Róma püspöke volt-e Péter apostol?

"Krisztus Szent Pétert az egyház korlátlan fejévé tette. "

Az én Bibliámban az van, hogy TI MINDNYÁJAN TESTVÉREK VAGYTOK". Erre van ige, az előbbire nincs! Aki nekem a szellemi testvérem, az nem a korlátlan fejem. Neked lehet hogy a korlátlan fejed, meg a többi milliónak, de ez csak azért van, mert ti korlátoltak vagytok valamennyien.

A római pápát ŐSZENTSÉGÉNEK nevezik és nem testvérnek. Lásd:

Citta del Vaticano

Alla SUA Santita

Benedetto 16

Őszentsége XVI. Benedek pápa

„az emberiség történelmében a legtorzabb és legkegyetlenebb szörnyetegek a pápák közül kerültek ki... Ha ezeknek az embereknek bármelyikét „őszentsége, Krisztus földi helytartójá”-nak hívjuk, az a szentségnek és Jézus Krisztusnak a megcsúfolásával egyenlő. Mégis, ezeknek a hihetetlenül gonosz pápáknak a nevét, „akik tömeggyilkosok, paráznák, rablók, háborúk megszállotjai voltak, és jó néhányan ezrek legyilkolásáért felelősek”, elismerése jeleként egyházuk a hivatalos pápai listára teszi.” (Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1995. 128-129. oldal)

Amikor Jézus azt mondta Péternek: „De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg t e s t v é r e i d e t” (Luk 22:32), - akkor miért beszélt Jézus Péter (egyenrangú!) testvéreiről, ha ő rangban felette áll mindenkinek, ha ő az egyszemélyes vezető, ha ő a helytartó, ha ő a pápa, ha ő az apostolok között az egyedüli őszentség, ha ő a 'szentatya'?

Jézusnak ez az egyetlen kijelentése megdönti a katolicizmusnak az állítólagos Péter elsőségére és mindenekfölöttiségére épülő hierarchiáját, amelyben egyszemélyes vezető van totalitárius hatalommal felruházva a többiek fölé.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön - a Vatikán földi kincshalmaza erre a válasz? Ezt a tételt nem eléggé magyarázta ki, úgy hogy vissza az összeharácsolt vagyonhoz, hogy is van ez? Péter mondta,aranyam, ezüstöm nincsen nékem. A szentizé meg mondja, csak aranyam és ezüstöm van nékem, meg kevéske műkincs, stb...

„Midőn a pápa magas magas tisztségében ezt az áldozatot újra bemutatja a legélesebb kontraszt áll elő. Anélkül, hogy ironikus utalás akarna lenni, mégis meg kell jegyezni, hogy Krisztus helytartója aranyozott drága selyemruházatot visel. Ez gyakran megütközést keltett már.

A XIV. században például Petrarca, a nagy költő leír egy pápai misét Avignonban, mely aligha lehetett kevésbé fényűző, mint az általunk ismertetett mise a Szent Péter-székesegyházban.

„Meg vagyok rendülve – írja Petrarca -, mikor a pápa elődeire gondolok, ezeket pedig itt aranyba és bíborba öltözve látom. Úgy tűnik nekem, mintha perzsa vagy parthus királyokkal lenne dolgunk, akik előtt térdre kell esni, s úgy csodálni őket.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 47. oldal.)

