Róma püspöke volt-e Péter apostol?

„HETEDIK FEJEZET.

A római pápaság kezdetéről és növekedéséről, míg arra a magaslatra nem emelkedett, melyen az egyház szabadságát elnyomta és minden önmérséklést megszüntetett.

14. Nem tudom azonban, hogy azt, amit Péternek a római egyházban való tartózkodásáról beszélnek, mennyiben kell elhinni. Azt, amit Eusebius mond, hogy 25 esztendeig állt ott az egyház élén, valóban könnyü megcáfolni. A galáciabeliekhez irt levél első és második fejezetéből ismeretes ugyanis, hogy Krisztus halála után körülbelül 20 esztendeig tartózkodott Péter Jeruzsálemben; azután elment Antiochiába, ahol azonban bizonytalan, hogy mennyi ideig volt. Gergely azt mondja, hogy hét esztendeig, Eusebius pedig, hogy 25 esztendeig. De Krisztus halálától Nero uralkodásának a végeig (amikor, mint mondják, Péter is halált szenvedett) csak 37 esztendő van. Krisztus ugyanis Tiberius alatt, még pedig Tiberius uralkodásának a 18-ik esztendejében szenvedett kereszthalált. Ha husz évet elveszünk, amely idő alatt Pálnak a tanusága szerint Péter Jeruzsálemben lakott, hátramarad legföljebb 17 év, amit most két püspökség között kell megosztani. Ha sokáig tartózkodott Antiochiában, akkor nem székelhetett Rómában, legfeljebb csak rövid ideig. S ugyanezt még világosabban is be lehet bizonyítani. Pál mikor Jeruzsálembe ment, ahol aztán elfogták és Rómába vitték, utközben levelet írt a rómaiaknak. Valószinü tehát, hogy ezt a levelet ő négy évvel előbb írta, mint hogy Rómába került. Ebben a levélben egy szó említés sincs Péterről, ami pedig épen nem maradhatott volna el, ha azt az egyházat Péter igazgatta volna akkor. Sőt a levél végén is, amikor hosszasan sorolja fel azon kegyes hivők neveit, akiket üdvözölni akar, ahol t. i. összes ismerősét felsorolja, Péterről teljességgel hallgat. Ezt a dolgot nem is szükséges a józan eszü emberek előtt hosszasan és részletesen bizonyítgatni, mert maga a dolog és a levél egész tartalma is azt mutatja, hogy nem lehetett volna Pétert kihagyni, ha az akkor Rómában lett volna.

15. Pált azután megkötözve vitték Rómába, ahol őt Lukács előadása szerint (Csel. 28:16) az atyafiak fogadták. Péterről azonban egy hang sincs. Innen Pál sok egyházhoz intézett levelet; itt-ott némelyeknek a nevében üdvözleteket is küld, de egy szóval sem jelzi azt, hogy akkor Péter is Rómában lett volna. Ugyan ki hinné el, hogy ő hallgatott volna arról, ha Péter ott lett volna? Sőt a filippibeliekhez intézett levelében (2:20), midőn elmondta azt, hogy senki sincsen ő vele, aki oly hűséggel gondozná az Úr dolgát, mint Timotheus, panaszkodik arról, hogy mindenki a maga hasznát keresi. S ugyancsak ehez a Timotheushoz írt levélben (II. Tim. 4:16) még jobban panaszkodik arról, hogy ő az első maga nemében senki sem volt mellette, hanem mindnyájan elhagyták őt. Hol volt hát akkor Péter? Mert ha, mint mondják, akkor Rómában volt, mily nagy gyalázatot süt reá Pál azon mondásával, hogy az evangéliumtól elpártolt? Hiszen a hivőkről beszél ő, mivel hozzáteszi ezt, hogy az Isten nekik ne tudja be.

