Jézus Isten volt, vagy angyal?

"De hogy lehettek az angyalok a társai, ha ő nem volt angyal?"

Ki mondta, hogy Krisztus társai angyalok? Senki, ez csak egy erőltetett belemagyarázás. Krisztus társai természetesen az emberek.

G3353 μέτοχος, ον (metokhosz, on) 1) társ 2) részesülő, részesedő, részestárs

Zsid 1:4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.

Zsid 1:5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek neki Atyja és ő lesz nekem Fiam?

Zsid 1:6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.

Krisztus örökség által jutott egy angyalokénál különb névhez. Láthatjuk, hogy volt idő, amikor Krisztus nem rendelkezett ezzel a kiválóbb névvel, továbbá ő különbbé lett téve (felmagasztalás által) az angyaloknál. Ezt mutatja a 9-es vers:

Zsid 1:9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

Krisztus a társai közül lett felkenve, föléjük magasztaltatott egy magasabb pozícióba, így azok most tiszteletet adnak Őneki:

Zsid 1:6 (H Csia 2005) Mikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: "Boruljanak [proszkünészatószan] mind lába elé Istennek angyalai."

Ha csak emberek voltak a társai, akik fölé lett emelve, akkor emberek hódolatáról beszélne, nem angyalok hódolatáról.

A proszküneó nem feltétlenül jelent imádatot, hiszen megjelenik emberek előtti leborulást jelentve:

Jel 3:9 Íme én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; íme azt művelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak [proszkünészuszin] a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.

Egyébként meg lehet filozofálni, amint a hozzászóló teszi, értelmezésekkel operál konkrét bibliai kijelentéseket semmibe véve. Ezért tud a háromság dogmája tért nyerni, de ugyanezt csinálják az evolúció dogmájával is, az is csupa filozofikus magyarázat csűrése-csavarása. De mondok jobbat.

Mutasd meg a Legfelségesebb [hüpszisztosz] kifejezést Jézus Krisztussal kapcsolatban, hogy hol írja róla az Ó és USZ-i kinyilatkoztatás, vagyis hogy a Jézus Krisztusnak, mint Legfelségesebb Istennek a fiai lehetünk, aztán gyere vissza és közöld az igehelyet. Mert Jézus ezt mondja az Atyjáról, az egyedül igaz Istenről:

Luk 6:35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [üpszisztu Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

@ "Zsid 1:5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek neki Atyja és ő lesz nekem Fiam?"

A helyes válasz természetesen az, hogy semelyiknek, mert Krisztus nem angyal.

@ "Zsid 1:9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett."

Ez egy ószövetségi idézet Zsolt 45,8-ból, ahonnan világosan kiderül, hogy emberekről van szó és nem angyalokról.

A zsidó levélből is egyértelmű, hogy Jézus társai az emberek és nem az angyalok, hiszen Krisztus emberré lett és nem angyallá.

"Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit." (Zsid 2,16-17)

@ "Ha csak emberek voltak a társai, akik fölé lett emelve, akkor emberek hódolatáról beszélne, nem angyalok hódolatáról."

Erőltetett magyarázat. Az angyalok hódolata az első szembeállításban szerepelt, a szóban forgó második szembeállításban már nem az angyalok hódolatáról szól.

@ "A proszküneó nem feltétlenül jelent imádatot, hiszen megjelenik emberek előtti leborulást jelentve:"

Ez igaz. A Krisztus előtti leborulás azonban már imádat.

"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!" (Jel 5,12-13)

Ha ez nem imádás, akkor vajon hogyan kell imádni?

@ "Mutasd meg a Legfelségesebb [hüpszisztosz] kifejezést Jézus Krisztussal kapcsolatban, hogy hol írja róla az Ó és USZ-i kinyilatkoztatás,"

Mindazon címek, amelyek egyedül az Atyára vonatkoznak, vagy egyedül az Atyával kapcsolatban használnak pusztán azt a tényt emelik ki, hogy Krisztus az Atyától született, s nem fordítva. Ha például az Atya az egyedül jó, az nem azt jelenti, Krisztus nem jó, hanem hogy Krisztus jósága is az Atyától való. Ha az Atya az egyedüli Isten, az nem jelenti, hogy Krisztus nem Isten, hanem hogy Krisztus istensége szintén az Atyától való. Ha az Atya az egyedül fölséges, vagy ő legfölségesebb, az szintén nem azt jelenti, Krisztus nem fölséges, hanem, hogy minden fölsége az Atyától származik.

