A kutya és a farkas története jól kifejezi az istenhívő/ateista ellentétet?
"Egyszer egy szörnyen kemény télen a farkas napok óta éhezve nem bírt a vackában maradni, és kiment a fagyos hidegbe, hogy valami táplálékot találjon. Kóborolt egész nap korgó gyomorral, mardosta az éhség, ráadásul rendkívüli módon fázott is, így kezdte elhagyni az ereje.
Bár nem szokott az ember közelébe menni, most az éhség rávette. Óvatosan az ember házához lopózott, érezte a meleget és a hús illatát. Egyszer csak kisétált az udvarra a kutya, hogy lefekvés előtt még körbenézzen felségterületén, az udvaron. Észrevették egymást, de nem morogtak, sőt a kutya rávigyorgott a farkasra:
- No mi van, szelídítetlen rokonom, tán csak nem éhezel? Látod, hogy csöpög a húslé a számból, most adott a gazda enni. Körbenézek még az udvaron, aztán a meleg kályha mellett leheveredek, és holnap megint kapok enni.
- És ezért mit teszel, kedves szelídített rokonom?
- Ó, semmi különöset, őrzöm a házat, elkísérem vadászni. Szóval hasznossá teszem magam.
- És mitől húzod a lábad?
- Ja, csak belerúgott a gazdám, amikor nem mentem a hívó szavára. Nem szereti azt sem, ha elszököm, de szeret ő engem, néha megsimogatja a fejem.
- És mi az a seb az arcodon?
- Ja, csak rácsapott a pálcával a gazdám, amikor nem nyaltam meg a kezét, sőt még morogtam is. De akkor is jobb dolgom van mint neked, hisz van táplálékom meg meleg hajlékom.
Mire a farkas büszkén kihúzta magát, és csak ennyit mondott:
- Lehet, hogy kényelmesebb az életed, de én nem adom fel semmiért a szabadságom és a függetlenségem. Oda megyek ahova akarok, azt csinálok amit akarok, és senki nem ver össze, ha nem a parancsait követem. Éld csak tovább a szolga életed.
Azzal megfordult és boldogan visszaszaladt az erdőbe."
válasza:Hát nem egészen. :)
Az igazi különbség aztán lesz a kutya is meg a farkas is kipurcant... :)
A földi életet tekintve nincs túl sok különbség ateista és istenhívő között. Illetve általánosságban az ateisták jobban élnek, mint az istenhívők, talán több öröm, gazdagság és élvezet jut nekik a Földön, szóval inkább illik rájuk a kutya leírása, aki behódolt az embernek, csak ezesetben az ember nem Isten példája, hanem a Világé. Istenre sokkal inkább illik az erdő, ami befogad és szabadságot ad, de az erdőnek is megvannak a maga szabályai, amiket vagy betartasz vagy kivet magából...
válasza: válasza: válasza: válasza:kérdező!
ezt a történetet TE írtad, és elég röhejes lett.
provokációnak meg még gyenge.
válasza: válasza:Ööö, nem.
Ez a történet a világi hatalomnak való pofátlan behódolásról szól értelmezésem szerint.
Egyáltalán nem biztos, hogy egy istenhívőnek kényelmesebb a lét, csak mert van valami, ami reményt ad számára. Van, akit épp a hit terelt rá az önzetlenségre, nagylelkűségre és áldozathozatalra, míg van olyan ateista, aki önző és szabadságára hivatkozva válik a pénz rabszolgájává. És van, hogy fordítva.
De az egyszerűen alaptalan, hogy az ateista az, aki elveknek él, míg az istenhívő az, aki saját hasznát lesi. Ez így nem áll meg.
válasza:Ne haragudj nekem ez az utolsó válasz egy kicsit "zajos".
Biztos bennem van a hiba. Nehezen értek meg ilyen magasságokban megírt válaszokat. Mindegy meg próbálom többször hangosan el olvasni és ízekre szedni h mire is gondolhattál.
válasza:Ha úgy próbáljuk értelmezni a történetet, hogy a hívő korlátok közé szorítva éli az életét, és behódol a hatalomnak a későbbi jobb élet reményében, akkor jó a példa.
Hiszen a vallás szigorú szabályok közé szorítja az embert, azzal a címszóval, hogy ha nem ezeknek megfelelően élsz mehetsz a pokolba halálod után.
Én ateista vagyok, nem szeretem, ha megmondják, hogy éljek, ennek ellenére nem érzem úgy, hogy akár csak egy morzsányival is rosszabb lennék, mint sok hívő. Normálisan élek, figyelek másokra, igyekszem senkit nem bántani, és a gyermekeimet is úgy nevelem, hogy megállják a helyüket az életben, de ne másokon átgázolva tegyék ezt. Tehát, csak is kizárólag saját magamnak akarok megfelelni.
válasza:Szia!
Amennyiben a kutya jelképezi a történetben az ateistát, és a farkas az Istenhívőt, úgy talán mondhatjuk, hogy van benne valami. A példa a vallásos és hívő közti különbségre is alkalmazható ha pl. a középkort nézzük.
Üdv. Péter
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!