Tehát mennyi ideig és mikor volt a római szék Péter birtokában? Az irók egyértelmüleg úgy vélekednek, hogy ezt az egyházat egész haláláig igazgatta. Afelől azonban ők sem tudnak megegyezni, hogy ki volt utódja, mert némelyek Linust, mások meg Kelement teszik meg annak. És sok képtelen mesét beszélnek el arról a vitatkozásról, mely közte és Simon mágus között folyt volna le. Augustinus* sem titkolja azt, mikor a babonákról értekezik, miszerint meggondolatlan vélekedés folytán jött divatba Rómában az a szokás, hogy nem böjtölnek azon a napon, amelyen Péter győzelmet aratott Simon mágus fölött. Szóval ez a kor a vélemények különbözősége folytán annyira zavaros, hogy nem kell könnyen elhinni azt, amit valahol olvasunk. Mindazonáltal az irók egyhangu megegyezése miatt nem tagadom azt, hogy Péter Rómában halt meg, de hogy ő ott, még pedig hosszu ideig, püspök lett volna, azt nem tudom elhinni. S nem is igen töltöm ezzel az időt, mivel Pál arról tanuskodik, hogy Péter apostoli működése különösen a zsidókra terjedt ki, az övé pedig mi reánk. Ezért, hogy az a megegyezés, amelyet ők kötöttek, nálunk is érvényben legyen, sőt, hogy a Szentlélek rendelését változhatatlannak tartsuk, inkább Pál apostoli működésére kell nekünk tekintenünk, mint Péterére, mert úgy osztotta meg a Szentlélek az ő munkakörüket, hogy Pétert a zsidók, Pál pedig a mi számunkra rendelte. Keressék hát a rómaiak az ő elsőségüket másutt és ne Isten igéjében, amelyen az, mint látjuk, épen nem alapszik.” (KÁLVIN JÁNOS: A KERESZTYÉN VALLÁS RENDSZERE)

„Péter levelei

Péter I. levele

Csak a hagyomány állítja, hogy Péter volt Róma elsõ püspöke. Pál, amikor írt a Rómabelieknek, Kr. u. 55, vagy 56-ban megemlített harmincöt nevet, üdvözletét küldte huszonhat személynek megnevezvén õket, de nem említette Pétert. Képtelenség lenne azt hinni, hogy Pál kifelejtette volna Róma püspökét, ha létezett volna egy ilyen tisztség! Hasonlóképpen Pál írt néhány levelet Rómából Kr. u. 59 és 61 között, valamint 65 elõtt, de ezeknek a leveleknek egyikében sem említi Pétert, bár ezek utalnak Pál sok ismert keresztyén társára, akik részérõl üdvözletét küldi.

Péter az evangéliumot inkább a zsidóknak hirdette. I. Kor 9:5. Gal 2:7-9. A Biblia nem tartalmaz egy olyan részletes beszámolót Péter utazásairól, mint ahogy ezt teszi a Pál utazásaival kapcsolatosan, Péter különbözõ helyeken, és különbözõ idõszakokban jelenik meg. Egyike e helyeknek Babilon. A bekezdõ vers Pétert, mint Jézus Krisztus apostolát azonosítja a levél írójaként, az utolsó elõtti vers pedig megjelöli azt a helyet, ahonnan írta levél: Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet, és Márk az én fiam.

Sokan azt állítják, hogy Péter a Babilon kifejezést Róma titokzatos megjelöléseként használta. De egy ily világos levélben kevésbé valószínû az, hogy a köszöntésnél egy ily rejtélyes és homályos nyelvezetet használt volna, nem helyes azt hinni, hogy Péter egy rejtett kifejezést használt volna a római birodalomtól való félelem miatt, mivel õ ismert volt a bátorsága miatt. Csel 4:13. Pál leveleit Rómából Néró leghevesebb üldöztetései között írta, és Rómát jelölte meg azon helyként, ahol tartózkodott. Fil 4.22. Zsid 13:24. II.Tim 1:16,17. Péter bátorsága azonos volt a Páléval. Mikor Péter Babilont mondott, az Babilon volt. A régi Babilon már nem volt a hajdani világváros, de még sok zsidó lakott itt és egyike volt a zsidó kultúra legfõbb helyeinek. (Régiségek Josephus tizenötödik könyvének második fejezete, második cikkely, és harmadik fejezet elsõ cikkely).