A szentháromságtan egyáltalán nem vitatja, hogy az Atya az atyaságával valóban nagyobb Krisztusnál, hogy az Atya Krisztus feje és Istene. Viszont állítja, hogy Krisztus lényegében (de nem származásában) egyenlő az Atyával, mert az Atya mindenét Krisztusnak adta, s ezért minden ami az Atyáé az Krisztusé is. (Jn 16,15)

AZ IMÁDATTAL KAPCSOLATBAN NEM LÉTEZHET SAJÁT AKARAT

„A klasszikus példa arra, hogyan hatol be a hívő ember saját akarata Isten imádásába, Nádábnak és Ábihúnak, Áron főpap fiainak a bukása (3Móz 10,1-11) … ez a két férfi fogta azt a tüzet, amit ők maguk gyújtottak, belerakták a saját maguk által készített illatáldozattal együtt a szenes serpenyőjükbe és – Isten kifejezett tiltása ellenére – bemutatták azt az arany füstölögtető oltáron.

A saját akaratnak erre a megnyilvánulására Isten szigorú ítélettel válaszolt, hiszen ezt olvassuk: „Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt” (2. vers). Áron minden esetleges ellenvetését Isten csendre intette: „Erről a dologról beszélt az Úr, amikor azt mondta: A hozzám közel állókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok!” (3. vers).

Ezzel a büntetéssel Isten egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy az imádattal kapcsolatban nem létezhet saját akarat. Az imádásnak azokkal az utasításokkal összhangban kell végbemennie, amelyeket Ő adott Igéjében. A saját akarat „idegen tüzét” egyetlen pillanatig sem lehet eltűrni.

Ez arra int minket, hogy senki sem imádhatja Istent úgy, ahogy neki éppen tetszik, és nem hagyhatja figyelmen kívül Isten felismert, Igében kinyilvánított akaratát, nem várhatja el, hogy Isten az ilyen cselekedettel egyetértsen és ezt az imádatot elfogadja. A saját akarat egyáltalán nem illik Isten imádásához!” /Alfred P. Gibbs: Isten imádata szertartás, kötelesség vagy előjog? Evangéliumi Kiadó, 164. old./

A Krisztustól való kérés ugyanúgy nem jelenti az ő imádatát, vagy hogy ezért ő lenne az Isten (vö. Ján 14:14: „ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (MBT. ford.), - hiszen ha ez így lenne, akkor a Zebedeusék, és mindenki, aki kért Jézustól valamit, imádatot mutatott volna be neki, ami viszont természetesen nem igaz. (vö. Máté 20:20; 8:34, stb.)

István vértanúnak Jézushoz intézett kijelentése sem jelent imát, vagy imádatot, hiszen a görög epikaleó szó egyszerűen segítségül hívást jelent, amit Pál is alkalmazott a császárral kapcsolatban. (vö. Csel 7:59; 25:11-12,21; 26:32; 28:19)

A Jézus nevének a segítségül hívása sem jelenti azt, hogy őt, mint az Úr Istent kellene segítségül hívni. (vö. Csel 4:24,30; 1Kor 1:2; 2Tim 2:22) Hanem mint Úr Istent, a Jehova nevét kell segítségül hívni. (vö. Jóel 2:32; Sof 3:9; Csel 2:21; Róma 10:13)

„12. Cikkely: Nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. Azaz, egyedül az Atyát kell imádnunk mint a Mindenható Istent, Jézust pedig dicsőítenünk mint az Urat, a Messiást, a hatalmas Királyt, Isten Bárányát, aki meghalt és vérével megváltott minket, és királyokká és papokká tette az elhívottakat és választottakat.” !Newton 12 hitcikkelye Istenről és Krisztusról 1710-1720 körül; KEYNES MS 8, KING'S COLLEGE, CAMBRIDGE/

„Krisztus, az Úr,” (Luk 2:11) tehát nem ugyanaz és nem azonos az Istennel, hanem az Úrnak Fölkentjével (vö. Luk 2:26), és nem az Úrral, a YHVH Istennel, Akinek ő a Fölkentje (Krisztusa).

