is kimaradt!!!. Persze, a néhány helyen, ahol szerepel a "szent szellem" kifejezés harmadiknak, ott is csak meg van említve felsorolásként, és teljesen más értelemben van jelent.)”

Ettől függetlenül nem vetted figyelembe, amit Harner írt, hogy amit te állítasz, azt nem ezzel a szerkezettel kellene kifejezni.

„Itt érhető tetten e misztika körül keringő óriási zűrzavar, ahány hívő, szinte annyiféle változat! Szóval nem "megnyilvánulási formája", csak "megtestesülése"? Mond, mégis szerinted mi a különbség és honnan vezeted le ezt a Szentírás alapján? Nagyon sok háromsághívő érvelt már itt "megnyilvánulási formával", akkor ők eretnekek?”

Nem, csak mivel nem foglalkoznak teológiával, szegényesebb a fogalomkészletük. A szabellianizmus lényege, hogy csak egyetlen isteni személy van, és ő jelenik meg különböző alakokban, s Jézus is csak egy ilyen "maszk", nem különálló személy. Így Isten megtestesülésével például az atyasága is megszűnt stb.

Elég nyilvánvaló a különbség, nem kell összemosni a dolgokat.

„DE NEM ÁM!!!

Nem ítélhet kárhozatra az egyház? Ne etessük már egymást! Persze, a Biblia alapján nem tehetné meg, de vajon az elmúlt századokban e szerint tanítottak? Tán a Biblia szelleme vezette az egyházat, mikor Szervét Mihályt kiadták a hatóságoknak és megégettették a háromság pogány tana tagadása miatt??? "Semmivel sem különb" Jehova Tanúi gyakorlata??? Nemhogy "kiátkoztak", hanem GYILKOLTAK is e tan fanatikus védelmezői, vajon ez lenne a gyümölcse eme "csodálatos" tannak?! Igen, EZ A GYÜMÖLCSE - persze, nem csak ennek a tannak! Lehet sértődni a leírtakon, de cáfold meg, hogy évszázadokon keresztül (és MA IS - Ruanda 1994)), ezen egyházak a háromságistenük nevében szörnyű dolgokra vetemedtek. Ez viszont a bibliai érveken túl arról győz meg engem, hogy a háromságisten mögött valójában Sátán áll!”

1) Nem tudom, hogy ez az egész hogy jön ide, de mindenesetre jó ürügy számodra egy jót fröcsögni az egyházon.

2) Ha a Szentháromság pogány tan, akkor mutass rá, pontosan melyik pogány kultusz vagy vallás is az, amin alapul. Tudomásom szerint nincs még egy ehhez hasonló tan semelyik másik kortárs vallásban. Honnan is vették át tehát?

3) Vezesd le kérlek, hogy hogyan is következik a Szentháromság tanából a hatalommal való visszaélés, vagy az egyházi hatalomgyakorlás. Másképp megfogalmazva, mit változtatott volna a helyzeten, ha elvetik a Szentháromságot? Valószínűleg akkor Jézus istenségét hirdetők lettek volna eretnekek.

4) Ha a Jehova Tanúin múlna, hasonlóan cselekednének. Csak jelenleg a Watchtower Society kezében nem összpontosul akkora világi hatalom, hogy élhessen vele. NE is próbálj meggyőzni, hogy Jehova Tanúi nem foglalkoznak ilyen világi dolgokkal. A tanúk életébe való közvetlen beleszólás is annak számít, csak ilyen kis közösségeknél nem szembetűnőbb. Ha a Jehova Tanúi néhány millió elszórt közösségi tag helyett országok túlnyomó többségét mondhatnák magukénak, akkor a vének minden megnyilvánulása politikai vonatkozásokkal volna terhes, akár akarnák, akár nem.

5) Elhiszem, hogy szeretsz vallásosan agitálni, de ettől még nem lesz az egyház sátánista, bármennyire is szeretnéd beállítani. Az inkvizíció jelensége pedig sokkal összetettebb annál, hogy ilyen egyszerű képletekre lehessen redukálni minthogy Szervét Mihályt antitrinitarizmusa miatt végezték ki. Azért végezték ki, mert tanaival sértette a főhatalmat, vagyis a törvény megszegésére (lázadásra) biztatta az embereket. Hiába tette ezt bármennyire is jó szándékkal, ettől még a törvény az törvény.

„Lehet ezt tagadni, de minek. Ha letagadjuk a nyilvánvalót, melyet mellesleg maga a Biblia is ezerszeresen támogat, elsősorban magunkat csapjuk be. Persze tudom, hogy vannak szép számmal, akik szeretnek álomvilágban élni - én nem!”