Valószínû, hogy Péter levelét Kr. u. 61 és 65 között írta. Márk vele volt. I. Pét 5:13. Kr. u. 60-ban, vagy 61 elején Márk, Pállal volt Rómában, de kis-Ázsia felé kellett indulnia. Kol 4.10. Kis-Ázsiából valószínû, hogy tovább folytatta útját Babilonba, ahol egy ideig Péter mellett szolgált. Márk Kr. u. 65 felé visszatért kis-Ázsiából mivel Pál Rómába hívta. II. Tim 4:11. Kiszámítva az utazáshoz szükséges idõt, valószínû, hogy Márk, Babilonba volt Péterrel 62 és 64 között. Ezért nagyon valöszínû, hogy Péter elsõ levele ebben az idõszakban íródott.”( [link]

Most vonatkoztass el mindentől és a levele utolsó mondatára koncentrálj, és kérlek magyarázd el nekem, hogy Babilon az Jeruzsálemet (sic-sic-sic-sic-sic!) vagy Rómát jelenti. :) - Babilont.

Káldi lábjegyzete írja: „E levél Babilonból íratott (5,13.), mely alatt, az akkori keresztények között átalánosan divatozott szólásmód szerint, a pogány Roma városa értetik. Lásd Jel. 14,8.”

Ha már azt hirdetik, hogy Péter Róma püspöke volt, akkor az 1Pt 5:13 Babilonát nyilván Rómával akarják azonosítani – hogy mégiscsak ott tartózkodott.

(Sátán, ill. a sátántól inspirált tévtanok tévtanítóira jellemző, hogy állításaikhoz igazolást keresnek a Bibliában, ezért van az, hogy az összes keresztény felekezet bibliaidézeteket sorol föl saját tanításaik alátámasztására, ezek a tanítások sokszor egymástól is különböznek, nemhogy a Bibliától. Pl. amikor a Biblia azt mondja, hogy démoni tanításokra fognak figyelni (vö. 1Tm 4:1), akkor mindenki kivétel nélkül kikéri magának, hogy ő démoni tanításokra figyelne. Tehát mindenki más esetleg, de én nem. Mindenki másra mutogat és magát mentegeti. Tehát valakik valóban hazudnak, és valakik valóban élnek azzal a taktikával, hogy kitalált tanaikat alá akarják támasztani a bibliából, és ehhez keresnek idézeteket. Be lehet bizonyítani, hogy ez a péteri babiloni/római ott tartózkodás is ebbe a kategóriába tartozik? Igen!)

Pl. az egyik érv: „Tizenkét görög kisbetűs kéziratban Róma áll Babilon helyett.” (katolikus ford. lábjegyzete) Westcott-Hort görög (1881)szövegében mégis Babilon van. King Jamesban, Luther fordításában, Jeruzsálem Bibliában hasonlóképpen. A magyar katolikusban és a Káldi régi és revidiáltban szintén (stb.). Miért nem fordították ezek abból a 12 görög kézirat egyikéből, ahol Babilon helyett Róma van? Ha pedig a Babilon jelenik meg a fenti fordításokban, akkor minek hozza fel a 12 másikat? Mert állításaikhoz igazolást keresnek! Ebből is látszik, hogy a lábjegyzetírókat nem a korrektség vezérli, hanem a rafináltság, hogy azért mégis el tudják hitetni állításukat.

Másik érv, hogy „Különben akkor az Eufrátesz melletti Babilon már romokban volt” (katolikus ford. lábjegyzete). Ezzel ellentétben két pártatlan forrás is idézve lett hogy abban az időben még sok zsidó tartózkodási helye volt Babilon. Vagy itt egy harmadik: „Az Eufrátesen túl sok zsidó élt, miután a babiloni fogságból nem mindenki tért haza; őket a keresztyén misszió Antiochiából könnyen elérhette.” (Keresztyén Bibliai Lexikon) Tehát megint lehet látni, hogy direkt úgy állítja be a katolikus magyarázó dolgokat, hogy megpróbálja alátámasztani vele az állítását. Tetten érhető a nem korrekt/becsületes hozzáállás.

Péter megbízatása volt a körülmetéltek evangélizálása, ezért hogy a Babilonban élő zsidókhoz ment, ez összhangban van küldetésével. Mivel Péter azoknak címezte levelét, akik szó szerint Pontuszban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában voltak, logikus, hogy a Babilonra való utalás is annak a helynek a szó szerinti megnevezése volt (1:1). De van itt más tényező is a logikán kívül.