Nem ugyanaz, mert a mindenható (vö. Jel 21:22),

végtelen igazságosságú és irgalmú (vö. Dán 9:16,18),

örökkévaló (vö. 5Móz 33:27),

legfenségesebb Isten (vö. Zsolt 97:9, MBT. ford.)

soha nem születik (vö. Ján 1:17);

senkitől nem származik (vö. Mik 5:1);

önmagában való életét senkitől nem kapta (vö. Ján 5:26);

senki által nem él (vö. Ján 6:57);

nem elsőszülöttje senkinek (vö. Kol 1:15);

soha nem imádkozik (vö. Luk 6:12);

soha nem ölt testet (vö. Ján 1:14);

soha nem közbenjárója senkinek (vö. 1Tim 2:5);

soha nem hal meg (vö. 5Móz 32:40);

soha nem áldozta föl magát (vö. Zsid 7:27);

soha nem kell feltámasztani (vö. 1Pét 1:21);

soha nem képmása senkinek (vö. Kol 1:15);

soha senki nem a feje (vö. 1Kor 11:3);

soha senki nem az istene (vö. Eféz 1:17; Zsid 1:9);

soha senkinek nem vettetik alá (vö. 1Kor 15:28);

soha nem lett kisebbé téve az angyaloknál (vö. Zsid 2:8- 9);

soha senkinek az akarata alá nem alárendelt (vö. Dán 4:32; Luk 22:42);

soha nem növekedik (vö. Ján 3:30);

soha senkitől a hatalmát nem kapta (vö. Máté 28:18);

soha senki nem küldte (vö. Csel 3:19-20);

soha senki nem kente fel (vö. Ézsa 61:1; Csel 2:36);

soha senki nem tanította (vö. Ézsa 40:13; Ján 8:28; Róm 11:34);

soha senkihez nem lehet hasonlítani (vö. Ézsa 46:5,9; Fil 2,7);

soha senkinek nem a testvére (vö. Ján 20:17; Zsid 2:11-12,17);

soha nem voltak emberek vagy angyalok a társai (vö. Róm 8:17; Zsid 1:9);

soha senki nem ültette a jobbjára (vö. Eféz 1:20);

Ő egyedül szentséges önmaga által (vö. Jel 15:4);

rosszal soha senki nem kísértette meg (vö. Jak 1:13; Zsid 4:15);

soha senki nem üldözte (vö. Ján 15:20);

soha nem imádhatott volna teremtményt (vö. Mát 4:9);

és SOHA NEM OSZTOTTA MEG AZ IMÁDATOT SENKIVEL, még a Fiúval sem (vö. Ján 4:21-24; Jel 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4)

– ebből kifolyólag soha nem nevezte magát háromságnak (vö. Ézsa 43:12; Mal 1:6), ami az ő egyedüli szuverenitásának (vö. Márk 13:20; Csel 1:7; Jel 4:11) a sérthetetlenségét illegitimizálja!

Ezért nincs helye az igaz imádatban emberi kísérletnek, amely azt óhajtja kifejezni, amit Isten soha sehol nem fejezett ki! ”A Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés emberi kísérlet arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval fogalmazza meg.” /Werner Gitt: Gyakran feltett kérdések. Evangéliumi Kiadó, 22.old./

A kereszténység bemutatja Istent a saját szavaival, hogy kicsoda Isten /úgy beszél róla, hogy Szentháromság/, de most arra kérném a teológusokat, hogy Istent a saját ihletett szavaival mutassák be, ami a Bibliában írva van, ami Ő szó szerint mond, abból kiindulva.

„Istent a saját ihletett szavaival mutassák be, ami a Bibliában írva van, ami Ő szó szerint mond”

Ha valaki Istent a saját ihletett szavaival be tudja mutatni mint háromságot, akkor Jézus szavait cáfolja meg a János 20:17 és Jel 3:12-ben, ahol azt mondja, hogy az Ő Istene ugyanaz, mint a miénk, az Atya, a Legfelségesebb Isten. Amely jelzőt a Fiú, Jézus Krisztus sehol nem viseli a Bibliában, nyilván nem véletlenül.

Zsolt 83:19 Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges /üpszisztosz – LXX ford./ [Isten] az egész földön.