„Szent Ágoston mondta a XV. században: Azt mondjátok nekem, hogy a püspökötök magán viseli a méltóságának külső jeleit. De az ne akarjátok, hogy a szegénységéről mondjon le. ...Már VI. Pál pápa is jelentős mértékben leegyszerűsítette a szertartást. XXIII. János pápa még tovább ment. A tekintélynek, az emelkedettségnek meg kell maradnia, mert ez az Úr iránti tisztelet kifejeződése. De ügyeljünk arra, hogy az Úr felségét tiszteljük, ne pedig saját magunkét.” (R. Sillo Tonini kardinális, Ravenna érseke - A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Vajon mennyi idő telt el a XV. századtól VI. Pál pápáig, mire egyáltalán megmozdultak a szertartások leegyszerűsítésében? Közben meg ne akarjátok, hogy a szegénységéről mondjon le. (Nem is mondott le - mármint a gazdagságáról!) Persze volt aki még tovább ment, hogy kifejezze az Úr iránti tiszteletét. Például:

„XII. Piusz sosem egyezett bele, hogy a pápai asztalosok új trónt készítsenek a számára, helyette mindig elődjei trónját használta”. (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Nos, ha az elődjeit visszavezetjük Linuszig, akkor előtte kellett lennie Péternek. Így a legelső elődjének Péternek kellene lennie, tehát az „elődjei trónját” az elsőként Péterre kell hogy vonatkozzon.

Vajon volt Péternek trónja? Egyáltalán nem volt. (De utódja sem!) Ezért a pápaság nem is vádolható (bibliai értelemben) trónbitorlással, hanem csak világi értelemben. Egymás trónját bitorolták, amikor azt állították, hogy Péter székében ülnek.

„1200 éven át a pápák állami vezetők is voltak, ami meghatározott politikai következményekkel járt. A pápák sokkal inkább uralkodók voltak, mint mint vallási vezetők. II. Gyula, V. Sándor, VII. Kelemen, hogy csak a legellentmondásosabb személyeket említsük, a mai értelemben vett igazi reálpolitikusok voltak, akiknek az irányítása alatt az egyházi állam azonban nem egyszer a szakadék szélére került.” (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Állami vezetők, uralkodók, reálpolitikusok, egyházi állam? Miféle jogfolytonosság állhat fenn ilyen díszes körítéssel? A szakadék szélén való tántorgás nem abban nyilvánul meg, hogy saját illegitim hatalmi bázisukat majdnem megbuktatták, hanem abban, hogy:

„Izraelnek reménysége, Uram (YHVH)! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tőled, azokat gyökerestül kitépik földjükből, mert elhagyták az élő vizek forrását.” (Jeremiás 17:13)

Ez pedig nem a szakadék széle, hanem a szakadéknak a legalja!

„Mikor visel ránk gondot (az Isten)? Ha megtartjuk törvényeit”. (Keresztény élet, r. katolikus hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, (Nihil obstat) 1972. 50. old.)

Na és mikor tartották meg? Ha pedig nem tartották meg (hanem a saját szavaik szerint is a szakadék szélére kerültek), akkor hogy hogy a pokol kapui erőt nem vettek az egyházon?! Nem pontosan a pokoli erők következtében kerültek a szakadék szélére?!

„Úgy hittük – jegyzi meg a pápa –, hogy a II. vatikáni zsinat után az Egyház történetének napfényes időszaka köszönt ránk. Ehelyett a keresés és bizonytalanság felhői, viharai és sötétsége jött. Néhány repedésen keresztül a sátán füstje belépett az Isten Templomába.” (23) – VI. Pál pp: Beszéd 1972. június 29-én.

Kénes ingbe bújtatott, máglyára vetett eretnekek lihegő emléke, vérző ostyák, politikai, vallási, és pénzügyi manőverek, rejtélyes hátterű csodák – úgy gondolják, hogy a pompában dúskáló, a Vatikánt körbeölelő kertkomplexumukkal, műalkotásokkal, freskókkal, márványszobrokkal, textíliákkal, miseruhákkal, edényekkel (stb.) az igaz Istent is megnyerték maguknak?

Az igaz, hogy a turisták milliói emiatt tódulnak a Vatikánba (hiszen a világ csodálattal hajt fejet a gazdagság, a fényűzés és a külsőség előtt), és ők ebből (is) élnek, na de Isten is ott van közöttük???

E világé bizonyosan!