Megélted már Istent? Volt már Vele konkrét élményed?
Kedves Attila!
Örülök, hogy a hit kérdései nem hagynak hidegen...
Mindegyik vádadat meg tudnám cáfolni, de most nincs idöm (és talán kedvem sem) ebbe belemenni.
Mindenestre ez az iskola (www.sola.hu) arra már jó volt, hogy a gyülöletet a katolikus egyház ellen (ami egyébként nem emberi, hanem isteni (!) alapítvány, Jézus által beindított intézmény, tehát nem gyarló emberek, hanem Jézus EGYETLEN egyháza), beléd oltsák.
Mi, katolikusok, nem gyülölünk egyetlen leszakadt felekezetet sem, sem papoktól sem hivöktöl nem hallottam még ilyesmit, senki nem prédikál, uszít ellenük, legfeljebb imádkozunk értük.
(De a tanok hibásságára, hibás továbbadására való figyelmeztetés, gondolom keresztényi kötelességünk.)
Èrdemes lenne egyszer azon is elgondolkozni, vajon miért CSAK a katolikus egyházat, ill. annak követöit/híveit érik az állandó támadások, kritikák, szemrehényások, kezdve a keresztes hadjáratokkal, inquizicióval, pápával, Máriával, cölibáttal és, és, és...., sorolhatnánk.
Vajon miért nem beszél senki Luther és Calvin büneiröl? (Ès ejt valaha valaki egy szót is a számtalan szekták és megalapítóik esetleges büneiröl?!)
Az "EGY-ház" szétszakadása sajnos Luthernek köszönhetö, (utána 30 éves háború, Európa elnéptelenedése, majdhogynem kihalása...) A boszorkányperekben sem csak a katolikusok vettek részt, söt! (Ezeknek nem árt(ana) mind kicsit utánanézni...)
De Lutherék legnagyobb büne még csak nem is ez (...), hanem, hogy az eredeti tanok súlyos megcsonkításával (még a bibliából is kivett egy részt, a Makkabeusok könyvét. Kérdem én, mi köze volt ennek már a "búcsúcédulákhoz"??) mind a mai napig megrövidítik követöik hitbeli tudását, spirituális fejlödési lehetöségeit korlátozzák, kirekesztik öket Isten fontos ajándékaiból, melyek a mindennapi élet megkönnyítését szolgálják (pld. a 7 Szakrament, amiböl Luther csak 2-t (!!) hagyott meg, a többit önkényesen(!), tehát NEM Isten tanácsára, eltörölte), a bérmálásból, amivel a Szentlélek müködése lesz bennünk aktiválva, vagy az Eucharistia praktizálásából, ami nem jelent kisebb dolgot, mint a Jézus Krisztussal való (napontai) egyesülés (testi-lelki-szellemi összeolvadás) lehetöségét, és sorolhatnánk még tovább.
Az egyház múltbeli hibáiért II.János-Pál Pápa nyilvánosan is bocsánatot kért, teljes alázattal....
Odafigyelt erre valaki?? Meg akarta ezt hallani valaki?!
Èn nem tudok róla, hogy egy ilyen gesztust bármelyik más felekezet vezetöje megtett volna...
Egyetlen egyház, felekezet, szekta sem hibátlan különben, mert emberekböl áll. Nem lehetnek tehát jobbak, mint az emberek, akik alkotják öket. Az egyház "mi" vagyunk.
De ez a bünös egyház (most a kat.) mégis Jézus egyháza, Hozzá tartozik, Ö az alapítója és a Szentlélek vezetésével müködik...
A katolikus egyház (egyház különben csak egyetlen egy van, a katolikus, a többi mind csak leválás és így nem jogos többé erre az elnevezésre) valamint a többi "felekezet" között egyetlen EGY nagy különbség van, mégpedig az, hogy Jézus megígérte, az Ö (!) egyházát semmi "vihar", sem az "alvilág" nem fogja tudni SOHA tönkretenni (most nem keresem ki a bibliai helyet, de biztos ismered), quasi Ö garantálja örök fennmaradását!
Akkor nem érdemes esetleg hinni Neki (Jézusnak), hogy ez így is lesz???!!!
Nem éredemesebb egy BIZTOS hajóban ülni, egy kicsi, bizonytalan helyett?!
Ès hogy az állanó támadások miért csak a katolikus egyház ellen mennek?
Ez is nyilvánvaló: mert ott van az igazság.