Luk 6:35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos /üpszisztu/ [Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

VAJON ők ISTEN FIAI?

"Isten, Atya, Fiú és Szentlélek, ó, áldás örökké buzgó forrása: járd át szívünk, elménk, életünk, tölts el minket dicséreteddel!" /Gerhard Tersteegen/

"Akik pedig azt mondják, hogy volt valaha, amikor nem volt, és mielőtt nemzetett nem volt, és, hogy nem létezőkből lett vagy más valóságból, vagy lényből való, vagy hogy teremtetett, változható vagy, hogy változandó az Istennek a Fia, azokat átokkal sújtja az egyetemes és apostoli egyház. /Niceai hitvallás/

"Hát nem vétkesek azok, akik - még ha csak lélekben is - ellentmondanak egy ilyen nagy és egyetemes zsinatnak?" /Athanásziosz/

"Ó mily bárgyúak ezek, bármi mást inkább el lehet mondani róluk, mint azt, hogy keresztények!" /Athanásziosz/

"Felnyögött a világ, mert ariánus lett!" /Szent Jeromos/

Sokkal inkább:

"A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé." (2János 9.)

„... Attól, hogy egy szó nincs benne a Bibliában, még kifejezhet bibliai tartalmat. A szó hiánya önmagában nem érv.” /Szalai András, Apológia Kutatóközpont/

Ezek szerint amire Jézus hivatkozott, hogy meg van írva – nem érv!?

„Jézus azáltal fordította figyelmüket Isten írott szavára, hogy újra és újra megerősítette: „Meg van írva ... Meg van írva ... Meg van írva ...” (Máté 4: 4 , 7, 10). Ez a kifejezés kilencvenszer fordul elő az ÚSZ-ben. Ez erősen jelzi a Isten írott szavának isteni tekintélye. Hangsúlyozva Isten igazságának elévülhetetlen természetét..” /Népszerű kézikönyv a Biblia nehézségeiről - Norman Geisler és Thomas Howe Victor Books/

Tehát a Szentháromság hol van megírva?„Kissé merészen azt lehetne mondani, hogy Isten nem nyilatkoztatta ki a Szentháromságot. A Szentírás beszél az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről külön, beszél a köztük levő kapcsolatokról, anélkül, hogy egybefogná a különböző szálakat. De azt a pontot, ahol a teljességgel felfoghatatlan kezdődik, Isten belső életének titkát, a kinyilatkoztatás érintetlenül hagyja, s csupán egy-egy utalást ad.” (Salamon László plébános, Nagyboldogasszony Plébánia, Csongrád, fórum, Vasárnapi prédikációk)

”...az Isten tiszteletét egyedül Isten maga határozza meg. Ennek megfelelően, az imádás bármiféle formája, melyet kifejezetten nem Ő írt elő, az Isten abszolút szuverenitásának és mindenhatóságának meggyalázása.” [Szécsi József: Bálványimádás és képimádat az ókori Izraelben - A tanulmány megjelent a Pannonhalmi Szemlében - 2007 (XV) 3/5–17.]

oooooooooooooooooo

„Ha az Atya az egyedül fölséges, vagy ő legfölségesebb, az szintén nem azt jelenti, Krisztus nem fölséges, hanem, hogy minden fölsége az Atyától származik. -

A filozófiád szerint akkor mi ugyanúgy a Legfelségesebb Jézus Krisztus fiai vagyunk – csakhogy Jézus nem ezt tanította! És rengeteg más különbség van, amit a filozófiád elken, mert nem a Bibliát idézed, hanem emberi értelmezéseket adsz közre, amivel szembe mész a kinyilatkoztatással!

A hüpszisztosz azonosítja az igaz Istent – Jézusról ilyen nincs, meg hogy a fiát hüpszisztottá tette volna. Hanem te teszed azzá, hogy mégis hüpszisztosz Jézus a kinyilatkoztatás ellenére.

Gegraptai - G1125 γράφω (graphó) 1) ír, leír, felír, teleír, megír 2) passzív alak: megíratott, meg van írva

1Kor 4:6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annak felette AMI ÍRVA VAN, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.

Tipikus filozófiai érv: „Ha az Atya az egyedül fölséges, vagy ő legfölségesebb, az szintén nem azt jelenti, Krisztus nem fölséges, hanem, hogy minden fölsége az Atyától származik.