Ismét a szokásos "nekem van igazam, mert csak" körök, mint a korábbi kérdésekben is refrénszerűen visszatérnek, ezt ugorhatjuk is át.

„Ez mit is jelent? Ha Jehovát "megváltónak" nevezik a héber szövegek, (...) titokzatos része a Háromság-Istenségnek.”

* a komment rövidítése céljából nem másolom be az egész bekezdést

Azt tudod, hogy én ezt nem a magam igazolására hoztam fel érvként? Pusztán azért idéztem, hogy pontosan láthassuk, McKenzie mire is gondolt valójában abban a bizonyos cikkben (nem arra, aminek indoklására a WTS idézi a mondatát).

Mondjuk h figyeltél volna, talán észrevehetted volna.

„Meg Isten dicsőségét is. Ez sem emeli Jézust háromságos kapcsolatba Istennel.”

Lásd előző bekezdés. Ez nem érv volt, hanem McKenzie szándékának tisztázása.

(Refr.)

„Ez legyen az ő baja, ha az Írásokkal ellentétben is ragaszkodik téves nézeteihez.”

Most akkor ezzel saját magad cáfoltad meg azt, amit egy hozzászólással ezelőtt még érvként hoztál.

„Ha a János 1:1. versének a második felét úgy próbálnánk értelmezni, hogy a Szó "az" Isten volt, ez ellentmondana az előző mondatrésznek, mely szerint a Szó az Istennél volt.”

Így van, ezért nem is azt mondja, hogy a Szó az Isten volt, hanem hogy a Szó Isten volt (pontosan ezt írta le Harner is, amit még le is fordítottam).

„A Filippi gyakran félrefordított verseiből is az derül ki, hogy az ott említett módon kell utánoznunk Jézust - de nem csak részben, félig meddig érvényes a példa, melyet Jézus állított, hanem egészében. Hiszen ha a háromság fordítása szerint értelmezzük, akkor a tanítványok nem tudnák utánozni Krisztust, hiszen a (hamis) példája arra buzdít, hogy tartsuk magunkat Istennel vagy másokkal egyenlőnek, de alázatosan mondjunk le róla.”

A Filippi levél emlegetett versének Új Világ fordításának cáfolatát háromszor vezettem le itt a GYIK-en. Nem fogadom el érvként ezt az értelmezést.

(Refr.)

„De ezeket (és még sok mást) már mind írtam, nem hogy ellentmond a háromságnak, hanem cáfolhatatlan bibliai érvek. Tehát abban kell maradni, hogy egy Istentől különálló lényről beszélünk, akit láttunk a fizikai szemünkkel, ellentétben a Mindenhatóval, akit sohasem láthatunk ilyen módon. Ezekből a versekből sem derül ki semmi olyan mese, miszerint Jézus "egylényegű", valamint hatalomban, tudásban és korban "egyenlő" lenne az Atyjával, tehát ez a szócséplés értelmetlen.”

... jó, újra elmondtad, lépjünk tovább.

(Refr.)

„Számtalan bizonyíték van arra, hogy a külső pogány forrásból származó háromság filozófia csak egy sátáni mese, mely NEM RÉSZE a Bibliának.”

Még egyszer:

1) Ismételten kérdezem, mely pogány hiedelemből is származik?

2) Hagyd már ezt a hülye sátánozást. Erőltetett jelző, amivel csak a szűklátókörűséged demonstrálod. Ha lennének érveid, nem használnád (lásd, én sem szoktam).

„Nem tudom, hogy te elismered-e, hogy erre képes a Biblia? Ha képes, akkor mivel magyarázod, hogy a háromságos érveket felhozó versek ilyen könnyen cáfolhatók, a legtöbbször a szűkebb szövegkörnyezettel is.”

Igazából én ugyanezt látom, az ellenkező előjellel.

„Azazhogy nem is létezik olyan konkrét vers a Szentírásban, mely világosan és egyértelműen fogalmazna erről a tanról, no erre a tényre szoktátok mondani, hogy "de belehallja". :))”

Veled ellentétben, nem fogom huszonötször beidézni újra és újra a szöveget, hogy azzal próbáljam igazolni magam. A részemről elmondatott, ha nem itt, akkor korábbi válaszokban, ha valaki nem figyelt, akkor az az ő baja.

"Én Uram, én Istenem" (Jn 20:28)."

HO THEOSZ az a mindenható Istenre utal.

Tamás felkiáltását jóváhagyta Jézus mint olyasvalakiét, aki látott és hitt. Sőt, mi több: a Tamáséval egyenlő tartalmú hitet látható bizonyíték nélkül valló embereket egyenesen boldognak nevezte.Jézus miféle hit megvallásának gondolta azt a felkiáltást, amely őt "ho theosz"-nak nevezte?