(Az eredeti/originál, 2000 éves, tisztán megmaradt (mert a Szentlélek vezetése által tisztán megörzött), igaz tanok.
Ès ezt az "ellenfél" (ördög) nem bírja elviselni és mindenkit felúszít ellene, hát ez, azt hiszem, világos...)
Az igazság ugyanis MINDÌG támadva volt, van és lesz!
Az igazságnak EZ a sorsa.
(Az igazság u.i. akaratlanúl is provokál.)
Az igazság egyébként nem egy fogalom, hanem egy személy: Maga Jézus Krisztus. ("Èn vagyok az út, az igazság és az élet!")
Aki tehát a katolikus egyházat támadja, kritizálja, lehordja, gyülöli, tekintélyét aláássa...., az mind Jézussal teszi ezt.
Ezen talán érdemes (lenne) elgondolkozni.
Na csak ennyit akartam "sebtében" elmondani.
(Most pedig szétszedhettek....)
Kedves 40/41!
Most elolvastam a kommentedet és tetszett a válaszod.
Úgy érzem, egy jó ember lehetsz. ( A vallásosság u.i. nem feltétlenül jelenti még ezt.)
Az elsö rész, amit írtál, az így helyes.
Könnyebb vizuális segítséggel imádni.
A fiatalember nem vette különben figyelembe, hogy Isten ábrázolásának tiltása, az az ószövetségben áll, tehát a régi zsidó törvénykezés...
A második részt illetöen:
Az ember fejlödésre van "beprogramozva", a világi fejlödésünk (most a testitöl eltekintve) az ovitól az egyetemig tart(hat).
Ùgy gondolom, utána kell(ene) elkezdeni a spirituális fejlödésünkkel is foglalkoznunk.
Mi ilyenkor az elsö teendö?
A világi fejlödésünknél is figyelembe veszzük (nagyon is!), hogy hol van a legjobb iskola, gimnázium, egyetem, ahol jó az oktatás, magas szintü, melyik intézményben jutok el leghamarabb a legmagasabb tudási szintre, stb.
Nem így kéne gondolkodnunk akkor is, ha a spirituális fejlödésünkröl van szó??
Hiszen az még sokkal fontosabb, tulajdonképpen MINDENNÈL fontosabb!
A Biblia azt mondja: Keressük ELÖBB Isten országát (tehát a spiritualitást) és MINDEN más ahhoz lesz majd hozzáadva!
(A "minden", az az egész életünk, mindennel együtt!)
Természetesen "mindegy", hogy hol hiszünk Istenben, melyik felekezeteben, vagy csak úgy "szabadon", otthon magunkban, összeollózva, ami nekünk tetszik...
De mi lenne, ha az ovodát, iskoláinkat is így válogatnánk meg?
Nem nézve a nevelöket, tanárokat, a környéket, a gyerekeket, akik oda járnak, a qualitást, a nívót, a késöbbi célokat vele?!
Tehát, ha az életünkre kapott csekély idöt maximálisan fel/ki akarjuk használni, a leg"effektívebb"en, akkor nem árt, ha igényesek leszünk a spirituális éltünk "megtervezésében" is.
Hová kell mennem, hogy a legrövidebb idö alatt a "legmesszebre" jussak el?
Itt is vannak "lépcsöfokok", nagyon is!
(Amennyiben fejlödni akarunk...)
Isten annál jobban fel tud minket tervei megvalósítására használni a világban, minél jobban ki vagyunk (spirituálisan) képezve!
Egy egyetemet végzett, jólképzett munkaeröre is nagyobb feladatot lehet rábízni, mint arra, akinek csak 8 elemije van...
Èrted, mit akarok mondani?
Véletlenül sem akarom elítélni, lenézni, diszkriminálni a sok felekezetet, akik leszakadtak Jézus katolikus egyházáról, sem ezek követöit.
De a kat. egyház az "egyetem" (tudás, spirit. fejlödési lehetöségek szempontjából) a többi mellett.
Már csak az említett természetfeletti isteni ajándékok (7 Szakrament) miatt is, mert ezeket sehol máshol, az egész univerzumban nem kaphatja meg egy ember, csak itt.
válasza:Kedves kérdező!
Ezek szerint mondjuk egy baptista lelkipásztor, aki már ifjú kora óta Istent szolgálja, az Ő akaratát keresi és cselekszi, és sok más embert Hozzá vezetett, stb. stb., úgy véled, nem is keresztyén és nem is lesz üdvössége, csak azért, mert nem katolikus, hanem baptista?