Erről szól a háromságtan: valami le van írva – a háromságtan szerint annak ellenkezője is igaz.

Jézus szerint az Atya az Istenünk (Jn 20:17), az Atyához imádkozzunk (Mt 6:9), az Atyát imádjuk szellemben és igazságban, mert ő ilyen imádókat keres az Ő imádóiul (János 4:23-24).

Ezzel szemben a háromság filozófia azt mondja: a Fiú is a mi Istenünk, a Fiúhoz is imádkozzunk, őt is imádjuk, mert minden ami az Atyáé, Krisztusnak van adva. Tehát amit Krisztus mond, annak az ellenkezője is igaz.

Ezt a filozófia rétestésztát meddig karod még nyújtani, vitatkozni, ellenszegülni konkrét igehelyeknek?

Az Isten és a Fia közti alárendeltségi viszony világosan ki van nyilatkoztatva számtalan helyen, de itt nyomatékosan:

1Kor 15:28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

Ha nem tudod és nem akarod megkülönböztetni az alávetőt és az alávetettet, és az imádatot ketté, sőt háromfelé osztod, akkor hogyan engedelmeskedsz Krisztusnak?

Ján 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

Az igaz imádatot vita tárgyává teszed itt közszemlére, és hajtod a magad igazát, mert hogy az Isten nem tette nyilvánvalóvá a saját egyedüli személyét, hanem rá van szorulva a háromság filozófia csűrés-csavarására?

„A Krisztus előtti leborulás azonban már imádat.” - és mi van ha az indítékaikban sosem azonosították a Jézus előtt leborulók, hogy Jézus lenne Izrael Istene, vagy az Ő Istenük? Akkor elbuktál és elkárhozol. Mert az imádatban nem lehet célt téveszteni és az Istenre kenni, hogy nem nyilatkoztatta ki világosan az imádat célszemélyét. Lehet tévelyegni sok mindenben, de ha ebben elbuksz, akkor mindenben elbuktál!

"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!" (Jel 5,12-13)

Csak éppen a 14 verset nem idézted: És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.

Ez már nem Jézusra vonatkozik. A 12-13 versben nincs szó imádatról! Nincs felszólítás, hogy imádjuk Jézust! Hogy a háromság ezt így értelmezi, a saját felelőssége.

Hogy a kinyilatkoztatás írott szövege nem tud áttörni a filozófián, de a filozófia át tudja törni a kinyilatkoztatás egyértelmű kijelentéseit, majd az Ítélőbíró eldönti, erről írja is a Biblia, hogy az Atya ezt a fiúnak adta. (Jn 5:22) De hogy az imádatot is megosztja vele, ezt nem írja sehol!!!

Részemről az értelmetlen vita bezárva, a filozófia nem méltó, hogy a szájára vegye akiről filozofálni merészel!

@ "Az Isten és a Fia közti alárendeltségi viszony világosan ki van nyilatkoztatva számtalan helyen,"

Mint mondottam a szentháromságtan nem tagadja, hogy van alárendeltség az isteni személyek között, a Fiú feje és Istene az Atya, a Fiú ugyanis szeretetből és önként aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Az Atya az atyaságával valóban nagyobb a Fiúnál, de semmi másban, hiszen mindent, abszolút mindent odaadott a Fiának. Az Atya és a Fiú lényegükben egyenlőek, de személyükben és származásukban valóságosan különböznek.

@ "Csak éppen a 14 verset nem idézted: És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt. Ez már nem Jézusra vonatkozik."

Valóban ezt a részt tényleg azért nem idéztem, mert ez már csakugyan kizárólag az Atyára vonatkozik. Természetesen az imádat végsősoron egyedül az Atyára irányul, a Fiút csak és kizárólag az Atyára és az ő akaratára való tekintettel imádjuk. A Fiút nem imádjuk, mint legfőbbet, sem mint legfelségesebbet, sem mint egyedül jót vagy egyedül igaz Istent, hanem csak és kizárólag mint a legfőbb, a legfelségesebb, az egyedül jó és egyedül igaz Isten egyetlen Fiát, aki maga is fő, maga is felséges, maga is jó és maga is Isten. Az Atya mindenben első és mindenben forrás, a Fiú azonban mindenben részesülő és mindent közvetítő.