Az állítás szerint a „babiloni Gyülekezet” a római gyülekezetet jelentette, ugyanis a korabeli keresztyének között a Babilon név az istenellenes világi hatalom megtestesítőjét, Rómát jelképezte (Jel 14:17). Vagyis szerintük a parázna asszony, aki a nagy vizeknél ül, ami sok népet és sok nyelvet jelent, az a pogány Rómára illik, ami a római birodalom központja volt, és ami több nemzet és nyelv fölött (köztük Izráelre és Jeruzsálemre) terjesztette ki hatalmát. Ágoston az “Isten városa” c. művében állítja, hogy Rómát akkoriban Babilonnak nevezték más néven. A katolikus ford. lábjegyzete írja: „Az angyal Rómát mint nagy kéjnőt mutatja be.” (Jel 17,1-6.)

Itt az a felszólítás hangzik el, hogy Isten népe fusson ki Nagy Babilonból (vagyis szerintük Rómából):

„ Es kiálta tellyes erejéböl nagy szóval, mondván: Leomlott, leomlott ama’ nagy Babilon, és lött ördögöknek lakó helyekké, minden tisztátalan léleknek tömlötzévé, és minden tisztátalan és gyülölséges madárnak tömlötzévé. Mert az ö paráznaságának haragjának borában ittanak minden népek, és a’földnek Királyi ö véle paráználkodtak, és a’ földnek kalmári az ö gyönyörüséges gazdagságival meggazdagodtanak. Es hallék más szózatot mennyböl, melly ezt mondja vala: Fussatok-ki Babilonból én népem, és ne legyetek részesek az ö büneiben, hogy az ö büntetésivel ne büntettessetek.” (Jel 18:2-5, Aranyos Biblia)

Na és azt hogy gondolják, hogyha ez a Babilon Róma, akkor egy parázna városból ki lehet futni? Jeruzsálem pusztulásakor is az volt a felszólítás: „akkor a kik Judeában vannak, fussanak a hegyekre” (Mt 24:16, kf.). Itt (Babilon/Rómából) hová kellett volna futniuk? De nyilván, ha engedelmesek voltak Jeruzsálem pusztulásakor, akkor itt is! Hova futottak hát, hová mentek ki? Egyik városból ki, a másikba be? Melyikbe futottak be, miután Rómából (nagy Babilonból) kifutottak?

Azonkívül, milyen pusztítás érte Rómát abban az időben? Jelenések 18:19 szerint elpusztult egy órában. Isten megítélte. De előtte a keresztények kifutottak Rómából! Akkor hogyan lehetséges, hogy Róma mind a mai napig megvan? Úgy mondják, Róma, az örök város! Na és ha nem akkor pusztult el, hanem most fog, akkor miért nem futnak ki belőle az emberek? Különösen a római katolikusok? Nem tudják, hogy Babilon a Róma rejtett neve, ahonnan Péter írta a levelét? Vagy hazudozunk össze-vissza? Na és ha ki kellett futni, akkor miért éppen az ellenkezője történt?! Nem hogy nem futottak ki, de éppen ellenkezőleg, abba futottak be, azzal egyesültek, annak a jellemzőit vették magukra, a filozófiáit, a ruházatát, fényűző életvitelét, stb. A pogány Rómából kifutottak volna, a pogány római császár Nagy Konstantin karjaiba meg befutottak?! Hogyan van ez? És ha kifutottak, amikor János a levelét megírta, akkor hogy tudták átvenni ezeket a jellemzőket, hogy volt rá idő?

„A középkorban ui. az újkori viszonyokhoz képest sokkal jelentősebb szerepe volt az érsekeknek, az egyházmegyék (dioecesis) érseki tartományokba (provincia) rendeződtek, melyek élén az érsekek álltak, meglehetősen széles joghatósággal és feladatkörrel. A római katolikus egyház ezzel valójában az ókori római birodalom közigazgatási rendjét őrizte meg, ahol a provinciák élén a császár teljhatalmú helytartói, megszemélyesítői álltak.” (Gondolatok a magyarországi katolikus egyház története kapcsán; Dr. Lakatos Andor levéltárvezető, Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár)

Az ókori római birodalom közigazgatási rendje, meg a keresztény gyülekezet közigazgatási rendje mikor keveredett össze? Hiszen kifutottak Rómából! Vagy mégsem? Na és a ruházat? Például:

Cingulus = a katolikus egyházban a papi ruházat egyik része, amely a római katonák kardot és tőrt tartó derékövének a mintájára maradt fenn. A cingulus 10-12 cm széles, rojtokban végződő öv, illetve széles és vastag anyagú szalag, amelyet derékra kötve viselnek. A színek a papi rangot jelzik: a papságé fekete, a püspöké és más egyházi méltóságoké viola, a bíborosé bíborszínű, a pápáé fehér. (Vallási kifejezések szószedet)

Talán a Rómából való kifutás közben lekoppintották a római katonák tetszetős öltözetét? Nem inkább az az igazság, hogy soha nem is futottak ki abból a Babilonból, amit ők pogány Rómának neveznek?! Hanem pontosan ellenkezőleg, a pogány római birodalomba befutottak, ami által egy jó kis anyagi karriert is befutottak, és azt őrzik mind a mai napig?! Nyakig belemerültek a politikába, és megcsinálták maguknak, hogy a politikai hatalom eltartja őket. Jó fizetésük mellé még az egyházi szolgáltatásokért is pénzt fogadnak/kívánnak el, hiszen ugye Krisztus keresztjét sem őrizték ingyen! Ez a mai katolikus egyház az 1 milliárd hívővel lenne az, amely kifutott a pogány Rómából? Az örök városból? Amelyet Isten megítélt?

Nem, kedves Barátaim, szó sincs itt semmiféle pogány Rómáról, egy rejtett nevű Babilonról, ahol Péter püspök lett volna. Kitaláció az egész! Utólagos önigazolás! Hamisság, csalás, fondorlatosság. A katolikus egyház pontosan beleágyazódott a pogány római császárság által biztosított kedvezményekbe, annak pogány filozófiáit, gyakorlatait/ünnepeit/szokásait magába fogadta, és összevegyítette a Krisztus szent evangéliumával. Bizony hogy a pogány Róma szelleme élt tovább a katolicizmusban és él mind a mai napig.

Az üldözött egyházból (Krisztus igazi követőiből) így lett üldöző egyház (akiben Róma [Messála-féle, lásd: William Wyler: Ben Húr] erőszakpolitikája és arroganciája élt tovább), de akit útólér Isten igazságos ítélete.

[„Thomas Hobbes-nek a Leviathánban leírt epés megjegyzése, úgy látszik, igaz:”A pápaság nem más, mint a halott Római Birodalom szelleme, melynek sírján koronásan trónol a pápa.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 113. oldal.)]

Maga a katolicizmus az a parázna szajha-szervezet, amely megtestesíti mind azt az ocsmányságot, amelyet a Biblia lefest róla. [Hiszen pontosan magukat jellemzik ezzel a névvel: „Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha) – lásd: gyakran feltett kérések/A katolikus egyház hiszi a Bibliában leírt dolgokat, pl. özönvíz, (stb. )? - HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?]

És ebből a hamis vallásból kell kifutnia mindenkinek, aki nem akar ugyanabban a büntetésben részesülni, amiben ő fog!

A krisztusi búza-féle keresztények mindig is jelen voltak a történelemben (akik között Krisztus az ígérete szerint mindig is ott volt és velük volt – vö. Máté 28:20), hiszen ha a búza és a konkoly együtt nő az aratásig (az „atomizálódott” kereszténységben – egy katolikus pap szóhasználata szerint), akkor mindenképpen kellett lenniük olyanoknak, akikre illik Jézus kijelentése. (vö. Máté 13:24-30; 36-43)

De nem behódoltak a konkolyt megtestesítő római pápaságnak, hanem leleplezték azt, és az akkori idők tudásszintjén igyekeztek is világosságot árasztani a körülöttük élő embereknek.

De nekik soha nem is volt uralkodásuk a föld királyain (Jelenések 17:18), mint a római pápaságnak, és fejedelmi úrnőként díszes pompában nem is tetszelegtek, összefonódva politikai hatalmakkal, konkordátumot kötve pl. Mussolinivel (1929), vagy Hitlerrel (1933).

Ha igaz lenne, hogy amit a pápaság megkötött a földön, az kötve lenne a mennyben, akkor az égnek szentesítenie kellett volna ezeket a szellemi paráznaságból származó szerződéseket, és a mennynek is tartania kellett volna magát a nácizmus gyilkológépezetéhez, de ez olyannyira antikrisztusi, hogy ezt már csak direkt nem lehet nem észrevenni.