Ahogy valaki már írta előttem, nem arra kéne koncentrálnunk, amiben különbözünk, hanem arra, amiben egyetértünk: Isten létezésében, Krisztus kereszthalálában és feltámadásában, és az örök életben.
Ahogy valaki mondta: a katolikusok, a reformátusok, evangélikusok, baptisták, adventisták, stb. mind ugyanarra tartanak, csak másik hajóban eveznek.
válasza:Kedves kérdező!
Értem amit mondasz, a problémám továbbra is csak az ezzel, hogy a keresztény egyházak tagjai közötti ellentétet élezi ki, nem pedig az egymás elfogadására, szeretetére fókuszál.
Pedig ez Jézus új és hitem szerint legfontosabb parancsolata.
Amikor majd egyszer Isten elé kell állnunk, hogy számot adjunk az életünkről,véleményem szerint nem az fogja érdekelni Istent, hogy mennyire képeztük ki magunkat életünkben spirituálisan, hanem, hogy mennyire tanultunk meg szeretni, mennyire voltunk önzetlenek, azaz mennyire sikerült legyőznünk az egónkat.
Az rendben van, hogy szívvel-lélekkel kiállsz a katolikus egyház mellett, azt is értem, hogy teszed ezt azért mert hited szerint a katolikus egyház Krisztus Urunk egyháza (én erről azt gondolom, hogy az Úr egyháza az Ő teste és az nem földi eredetű)de ahogyan a mi egyházunkban van sok-sok (saját tapasztalat szerint!)"látszatkatolikus" úgy az általad "leszakadt" egyházaknak nevezettekben is megtalálható sok-sok jámbor, a szeretet parancsolatát betartó igaz keresztény ember, akiket talán megbántasz markáns vélemény nyilvánításoddal.
Jézus mondta azt is, hogy "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel". Úgy gondolom, hogy mert minket katolikusokat ér talán a legtöbb vád a vallásunkkal kapcsolatban, ráadásul több irányból, nekünk nem kellene védekezésül támadással válaszolnunk, mert az semmi jóra nem vezet.
Ezt megvalósítani, szeretni az ellenségeinket is talán a legnagyobb spirituális fejlődés lehet számunkra.
Halló,
"Ezek szerint mondjuk egy baptista lelkipásztor, aki már ifjú kora óta Istent szolgálja, az Ő akaratát keresi és cselekszi, és sok más embert Hozzá vezetett, stb. stb., úgy véled, nem is keresztyén és nem is lesz üdvössége, csak azért, mert nem katolikus, hanem baptista? "
Ne haragudj, de ez azért egy kicsit kicsavarása annak, amit én eddig mondtam. Ez még egy baptista lelkipásztortól sem szép...
Isten természetesen a szívünket nézi (és nem intellektuális eröfeszítéseket kíván el tölünk hit gyanánt), de azt is elvárja azért, hogy lépéseket tegyünk a "spriritualitás" terén, amibe a szeretet gyakorlása, növelése magától érthetödöen beletartozik, söt talán a legfontosabb. (Minél nagyobb a szeretet, annál nagyobb a bölcsesség is.)
Talán tisztázni kéne, mi a spiritualitás?
A katolikus tanok értelmében egyre inkább Jézushoz hasonlóvá kell válnunk; aki ezt megközelíti, azt nevezi az egyház "szentnek", lesz szentté avatva. Ez az út, ez az eröfeszítés maga a "spiritualitás".
Mint említettem, ehhez Isten konkrét segítséget ad, többek között a 7 Szakramentet, de mást is. Tehát ez sem a mi (gyarló) erönkböl történik, hanem égi segítséggel.
De, hogy magunkat ehhez az átalakításhoz rendelkezésre bocsássuk, az már a mi döntésünk.
Mint írtam, Isten fel akar minket használni, akarja az együttmüködésünket az isteni tervben. Minél inkább átadjuk magunkat Neki, annál hasznosabbak leszünk számára és embertársaink, a világ számára is.
Ha csak hébe-hóba járunk pld. templomba, nem gyónunk stb., akkor ezzel akadályozzuk Isten eredeti tervét velünk, végülis nem fog tudni megbízni minket azzal a feladattal (ez egészen konkrét!), amivel szeretett volna.
Ezért fontos tehát egy fejlödés, Istenért, nem "egóból".
Továbbá:
Mindenki, aki hisz Jézusban, a mennybe fog kerülni. Még a pogányok is, ha jó emberek voltak, ez nem is kétséges.