Tehát létezik imádat (proszküneó), ami csak az Atyát illet, s létezik imádat (proszküneó), ami már a Fiút is megilleti. A Fiú imádata lényegében megegyezik az Atyáéval, de az Atyát az egyedüli Forrást mégiscsak megilleti az elsőség, amit senki sem akar elvenni tőle, még a szentháromságtan sem. Pontosan ezt látjuk a mennyei seregek viselkedésén, hiszen ők úgy imádják az Atyát, hogy minden magasztalásban és áldásban részesítik a Fiát, a Bárányt is.

@ "A 12-13 versben nincs szó imádatról!"

Vajon akkor hogyan kell imádni? János le akart borulni (proszküneó) egy angyal előtt (Jel 19,10), noha aligha akarta Istenként imádni őt, ennyire hülye azért csak nem lehetett. Az angyal azonban visszautasítja, mert túlságosan is hasonlított az Isten imádatához. A Fiút, a Bárányt azonban egyáltalán nem zavarja, hogy együtt magasztalják az Atyával, pedig jobban tenné, ha inkább beállna a teremtmények közé az imádatban, mert a végén még valaki azt gondolja, hogy az Atyával egylényegű Isten.

Ez most komoly????

Jézus nem volt Angyal és nem is teremtmény!!! Istenből született. Azaz Jézus az Isten akaratának kinyilatkoztatása a teremtett világ számára! Isten Szellem és Ő benne áll fen az egész teremtett világ! Jézus pedig az Ige. Isten Ő általa teremtett mindeneket! Ezért mondja az Írás, hogy Isten megjelent köztünk testben azaz Jézus személyében! Jézusban lakott az Istenségnek egész teljessége testileg! Az ó szövetségben néha úgy szerepel, hogy az "Úr Angyala", de ez nem azt jelenti, hogy Angyal. A birtokos jelző pont egyfajta felsőbbrendűségre utal! Pont úgy, amikor Jézus azt mondja, hogy amikor meghal az ember olyan lesz mint az Angyal, azaz és tehát hasonló lesz, nem pedig az! Tehát nem határozottan Angyal, hanem csak hasonló az Angyalhoz!

Jézus nem Angyal és nem teremtmény! Ezt kell bevésni mindenkinek! Ám sajnos ez nem megy Isten Szent Szelleme nélkül. Isten Szent Szelleme pedig a bűnök bocsánatára adatik. Bűnbocsánat nincs Jézus Isteni elfogadása, befogadása nélkül. Ha Jézus nem Isten akkor nincs bűnbocsánat, nincs örökélet Istennel és nincs feltámadás! Döntse el magában mindenki!

Jézus teremtmény, de akkor nincs hatalma a bűnöket megbocsátani és nem Ő benne és Ő által van az emberek üdvössége, örök élete és feltámadása vagy pedig az Isten lakozott benne testileg és Ő a testben megjelent Isten, Akinek hatalma van mindenek felett, Aki által teremtetett minden???? Döntsétek el magatokban!!!

Nos akkor mi is az álláspont? Isten számunkra megfoghatatlan Szellem, lélek, tudati lét állapot Akiben fenn áll az egész teremtett világ!

Így sohasem lehet személyes kapcsolata az embernek Élő Istennel! Nos Isten kapcsolata a teremtett világgal Jézus által van. Jézusban Isten lakik. Jézus az Isten kivetülése és kinyilatkoztatása a teremtett világ számára. Isten Jézus által van személyesen jelen a teremtett világban. Nagyon egyszerű de nem tökéletes példával élve ez majdnem olyan, mint amikor Mátyás Király maga személyesen ment a nép közé álcázva magát álruhában.

Magad ellen beszélsz.

"Jézusban Isten lakik"

Vagyis Jézus teremtett lény, akibe akkor költözik ki és be Isten, amikor csak akar. Amúgy az emberekben is ott lapul Isten, egyes vallások szerint!

Mátyás azért jött álruhában, mert félt testőrök nélkül, nyíltan mutatkozni. Félt a néptől. Isten nem fél a teremtményeitől, még Jézustól sem! Nem is függ tőlük, tehát mindent el tud intézni, amit eddig Jézustól vártál el. Isten nem küzd ilyen problémákkal, bármit el tud intézni.