Ha a párom ateista pokolra jutunk?

Kedves Mirk,

én is úgy látom, végére értünk. Attól, hogy nem értünk egyet, még tiszteletben tartom a véleményedet. Mivel nem vagyunk házastársak, ennyivel le is rendezhetjük.

Sok áldást kívánok az életetekre!

Kedves 63%

Én is úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett. Te ugyanis elméletekről szeretnél vitatkozni, ami távol áll tőlem.

Minden helyzet más és más. Természetesen. Vegyük pl. Jim Elliot-ot. Ő odaadta az életét másokért. A waodanik ölték meg, mikor közéjük ment missziózni.

És hogy mi lett a családjával? A felesége és a fia később ismét az indiánok közé ment, és sikeres missziót építettek. Az indiánok nem értették, miért megy közéjük valaki, akinek megölték a férjét, és megtörtek ekkora szeretet láttán.

Jim Elliot gyilkosát Jom Elliot fia merítette be, és ő pedig tiszteletbeli unokájává fogadta.

[link]

Van róla film is, A dárda hegye: [link]

Ez nem fér bele a logikába. Mint ahogy Jézus viselkedése sem, ezért értelmetlen lenne minden további vita.

De ha ez nem elég meggyőző, nézd meg annak a nőnek a nyilatkozatát, aki török tévériportban fejezte ki megbocsátását párja gyilkosai felé. Megkínozták és megölték a férjét, mert Bibliákat árult. Pedig sok török gyereket mentett meg közben az éhhaláltól, és fogadott a családjába!

"Egy német hittérítő, a 46 éves Tilman Geske és két török társa, az evangélikus hitre áttért Ugur Yüksel és Necati Aydin a törökországi Malatyában található keresztény kiadó alkalmazottja volt. 2007 április 18-án érte őket a gyilkos támadás: a tettesek megkötözték és rettenetesen megkínozták a három áldozatot, majd átvágták torkukat. "

"Miközben ez az eset töltötte be a címlapokat a legnagyobb török újságoknál, Susanne Tilman megbocsátását fejezte ki egy televíziós interjúban: „nem akarok bosszút” - mondta a riporternek. „ó, Istenem, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” - mondta szívből egyetértve Krisztus kereszten elhangzott szavaival! (Luk.23,34)"

72%nak

Ok, ha nem szeretnél vitázni elméletekről, akkor nem kell.

Mindazonáltal a világ működése elméleteken keresztül közelíthető meg, így ha a saját véleményed mögötti "elméleti" háttér nincs rendben, akkor ajánlom annak átgondolását.

Ezek a történetek nagyon szépek, egy hibájuk van, hogy nem válaszok a kérdésemre. Az általad említettek nem feláldozták önmagukat, hanem megölték őket, amit ők nem tudhattak előre. Én a "valódi" önfeláldozásról kérdeztem, amikor a példámban elmített személy TUDJA, hogy BIZTOSAN meg fog halni, mégis végrehajtja az adott cselekedetet.

Vidiripi

"Én a "valódi" önfeláldozásról kérdeztem, amikor a példámban elmített személy TUDJA, hogy BIZTOSAN meg fog halni, mégis végrehajtja az adott cselekedetet."

Erre kiváló példa Jézus Krisztus esete.

Akkor minden keresztény Jézus szintjén van? Mert a 72%os válaszadó szerint 100ból 100 keresztény feláldozná magát...

Nem hiszem...

Ez ellenben még mindig nem válasz, tekintettel, hogy Jézus nem hagyta hátra a családját(tekintettel, hogy se feleség, se gyerekek).

Az én példámban pedig pont erre kérdeztem rá, azaz hogy hogyan oldható fel az érdekellentét, főhősünk kiért áldozza(vagy ne áldozza) fel magát, hiszen ami az egyik csoport számára önzetlen tett, addig a másik számára ugyanez önző, és vica versa...

A kérdésedre nem tudok válaszolni, csak saját tapasztalatot írok le, hátha segít.

Nagyon jó ember a férjem. Becsületes, szerető, dolgos, őszinte stb, de nem hívő.

Amióta gyerekünk született, azóta van egy hiány számomra ilyen téren, hiányzik valamiféle meghittség, nem tudom elmondani mi az, mert szeretjük egymást, de valahol valami üres.

Pedig ő nincs ellene, hogy a gyereket megismertessem Istennel, meg is van keresztelve, akkor mehetünk templomba amikor csak akarunk, de mégis a kettőnk kapcsolatában van egy üres lyuk.

Én még mindig hiszek abban, hogy ő is Isten felé fordul, imádkozom érte, de sokszor tényleg nehéz.

Soha nem gondoltam volna korábban, hogy ez mint probléma előjöhet nálunk.