De úgy gondolom, az igazság megérdemli, hogy a történelmi dolgokat a tárgyilagosság fényében kezeljük, ami általában nem történik meg, ha a katolikus egyház vagy hit kerül szóba. (A kliséket már leírtam).
Azonkívül Attila kommentjét én éreztem kissé támadónak és kennyérrel is dobnám vissza, ha nem lenne célom bizonyos mértékben egy "felvilágosítás" itt, ezen a fórumon.
Mert hol hallanátok különben ilyen "vad" dolgokat, ha nem itt, tölem? (De ha Medjugorjéba elutaztok egyszer, meg is élitek öket, garantálom!)
Az pedig, hogy a kat. egyházban az egész 2000 éves "szellemi kincs" töretlenül megmaradt, az nem is vitatható. De aki ebböl nem akar részesülni, azt hagyni kell...
A hit mindíg Isten ajándéka, nem lehet eröltetni senkinél.
Èn, mint egykori református tudom, mit nyertem a katolikus egyháznál és végtelenül hálás is vagyok érte.
"Ahogy valaki mondta: a katolikusok, a reformátusok, evangélikusok, baptisták, adventisták, stb. mind ugyanarra tartanak, csak másik hajóban eveznek."
Ti nem azon a véleményen vagytok, hogy mindnyájan EGY hajóban kéne ülnünk? Mert Jézus ezt akarja.
De ez sajnos úgy van, hogy aki elment, annak kell(ene) visszajönnie... Ahhoz viszont be kéne látnia, ha esetleg tévedett, vagy mások tévesztették meg.
Amíg ez nem történik meg, addig nem lesz Ökuménia.
"Ezt megvalósítani, szeretni az ellenségeinket is talán a legnagyobb spirituális fejlődés lehet számunkra."
Nekem egy keresztény sem ellenségem, hanem testvérem. (Ès ezzel szerintem minden katolikus így van.)
Mindíg örülök, ha valaki ezen az úton van, nagy dolog a mai világban!
válasza:Jó, jó, de még talán mindíg nem érted, miröl van szó.
Most, hogy az eredeti EGY-ház szét van szakítva (ami egyébként nagyon rossz, mert "egységben az erö", gondolok itt a növekvö muzulmán nyomásra, ami sajnos egyáltalán nem lebecsülendö és veszélytelen, öket csak egy erös, összetartó kereszténység tudná "visszaszorítani"...), persze, hogy mindenki elkezdi "valahol" a hittel való ismerkedést, én is egy református családban nöttem fel és gyerekként eszembe sem jutott megkérdöjelezni, hogy ahol vagyok, az a maximálisan jó-e?
De ha pld. arra gondolok -elnézést, hogy megint a 7 Szakramenntel jövök- , de ezek Isten, az "ég" ajándékai, mint már említettem is és nemcsak egy gyorsabb, hatásosabb vallásos fejlödéshez, hanem a mindennapi élethez is nagy segítséget adnak, gondolok itt pld. a "betegek Szakramentjére", melytöl sokan orvosi kezelés nélkül is meggyógyulnak, de ami a leglényegesebb, hogy ezek tehát természetfölötti ajándékok, s ezáltal természetfölötti hatással rendelkeznek.
Egy másik példa erre: sok Szent kizárólag csak a felszentelt ostyából élt, nem volt szüksége többé semmiféle élelemre, némelyeknek még vízre sem.
Ilyen óriási hatása van ezeknek a Szakramentnek, s ha az ember mind a 7-et praktizálja...
Ès ezekröl a csodálatos dolgokról mindenki lemarad, aki elhagyta az eredeti egyházat, pedig Isten ezeket az ajándékait az ÖSSZES gyermekének szánja!
Èn ezt nagyon sajnálatos dolognak érzem, vagy nincs igazam, Ti nem így látjátok?
Tulajdonképpen én sem értem, miért nem beszél erröl (többet) az egyház, talán nem akarnak sok reklámot csinálni, mert tudják, hogy akinek "jönnie kell", az úgyis jön és végsösoron úgyis MINDENT Isten intéz, még a hajunk szála is számolva van...
Mindenesetre még sok katolikus sem tudja ezeket a dolgokat, pedig, ha a Szentek biográfiáit olvassuk, azokból ez mind kiderül.
Talán igazságtalan is vagyok, a kommunizmus megszünése óta
sokminden "egyszercsak megjelent", pld. a karizmatikus mozgalom is, ahol már ilyesmivel foglalkoznak. (Èletátadás, Szentlélek lehívása, kézrátétellel gyógyítás stb.), de ez még mindíg nem eléggé ismert.
