Ha a párom ateista pokolra jutunk?

Hát azt hogy pokolra jut e, az csak is kizárólag Isten tudja, mi ezt nem ítélhetjük meg csak ő!

Bár a felemás iga nem jó, az biztos!

Saját tapasztalatból mondom! Férjem gyerekkora óta gyakorolja a hitét, én nem, én a hatására tértem meg elég hamar, és tudom, ha nem így lett volna nem lett volna ez jó házasság!

Sok szerencsét nektek, de csak okosan!

Figyelj a keresztény isten elvileg szerető és megbocsájtó. Most egy ilyen pusztán azért örök szenvedésre kárhoztat valakit csak azért mert ő nem hisz benne?

Ha a te gyereked "kitagadna" akkor megutálnád és üldöznéd őt?

Ha neked van igazad csak nem dobja a barátod a pokolba a tömeggyilkosok közé. Ha mégis akkor nem sokba különbözik Hitlertől,Sztálintól és egyéb diktátoroktól.

Kedves Mirk,

én nem hiszek ebben. Alapból, én nem hiszem, hogy az emberek jók. Nincsen jó ember.

Tudod, békeidőben egymással teázgatva nincs semmi, ami bizonyíthatja a te, vagy az én igazamat.

De ha az ember saját bőréről van szó, akkor bizony már nem ilyen sima a kép. Ha általában jók az emberek, hogy lettek a világháborúk?

Tudod, jók voltak az oroszok, a németek, és a jóságukkal annyira mentek, hogy végignézték, hogyan ölik halálra az embereket a lágerekben. Az ember gonosz. Önző. Csak addig tartja magát az erkölcshöz, amíg érdekében áll, és a tettei a következményeket is vonják maguk után. Ha ezt megszünteted, állattá válik.

Kivéve azokat, akik természetük szerint is gyűlölik a bűnt. Mert azok inkább vesztik el életüket, mint hogy beszennyezzék magukat vele. Még akkor is, ha semmi következménye nem lenne, vagy éppen jól járnának vele.

Ezért volt börtönben, munkatárban sok pap és lelkész a kommunizmus idején. Míg sok más pap élte a fényűző, parázna, vagy megalkuvó életét. Utóbbiakat kifejezetten szerették és támogatták, előbbieket gyűlölték.

Utóbbiakat nem mondanám kereszténynek, hívőnek, az eredeti definíció alapján.

Egyébként ismersz olyat, aki feladta magát másokért, és nem hívő?

Ha érdekel az igazság, te magad járj utána.

Íme a pokol/Sírnak fordított szó a görögben:

[link]

Hadesz.

Nézd meg az összes előfordulási helyet a bibliában, hogy milyen értelemben használhatja

Ugyanez a szó a héberben a Seol:

[link]

Ha rákattintasz a számokra felhozza az összes olyan helyet, ahol megtalálod az ószövetségben.

Nos, rakd egymás alá az idézeteket, és gondolkozz el mindegyik részen, hogy milyen értelemben használhatja az író. (valahol duplázza a mondanivalót, úgy hogy: halál, Seol ... ez hebrerizmus, kétszer elmondani másképpen ugyanazt)

Ha mindezt megteszed, te magad fogsz rájönni, hogy valójában túlnyomó többségben a Pokolnak fordított szó semmi mást nem jelent, csak a halált, és Krisztus Jézus is a halálból támadt fel, így győzte le a Hádészt, ezért is mondja, hogy 1Kor 15,55 Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

Mert Krisztus is a halált, azaz a pokolt győzte le. A halál ez esetben minden egyes embert el fog érni, de a győzelem a feltámadás, és a halál megszűnése, azaz végeredményben a pokol eltűnése, ezért is mondja a Jelenésekben, hogy a halál és a pokol kiadja a halottakat, itt is csak megduplázza, azaz ugyanarról beszél, amikor azt mondja, hogy Hadesz.

ma 15:21:

Szerinted 100 hívőből hány áldozná fel magát bárkiért is?

Te feláldoznád magad egy ismeretlenért? Hidd el nekem, hogy nagyon nagyon kevés ilyen ember van.

Én nem vagyok hívő de feláldoznám magam a páromért szó nélkül. És ha mondjuk választanom kellene, hogy kit öljek meg, a páromat vagy egy idegent (felőlem lehet pap vagy szent vagy akárki is), egy másodpercet sem gondolkodnék.

Minden ember így működik, ne tagadd. Aki nem így gondolkodik, azzal szerintem problémák vannak.

Ez is önzés igen, és az önzés az emberi természet egyik alapköve. Teljesen, totálisan önzetlen ember nem is tudom, hogy van-e ilyen a világban.

De ismét mondom, nem kell hit ahhoz, hogy valaki jó ember legyen. Van aki inkább megöli magát, mintsem hogy másokat kelljen megölnie. Az elvekhez, az erkölcshöz és a becsülethez nem hit kell, hanem elhatározás.

Mirk,

100 hívőből 100 feláldozná magát másokért.

De ha élni tud másokért, akkor az még jobb.

Meg kell cáfolnom téged, mert az élet már megcáfolt: nagypapámék zsidókat bújtattak, idegeneket, még akkor is, amikor ezért ugyanúgy lágerbe kerülhettek volna.

Apuék befogadtak egy idegen lányt, akinek alkoholisták voltak a szülei. 6 saját gyermekük mellett tették ezt. Fel is nevelték /neveltük.

Aztán olyan is volt, hogy befogadtunk egy 7 gyerekes családot, mert az apjuk verte őket. Igaz, őket csak pár hétre.

Sosem láttam még hasonlót sem ateistáknál, akik állítólag ugyanolyan jó emberek. De te ettől még láthattál.

Nem szeretek elméletekről vitatkozni. A kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. Gyümölcséről ítélik meg a fát, Jézus mondta. Tehát teljesen reális dolgot kérek, ha azt mondom: jó lenne, ha értenétek: a keresztények mind ilyenek. Ez a definíciója. A többieket milyen alapon hívod kereszténynek? Ha nincs az életükben semmi gyümölcse ennek, mégis mi alapján keresztények? Attól, mert annak mondják magukat?

Jézus ezt tanította, és ezt is élte. Végtelen szeretettel, értünk adta az életét is. Radikálisan szemben állt a megszokott önző értékekkel. És ma is radikálisan szemben áll. De ez a Jézus nem azonos a templomokban megfestett kicsi Jézuskával, aki olyan, amilyennek elképzeljük: gyenge, apró gyermek, aki azt teszi, amit mi mondunk neki.

A kedves kérdező is csak olyan hívő, amilyeneket ő is ostoroz. Jézus neki csak filozófia, vagy vallás, amit neveléssel lehet megkapni. Az élő Jézussal soha sem találkozott. Ezért nem is értjük egymást.