Az már csak egy utólagos adalék, de kétségtelenül jellemző, hogy míg pl. Adolf Hitlert vagy Hermann Göringet a katolikus egyház sohasem zárta, ill. közösítette ki, addig a nálánál sokszorosan kisebb vétekben találtatott személyt kiközösítésre méltónak ítélik:

„Ki tesz kárt felebarátja testi életében? Felebarátja testi életében azt tesz kárt, aki felebarátjának egészségét megrontja, vele durván bánik vagy megöli őt.... Az emberölés szándéka is nagy bűn. Aki párbajt vívnak és abban segédkeznek, azok ki vannak zárva az egyházból.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 61. oldal.)

Mi ez, ha nem a képmutatás magasiskolája?!

Lehet állítani: „az Egyház egy része a második világháború óta megváltozott. A II. V. zsinattal új szellemiséget vettek fel, és ezért vannak ezek az ellentmondások.” Azonban egyszer azt állítani szó szerint, hogy Péter Róma püspöke volt, azután ezt a katolikus hivatalos magyar kiadású kiadványt rangon alulinak nevezni, és azt állítani, hogy a rangos római kiadványokban egy szó sincs Péter Római püspökségéről -, nos ez nem új szellemiség, hanem össze-vissza taktikázás/hazudozás, utólagos bizonygatása valaminek, ami soha nem történt meg.

„az ősegyház Péterben nem a római püspököt látta és következésképpen a római püspökben nem Péter utódját. Ennek ellenére Róma más okokból igen nagy tekintéllyel bírt. Először is azért, mert Péter és Pál ott szenvedtek vértanúhalált. Másodszor azért, mert Róma szent helynek számított, mivel ott a hívők, a klérus és a világiak egyaránt vigyáztak halottaik földi maradványaira és tiszteletben tartották azokat. Ezek a mártírok bizonyos értelemben az ortodoxiának, azaz a helyes istentiszteletnek a biztosítékai voltak évszázadokon át.

Évtizedek teltek el. A római püspök egyre fontosabb személy lett, különösen azután, hogy a császári udvar a IV. században Konstantinápolyba költözött. Ezáltal hatalmas politikai, közigazgatási és érzelmi űr keletkezett. A római püspökök úgyszólván kéznél voltak az űr kitöltésére. Ebben az időben kezdték a római püspökök Pétert elválasztani Páltól, és az evangéliumoknak Péterre vonatkozó ígéreteit magukra alkalmazni. Olyan nagy lett a római püspökök presztizse, hogy a tudósok – mivel alá akarták támasztani világi uralkodói én nyugatpátriárkai szerepét – igazolások után kutattak az írásokban. Mi lehetett volna alkalmasabb erre, mint az, hogy azokat az igéket, amelyek az evangéliumokban csak Péterre vonatkoztak, arra a püspökre is vonatkoztassák, akinek az a város tartozott a fennhatósága alá, ahol Péter apostol meghalt?

Az evangéliumok nem igazolják a pápaságot: mihelyt azonban a pápaság kialakult, az evangéliumokban keresett igazolást. Mindez azonban nem magától állott elő. Széles körű ismeret kellett ahhoz, hogy egy szegény ács egy éppoly szegény halásznak mondott szavai királyi jellegű főpásztort teremtsenek, akit azután hamarosan a világ urának neveztek.”(Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 44-46. oldal.)

Hogy pedig arról van szó, hogy az utólagosan kialakult pápaság próbált utólag igazolást keresni magának, ezzel teljes mértékben egyet kell hogy értsünk. Annyi kiegészítéssel, hogy ez nem csak magára a pápaságra vonatkozik, hanem a katolikus egyház egész felépítményére és tanrendszereire is egyaránt.

Ugyanazokból az alkatrészekből (megtoldva a katolicizmus évezredes, speciális hagyományokon alapuló fűszereivel) egy teljesen más rendszer van felépítve, amely viszont eredetiként, ill., az eredetivel azonosként van elénk tálalva. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy meghajol-e ez előtt a magát bálvánnyá kinőtt vallásos intézmény előtt, vagy a Szentírás tekintélye alapján elutasítja. Az örökélete függ ettől, ki hogyan cselekszik!