Különben ez a mozgalom ökuménikus, tehát felekezettöl független, ezért nagyon ajánlanám mindenkinek, akit esetleg érdekel: www.karizmatikus.hu
Sok fiatal rohan buddhistákhoz, Sai Babák-hoz, gurukhoz, Krishnához, mert nem tudják mi van itt, (tehát semmivel sem kevésbé titokzatos dolgok, ha éppen ezt keressük) az "orruk elött", a sarki templomban.
Szóval ezen talán érdemes elgondolkozni.
válasza:A saját élmények.:
Meglehetősen sok jelenésem volt az évek során. (Természetesen Isten, Sátán stb.)
Párak szerint hatalmas szent leszek. Drogosok sokszor megkérdezik, hogy én vagyok e a megváltó.
Túléltem már pár olyan dolgot sértetlenül, ahol mások általában meghalnak. Volt egy igazán kemény betegség az életemben, ahol máig sem értik , hogy gyógyultam meg.
Sem Ateistának, sem Teistának nem tartom magam
Vélemény.:
Szerintem minden embernek vannak jelenések az életében, pl. alvásban a rim fázis alatt. Akik mindig arról beszélnek, hogy mit éltek meg, általában önző, vagy lelkileg sérült emberek. Szerintem a jelenések a kollektív tudatalatti kivetülései. (Ezeket éli meg az alany, jobb esetben a rim fázis, rosszabb esetben, az ébrenléti hallucinációk formájában). Szerintem kedves kérdező ne foglalkozz magaddal annyit, hanem próbálj a társadalom érdekében cselekedni, és élni.. Isten logikailag levezetve mindenképpen létezik, hiszen beszélsz róla, következésképpen ott él benned. Tehát Isten, vagy a Mikulás, vagy a Teletubik egyformán léteznek, attól függően ,hogy a kollektív tudatalatti milyen az említett társadalomban. (valaminek a létezése a kollektív tudatalattiban nem függ össze a dolog valóságával) Hinduknál teljesen más a kollektív tudatalatti , ezért a jelenéseik, és a túlvilági élményeik is máshogy, más tartalommal jelentkeznek.
Vannak népek, akiknek nincs szava az Istenre mert az ő kultúrájukban leragadtak az ősök tiszteleténél, számukra az Isten nem létezik. Illetve a Mohamedánok számári is máshogy létezik, mivel ők a fatalizmusban hisznek, a fatalizmus meg kizárja a kereszténységben annyira meghatározó szabad akaratot.
válasza:"Akik mindig arról beszélnek, hogy mit éltek meg, általában önző, vagy lelkileg sérült emberek."
Pedig akik hozzád hasonló élményekben részesültek, általában azt mondják, hogy Isten utasította őket arra, hogy fűnek-fának beszéljenek az élményükről, azaz tanúságot tegyenek Istenről.
El is hiszem, hogy így van, hisz az ember normális esetben ha valami szokatlan történik vele, nem kezdi el szétkürtölni, hanem mélyen hallgat róla, nehogy bolondnak higgyék.Nem ez lenne az önzőség, az önös érdek előtérbe helyezése?
Azon kívül,ezek a tapasztalatok nagyon inspirálók lehetnek azoknak akikkel még nem történt hasonló.
Engem pl. megerősítenek a hitemben, jó érzéssel töltenek el.
"Meglehetősen sok jelenésem volt az évek során. (Természetesen Isten, Sátán stb.) "
Hogy sok "jelenésed" volt azt elhiszem, miért ne?
De Isten nem jelenik meg senkinek sem. Ha ilyesmit megélni hittél, akkor az egy démon volt, aki legfeljebb Istennek adta ki magát.
A tudatalatti meg álom-kivetüléseket illetöen részben igazad van, de csak részben. (Most erre nem akarok kitérni).
Ha Istent igazán megélted volna már (mint pld. a krétai élményéröl beszámoló személy, mely nagyon authentikus leírása egy ilyen élménynek, hiszen így, ilyen formában nagyon sokan megélik Öt, pld. karizmatikus imakörökben..., akkor 200%-osan tudnád, hogy VAN Isten és nem csak kitaláció.
Istent megélni, a szeretetét stb. az egy AKKORA élmény, amit az ember soha nem felejthet el, mélyen belevésödik a lelkünkbe és általában egy radikális életváltoztatáshoz (a jó irányba) vezet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!